Most volt egy nagyon kedves átdolgozott éjszakám, amit igazából nagyrészt magamnak köszönhetek.

Másrészt rájöttem, hogy ez a vizin tényleg egy nagy kupac kaki, a végén elbaszott mód sajogtak a szemeim, úgyhogy asszem le fogok jönni róla (egy dobozból megkezdtem egy ampullát, eheh, szép befejezés ;]). Másrészt a mellkasröntgen kiderítette, hogy se rák se semmi sincs a tüdőmben (negatív, ezt mondta a bácsi) . A váróban viszont megnéztem 3 egység tv-shopot, és kezdek rájönni, hogy miért volt ez kulcsmomentum a harcosok klubjában (kába fejjel nézni a bólogató embereket és a useless megoldásokat – fantasztikus). Harmadrészt voltam doktornéninél is, aki nagyon rácsodálkozott a mellkasröntgen negatívjára (le se szarta kb.) és ő se apdételt semmit.

Viszont negyedrészt egyre nagyobb a parám, hogy ez a lassan fél éve tartó folyamatos reggeli hányinger (reggel fél óra, első nagy görcs fogmosáskor, második iváskor, harmadik köhögéskor, negyedik amikor beleszippantok a friss -tényleg- hegyi levegőbe) egyre masszívabb és egyre kevésbé tudom fogni akármire. Nem tolok szénszavasat, nem szívom szét az agyam, nem iszom, rendesen kajálok, igazából frankón nem értem.

Ötödrészt meg az instant kávé a legnagyobb büntetés az univerzumnak és a kávégép az egyetlen igazi szolúció. Bár függetlenül, hogy gép vagy por csinálja, ihatatlan forró pocsolyavíz mindkettő.

Szóval ezek vannak srácok.

Popularity: 5% [?]