Kékhalál

Doktor G. elkeseredetten mozgatta fejét. Nincs rendben; valami nagyon nincs rendben. A merevlemez egyre erősebben kattogott. Közelebb hajolt, hátha csak üzemi zaj, teljesen szokványos ciripelés az.

“Ne most, csak ne most…” – fohászkodott, miközben megpróbált betölteni egy kritikus állományt.

A policy előírt ugyan időszakos ellenőrzéseket, de azok mindig a legrosszabbkor lettek volna esedékesek; ekkora terhelés mellett pedig egyébként is nehéz időt keríteni rá.

Doktor G. keményen dolgozott. Ez volt az első munkahelye, és bizonyítania kellett. A főnöke (s a tulaj is egyben) tulajdonképpen a belét is kitaposta, de bármit is kívántak, ő minden kérést teljesített. Mintha lett volna rajt egy kapcsoló, amit csak bepöccintenek, s ő mozdul egyből.

Erre tessék; ez a vacak állomány csak nem akar bejönni. Ráadásul hozzáférési kódok vannak benne; kirúgják, ha ezt elszúrja. Kidobják, leselejtezik, mintha csak egy vacak alkatrész lenne. Pedig itt van benne minden. Az elmúlt két év összes munkája, minden tudás, és tapasztalat.

Doktor G.-nek egyre jobban melege lett. Talán a mentések; talán valahonnan még elő lehet ásni. Kér egy pici türelmet, pár másodperc, mit másodperc, millisecond és már kész is. Egyre jobban pörgött, elemében érezte magát. Ilyen gyorsan még soha nem dolgozott… és igen, megvan!

Doktor G. a semmiből halászta elő az állományt.

Megnyugodott. Igen, ez az. Rá mindig lehet számítani. Az utolsó pillanatig. Feje ekkor lehanyatlott és végigszántotta a második lemezt a 453-as track környékén. Pár fülsiketítő kör után az összeroncsolódott alkatrész beékelődött valahová az mp3-ak közé, és Doktor G. több adatot már nem szolgált ki. Egy darabig még a polcon állt a kinőtt memóriamodulok között, majd veszélyes hulladékként megsemmisítették.

Popularity: 2% [?]