A Sony NW A3000-es MP3 lejátszója

Írok egy rövidet a Sony legújabb MP3 megoldásáról, az NW-A3000-ről. Ez ugye az a lejátszó, amit egy pár órával a iPod nano után jelentett be a Sony és mindenki a nanoval volt elfoglalva, pedig a Sony látszólag kitett magáért. iPod-ish lejátszó és kiegészítők, iTunesra hajazó új lejátszó, új megoldások (lejátszott zenék közötti kapcsolatok keresése, év szerinti shuffle, OLED-es ropogósan finoma kijelző ésatöbbi), akár azt is gondolhattuk volna (én úgy gondoltam), hogy nagy összeborulás lesz az Apple-el és kialakul egy közös platform, ahol egy egységes csatolófelület és szoftveralap fog minden fontos produkt alá dolgozni és mindenki azt választ és használ, amit ő szeretne.

Az illuzió persze szép, de a valóság az, hogy a Sony dögöljön meg és földet rá.

Kb egy hónapja vásároltam egy NW-A3000-es készüléket a közeli Sony Szalonban, soksoksok tízezer forintért. Régóta vágytam rá, mert igazi eyecandy külseje volt, olyan, amire mindenki felkapja a fejét és olyan, amivel garantáltan nem marad az ember alul egy akármilyen készülékkel összehasonlítva. Minimalista, echte-szappanforma, logikusan elhelyezett gombok, amik ugyan nem értintésérzékenyek (sztem már aktuális lenne), baromi kézreálló, “jóérzésmatatnivele” hangerőszabályzó, szexin világító gombok. Ahogy azt kell.
És szép fényes kijelző, sötétben kaszál és arat és ural mindent. Igen.
Egészen addig, amíg napfény nem éri, mert akkor a szép fényes felület tükörré válik és a készülékre nézve csak a szép kék eget és a mi hunyorgó arcunkat látjuk, ahogy próbálja leolvasni a kijelzőre írt adatokat. Eredménytelenül. Nodehát mindegy, a nap 90%ban alszom vagy fedett helyen vagyok, ez egy igazi nightcrawler fegyver és az OLED akkor is überszexi, kézitükör-effekt ide vagy oda.
A külső ettől függetlenül ötös.

Aztán ott a hang. A Sony lejátszók legendásak a különösen tiszta és határozott hangzásukról, nincs ez másképp az A3000-nél sem, a mélyek és a magasak egyaránt “ott vannak”, nincsen torzítás, nem cicereg és nem vezérel túl, egy szavam nem lehet. És miután kihekkeli az ember az európai régióban meglévő hangerőkorlátozást, azután végre decens hangerőértékeket érhet el a legdurvább metrózúgásban is. Ami szintén jó dolog.

Kezelhetőség. A Sony valami relytélyes oknál fogva perverz módon vonakodik az újhullámos nyomásérzékeny dolgoktól, ezért ez a modell is hasonló rendszerrel üzemel mint amilyennel a HD-sorozat elöző tagjai. Adott egy 5-way kontrolpad és két funkciógomb és egy meglehetősen nehezen szokható menünavigációs rendszer. A működését első körben elég nehéz lenne leírni, de valami olyasmit képzeljetek el, mint amikor a SonyEricsson telefonok 3×3as menüjét összeborítják az iPod akármi1 > akármi2 > akármi3 rendszerével. Nem túl jó és nem is túl hatékony, de legalább nehezen megtanulható és béna. De hogy ne csak rosszat írja róla: A számok/albumok közötti navigáció kimondottan szofisztikált és emberbarát, a fel és le gombokkal normálisan, egyesével lépegethetünk a számok között, addig a jobbra balrával kezdőbetűk között ugrálhatuk, így gyorsítva meg a keresett elem fellelését. Külön jópont, hogy kevés zene/album/előadószámnál a rendszer nagy átfogásokkal dolgozik (A-D, E-G stb.), addig sok elem esetén értelemszerűen kisebbek az átfogások. Yay! Ugyan ezzel se lehet annyira hatékonyan keresni mint a iPod touchwheeljével, de ezen a gombos szakágon belül baromi hatékony megoldás.

