Épp a kicsit fáradt megy és nem tudom, hogy hogy lenne a legjobb.

Tervekről, célokról beszélek, mosolygok azoknak akiknek kell, feltartom a referenciámat, jó magasra, jó közel, hogy ne lássák a problémáim. És mindig a másik beszél. Ha nekem kell, akkor előhozom a munkát, hogy ez és ez van, ezeket és ezeket csináltam, ezt csinálom épp, ez mennyire jó vagy mennyire nem jó. Remekül lehet vele takarózni, talán túlságosan is jól.

Sokat gondolkoztam azon, hogy miért vagyok ennyire zárkózott és visszahúzódó. És hogy ez rossz-e? Hogy ez valami veleszületett dolog, vagy a személyiségfejlődés egyik eredménye, vagy netán valójában én egy nyitott és extrovertált személyiség vagyok csak mondjuk annyira arcolós köcsög, hogy mindenki elkerül?

Azt tudom, hogy zavar. Hogy mindig, minden kibaszott időpillanatban elégedetlen vagyok. Hogy hosszabb időre nem tudok senkit se megtartani magam mellett, se barátot, se havert, se szerelmet. Nincsenek gyerekkori barátaim, nincsenek tíz éves ismerettségeim. És néhány kivételtől eltekintve mindig én érzem magamat hibásnak. Akarok több embert ismerni, több emberrel találkozni, vastag telefonkönyvet, jellemzően haverokat. De nem keresek, mert nincs rájuk időm, nincs szabadidőm, mert aludni járok haza. És igazából nem is keresem őket.
Az összes ismerős/haver/barát talált meg engem és nem fordítva. Kurva kényelmes szituáció, de ez így nagyon nem frankó.

Dehát a munka. Örök elégedetlenség itt is. Meg tudok-e felelni az elvárásoknak? Jó-e az amit csinálok? Miért nem tudom megvalósítani azokat a terveket amik a fejemben még olyan jónak tűnnek, de mégsem sikerül őket összerakni a monitoron? Miért látom azonnal a hibákat a munkáimban? És miért nem javítom ki őket?
Miért érzem középszerűnek a teljesítményemet? Jutok-e még feljebb? Mindenki küzd ilyen gondolatokkal? Miért élvezem egyre kevésbé a munkát? Hova tűnt a projektátadáskor érzett elégedettség? Miért viselem közönnyel ha a layoutommal én nyertem a többi versenyző előtt? Miért hoz egyre kevésbé lázba ha valami elkészül?
Miért bálványoznak egyesek, amikor nem vagyok rá érdemes? Kurvára nem vagyok rá érdemes. Lehetne ennél keményebben, jobban és szebben is teljesíteni.

Miért nem ásom bele magam jobban a szakmába? Miért vagyok elégedetlen a jelenlegi helyzetemmel?

Miért érzem úgy, hogy valami hiányzik?
Ez nem kiégettség. Ez nem tudom.

Azt hiszem lassan ideje lesz becsekkolni valami ügyes pszichológushoz. Mert ez hosszú távon így nem fog működni.

Popularity: 2% [?]