részlet Dataman Abstrahism albumának galériájából

Úgy döntöttem ott folytatom, ahol abbahagytam, netes kiadókról fogok írni.

Ez a publikálási forma lassan megemészti önmagát, jobb szóval élve visszafelé mutat, a fizikai kiadványok felé. Azonban nem éppen rossz pillanatok után vagy hátrányok közepette teszi ezt. Első írásomban kiemelek három ilyen címkét: a kettősséggel játszó Stadtgruen-t és az egységesség arculatát mutató Monohm-ot, beszúrva közéjük az Interdisco-t.

Stadt és Gruen. Ez a két katalógus bővül újabb és újabb virtuális kiadványokkal a német netlabel-nél. A Stadt név fogja össze a “városi” zenei megközelítésű albumokat, a Gruen pedig a “természetes” vonalat próbálja megragadni. Várost és természetet, testet és lelket sokan külön fogják fel, egymás ellentéteként. Ezeket a kettős sarokpontokat próbálja egyesíteni a kiadó, tiszteletben tartva a különbségeket. Így bontják két külön katalógusra megjelenéseiket, a fejlécben is olvashatóan “ambient/techno netlabel”-ként definiálva magukat. Mi hallható? A Stadt kiadványok határozottan minimalista 4/4 zenék, leginkább deep house, dub, és techno hangzások. Az ő városuk tiszta levegőjű, rengeteg a park, és a forgalom is rendezett.

Nehéz kiválasztani, hogy kit ajánljak, talán jó lesz Dataman Abstrahism című kiadványa. Dataman az Urál vidékén született, volt neki sok vasa, és kiadója is, azonban valahogy megszabadult mind a kettőtől és 2002-ben úgy döntött, hogy Adatemberként folytatja. Zenéje szögletesen mozgó, élő techno. Átalakul, fejlődik, visszafejlődik, élvezetes monotonitással. A városlakók a Deskoban rázzák és Dataman komoly arccal kezeli Macjének ritmus és egyéb folyamatait. A teljes album zipben.
De ki játszik hajnalban? Én úgy képzelem, hogy Gras és Lomov. Lomovról annyit, hogy nagyjából három éve kezdett zenélni, és őt is a folyam létrehozását tartja leginkább kihívásának. Erre tökéletes példa Rhodonit című darabja Lapilibrium albumán, ami akár egy könnyű habfürdőzés aláfestő zenéje is lehetne. A teljes album zipben.
A sors akarata volt talán, hogy Lomov után rögtön az Ulm-i Gras azonos című megjelenésére kattintottam. Kötöttségek nélküli dubféleség. Olyan üres és passzív, hogy benne tudunk lenni, ha akarunk. Talán ezért nem is tudok mit kiragadni belőle. Gras albuma zipben.

Elhagyva a Stadtgruen kettősségét, a humoros Interdisco linkre kattintottam a kiadó linkpályaudvarán. Többféle zene van itt, elektronikától a popig, sőt discozenékig bezárólag. Sokáig időztem egy ponton, mégpedig a Winterdisco kiadványuk egyik számánál. Gelb Sooner or later című dala évekkel ezelőttre repít vissza, szövege egy helyzetre emlékeztet, zenéje pedig megfesti azt. “Sooner or later one of us must know… …And I did try to get close to you.” Mennyire jól jelez a negyedik perc elején karikára felszeletelt vokál is. Hallok benne I, close és did-darabokat, de you-ból szinte sehol semmi. Szintén a megközelíthetetlen you-nál kezd széthullani az ének. Próbálkozás, félreértés, sikertelen vég. Ez van. De nagyon jól van. :)

Mindezek után jutottam el a Monohm-hoz, amivel szeretném lezárni első írásomat. Ez itt az egység birodalma. “‘In-house” labelként definiálja magát a társaság, tehát nem fogadnak semmilyen demot, de azért csendesen megjegyzik, hogy “szeretnek új zenéket meghallgatni”. Valamilyen véletlen folytán pont az első kiadvány tetszett a legjobban.
Monohm: Neon EP
Mikrohangok, racionális menettel. Szép, ámde sötét apróságok ezek. Halálosan vörösek. A teljes album zipben. Ha elkészültünk, mehetünk tovább. Valamerre.

Popularity: 3% [?]