Oké, pár szót akkor még a csomagolásról. A Sony kicsit összekapta magát, ezért kicsit továbblépett a karton/nájlon megoldásoktól és az új produktnak elégfrankó dobozkát kreált, hátha ezzel is erősíti a szerelemelsőlátásra effektet. Van még mit tanulni, de elég pofás. A kiegészítők kartonfedő alatt baloldalt, a készülék fóliázatlanul, műanyag keretben — mint valami 70es évek beli Braun borotvakészlet.

És akkor következzék az igazi húzóágazat, a szoftver. Ugyanis enélkül a hardver nem funkcionál. Szerencsére van új megoldás, a grál, az ultimate, a SonicStage fölött győzedelmeskedő új rendszer, az új megváltó, a Connect Player. Szofisztikált megjelenés, átgondolt rendszer, drag and drop támogatás, ratelési lehetőség, album artist support, mindjárt sírok, amire szükségem volt és most itt és mosolyra fakad a szám és sírok.
És csak sírok és csak sírok.

Ugyanis a Sonynak sikerült az amiről azt hittem lehetetlen. Sikerült egy, még a SonicStage-nél is nagyobb szart összehoznia.
Nem, nem tudom mi lelte a Sonyt. Legyártják a világ legjobb hardvereit, ők csinálják a világ legjobb konzolját, a legmenőbb PC-ket és egyszerűen képtelenek szoftvert írni. Valahogy mindig úgy jön ki, hogy a Sony szoftverek szépek, elméletileg sokat tudnak, aztán a valóságban kiderül, hogy valami rejtélyes oknál fogva nem működnek.
Így vagyok ezzel a Connect Playernél is.
Én abban a hitben éltem eddig, hogy azért 3500Mhz, a 64 bites architektúra és a 2 gigbaját 500MHzes tuningram győzni fog, legyen szó bármilyen alkalmazásról. A Connect Player viszont még őt is két vállra fekteti. Folyamatos, 90%nál nagyobb processzorterhelés, 4-5-6-700 MB foglalt memória, kifagyó alkalmazások tömkelege. Pedig nem akarok sokat. Be akarok húzni párezer trekket a librarybe, szeretnék scrollozni közöttük, áthúzni párat a lejátszóra, meg ilyenek. Tipikusan olyan feladatok, amik még a nagy memory hog iTunesnak meg Windows Media Playernek is gond nélkül mennek. Itt nem.
Itt megfagy, itt meghal. Itt elvérzik. Persze megcsinál mindent és át lehet tolni a lejátszóra a dolgokat, de egy univerzum időmennyiségbe kerülnek. Félelmetes.

És igen, meg tudom oldalni alternatív megoldásokkal is a zeneáttöltést, csak akkor bukom az artistlinkelős fícsört és az értékelős mókát. :\

Egyszerűen nem fér a fejembe, hogy hogy lehet ilyen szoftvert adni a termékhez. Vagyis nem is az a probléma, hanem sokkal inkább az, hogy nem tudom elhinni, hogy a Connect Player fejlesztői nem találkoztak ezzel a problémával (miszerint az MEGFAGY a gecibe és MEGESZI gépet) a szoftver fejlesztésé közben. És nem hiszem el, hogy a béta teszterek se találkoztak ezzel a problémával.

És akkor egy rövid összefoglaló.
A hardver jó, a szoftver meg nem.

Értékelés: Nem ajánlott.

És amíg ilyen kaki a szoftver, az is marad.

( Azért, lehet, hogy még remény: Január elsejével jelentette be a Sony, hogy valami Appleös szoftverfejest megvett kilóra. Meglássuk. )

Popularity: 3% [?]