revenge on Palestinians

Rasszista vagy, hiába is tagadod.

Hogy miért is? Mindjárt elővezetem, elöljáróban csupán annyit, hogy a kérdés roppant egyszerű, de vmiért szeretjük a dolgokat összekutyulni.


Nos: sajátunk, hogy érdekcsoportokba verődünk. Nyilván, hiszen az együttműködés gyümölcsöző, másrészt az erőforrások szűkösek. A csoportokba szerveződés spontán folyamat, bármi alapján történhet, és előbb-utóbb megtörténik.

Egyszerűnek tűnik, és az is. Mégis fontosnak tartom, mert segítségével megragadható a rasszizmus lényege és könnyebb tisztán látni a kuszaságban. Alapvetéseim tehát:

  • A rasszizmust érdemes kirekesztésként értelmezni.

    Ennek legfőbb oka az, hogy így a lényegre tudunk figyelni. Másrészt a megoldásaink alkalmazhatóak lesznek a kirekesztés egyéb eseteire is. Nem utolsó sorban ugyanarról a jelenségről van szó.

  • Minden kirekesztés alapja gazdasági.

Folyományok:

  • A kirekesztés nem etikai kérdés.

    Természetesen erkölcsileg is vizsgálhatjuk, de ez alapvetően téves megoldásokhoz vezet:

    “- Pistike, adj a cukorkából Ödönkének is!”
    “- De miért?” (amikor utálom Ödönkét)”
    “- Mert illik másokat megkínálni.”

    Ezzel a bölcs anyai tanítással jó eséllyel elkezdjük Pistikét rasszistává nevelni. Miért is? Mert Pistike számára az illem csak egy homályos katyvasz, ami a jelek szerint ahhoz vezet, hogy neki kevesebb cukorkája marad, cserébe még rosszul is érzi majd magát, mert (gazdasági) előnyben részesít egy nyilvánvalóan ellenérdekelt csoport (utálatos Önönke és b. családja) tagját. Kognitív disszonancia, az eredmény: “a kurva anyját Ödönkének” (és minden Ödönkefajtának)

    Míg a gazdasági megközelítés sokszor célszerűbb

    “- Pistike, adj a cukorkából Ödönkének is,…”
    “…mert legutóbb ő kínált meg, s ha szeretnéd, hogy legközelebb is adjon, meg kell kínálnod”
    “…mert jófej srác vagy, ha megkínálod”

  • A kirekesztés nem oldható meg, ha nem a gazdasági háttér felől közelítünk.

    Minden egyéb megközelítés eleve kudarcra van ítélve. Beleértve a rasszizmus elleni kampányokat is. A probléma gyökere abban rejlik, hogy sokszor nem egyértelmű a gazdasági háttér.

  • A kérdés független attól, hogy a kisebbség, vagy a többség a kirekesztő. Bármely fél lehet kárvallott.

    Valahogy él bennünk a kép, amint a gonosz és elvadult többség eltiporja a szegény ártatlan kisebbséget. Ami persze rossz megközelítése a problémának, hiszen a lényeg az érdekcsoportok ereje és hozzáférése az erőforrásokhoz. Aki kétkedne, annak figyelmébe ajánlom a ChubbChubbs-ok történetét, a melegolimpiát, illetve azt a tényt, hogy a történelem folyamán a gazdagsági javakkal rendelkező kisebbség simán elnyomta a többséget.

  • A kirekesztés elkerülhetetlen és kiirthatatlan.
    Az erőforrások szűkösek, innentől [q.e.d].

    Feltehetőleg minél szűkösebbek az erőforrások, és minél szorosabb a csoport, annál hamarabb alakul ki a konfliktus. A dolog érdekessége, hogy manapság sokan azért nem szembesülnek a problémával, mert meglehetősen elválasztva élnek egymástól, így az érdekcsoportok kevésbé feltűnőek.

  • Annál veszélyesebb a kirekesztés, minél szervezettebb a csoport.

    Márpedig minél fontosabb a gazdasági háttér, annál erősebben szerveződik a csoport. Ennek pedig leghatékonyabb eszközei a fanatizálás és dogmák felállítása. Ez a legfontosabb következménye az elméletnek, hiszen innentől a rasszizmus önjáró lesz, elszakad a gazdasági alaptól, azaz kezelhetetlen lesz az elmélet szempontjából. Két triviális megoldás lehetséges. Az egyik: nem szabad engedni (ez az állam szerepe volna), hogy az ilyesfajta kirekeszés elvű csoportok megerősödjenek. A másik: a defanatizálás.

