Az ismeretelmélet, az ontológia, a mi, miért és honnan lehet erről biztos információt szerezni örökké foglalkoztatni fog minket. Motor ez, katalizátor, ami előrevisz, ami kikényszeríti hogy legyen fejlődés, legyen összeomlás, legyen új erő, új kétségek és új fejlődés. Dialektikus materialista vagy az a baj.

theyrule.net

Az emberi én biztonságra törekszik és kételkedik a maga teremtette biztonságban. Vegyük észre, hogy 2005-re az egységnyi időre jutó befogadható/befogadni kényszerült információmennyiség az 1975-ös mennyiség nagyonsokszorosa. Bejövők mindenhol. A gond az öntudat leépítésénél kezdődik. Képzeljük el, hogy az ember hangkártya. Mégpedig olyan hangkártya, amin négy jack van. Egy line-out egy line-in, egy microphone és egy sfx out. Namármost mi is történik, ha mindegyikbe berakunk egy bemenő jelet. Leginkább semmi, ugyebár. Vegyük észre, hogy a példában szereplő hangkártya nem tölti be a funkcióját, nem működik, elképesztő mennyiségű információhoz jut hozzá, aminek jó esetben felét, de azért mi tudjuk, hogy semennyit hasznosít.
Az, amit mi ma a piaci társadalom fejlődésének gondolunk, feléli a jövőt. Itt mifelénk, európában, közép-kelet európában vannak korlátok. Vannak olyan, az egyéni élet számára adottnak, ha úgy tetszik eleve elrendeltnek tekinthető sajátságok, amelyekre az aggódó társadalomtudós akár kétkézzel rátámaszkodhat és mondhatja, hogy nálunk márpedig nem fogja ledarálni a tőke szabad áramlása a szellem szabad áramlását. Nálunk mindig ott lesznek a homokzsákok tetején azok egyetemisták, akik egyrészt meg tudják mutatni Litvániát a világtérképen, másrészt tudnak másodfokú egyenletet megoldani (ha utánanéznek, biztosan). Mert európának van történelme, vannak hagyományaink, van időről időre kiírtott és újrafelfedezett kultúránk (minden évszázadban feltaláljuk a kereket). Mindig lesznek nemzeti viták, kérdéses határok, túl konzervatív vagy túl liberális, túl nemzeti vagy túl nemzetközi, túl semmilyen politikák. Mindig lesznek vitáink és veszekedéseink és mindig tudunk majd miért ordibálni, hogy a te anyádat.
A piaci társadalom mindezt el kívánja törölni. Olyan természetes, az ember ember mivoltából adódó motorokat akar kiiktatni – és szükségletnek hitt motivációkkal helyettesíteni, kitölteni az űrt amit csinál beléd – amelyek éppenséggel nem a fogyasztásról, hanem a kérdezésről szólnak. De ez nem a fogyasztásról szól.
Korunk világa a költség/haszon világa, úgy ahogy előző néhány ezer évben az életen, a látható világon túl kerestük a kiutat. Ma a hatékonyságot, egész pontosan a minél kevesebből minél többet, illetve a minél többet minél rövidebb idő alatt idejét éljük. A fogyasztás központba állítása és ez a szemlélet tesz Téged azzá, ami lettél. Futsz az eszközeid után, amivel kényelmesebb lehet az életed, amivel még hatékonyabb lehetsz, mint felhasználó és közben azt mondod, igen, én értem, a gyártó, a tőkés eladni akar és hízni. Itt tévedsz. Nem eladni akar. A globális piacon mára már gyakorlatilag nincs szükség fogyasztóra. A fogyasztó tulajdonképpen akadály, mert diverzifikált igényei vannak, éttermeket, porkávét meg eső és széltűrő melegítőt akar, márkát akar, brandet akar. Energiát fogyaszt. És már implicite el is mondtam, amit akarok. A lényeg a játék. A folyamat. A művelet. A létezés egy formája. Nevén mondva, a rabságod, a sorsod. És még egy pont. A multinacionális nagytőkés valójában börtönőr. Az ajtó másik oldalán áll ugyan, de a Te hat négyzetméteres mozgásteredhez képest az ő előny még másik négy négyzetméter, meg talán egy 133mhzes Pentium egy, Csak a doom 1 elfusson rajta meg a pasziánsz.
Nem vagyok nonkonformista. De a hedonizmus céltalan életforma. A régi kisz-tankönyvekben volt egy ábra, egy sorrend, amely a helyes életet hivatott megjelölni. Első lépés: szakmai fejlődés. Második lépés: politikai fejlődés. Hamadik lépés: a napi munkán túl elvégzett alkotás. Ma úgy mondád, hozzáadott érték. A család hamradik gyermeke.

A piaci társadalom: börtön az elméd számára. De minden pillanat a tiéd, hogy rájöjj, merre van a kijárat. Mert az ajtók nincsenek kulcsra zárva, csak sosem jutott még eszedbe, hogy kipróbáld. Mert irracionálisnak tűnik. Mert lehetetlennek tűnik. Mert a fejedben a jövőd: rózsadomb vagy nyugatialuljáró.

Próbáld meg az ajtót és nézz szét kint.

Popularity: 2% [?]