クローンくそ!

Az elmúlt pár nap playlistjéből állítottam össze egy csenevész ajánló-szerűséget, hátha. Nem vagyok zenekritikus és nem vagyok skilles író és igazából álmos és fáradt is vagyok egy kicsikét, ezért ne számítsatok komoly track-to-track elemzésre, meg pontozásra meg eféle lufi hülyeségekre.
Kőkemény béna ajánlók következnek. De mindent szívből írtam ;]

Re:Jazz – Point of View

Infracom, 2004

Modern, tempós jazz, jó vokálokkal, minden időpillanatban fogyasztható, energikus muzsika. Még azoknak is ajánlom akiknek a műfaj nem a szívük csücske. Hamar átkonvertálódnak úgyis.
Eheh.

The Pharcyde – Labcabincalifornia

Delicious Vinyl, 1995

Nekem kimaradt anno a Pharcyde, amit utólag rendkívűl megbántam. Nagyon kellemes hiphop, jól odatett alapok, technikás szövegek, kevés szabvány hiphop elemmel (zéró drog és zéró fegyver és ugráló kedilek), ami abszolúte nem hátrány, sőt. Ezt az albumot is simán be lehet illszteni egy késő délutáni/esti playlistbe minden különösebb lelkiismeretfurdalás nélkül. Az albumból kimásolt Drophoz tartozó klipet (amit a rendezőgéniusz Spike Jonze jegyez) mindenkinek látnia kell. Mindegy. Ez egy album, ami kiváló példája annak, hogy Los Angelesnek is volt egykoron hip-hop kultúrája. Alapelem.

Papa Roach – Getting Away With Murder

Geffen, 2004

A műanyagrockot definiáló zenekar legyártotta a 2004-es albumát is (mert a műanyagrock zenekarok évente vagy másfél évente adnak ki albumokat.). Éshát az a helyzet, hogy kifejezetten szarra sikerült. Gyengébben indul mint az elöző albumok és ahogy haladunk előre egyre gyengébb és gyengébb számokat szenvedhetünk végig. Sokadik hallgatás után is a “halvány” jelző jut eszembe erről a lemezről. Nem érdemes sokat vesződni vele, inkább az elöző albumok, ha már.

Zagar – Szezon / Eastern Sugar

Universal Music Hungary, 2004

Szóval szemétség lenne összehasonlítani egy soundtracket egy “normál” albummal, de mivel nem sok viszonyitási alap van, ezért kénytelen leszek. Igen, ez nem olyan mint a Local Broadcast. És ez nem egy jobb album. Ez egy rosszabb album. Voltmár alapok, voltmár megoldások, kevesebb újdonság. Nem, egyszerűen nem tudom olyan szívesen hallgatni mint az első albumukat. Ott elindítottam a lemezt és végén (ha elfelejtettem repeatre tenni) akkor újraindítottam. Itt a harmadik-negyedik szám magasságában másik előadó után nézek. Lehetett volna jobb is. Sokkal jobb. Sebaj.

N.E.R.D. – In Search Of…

Virgin, 2002

Ez se mai darab. Félelmetesen primitív alapok. “Érdekes” hangú érdekes. Dehát akkor is. Nagyon, de nagyon nagyon primitív alapokat kalapáltak össze a Neptunes emberek. És az a baj, hogy bizonyos számú meghallgatás után éppen ez tetszett meg. Bizarr, bizarr. De van Rock Star Poser és van Brain meg van Lapdance meg Things are Getting Better, amik viszik az albumot.
Hülye primitív alapok. Dammit.

Looptroop – Modern Day City Symphony

Burning Heart, 2000

Szóval a svéd eredeztetésű Looptroop krút eddig is kedvencek közé tartozott, de valahogy a Modern Day City Symphony biztos nem került említésre, hiába nagyonrégi kedvencem. Alap album, nem csak a gyilkos alapok, hanem a gyilkos (egyébként angol) szövegek miatt, amiken biztos nem fogod megérezni a svéd akcentust ;]. A szövegek a sztandard underground hip-hop alaptémákból táplálkoznak: festek, futok a rendőr elől, lopok a boltból, mert engem elnyomnak. Ettől függetlenül büntet és mindenkinek aki vágyik a friss levegőre egy kiadós mainstream hip-hop beöntés után (Nelly, Eminem, Wu-Tang etc.), muszáj lesz beszereznie.

Na mindegy. Mára ennyi.

Popularity: 1% [?]