Lomov néz

Lomov. Axel Bergk. Festőként kezdte, majd elektronikus zenészként folytatta. Az összes fontos netlabelnél jelent már meg anyaga, társalapítója a Stadtgruen online kiadónak. Az alábbiakban egy vele készült többfordulós mail interjút olvashattok. Ajánlom hallgatnivalónak mellé a Lomov podcastot.

The English Language .pdf of the interview.

- Először is, azon gondolkodtam, hogy vajon mi volt az, amit „hiányoltál” az eddigi szépművészeti ágakból, amiért úgy döntöttél, hogy zenélni kezdesz?

- Nagyon drága volt szépművészeti anyagokkal dolgozni, mind idő mind pénz szempontjából. Mindig próbáltam összebékíteni a kreatív ambícióimat azzal, hogy (az elüzletiesedett művészettől való függetlenség miatt) üzleti tanácsadói munkával pénzt keresek. A függetlenség előfeltétele a szépművészetnek, de egy idő után túl sokat kellett dolgoznom. Azon gondolkozván, mibe önthetném a kreativitásomat, visszaemlékeztem gyermekkori álmomra, hogy majd egyszer zenét fogok írni. A számítógépek és zeneíró szoftverek fejlődése megengedte, hogy valóra válthassam ezt a régi víziót. Felfedeztem, hogy mekkora lehetőség van valami olyan létrehozásában, ami nem sok helyet (merevlemez vs. műterem), időt (lépésről lépésre dolgozva), és pénzt (a próbálgatás nem túl drága bitek és bájtok esetén) vesz igénybe. Most, hogy zenélek már pár éve, kicsit „hiányzik” a vászon anyagi volta, a festék és terpentin szaga. A digitalizálás az emberi lény két érzékre redukálása (látás és hallás), az inkább tudatalatti érzékek (ízlelés, szaglás, érzés) pedig titokban elrejtődnek. Tehát mindig nagy kihívás lesz láttatni az emberit a digitális világokban.

- „…mintha a filozófiáját fejezné ki a zenén keresztül…” – kommentálja valaki a Discogs.com-on a Lomov név alatt. Ez arra ösztönzött, hogy megkérdezzem, hogyan tudod kötni magadhoz mint művészhez a tudományaidat? Sokan paradox helyzetnek tartják ezt. Egy igazi művész csak művész lehet?

- Akkor tettem meg első lépéseimet a szépművészetben, amikor humán tárgyakat (Művészettörténetet, filozófiát, archeológiát, és egy kis sinológiát) tanultam, de fel kellett ismernem, hogy egyazon időben szinte lehetetlen számomra művészetet művelni és arról gondolkodni. Olyan meditatív állapotba kellett jutnom, amelyben a logosz ki van kapcsolva, hogy létrehozhassak valamit.
Ezek után kiléptem a munkafázisból is, hogy elmélkedhessek az eredményen, kritikával illessem azt és, hogy megtervezzem a következő lépéseket. A szellemi tevékenység a cselekvésen belül mindig elkésik, de nélkülözhetetlen, hogy eljussunk a következő szintre.
Például, ha egy művész nem képes kiértékelni a munkáját, sosem lesz jobb művész. A kiértékelés magában általános etikai rendszert hoz létre, és ha az egész rendszer előfeltételeire fogsz gondolni, eléred a filozófiai szintet. Meglehet, nem szükséges elérni ezt a szintet, hogy szépművészetet vagy zenét hozz létre, de az egésznek mindig része marad ez is.
Dióhéjban: Nem paradox helyzet a cselekvést a gondolkodással társítani az életünkben, de mindig nehéz a kettőt egyszerre csinálni. Számomra a filozófia segített, hogy megláthassam mindennapi életem dimenzióit egy meta szintről.

- Úgy látom, a tudományok, amik a világ egy-egy szegmensére koncentrálnak, nem voltak segítségedre. De a filozófia, ami az igazi szellemtudomány, a világ egészére koncentrál és valóban segített neked. Mit gondolsz erről az ellentétről, ami évszázadokig húzódott az „igazi tudományok” és a „filozófia” között? Ma már a kozmológiához például ismét segítségül hívják a filozófiát, és nincs semmiféle antagonisztikus ellentét a kettő között. Amúgy kinek a gondolatai a legszimpatikusabbak számodra?

