És ha már ilyen emelkedett hangulatban vagyok, engedjétek meg, hogy bemutassam az én Grand Theft Auto – Vice City Stories rivjúm.

A Liberty City Stories nekem nem jött be. Fájdalmasan lassú, bénán irányítható játék volt csak helyenként működőképes zenékkel. Ebből a tekintetből hasonlít a szülő-részre, azt se voltam képes elviselni pár küldetésnél tovább. A Vice Ctiy ezzel szemben a legkedvencebb játék rangjáig küzdötte fel magát (amit egészen addig a Doom2 képviselt). Valahogy így vagyok most a Vice City Stories-al is.

Ez a legjobb játék ever.

A régi Vice Cityhez képest itt lehetőségünk van tényleges birodalmat építeni (bandákkal háborúzunk, placcokat tékelünk és védünk meg, kuplerájt vagy verőgyárat üzemeltethetünk rajta blabla), ami sokkal jobb mint a VC estate-rendszere.
Van bicikli!
Hősünk tud úszni. (furcsa, de úszni és bringázni csak olyan GTA epizódokban, lehet, amelyekben néger a főhős :))
Elég sok új cucc került be a járműparkba, elsősorban a vizi és a helikopterek tekintetében (jetski + felcsapó habok + naplemente + 80as popzene = aaaah).
Sokat csiszoltak az eredeti játék grafikáján, a naplementék és néhány speciálisabb napszak nagyon durván néz ki.
A látótávolság is növekedett.
Új Rádióadók és új zenék.
Blah, blah, big fuckin blah.
Motoros rendőrök.
Komplexebb, ötletesebb küldetések.

Elmondom mi van:
Zúzol lefele a tengerparton egy lopott PCJ 600-on. Balra és előre acél-üveg házak magasodnak bele a naplemente narancs ködébe, mögötted a VCPD teljes gárdája SWAT-gépekkel és sima cruiserekkel, fölötted cikázó helikopter a keresőfénnyel. Jobbra a csillámló tengertükörbe magas vízoszlopokat húznak a jetskisek. Egy madárraj áthúz a kép felett, a gázfröccs feketére húzza ki a nyomvonalat, a gyors sassézások kis füstpamacsokat hagynagy az üldözőknek, a rádóból pedig bömböl az Art of Noise féle Moments in Love.

Popularity: 3% [?]