Két dologgal tartozom. Az egyik egy bocsánatkérés, hogy viszonylag sokáig nem jelentkeztem. Majd egyszer elmesélem, hogy mi is volt az ok, csak össze kell szednem a gondolataim, hogy hogy tálaljam. Majd lesz valahogy.

A második az iPod beszámoló, ugyanis kedd óta egy 80GB-os egység tulajdonosává avanzsáltam. Elsőszállítmány, elsőkézből, blabla.

Igen, tudom. Leírtam sokszor sok helyen, hogy miért nem vennék iPodot és mi az ami miatt nekem unszimpatikus. Ámde most mégis az a szituáció, hogy iPodom van Network Walkman helyett. És hogy miért? A Walkmanre nem tudok zenét tölteni OS X alatt.
Joggal merülhet fel a kérdés, hogy akkor miért nem valami rendszerfüggetlen megoldást választottam, hiszen van annyi alternatíva, ami fut minden rendszeren buta programfüggő megoldás nélkül is? A válasz most is egyszerű: Ebben a vacakban van egy 80 gigabájtos vinyó, ami remek háttértár/backup a laptopban lévő megoldás mellé. Plusz nem kell a zenéket a gépen tárolnom, nem kell nehéz és böhöm külső vinyókat cipelnem, elég csak rákötnöm a cuccot a gépre és helo.

A videolejátszás/képnézés nem érdekelt at all.

Fura. Szóvalhogy az elöző megoldásoknál az volt a szép, hogy az embernek nem kellett a készüléket előkapni a zsebéből, hogy számot léptessen, mert tudta, hogy hol kell megnyomni a zsebet a számugráshoz, leállításhoz, hangerőszabályzáshoz. Illetve nem volt meg a folyamatos „hú, ez most valami iszonyú kényes dolog, ezért tokban kell hordani” érzés, lazán be lehetett őket baszni bárhova, műanyag és aluminiumborítás ide vagy oda, bírtak mindent karc és komolyabb esztétikai torzulás nélkül. Itt ez már nincs meg. Kiveszem a zsebből, kiveszem a tokból, egyik kézbe a tok, másikba az iPod, számléptetés, vissza a tokba, vissza a zsebbe. Hosszú és körülményes. Persze minden csak szokás kérdése. Lehet, hogy pár hét múlva lazán baszom be a kulcsok közé, de egyelőre még vigyázás van.

A készülék összességében könnyen kezelhető, de zavar, hogy nincs egy-két gombos visszatérés a now playing képernyőre, illetve, hogy nem lehet csak úgy bedobni egy előadótól mindent egy playlistbe, hanem le kell menni album/szám szintig, ami nem tetszik. Komolyan.

Frankón, sok mindent nem lehet elmondani az új iPodról. Az új nano és shuffle szebb, ez ugyanaz és ugyanolyan mint az elöző, semmi extra. Ugyanúgy undormányul néz ki a hátlap az első kézbevétel után mint az elöző generációknál. A kijelző pontos és gyors, igazából szebb képet ad mint a PSP-m, mondjuk felbontásban és méretben elmarad tőle.

Asszem hazamegyek.

Popularity: 2% [?]