- Hosszú ideig a filozófia megpróbált modelleket építeni, a világot ezekkel egészként magyarázva. Hegel (és ezzel ellentétben Marx) volt az utolsó, aki ilyesmivel próbálkozott. Nietzsche végett vetett az egyetlen igazság elképzelésének „Isten halott. És mi öltük meg.” mondataival. A filozófiai innentől szekciókra bomlik.
A 20. század eleje óta a filozófiai viták nagy része a feltörekvőben lévő pozitivista pragmatizmussal telt, ami az USA-ból érkezett vagy a neokantiánizmussal. Ezek után a Francia Iskola magába szívta Nietzsche, Husserl és Heidegger teoretikus próbálkozásait, de máig sem látni egy teljesen elfogadott koncepciót sem. Lehetséges, hogy a globális vízió elhagyása után sok ember folytatni akarja a régi próbálkozásokat, amik új fejlesztéseket is tartalmaznak már, de szerintem nincs egy tiszta nyugati megoldás a keleti világok tisztelete nélkül. Ez az új ellentét, amivel találkozunk. És ha megoldásokat keresünk, nem hagyhatunk ki egyetlen gondolkodási típust sem.

- Szabadna tudnunk, hogy mivel zenélsz?

- Tipikusan intellektuális megközelítés: Egy kotta felületű programmal kezdtem, mert úgy gondoltam, így jobb lesz majd zeneírásról tanulni. Második lépés: A Storm volt a legolcsóbb választás, de nemsokára túl korlátoltnak találtam már a hangalkotási képességeit. Ezután a Reasonnel próbálkoztam, de nem voltam elégedett vele, mivel egyáltalán nem támogat semmilyen Vst-t. Ma Ableton Live-val dolgozom és Native Instruments’ Reaktor-t használok Vst-ként, vagy loop/hangminta generálóként.

- Sokan mondják dühösen, hogy az új szoftverek elrontották az elektronikus zenei szcénát: „Most már mindenki csinálhat elektronikus zenét.” Úgy tűnik, hogy nem túl demokratikusan gondolkodnak. Mit gondolsz erről?

- Valóban, a zeneíró szoftverek minősége óriásit emelkedett, úgy tűnik könnyű mindenkinek elektronikus zenét csinálnia. Azok, akik zenét vagy hangszeres játszékot tanultak hosszabb ideig, valószínűleg nem tartják fairnek ezt a fejlődést. A digitalizálás más területeken is felváltotta a manuális tehetséget. Például sok könyvárus, betűszedő, másoló vesztette már el az állását. A számítógép csupán egy egyszerű eszköz arra, hogy megkönnyítsünk bizonyos folyamatokat. Ha hangszerként akarod használni, szükséged van minden inspirációdra, empátiádra, és látomásos innovatív kedvre. Ezek a képességek segítenek elérni egy magasabb szintű személyes fejlődés szintjét, de a szintek függnek a versenytársaid fejlődésétől is. A demokrácia választási lehetőséget jelent annak érdekében, hogy a legjobb úton vezesd a közösséget. Számomra tehát ez a gondolkodásmód nem tűnik anti-demokratikusnak, inkább elavultnak.

- Mesélj egy kicsit a Stadtgruen-ről!

- A kiadós kollégám Martin Donath és én a „My Own Music” nevű internetes platformon találkoztunk és észrevettük, hogy rokon ízléssel rendelkezünk: clicks & cuts, minimal zene (kevesebb techno, mint Steve Reich, Brian Eno, stb.), de akkor nagyon kevés kielégítő minőségű netlabel kiadvány volt. A netlabel szcéna akkor még nem volt annyira szétterjedt, szóval úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk a saját kiadónkat.
A Stadtgruen egy minimal szám címe volt, amin ketten dolgoztunk, de végül soha nem jelentettük meg. Fontos megjegyeznem, hogy a Stadtgruen-nek nincs jó fordítása, németül a szó jelentése magában foglalja az összes nyitott és zöld városi területet. Úgy tűnik, hogy itt Németországban mi tisztán elkülönítjük a természetesebb és kulturálisabb városi élet aspektusait. Csak úgy, mint az aktív és passzív állapotot a kreatív folyamatban (ahogy azt fent írtam), felismerjük az ellentmondást a természeten való meditáció és a kulturális túlfűtöttség között. Bizonyos szempontból ez hasonlít a kínai jin-jang koncepcióra, két domináns elv mozgatja az élet körét. A Stadt a mozgatóerő és a Gruen az inkább kontemplatív. Zenei szemszögből nyugalmasnak és energikusnak is kell hangzania egyszerre, de ez egy idealisztikus igény lenne. Most két úton haladunk csendesebb ambient kiadványokkal és cselekvésre késztető techno/house-zal.

