Volt már olyan, hogy nem mertek elaludni?
Mert akkor jönnek az Álmok.
De nem akármilyen kedves, varázslatos édes kis lebegések… nem ám…
Ezek nagyon durva, vad és kegyetlen; végletekig kifacsart és groteszk álmok. Picasso live. Az agyadban.
Az iszonyat maga kel életre.

És az Álmok jönnek. Biztosan.
Egyetlen oka van, hogy még nem kattantam be. Ha.
Rájöttem ugyanis, hogy csak akkor van ez, amikor sokat alszom. Relatíve ugye. Általában a dolog pompásan kezelhető, mert csak akkor szoktam lefeküdni, amikor már végképp összefolyik az antialiasing a szemem előtt. És akkor nyugi van.

Amikor persze nem borulnak fel a dolgok. Tegnap fennt voltam csicsergésig, így délután már csak kóvályogtam a fáradtságtól, ezért ledőltem egy kicsinyt. Egy órára. Jah és utána korán lefeküdtem, gondoltam egy kicsit végre aludni is kellene. Hiba volt.

Most éjjel két óra van.
Ha kávét iszom, akkor szinte biztos, hogy fél óra múlva elálmosodom, viszont bennragadok valahol az alvás és ébrenlét között, ami még rosszabb. Ha sört, akkor is jön a szemragadás, no meg az álmok, de abból mára köszi, elég volt.

Festeni kellene. Az ecset hegye valahogy besszippantja a világot. Olyan, mint egy fókuszpont. Belesűrűsödik minden. Aztán egy finom mozdulat, és festékkel vászonra kerül ez is. Minden apró vonással a valóság egy kis darabkáját kaparja meg az ecset, kitépi, összepréseli és feloldja olajban.

Valami különös harmónia van ezekben a mozdulatokban. Magától mozdul a kéz, vezetni sem kell, s közben a test lebegni kezd és súlytalanná válik. Mint tánc közben, mikor a lélek egyszer csak kiszakad, bukfencet vet és kábult mosollyal oszlik fel a ritmusban. Vagy amikor a leütöd a zongorabillentyűt, és érzed amint a karból iramodik az ujjba, hogy a hegyén egy pillanatra megpihenjen, s akkor a hang, valahonnan hátulról érkezik újra, infúzió a gerincbe, végigbizsergtet, majd kéjes pihegéssel megnyugszik…

Vagy valami ilyesmi… Mindegy is, szép álmokat.

Popularity: 3% [?]