Megetetett társadalom
Ha van most a kínálatban fájdalmasan rossz film, akkor ez mindenképpen ebbe a kategóriába tartozik.
Adott ugye az alapszituáció, hogy a Supersize Me tematikájában kapunk egy A-brandes sztárkupacot, akiken egyenként végigmegyünk és bemutatjuk, hogy ki kicsoda a gépezetben és miért csinálja amit és mik a fenntartásai azzal, ami a feladata megy úgy globalice, adunk nekik egyenként pár percet, hogy ezt egy amolyan Szomszédok endline jelleggel bemondhassák a kamerába és mindezután megkapjuk a stáblistát és soha többé nem megyünk gyorsétterembe vagy processzált élelmiszer közelébe.
Az egyetlen baj ezzel, hogy egyrészt fájdalmasan bénán van előadva, másrészt se történet, se végkövetkeztetés vagy koncepció nincs. Kivéve persze azt, hogy itt most nagyon keményen bemutattuk a valóságot, lol.
A valóságot bemutatni viszont úgy, hogy a leleplező produkt azt csak nyomokban tartalmazza, nehéz. A karakterek kibaszott sablonosak, a multicégember tipikus multicégemberként üzelem, a becsületes tisztalelkű diáklány becsületes tisztalelkű diáklányként, a shady middlemanek pedig shady middlemanekként. A szerkezet is béna, sehol egy decens fordulat vagy meglepetés, minden tízezredes pontossággal megjósolható, közel 100%os hatékonysággal.
Mondok egy példát:
/* spoiler ON */
Üzemképsor, látunk egy félkarú dolgozót, ahogy csekkel egy űrlapon, innen már tudjuk, hogy ez az ember nem véletlenül került a filmbe, tehát valakin majd később biztos lesz egy baleset. Kicsivel később panaszkodik valaki, hogy a mehikói vendégmunkások nem képzettek. Következtetés? Az áldozatunk egy mexikói nohabla alkalmazott lesz. Kicsivel megint később felemlegetik, hogy naponta történik baleset. Megint kicsivel később bedarált kezekről beszél valaki. Megint később az egyik bevándorló lány aggódik a másik bevándorló lányért, hogy speedezik, majd a pasija bemondja, hogy mindenki csinálja. És lám mi történik fél órával később? Perszehogy egy baleset. Megrázó, drámai, unalmas.
/* spoiler OFF */
És ezekből egy vödörrel van. Semmi megrázó, semmi szpesöl.
Persze van benne sok vér meg mocsok meg fújdeundorító, de igazából ezzel is az a baj, hogy akinek van egy kicsike esze, az tudja, hogy bizony a finom hamburgerhez szegény bocit biza le kell vágni és a tüzönsütött húspogácsához biza ki kell csontozni szegényt meg lefolyatni a vérét, meg kiszedni a pociját meg szépen szétszelektálni az alkatrészeit. És ha ezt bizony úgy szeretnék megoldani, hogy naponta ne csak 30 vevőt tudjanak kiszolgálni, ahhoz nagyobb méretekben és mennyiségben kell agyonlövögetni a bocikat. Mert így készül a hamburger, kedves barátaim.
Avril Lavigne pedig egy gyomorforgatón tehetségtelen buta picsa. És az ő kontributálása a termékhez biza jobban meg fogja rázni a kedves nézőt, mint a vágóhidas jelenet.
Ne adj ki pénz ezért.
Rég láttam ennyire gagyi filmet, komolyan.
Popularity: 4% [?]

2007. January 21., Sunday 0:09
Hát pedig Richard Linklater eddig egész jó filmeket csinált, úgy tűnik most melléfogott…
2007. January 22., Monday 10:58
Ennyire sablonos, lassú szart még én se láttam (bezzeg a Traffic!).
Az viszont megérne egy jó filmet, amiről a kisvárosba visszatért nagybácsi fárasztotta a nézőket, hogy korporétesedik egész Amerika: Bill Bryson is emlegette egyik könyvében, hogy lassan már egy árva műbőrpecós, fityulás kötényben kávéval cirkáló felszolgálókkal operáló dinert sem lehet találni, mert a legkisebb városban is bezértak, és McDo vagy Starbucks van a helyükön. Meg minden sarkon ott egy Wal-Mart meg Target.