A WipEout: Pure az első játék volt (legjobb tudomásom szerint) ami kijött PSP-re és én nagyon nagy lelkesedéssel csaptam le rá a közeli 576 sztórban, mert nagyon jó pontokat kapott az újságokban és úgy voltam vele, hogy ha valami 9, meg 9.2 pontokat kap, az nem lehet szar: Tévedtem.

Életem egyik legrosszabb üzleti döntése volt ezt a játékot bevásárolni, tizensokezer forintért. Ejj.

Kezdjük ott, hogy a játék körítése tökéletes. Remek felvezető animáció, okosan kidolgozott menük, futurusztikus tiptop tipo, finom elektronikus soundtrack és eddig a legszebb látványvilág, amit PSPn láttam: fények, zuhogó eső/hó, becsillanó nap, robbanások és fémesen csillogó méhsejtpanelek, ahogy azt kell. Szép, no. Teljesen rendben van.

Amíg el nem indul a verseny. Régen, még az ősidőkben volt szerencsém a sorozathoz, amikor még a Hi-Octane-nel versenyeztek, hogy melyik az izgalmasabb és jobb és sokan istenítették a Wipeoutot, hogy milyen durva sebességérzetet produkál és mennyire gyors és pörgős ésatöbbi.
És igen, elindul a verseny és valami nevetséges sebességgel elkezd csorogni a jármű. Gyorsulni gyorsul, de mint a tetű és hozzáérek mondjuk a kanyarban a falnak akkor katt, a sebesség leesik kettőre és kezdődhet a tetűlassú gyorsulós játék. Amíg el nem érem a következő kanyart. Mert bár én mindent elkövetek, de ez a fantasztikus űrhajószerűség biza nem úgy kanyarodik ahogy én azt elvárnám: alig kanyarodik valamit. De sebaj, van itt ilyen légfék okosság, egy vagy kétgombos változatban. De tökmindegy, hogy melyiket választom, mert mindkettő egyformán fájdalmas és szar.

De én türelmes ember vagyok. Próbálgattam kitanulni a rendszert, hogy hogy is van ez a kanyarodós móka, hogy fékezni mikor kell és hogyan és miképp, dehát nem érezni a cuccot, függetlenül attól, hogy mivel megyek, csak az segít ha megtanulom, hogy hol kell fékezni és mennyire kell nyomogatni a fék-irány kombót. Nem mintha csak úgy elsőre lehetne vágni, hogy mi hova és merre, mert a következő kanyart jellemzően nem látom, a pályák 90%a mintha valami sci-fi lövészárokban lenne megrendezve, ahol nem tudom, hogy hol és merre fordul a kanyar és mikor mert az egész jellemtelen szürke szar és nem látni a kanyar elejét (egy négycolos kijelzőn pláne).

A fegyverekről ne is beszéljük. A többség használhatatlan gadget, a turbo nehezen hasznosítható kanyargós pályákon, a fegyverek nagy százaléka irányítatlan pukkanós izé, kacagtató aknaszerűség, nem jók semmire, leszámítva egy-két darabot. Meghát ugye hiába megyek át mondjuk egy fegyverfelszedő-spoton, nem mindig kapok cuccot, lol.

Aztán ott van még az is, hogy ilyen töltőszörnyet én még nem láttam. Ahhoz, hogy az UMD x-elésétől eljussak egy szimpla versenyig, olyan 1,5 percet kell malmoznom és leokéznom egy kupacnyi gombot. Minden játékindításkor megkérdezi, hogy milyen nyelven szeretném élvezni a menük szövegezését, továbbá minden alkalommal felhívja a figyelmet, hogy ha látom a Memory Stick ikont, akkor ne rángassam ki a masinából és ne kapcsoljam ki a gépet. De mindig. Ne-vet-sé-ges.

És azt is szeretném elmondani, hogy szerintem ezt a játékot nem PSP-re tervezték. Nyolcversenyes tournament, hát helo! Tudom, hogy csak három kör versenyenként, de ezt közel sem érzem handheldgamer-barát megoldásnak. Komolyan, van olyan élő ember aki egy ilyen alfa-béta összevont tournamentet lazán végigtol egy végállomás-végállomás ride alatt? Pleeeease!

Komolyan, valaki mondja már meg, hogy mire föl kapott ez a játék ilyen magas pontszámokat a rivjúkban? Mire föl?

Popularity: 2% [?]