    Ami ugye ismerős, hiszen ilyenek a rasszizmus elleni kampányok. Nos, épp az imént láttuk be, hogy nem segítenek. Persze, hiszen egyrészt ezekre akkor van szükség, amikor beindul a tömeges (esetleg államilag támogatott) hülyítés, másrészt önmagukban nem elegendőek. Mindenképpen meg kell gátolni az ilyen mozgalmak kialakulását.

Az elmélet ennyi volna, de minden modell annyit ér, amennyire használható. Lássunk példákat!

  • Bőrfejűek megvernek egy arabot.

    A kopasz rasszista, nem vitás, de ebben a kérdésben valójában nem a rasszizmus a legfontosabb (mivel nem lényeges a gazdasági háttér). Hiába mondják a keményöklűnek, hogy az arab is ugyanolyan ember, ugyanolyan jogai vannak, blabla. Az eredmény: nulla. Mert nem a rasszizmus felől kell közelíteni, hanem az erőszak felől. Nem verünk meg másokat, és kész. Tejlesen mindegy, hogy arab-e, buzi-e, van-e rajt sapka, vagy nincs. Aki verekedni akar, fog. Az erőszak ellen kell fellépni, nem a másság gyűlölete ellen.
    Ha a német bőrfejű ver török vendégmunkást, mert elveszi a munkáját, akkor világos a gazdasági háttér, tehát ezzel kapcsolatban is megoldásra kell jutni. Nem beengedni a vendégmunkást, képezni a német fiatalokat, mindegy is, a lényeg, hogy megtaláltuk a gyökeret, ahol a megoldást keresni kell.

    Persze észnél kell lenni, lehet, hogy erős rasszista szerveződés van a háttérben. De ilyenkor sem arról van szó, hogy a huligánt azért kell elítélni, mert rasszista. A szerveződés ellen azért kell fellépni, mert rasszista, az erős gyerek ellen pedig azért, mert verekszik.

    A törökverő német bőrfejű esetében is: az, hogy segítünk megoldani a munkanélkülését, nem az ő rasszismusát fogja csökkenteni, hanem a csoport megerősödését nehezíti.

  • MGiorgo zászlót éget.

    Ezzel ugye Izrael állam és a zsidók ellen fejezte ki rosszallását. Itt is nehezen találni gazdasági okokat (ha hősünknek a palesztínokat sújtó intézkedésekkel volna baja, hát tüntessen az ellen). Viszont a háttérben megtaláljuk az okokat: ez pedig a politika, amely nyíltan támogatta a zsidózást. A megoldás nyilvánvaló: a politikusoknak kell(ett) észhez térni. MGiorgo-val lehetetlen elfogadtatni, hogy ne utálja őket. Nem azért, mert velejéig gonosz, rasszista szemétláda, hanem egyszerűen ez következik az elméletünkből. Nem ítélkezünk, nem minősítünk, csak elemzünk. S ebben az a szép, hogy értelmes, iskolázott emberekkel is előforgulhat, hogy fanatizálják. Nem kell ahhoz mentoloscukorka-függőnek lenni.

  • Egy faluba romák költöznek,

    akik -mondjuk- hangoskodnak, (mert mittomén ilyen kultúrájuk, hogy szeretnek énekelni, csak egy példa, ha most kirekesztek éppen, szóljatok rám ;). A falubeliek védeni fogják az erőforrásaikat (a csendet), a romák pedig dajdajozni szeretnének. Tehát a megoldás nem abban van, hogy roma, hanem, hogy hangoskodik-e.

  • Buzizás.

    Az elutasítók többszörös helyzeti előnybe kerülnek. Egyrészt pompás alkalom, hogy kinyilvánítsuk “erkölcsösségünket”, szilárd “világnézetünket”, a csoportunkhoz tartozásunkat. Másrészt megvéd a saját homoszexualitásunk ellen (esetlen példa az Amerikai szépség, ugye), harmadrészt, ha kellő eréllyel sulykoljuk gyermekünkbe az igét, akkor talán az unokákról sem kell lemondanunk. Ami pedig alfája és omegája a létnek. 42, mondhatni.

