piros kör, olyan... piros

- Piros.
- P I – R O S.

- Asszonyom, értse meg kérem, nem tudunk mit tenni.
- Egy fél éve, amikor utoljára beszéltünk, még minden rendben volt; hogyan történhetett?
- Nem tudjuk asszonyom, sajnálom.

Az igazgató – miközben próbálta megnyugtatni az édesanyát – végignézett a tantermeken. Minden termet folyamatosan felügyelt a monitorokon keresztül. A tanítás rendben folyt. A tizedikben éppen művészetismeretet tanultak. A tízéves tanulók rezzenéstelenül figyelték a monitort, amely egyszínű piros volt. A hangszórókból kellemes hang szólalt meg:

- Piros.
- P I – R O S – feleték a gyerekek egyszerre, szépen.
- Piros – szólt újra a hang.

A gyerekek feszülten figyeltek, és próbáltak ügyesen válaszolni. Minden tanuló előtt kis világító kör mutatta a krediteket, a jó válaszokért újabb kreditek jártak; a rosszakért levonás. A kreditek rendkívül fontosak voltak, beválthatóak voltak bármire. Az étkezések során ez alapján választottak maguknak cukorkát. Valójában nem cukorkák voltak, de mindenki így hívta ezeket apró kis golyókat. Tartalmaztak minden fontos tápanyagot, vitamint, gyógyszert, egyben. A tápanyagban gazdagabb, szebb és finomabb cukorkák több kreditbe kerültek, a soványabbak kevesebbe. Sikerült tökélyre fejleszteni őket, más élelemre nem is volt szükség. Nem is igen volt más élelem.

Kreditpontokba került a segítő is. Ezek fényes karikák voltak, a gyerekek a nyakukon, a kezükön és a lábukon viselték őket. Lehetetlen volt nélküle élni. A tanítás során, amikor leültek, a segítőt csatlakoztatták a padokhoz. Ha a gyerek túl mozgékony volt -ami persze akadályozta a tanulást, így a kreditpontok megszerzését is- a segítő szorosabban a padhoz láncolta a nabulót, aki így jobban tudott figyelni. Amikor a folyosón elvonultak a körletükbe, egymáshoz csatlakoztatták a segítőket, hogy ne tévedjenek el és elférjenek a zsúfolt utakon. Persze a legfényesebb, legszebb segítők rettentő sokba kerültek, de egyben utaltak viselőjük rangjára is. Bárhová is mentek, mindig odakapcsolták magukat. Ez biztonságot jelentett, lehetetlen volt nélküle élni.

piros kör, olyan... piros
- Piros.
- P I – R O S.

Rendben mentek a dolgok. Általában. (Egyszer, hibás programozás miatt a pinkre magentát tanítottak, amiből ugyan kisebb bonyodalom támadt, de hamar megoldották a problémát. Azóta a pinkre mindig magentát tanítanak).
Időnként azonban akadtak, akikkel gond volt. Akár ezzel a TH1984-es diákkal. A kreditpontjai rohamosan fogytak.

- Nem tudjuk, asszonyom. A vizsgálatok szerint nem hall a gyermeke és látása is rohamosan romlik. Szervi okot nem tudtunk kimutatni, teljesen egészséges. Mintha nem akarna tudomást venni a világról. Sajnos már a segítőt is levetette.
- És nem tudnák visszaadni rá ?
- Nem kényszeríthetjük. Saját magának kell belátnia, hogy szüksége van rá.
- De így el fog pusztulni.
- Sajnálom asszonyom, tehetetlenek vagyunk.
- Értem, és köszönöm. – a monitor képe elsötétült.

A Segítő nélkül ki fogják közösíteni, és előbb-utóbb kikerül a rendszerből. Az így tengődő söpredéknek csak a legegyszerűbb, etetőkbe kihelyezett cukorka jár. Mivel veszélyesek, kivetik őket a városokból. A kietlen kősivatagban persze lassan megőrülnek, megölik egymást, vagy önmagukat.

Az igazgató ilyenkor már tapasztalatból tudta, hogyan fognak elfogyni a tanuló kreditjei. Rettenetes volt látni. Ha akár csak a feleslegesen elveszett pontok felét sikerülne iyenkor a saját számlájára írni… Beleborzongott a gyönyörűségbe; mennyivel előrébb lehetne. De persze így sem panaszkodhatott. Csak sajnálta.

Kicsinyt.

Popularity: 2% [?]