Látom magam előtt, ahogy akár megoldás nélkül is tudom mi az ami nem, mi az aminek ellenállunk. És nem azért mert kell, mert valamely magasztos erkölcsi norma, társadalmi direktíva ezt mondja, hanem mert emberek vagyunk. Ellenállás az, amikor elutasítjuk az ember s ember közti eredendő különbséget, a megkülönböztetésnek minden olyan formáját, amely az egyénen kívül álló, veleszületett, biológiai vagy gazdasági – és épp ezért sajnos társadalmi – sajátságok alapján kategorizál, oszt meg ilyen formán értelmetlenül és károsan. A pragmatisták kedvért pedig ebből lássuk: a rasszizmus ezért nem piacképes mert olyan barikádokat épít, amelyeken való minden túllépési kísérlet a túllépési kísérlet vertikumában jelentkező reakciót szül. Ezért, saját érdekünk hogy ne tegyünk különbséget csak azért mert alapon. Mint látjuk, nem lehet.

Látom magam előtt, amint a társadalmat, amelyben élek egyenruhás férfiak és nők, ugyanolyanok mint én, emberek, gondolatok érzelmek valami homályos és megfoghatatlan, nem is igazán értett, de megkérdőjelezhetetlenül jó jegyében próbálják irányba terelni, elvinni valahová. Konzervatív idáikból egyenesen következik, hogy aki nem velük, az ellenük, és az felforgató és ellenálló, nem magyar, nem ember, kommunista, önmagát s saját ellenálló fajtáját jogos kiírtásra determináló cselekvő. Vegyük észre, hogy ez nemígy van. Piac. Relitás. Közösség. Gondolkodás.

Tegnap itt jártunk. Voltunk ott, ahol kortársak emlékeztek arra, aki testközelből látta és vetette el azt, amit nekünk hatvan év távlatából egyszerű, egyszerűbb. De a rasszizmus, a kirekesztés nem hatvan éves jelenség. Mai, mostani probléma. És nem megint, vagy újra, vagy jaj_de_rossz_hogy_a_semmiből, hanem mindig.
A rasszizmus elvetése, a ‘nem-rasszista’, a befogadó, a nyitott, közösségelvű nem akció, hanem állapot.

Ságvári Endre. Take a stand against domination.

Popularity: 2% [?]