  • Egy iskolaigazgató nem veszi fel a roma gyereket.

    Azért, mert -mondjuk- a roma gyerekek háttere a településükön rosszabb, ezért nem érnek el jó tanulmányi eredményeket, ezért visszafogják a többi tanulót, ezért más iskolába viszik a jó tanulókat, ezért egyre több lesz a rossz tanulók aránya, és máris elérkeztünk egy rossz teljesítményt nyújtó iskolához. Kérdés: mikor rasszista az igazgató, ha felveszi, vagy ha nem veszi fel a gyereket. Válasz: mindkét esetben, az igazgató ebből a szempontból nincs döntési helyzetben.

    a., nem veszi fel a gyermeket -> etikailag és törvény szerint is diszkriminál, nyilvánvalóan rasszista.
    b., felveszi a gyermeket. Ekkor a forgatókönyv jó eséllyel a leírtak szerint alakul, tehát az igazgató a nem roma gyermekekkel szemben követ el diszkriminációt, hiszen hátrányos helyzetbe hozza őket. Mielőtt valaki rámcsapná a vécéajtót, azzal, hogy rasszista vagyok, egyrészt nézzen körül a kistelepülési iskolákban, a folyamat zajlik, zajlott, zajlani fog.

    Másrészt a megoldás nem abban van, hogy a gyermek roma, vagy sem. Ez mindegy is. A probléma a hátrányos helyzetében van. Ezen kellene segíteni, viszont ebben az igazgató hellyel-közzel tehetetlen. A másik megoldás abban rejlene, ha nem lenne ennyire teljesítményközpontos a mai oktatás, gyermekeket oktatnának és nem a tananyagot.

  • Alkalmazottfelvétel

    Tipikus helye a diszkriminációnak, nyamm. Tfh, egy munkahelyen dolgoznak hárman, nomeg a főnök. Az új jelentkezők közül egy “más” a legmegfelelőbb. No,

    a., nem veszi fel, mert más: rasszista.
    b., felveszi. Legjobb. A következő felvételnél a “más” esetleg ajánl egy szintén “mást”, a többiek nem olyan nyomulósak, nincs is megfelelő ismerősük, nem ajánlanak. Eccetera, a vége az, hogy a dolgozók lecserélődnek szép lassan, végül pottyan a főnök is (kiutálják, keresztbe tesznek, akármi). Ekkor végeredményben a főnök a nem “másokkal” szemben volt kirekesztő, tehát akár mondhatjuk, rasszista, így is, úgy is. Remélem, az érzékenyebbekben ez a levezetés kiverte a biztosítékot. Joggal, hiszen pont az ilyen szépen alátámasztott gondolatmenetekre alapozva irtottak ki embereket haláltáborokban.

  • Holokauszt.

    Gyökere nem a faji hovatartozásban van. Kambodzsában Pol Pot közel 1 millió értelmiségit mészároltatott le. Oroszországban Sztálin több millió oroszt hurcoltatott gulagokba. Az elmélet szerint ez szépen levezethető, és ennek nagyon örülünk, ugyanis kimaradhatunk olyan adok-kapokból, amelyet egyébként tanult emberek folytattak erről a kérdésről a közelmúltban. Ezért tartom fontosnak, hogy ilyen egyszerű és tiszta modelleket használjunk, különben bevisznek a csőbe valahonnan, biztosan.

    Krausz Tamás cikke és a válasz. Még Krausz Tamástól és a reakciók ÉS, Magyar Hírlap (a link a Terror Házára mutat, végtére is az ő kiállításuk körül indult a kavar.) És mégegy a Heti Válaszból.

Hát, első nekifutásra talán ennyit. Részletkérdéseken még érdemes rágódni. Többek között azon, hogy az állam és törvények miért tehetetlenek az MGiorgio féle rasszizmussal szemben, miért nem jutnak dűlőre a gyűlöletbeszéd kérdésében, s hogy miért vakvágány az iskolai integráció.

No, béke veletek, és persze “Öljünk meg minden rohadékot” (Boris Vian, ugye ;)

not really

Popularity: 2% [?]