Hajnali Kokainmámor

Ez egy jellemzően éjszakai podcast, finom cicergős elektronikával, munka vagy szerek mellé. Kísérletképp most .m4a formátumban (a fontosabb lejátszók már ismerik).

Szóval most éppen Hajnali Kokainmámor (45MB, ~36 perc)
Iratkozz fel a podcast feedünkre (húzd ezt a linket a podcast-képes programodba!)
Hallgass bele az elöző podcastokba

És olvass tovább.

Utolsó vagyok. Kitámolygok az irodai vécéből, magam után csak poros üvegpolcot és eldobált, bevizezett papírtörülközőket hagyok. A gépem boldogan várja a kijelentkezést, kilépek az MC-ből, kiloggolok a szerverről és lelövöm a PuTTYot. Bezár, ment, bezár, mentés nélkül, bezár, mégse, ezt még átteszem ide, na most mentés, igen, oké, telepítsd később. Az Activesync szüttyög még egy darabig, majd ő is bevégzi, a rendszer küld haza – most már kikapcsolhatja a számítógépet.
Nagypirosgomb a gép mellett, én ma már nem akarok beloggolni távolról, majd holnap, majd máskor.
Az irodai padlószőnyeg koszos szürkéje, a teremben standby üzemmódban lebegő gépek tompa moroja és akármilyen LED-jeik halvány pulzálása ad az egésznek olyan baromi idegen, űrbázis-szerű hangulatot. Amit én nagyon nem szeretek. Szerencsére a lift gyorsan megérkezik, ez most nem az ebédidő, most nem kell sokperceket várni rá.
A földszintet kérem. Még intek egyet a portásnak, aki még csak fel se néz a Sportjából, úgy mondja, hogy „’stét”. A vastag üvegajtók megindulnak és én kiszabadulok.
A nagy köztéri óra szerint most négy óra öt perc van, a sötétkék kezd oldódni a házak fölött. Kivonszolom magam a Dunapartra, a táskámat egy laza mozdulattal a pad mellé dobom én pedig lehuppanok rá. Meglazítom a nyakkendőmet, kiengedem a mandzsettámat, kibontom a cipőfűzöm. Tekerek egy cigit és megnézem a napfelkeltét.
Mert ez az én pillanatom.

Popularity: 26% [?]