A legnagyobb paraforrás: az Ügyfél? Szerintem nem.
Szóval ugye van ez a szakma, a webdizájn, ahol különféle weboldalra vágyó embereknek/cégeknek csinálunk webszájtot, pénzért. Változó hatékonysággal és minőséggel.
Sok sok buktatója van a biznisznek, kezdve akár a technikai vagy anyagi jellegű sajátosságaival (ide most fel lehet sorolni sok mindent a meg kell tanulni dizájnolni, kódolni, tervezni venni kell asztalt gépet meg irodát meg szoftvert meg ilyesmi), de a legnagyobb paraforrás az az Ügyfél. Aki az egésznek az alapját adja.
A webdizájn és a szájtkreálás pénzért ugyanis egy nagyon buzi műfaj, mert az ügyfelek többségének fogalma sincs, hogy hogyan és miből épül fel a weboldal, nem tudja mitől lesz az könnyen kezelhető, átlátható és szép. Nincs arányérzéke, nem tudja felmérni, sőt, továbbmegyek: felfogni hogy mitől lesz egy weboldala. Prekoncepciókkal és viziókkal érkezik, kevés realitásérzékkel. A többségük a forgalom meghússzorozódását, index.hu-látogatottsággal vetekedő visitor-számokat látnak maguk előtt és persze -ha van- akkor főnöki vállveregetést és előléptetést és új céges hosszúautót, hogy szép volt józsi, tessék, megérdemled.
Persze egyszerű lenne lerázni a dolgot, hogy hülyék az ügyfelek, de sajnos tőlük van a pénz és tolni a strugglet tovább, de az igazság az, hogy igazából az ügyfél a legkevésbé hibás egy ilyen következtetés levonása esetén. Ha hülye az ügyfél és nem segíti, hanem nehezíti a munkát, akkor nem feltétlenül vele, hanem a kommunikációval vagy annak a hiányával van baj.
Mert lássuk be: Az ügyfélnek nem kell tisztában lennie, hogy hogyan épül fel egy szájt, nem kell tudnia usabilityről és validitásról vagy ilyesmi fasságokról. Ezért vagyunk mi. Mi tudjuk mire van szükségünk, mi tudjuk mitől működik, ergo a mi feladatunk lenne megértetni velük azt, hogy amit éppen szeretnének az miért hülyeség és miért nem lesz jó. Ez azonban az esetek túlnyomó többségében elmarad és marad az anyázás, hogy ez az ember biztos szopat minket és egyébként is fasz.
Pedig a kommunikáció javításával dimenziókkal javíthatnánk a helyzetünket. Mert a baj mint már említettem ezzel van. Ha nem vagyunk elég meggyőzőek, nem tudjuk kellő hatékonysággal nyomatékosítani bizonyos kérdésekben az álláspontunkat (ugye mi vagyunk a szakértők) vagy képviselni a közös érdekeinket, akkor annak könnyen szopás lehet a vége.
Akár freelanceben dolgozunk, akár cégként tevékenykedünk, a kommunikációra igen nagy hangsúlyt kell fektetnünk. Mert mindenki ismeri a tipikus ügyfelet, aki az elején nem tudja mit akar, de ahogy telik az idő egyre inkább rájön, hogy ő is webdeveloper és elkezd kommandirozni, megmondani, hogy mi hova kerüljön és milyen szinek legyenek inkább és mi mekkora legyen és mihez mennyi szöveg való és hogy (thats what science calls REMOTE PHOTOSHOP). Ilyenkor nő rá a fejünkre az ügyfél, (mert hagytuk) és ilyenkor kezdünk el térdeereszkedve szopni az elénk rakott faszt (mert hagytuk), mert a pénz az pénz, ugye.
Azonban a fullsztrikt nem-nem működés sem hatékony, az ügyfélnek igenis van beleszólása abba, hogy az ő pénzéből mi készül, ez természetes. De a lényeg, hogy sose essünk a lónak egyik oldalára sem és igyekezzünk a kommunikációt egészséges szinten művelni.
Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció. Kommunikáció.
Ha ügyesen csináljuk, akkor nem szopat az ügyfél és mi se szopatjuk őt és végül mindenki keserű utóíz nélkül örülhet a magáénak. Az ügyfél a szájtjának, a szájtkreátor meg az ügyfél pénzének. És a szájtnak.
Ez így okés.
