Ha másolod a zenét, a Tankcsapda éhenhal. Lukács Lászlónak nem telik parizerre és a gyerekek otthon éhezni fognak. Ha másolod a zenét, akkor a Crystal, a Neo és a Kozmix zenekarral baszol ki. Ha másolod a zenét, akkor a BMG/EMI/Warner/blabla csődbemegy és nem lesz több Britney Spears album, mert Britney-nek strihelnie kell, hogy eltartsa a két csöpp gyereket, mert a zenéből már nem fog tudni megélni. És nem lesz meg a minőség és a jó videoklip és sírás lesz és szophatsz a gagyi lowquality demokazettákkal.

És én azt mondom, hogy bassza meg a Tankcsapda zenekar, bassza meg Lukács László és bassza meg Britney Spears. Bassza meg az ASVA, a RIAA és bassza meg az MPAA is.

Miért? A válasz viszonylag egyszerű. Mert az ő idejük lejárt és új szelek fújnak.

Mert az állapotok megváltoztak. Kezdetben vala a kongón dobolás és a szájhagyomány, hogy megtanulom a szöveget, megtanulom a tamtamot és hello. Hallás után vagy egyszerű kották alapján terjedt a zene, azokon keresztül jutott el újabb arcokhoz, úgy hogy az eredeti szerzőjét nem ismerték. A zene folyamatosan fejlődött és változott és ez így volt rendjén. Primitív, egyszerű, de működött.
Azonban ahogy haladt előre az idő, egyre komplexebb és bonyolultabb dallamok születtek, egyre nagyobb hardverigénnyel: zongora, nagy hangversenyterem vagy templom, hegedűk, bőgök, blabla. Egyre nagyobb és nagyobb összeget kellett beleölni abba, hogy az ember a furulyaszólónál bonyolultabb és sokrétűbb hangzást hozzon össze. Ez persze a mezei paraszthoz nem jutott el, mert az ilyen komplex és összetett cuccok a gazdag anyabaszók kiváltsága volt. Mondhatnánk úgy is, hogy Beethoven egy underground előadó volt. Elszeparálva, biztonságban, hiszen a már említett földműves paraszthoz sose jutott el az Örömóda vagy bármelyik hasonszőrű produkció.

De az idők változtak. A tizenkilencedik század végétől a két vonal egyre közelebb és közelebb jutott egymáshoz, a technika fejlődött, a zene reprodukálhatóvá vált, gramofonok, viaszgecik és wurlitzerek. És a gróf/báró/herceg se volt már gróf/báró/herceg, ahogy a paraszt se volt már sima paraszt, hanem lettek gazdagabb és szegényebb „polgárok”. A határok kezdtek elmosódni, így a két vonal is elkezdett közeledni egymáshoz. A komplexebb kezdtek elérhetőbbé válni mindenki számára és Beethoven se lett annyira underground. Bejöttek az új műfajok, új lehetőségek, de még mindig para volt a produkciók előállítása, rögzítése és eljuttatása a tömegekhez (mert ugye a zene mindenkié). És bejöttek a kiadók. A kiadók, akik annak fejében, hogy a komplex zenét összerakni vágyóknak felszerelést és lehetőséget biztosított a vágyaik megvalósítására, levette a saját részét az eladásokból/előadásokból.

És ez működött. Egy darabig.
Aztán elkezdtek a dolgok megváltozni. Feltűntek a színen a rádiók, a tévé, később a zenetévék és hiába vált a gitár és a szintetizátor és az előállítási költség egyre olcsóbbá , a tévé és a rádió megtartatta a kiadók előnyét a házi produkciók előtt. Mert aki a tévében van, akit hallottak a rádióban, az volt az érdekes, arra vágytak az emberek. Az kellett, mert a tévé és a rádió volt az elsődleges forrás, illetve a kiadó akkor még jobb elérhetőséggel (városszerte lemezboltok tucatja) és jobb minőséggel rendelkeztek (highend stúdiók, jobb mikrofon, több szintetizátor és több Gibson-gitár). A sarki punkbanda pedig hiába volt jó, ha minden kazettamásolással szarabb lett az eleve gagyi minőség és ha a kerület alter arcai tudták, hogy ők ezerszer jobbak mint a tévében pumpált Buggles.

De az idők változnak, ahogy az erőviszonyok is.

Internet. A kilencvenes évek közepétől egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy a sarki punkbanda felismeri, hogy az mp3, az internet és majd később a p2p sokkal jobb lehetőségeket biztosít nekik, mint a nyúlós polimerszalag és az alter arcok elbeszélései. És ez így is történt.

És ahogy egyre népszerűbbé vált a net, a p2p és a sarki punkbanda mp3ai, a kiadó nyakán megjelent a hurok. De ettől még nem kezdett volna szorulni is, viszont a nettel egyenes arányban nőtt a számítógépek száma és azok tudása.

Manapság már minden további nélkül lehet stúdióminőséget létrehozni, drága-, közepesen drága vagy éppen full ingyenes szoftverekkel. Ami 5-10 vagy 15 éve csak nagyon hightech felszereléssel volt megvalósítható, ma az benne van egy szoftvercsomagba és gond nélkül legyártható egy Mezzazine egy közepesen buta PCn, bármikor. Csak a tudás és tehetség kérdése.

A zene tehát újra mindenkié.

Ezért parázik a zeneipar. Ezért vacog éjjelente Britney Spears a soknégyzetméteres kúria kanapéján és ezért feszült a BMG-s, ASVÁ-s anyabaszó vezérkar a heti kickoff meetingeken és ezért sír Lukács László, hogy így már nem is éri meg lemezt csinálni.

Mert a sarki punkbanda okosan használja a MySpace-t és mert a netlabelek megeszik a nagynevű kiadókat és a „profi” előadókat.

Mondom, itt nem a kalózkodás, a p2p és az iTunes alacsony dalárai miatt megy a feszültség. Hanem azért, mert tudják, hogy a napjaik meg vannak számlálva.

Popularity: 5% [?]