Két-három héttel ezelőtt írt nekem Kovács Balázs (Xrc), hogy szívesen látna Pécsett mint fellépőt egy utcazenei rendezvényen. Fogalmam sem volt egy ideig mi lesz ez, majd később kiderült, hogy az eseményt a pécsi nonprofit Periszkóp rádió (majd lesz jobb weboldal, ha elindul) közeledő indulása alkalmából szervezte meg. Az alábbiakban a Pécsen töltött délután szubjektív élménybeszámolóját olvashatjátok.

A pozitívumokkal kezdem, majd a negatívumokkal folytatom, annak reményében, hogy a jövő rajtunk múló része ismét pozitívum legyen: 10:00 magasságában érkeztünk meg a pályaudvarra, ezután rögtön elfogyasztottunk egy lángost, majd elindultunk a Széchenyi tér felé. Találtunk egy ijesztően olcsó éttermet az ijesztően olcsó árú dolgokat hirdető reklámokkal való szembesülést követően, ahol ettünk egy jót. Ezután találkoztunk c0p úrral, akinek kezébe nyomtam 1 Polyphonic Petalst. Ekkor már elmúlt 13:00 óra, ideje volt összedobni a helyszínt, ahol játszottam, elindultunk a Király utca 15-be. Xrc élőben is ugyanolyan jó fej, mint neten, és szinte csak gratulálni tudok neki, mert rögtön kiderült, hogy mondhatni egymaga rakja össze a többi helyszínt is (1,5 km2-es körzetben még másik 3 helyszín is volt a rádió stúdiójával együtt) és figyelt egész délután, hogy mindenhol minden rendben menjen. Sosem játszottam még utcán. Ez szöges ellentéte annak, amikor meghirdeted a saját bulidat valami fedett helyen, ahol legfeljebb kihallatszik kintre valami dübögés, persze ebben az esetben is érhetnek atrocitások. Ez a hely a város szívében van, tehát rengeteg ember haladt el előttem, 6-tól 60 éves korig. Sokan megálltak a helyszín előtt a 3 órám alatt, megkérdezték mi ez az egész, vittek Periszkópos és Gelbes Lichtes flyert, de volt olyan, aki csak csendben elolvasta, mi van a plakátra írva, majd tovább állt (ahogy én láttam, többnyire a tényeket nyugtázó mosollyal az arcán). A legérdekesebb jelenségre a kedvesem hívta fel a figyelmem: Látott afféle “visszatérő” embereket, akik nem maradtak a hangfalak előtt, ezzel kimutatva érdeklődésüket, de sokáig fel-alá járkáltak a környéken, az újabb találkozásnál folyton a zene felé pillantva. Fantasztikus élmény volt ez tehát, sokkal izgalmasabb, mint egy zártabb rendezvény.

Negatívumok: A szemben lévő Oázis gyros kajálda tulaja berágott rám, röpke fél óra után. Odajött, hogy “nem-e raknék be jobb zenét, mert ez temetési zene” (főleg dallamos chill-elektronika szólt), “elhajtom a vendégeit”, “és különben is ki mondta, hogy ezt lehet itt csinálni”. Én mosolyogva feleltem (hiszen megedzett már a Süssfelnap üzletvezető úrasszonya, az elektroklesponthu fiúk és még sokan mások), hogy szerintem ez nem temetési zene, és van engedélyünk, továbbá sajnos nem kötötték ki, hogy milyen zenét lehet játszani, úgyhogy azt játszom, amiről úgy érzem, idevaló. El is oldalgott rögtön, de a bizti kedvéért azért rámküldte a Közterület Felügyelőséget. Tényleg volt engedélyünk, úgyhogy némi mormogás után továbbálltak az egyenruhás urak, egyszer jöttek vissza még, ekkor már csak pár percig nézelődtek.

A Király utcában tilos az autó és egyéb járművek forgalma, ennek ellenére sok-sok autó, furgon és a “hülyeturistás játékvonatka” idegenvezetős nyanyával persze előszeretettel közlekedett ott, néha fenyegetésnek volt kitéve a lámpaoszlop és a fa közé felfüggesztett zsinór is.

Utánam Kemoék jöttek, akiket eleve kár volt dilettáns zajsznobériájukkal besuvasztani erre a helyszínre, de persze a Török az Oázisból is hozzáadta a magáét egyre erősödő fenyegetőzéseivel. A legszánalmasabb a fellépők részéről az volt, hogy Balázs ment oda “beszélni”, nem a művész urak, akik csak monitor mögé bújva vállalták a dolgaikat (na jó, egyszer visszadugták a kihúzott zsinórt). Viccnek jó volt ez a napon elfogyasztott sörök mellé, de szvsz más egyébnek nem; területfoglalási engedély ide vagy oda. Azért remélem nem haragszik senki, hiszen a “lehúzásom” természeténél fogva propaganda is egyben. Az új tehetségek a galériában folytatták a helyszíntől nem messze, ekkor már indulnunk kellett a pályaudvarra.

Végezetül annyit, hogy le a kalappal Xrc és az egyesületének eddig elért céljai előtt, és hálával tartozom ezért a feledhetetlen pécsi délutánért, aminek részese lehettem, a város pedig már első látásra egy több szempontból is imádnivaló hely. De igazán hívhatnának több segítőt is maguk mellé (nem hiszem, hogy egyedül lennék e szándékommal, sőt ez már jelenleg a rádióval együtt értelemszerűen szerveződik is), akik máshoz jobban értenek, mint ők. Sok nagyon jó művész van (és valamiért úgy veszem észre az ilyenek a valamire való művészek), aki nem csak kiáll, előadja azt, amit ő gondol, nem feltétlenül kerget haza mindenkit csodás hangjaival afféle meg nem értett zseni módjára (holott nem is ő a 84. Yonderboi vagy valamilyen furabetűjelű, itthoni, sztárolt alternatív ikon), majd az ehhez dukáló stílusban tovább áll. Hanem a jó ízlés határain belül (mert igenis van ilyen) azért odafigyel arra, hogy mit csinál amikor játszik, sőt a fentiek magától is értetődnek, hiszen eléggé kritikus az illető tetteivel szemben… Szerintem világos az, amire gondolok. Több ilyen művészt kellett volna hívni, időben. A dátum – habár érthető, hogy a külföldi fellépőkhöz kellett igazodni – nem volt jó. Az ideális szerintem péntek vagy valamelyik hétvégi nap lett volna. Kíváncsi leszek a rádióra is. A szerkesztők passzivitása az egyetlen amitől tartok, hisz ezzel már oly sok helyen találkoztam, úgyhogy remélem, mindenki végzi majd a dolgát, ezzel betartva ígéreteit.

Popularity: 5% [?]