(sidenote: azonban vannak közel kikerülhetetlen szopatós szituációk: Amikor van egy köztes, tőlünk független ember, aki tartja a kapcsolatot az ügyféllel (kontakt!) és ő viszont beleszarik a kommunikációba és ellenállás nélkül benyálaz mindent amit az ügyfél mond és továbbpasszolja a ‘végrehajtóknak’. És ő szopat minket. És ennek az elkerülésére csak akkor van lehetőség, ha a kontaktot kiiktatjuk a játékból és magunk vesszük kézbe a kommunikációt vagy beintünk a kontaktnak, hogy hát ennyire azért talán mégse kell a pénz.
This is how it rolls.)
Popularity: 2% [?]

2007. January 21., Sunday 2:16
A hülye embereket akkor sem lehet kikerülni.
Ha nem ismerik el, hogy te vagy a szakember, hogy te tudod megmondani a tutit, akkor teljesen mindegy mennyit és miről beszélgetsz el vele.
2007. January 21., Sunday 2:21
A másik tévedés, hogy az ügyfélkapcsolati menedzserek pedig azért vannak, hogy a szart, amit cisnálsz eladják, és ne elmondják, hogy az ügyfél mit mondott, hogy mit kellene csinálni.
És csak annyi, hogy van ügyfél, aki egy nagy multiról sem ismeri el, hogy ért hozzá, pedig ott foglalkoznak vele, talán többet is, mint kellene, az ilyet nem te fogod meggyőzni és nem érdekes mennyit kommunikálsz vele. Azt az ügyfelet sürgősen hagyni kell és odaadni hadd tépje szét kovács pistikét, a benzikutas fiacskáját élve, aki tegnaptól web designer lett, mert látott már photoshopot.
2007. January 21., Sunday 2:28
1. A következetesen buta ügyfelet be kell offolni. Ha nem megy vele, akkor nem megy.
2. A accountnak valóban nem az a profilja, hogy átforszoljon mindent az ügyfélen, viszont az sem, hogy szélesre húzassa a sajátjai ánuszát.
2007. January 21., Sunday 15:10
Csak szeretném jelezni, hogy ha egy szót ennyiszer ismétlünk meg a mondanivalónkba az onnantól fogva rossz kommunikáció. :)
2007. January 21., Sunday 15:19
ez ilyen izéből van ott!
2007. January 21., Sunday 15:34
developers, developers, developers.
2007. January 21., Sunday 16:50
kreatív, kreatív, kreatív.
2007. January 21., Sunday 18:24
Az a gond, hogy vannak olyan ügyfelek akikkel az ember alapból nem szeret kommunikálni. Nagyon jó lenne, ha bizonyos emberknek el tudnám magyarázni hogy miért jó az ha valid egy site, vagy hogy miért nem jó az ha maga csinálja FrontPage-ben. És az ilyen ügyfelekre ugye azt mondaná az ember, hogy húzzon el a gecibe és csináljon azt, amit akar, de megélni is kell valamiből…
2007. January 21., Sunday 18:32
csak a bigshot tornado hajthatja el azt akivel problémás a kommunikáció :)
2007. January 21., Sunday 18:38
hát ha megtehetem akkor el is hajtom :)
2007. January 21., Sunday 19:07
A legtöbb esetben az ügyfél hülyesége = a dizájner hülyesége. Ha nem tisztázol le mindent, akkor maradnak vakfoltok és ezeket kegyetlenül ki is használja az ügyfél arra a célra, hogy minél kevesebből minél többet hozzon ki. Tipikus példa, mikor az ÜF elé raksz egy tervet és azt mondja, hogy ez így nem jó, és a következőre és az arra következőre is, és aztán szopod a nagy eres kiberlófaszt, és elküldöd ám mindenhova. Ez a dizájner hibája.
Le kell zsírozni mindent, hogy mekkora felbontásra legyen optimalizálva (ha nagyon gyérül néz ránk, akkor meg kell kérdezni, hogy mekkora monitor van a cégnél, aztán saccolni, hogy azon pont jó legyen), mikorra kell, hány terv van benne az árban, mekkora beleszólása van és pontosan meddig. Mert velem is megesett, hogy T. Ügyfél bejelentette a finisben, hogy hoppá a logó színvilága mégse fasza, sőt az egésznek a színei legyenek kicsit élénkebbek. Én meg próbáltam kézzel-lábbal magyarázni, hogy akkor ha ez itt megváltozik, akkor csúszik a határidő, meg stb., persze ezt ő úgy gondolta, hogy már tegnapra meglegyen.