- Mit gondolsz, mi a legnagyobb hátránya az online kiadványoknak?

- Amikor elkezdtük a kiadónkat, reménykedtünk, hogy a kiadott zenékre kapott gyors és direkt visszajelzésekkel kis előnyhöz jutunk. Ezalatt a netlabel szcéna annyira kiterjedt, hogy képtelenség követni a napi megjelenéseket. A zeneipartól való függetlenség dicsősége a tömegességnek köszönhetően irrelevánssá vált. Az internet nem önszabályozó piac, ahol egy termék eltűnik, ha nem sikeres. Jelenleg a fő szerverek, az archive.org és a scene.org annyira lassúak, hogy a letöltés már nem valami kellemes.

- Gondoltál már bármilyen megoldásra, amik kiküszöbölnék ezeket a hátrányokat?

- Piaci szóval élve a telítettségi fázison belül vagyunk, az első mozdulók és első követőik után. Nemsokára néhány netlabel kihúny, a görbe lecsökken, és csak néhány megfelelő minőségű kiadó marad meg. Ez lehet majd egy olyan pillanat a zeneiparnak, ami alkalmas arra, hogy könnyedén megszálljon néhány olyan pozíciót, amikbe alapjában nem akarnak pénzt ölni. Az új digitális terjesztő csatornák könnyedén lecsökkenthetik költségeiket, mialatt szélesítik a termékeik skáláját. Szembe kell nézniük ugyanazzal a kihívással, amivel nekünk: mit kezdjünk felfoghatatlan mennyiségű kiadvánnyal? Nincs emberi példa vagy számítógépes algoritmus, ami felosztaná és irányítaná ezeket.
Az ízlelést nem digitalizálták eddig, szerencsére. Előzőleg a zeneipar megpróbálta irányítani a közízlést a rádióműsorok uralásával, bálványokkal, saját TV formátumok és szolgáltató-fogyasztó jó viszony kialakításával (de mondhatnám ezt propaganda gépezetnek is). Nem látok megoldást: Ha ugyanezeket a módszereket alkalmazzuk, az ő csapdájukba esünk, ha pedig nem, az elidegenedés lesz a sorsunk.

- Demóztál már fizikai kiadóknak? Kiadnál valami fizikait is, nemde?

- Eddig nem léptem kapcsolatba egyetlen offline kiadóval sem, de mindenképp ez lehetne a következő lépés, ha egy jövőbeli projektet érdemesnek tartok erre.

- Úgy látom, kettéosztod a projektjeidet online-ra és offline-ra. Számomra a vonal egyre vékonyodik a két világ között. Mp3 shopok jelennek meg, ahol megveheted a fizikai kiadványokon lévő zenét, és a netlabelek anyagaiból pedig offline megjelenések lesznek DVD vagy bakelit formátumban, stb. Mi lenne, ha valaki ki akarná adni valamelyik Stadtgruen munkádat CD-n vagy LP-n?

- Valóban tiszta különbözőséget látok online és offline kiadványok között. Kevesebb net-zenésznek van élménye high end stúdiókról, amelyek előfeltételei annak, hogy kielégítő minőségű CD-t vagy bakelitet adjunk ki. A képesség, hogy hallhassuk a különbséget a formátumok között, talán feloldódik azzal, hogy kiterjesztjük a digitális formátumokat. És lehet, hogy ezek a formátumok egyre jobbak lesznek. Mostanáig nekem még muszáj egy igényes produceri munkával elkészített bakelitet vagy CD-t meghallgatni miután hosszú időt mp3 hallgatással töltöttem, hogy „kitisztítsam” a fülem. Mindezeken túl, el fogjuk veszíteni a fent említett „emberit”. A legtöbb zenehallgató még most is szeretne valami érinthetőt magáénak tudni. De az árakkal csak a legjobb minőségért cserébe békülnek ki. Nem fogok vonakodni a CD-n való megjelenéstől, ha a minőségi többletet kap a zeném a high end masternek köszönhetően.

- Vannak még további jövőre néző terveid, amit megosztanál az olvasókkal?

- A tervek a félénk embereknek valók.

Köszönet Keltnek a lektorálásért.

Popularity: 4% [?]