Szóval, hogy ha van problémás területe a Macnek, az egyértelműen a képkezelés kell, hogy legyen (a normális játékok hiánya mellett).

Előrebocsátom, hogy a Picasát fogom felhozni ellenpéldaként és a konklúzió is ezzel a programmal lesz kapcsolatos.

És azt is szeretném megemlíteni, hogy nagyon meg vagyok fázva és lázam van, de nem beszélek félre, ettől függetlenül viszont elképzelhető, hogy nem minden mondatom lesz érthető. Én szóltam.

Tehát problémás. Egyrészt a kínálat meglehetősen szűkös, kevés opcióval. Három fő ismert lehetősge van az egyszeri fotóbuherátornak. Az iPhoto, az Aperture és a Lightroom. Három, eltérő koncepciójú, eltérő megvalósítású program, eltérő célcsoporttal. Egy dolog azonban közös bennük: mindhárom kibaszottmód lassú.

PC-n se volt annyival jobb a helyzet persze. Aki akart, az szenvedhetett a kameragyártók borzalmasnál borzalmasabb lassú szarjaival, illetve nekifuthatott a Windowsos Lightroomnak, netán bepróbálhatta a Bridge-t is, ami meg tök nem megfelelő eszköz. Meg egy vödörnyi ilyenolyan hatékonyságú és tudású megoldás, a bloated AcdSeetől a legnévtelenebb kakikig minden.

És ott volt a Picasa.

Hadd fényezzem egy kicsit a Picasa-t, mert az a program jelentette a legnagyobb áldozatot nekem a maces váltásnál (a WMP mellett, természetesen). Szóval a Picasa egy meglehetősen egyszerű, nem nagy tudású képmenedzselő program. Egyáltalán nem profiknak szánva, sokkalinkább az egyszeri, kocafotósnak, aki kattint és később mutogatja a haveroknak a kiprintelt eredményt.

Szóval nem tud sokat, nem tudja olyan szinten, mint amire egyeseknek szüksége lenne, viszont van egy olyan előnye, amire a többi fejlesztő nem tudott rákontrázni: A sebesség.

A Picasa villámgyors és végtelenül dinamikus. Bármit csinálunk benne az érzés olyan mintha a világ legtermészetesebb dolgát művelnénk. Sehol egy akadás, sehol egy ronda WHAM átmenet egyik képből a másikba. Minden sima, minden fadel, minden csúszik és animál – akadás nélkül.

Picasaban a szkrollozás is élmény. Az ember rángatja a csúszkát és nem hiszi el, hogy ez, 2006-ban lehetséges, hogy ott van mondjuk 25ezer kép és akadás, thumbnailrajzolgatás, képkimaradás, framedrop nélkül átdobál a szemünk előtt 25ezer képet a legnagyobb nyugalommal. Amazing. Ugyanígy a keresésnél, a képek léptetésénél, bárminél. Ha akarjuk a képeket teljes méretben átlőhetjük a monitoron, nem lesz kiskép-vársz-nagykép para. Bumm, ott van. Mindig.

Módosítanál valamit a képeken? Oké, rángasd a csúszkákat, realtimeban kapod a feedbacket. Zoomolnál? Ctrl-egérgörgő és dobd hanyatt magad a folyékony zoomtól. Tagelnél, keresnél, exportálnál? Nem probléma, minden megy, minden akadás és gondolkodás nélkül történik.

És ha még hozzáteszem, hogy olyan folderfigyelő import van benne, hogy elszégyellem magam (bedobsz bármilyen képet bármikor a “figyelt” könyvtárba, azonnal, ismétlem azonnal bekerül a librarybe. Amazing.).

Lehet, hogy buta, lehet hogy nem tud mindent, de működik.

Akár egy szutyok oldschool gépen is, fél giga rammal.

És akkor most váltsunk.
Az Apple életérzés egyik legismertebb képviselője az it’s just works és az itt minden azonnal indul és nem fagy ki szöveg. Ami nem igaz. Főleg ha a fent említett programokkal operálsz (iPhoto, Aperture, Lightroom). Akár importról, akár egy mezei forgatásról van szó, ha nem highend gép előtt ülsz, akkor szopsz. Nézed a nyalókát, csodákozol, hogy miért nem reagál a dock, miért fagy ki az Exposé, miért nem tudsz taskot váltani.

Erre a legjobb példa az Apple által fejlesztett csodás fotómenedzselő program, az Aperture.

Én teljesen bizakodva álltam hozzá. Itt az új 1.5ös verzió, varezoljuk le, nézzük meg hogy működik, hátha jobb mint az iPhoto. És valóban, sokkal profibb, könnyű kezelni, a rengeteg kényelmi funkció és nem kell fél perceket várni egy kép módosításainak elmentésére.

Viszont a sebesség, jajj. Bár az 1,83as 2giga rammal üzemelő MacBook Prom nem a létező legtopabb Apple notebook, azért reméltem, hogy a Pro jelzés elég lesz egy fél éves gép esetén, hogy meghajtson egy Pro alkalmazást, gond nélkül.

Tévedtem. A helyzet ugyanis az kedves hölgyeim és uraim, hogy hiába jelentette ez a gép fél éve az elérhető majdnem-csúcsot a mobil gépek kategóriájában, a gép gyártója által fejlesztett programnak ez kevés. Nagyon kevés. A tüneteket fentebb már ismertettem.

Kínos, hogy ezeket a tüneteket úgy hozza felszínre, hogy mellette semmilyen komolyabb számításigényes alkalmazás nem fut, tehát akkor is hozza ezeket a panaszokat, ha tökegyedül fut. Damn.

De ami a még kínosabb, hogy egy “lámább” oprendszeren egy tizedennyiből összeállított konfiguráción a Picasa gyorsabban fut, mint bármi, amit eddig láttam.

Nem értem.
Mert ugye tudjuk, hogy az OS X a világ legfejlettebb operációs rendszere. Mert tudjuk, hogy ott a Core Image, ami csudajó és a videokártyát számoltatja a CPU helyett, ami szupergyorssá tehetné a különböző műveleteket (pl. egy szaturációs-csúszka rángatást). Mert tudjuk, hogy az Apple szereti döngetni a mellét, hogy milyen gyors és milyen fasza appokat készítenek.

És nem értem azt sem, hogy mi az olyan kibaszott bonyolult írni egy gyors képmenedzselő programot. Manapság egy 6-8-10 megás RAW állományt röhögve, ismétlem röhögve kéne on-the-fly manipulálniuk a masináknak, minden különösebb para nélkül. Mert ekkora adatmennyiség nem kéne, hogy para legyen. Főleg hogy nem teljes méretben jelennek meg a képernyőn, hanem jellemzően kicsinyítve, ami még könnyítené a dolgukat.
De valamiért nem. Pedig mennie kéne mint a golyó. A rendszer minden támogatást meg ad, a hardverháttér se szar és mégis.
Mert nem veszi be a gyomrom, hogy mondjuk a RAW képek kezelése ennyire megterhelő lenne a gépnek és ezért lassú és szaggat és vágra tönkre a rendszert.

Mert ott van a Picasa és nem egy dimenzió.

Miért nincs macre okos és _gyors_ képmenedzselő program? És miért olyan baszott lassúak?

Van megfejtés?

Popularity: 2% [?]