A megoldás tényleg a kommunikáció, ebben egyetértek. Letisztázni az utolsó pontig mindent, még ha ez plusz munka, akkor is. Sokszor ott basszák el, hogy az ÜF = Isten életszemléletet követik. Szép lenne pl. ha az autószerelőnél a tisztelt megrendelő osztaná le a mestert, hogy miként is kell kipufogót cserélni, meg elektronikát hangolni.
2007. January 21., Sunday 20:03
#3 / 2.: nem természetesen, megvannak a reális problámák, amiket el lehet fogadni az ügyféltől és megvannak az irreális faszságok, amiket nem kell elkezdeni csak azért csinálni, mert az account azt hiszi mindenáron meg kell tartani az ügyfelet és neki mosolyogva kell pacsizni az ügyféllel, hogy a hülye dizájner és mindent megcsináltatunk vele, kacsintás.
2007. January 21., Sunday 20:26
11# : Megragadnám a kommentet a hajánál fogva, meg a benne lévő példát is. Aki autószerelőhöz megy, az azért teszi ezt, mert tisztában van vele, hogy még ha talán tudja is, hogy mit kellene megcsinálnia a saját autóján, azért azt inkább mégiscsak jó lenne a mesterre bízni. Ez az ungarishe piacon nem igazán lehetséges, mert kb. 10%-nál is kevesebb ügyfél esik be úgy, hogy elfogadja a szaktudást és azt mondja, hogy ezt szeretné, te meg valósítsd meg valahogy. Nem ismerik el a tudást, mert ugyebár az autószerelősködéshez is kell papír, pecsét stb. Nálunk meg kedves kezdeményezések vannak, de komoly elsimert, hogy azt ne mondjam, közismert felsőoktatási forma nem létezik. Nincsen ilyen konkrét szakma, hogy webdesigner.
Az üf. pedig nem láthatja kézzel fogható bizonyítékát annak, hogy te feketeöves vagy, mert csak a portfoliód beszél helyetted. De ez szerintem a legtöbbjüknek nem elegendő. És sajnos mindegyik a saját elképzelését szeretné látni, de arra pedig nem ad legtöbb esetben jó anyagot, útmutatást, vázlatot, stb. Te meg csinálsz valamit, amit jónak érzel, mert sajnos ez nem autószerelés. Neki nem tetszik ==> szopás, szopás, szopás.
Szerintem el kell érni egy olyan szintre, hogy a megredelő már megtiszteltetésnek vegye, hogy veled dolgoztathat, hogy te fogod neki megadni a várva várt super-duper siteot.
Addig meg marad az örök körforgás: szopás, sohatöbbet, talánmostőnemleszfasz, defaszlett, szopás, tapasztalat, éselőlrölmegint…
(bocs, kicsit hosszú lett)
2007. January 21., Sunday 20:32
#9: én pl. nem fogadom el a munkaajánlatot olyan ügyfelektől, akikről üvölt hogy problémás lesz velük dolgozni, mert senki nem fizethet nekem eleget ahhoz, h a fejemet a falba verjem. Csak azt akartam szemléltetni, hogy van amikor szimplán fasz az ügyfél és a kommunikáció nem oldja meg a helyzetet. Ez van. No de igaz hogy nem mindig.
2007. January 21., Sunday 20:41
Hawle: ezért is írtam, hogy írsz szerződést, amiben letisztázod, hogy az árban 2 vagy 3 terv van, ezek közül az egyik kerül kidolgozásra. Ha kell még terv, akkor perkálj lét. Hidd el, hogy akkor takarékosabb lesz a kritikai vénáját illetően. Sok emberrel csak azért szórakoznak, mert lehet velük.
2007. January 22., Monday 0:13
Hawle: maradjunk annyiban, hogy azért egy layout terve valahol alkalmazott grafika is, azt meg oktatják tudtommal.
De mondtam, hazai nagy cégeket sem ismernek el, itthon a megtiszteltetés szó kimaradt sokak szótárából.
2007. January 22., Monday 2:03
http://www.frederiksamuel.com/blog/images/critics.jpg
2007. January 22., Monday 4:05
Az autószerelős példa sántít, mert ugye az nagyjából egzakt “tudomány”. És az ügyfél ritkán szól bele pl abba, hogy milyen legyen az xhtml fa, a css, vagy a scriptjeid.
2007. January 23., Tuesday 0:01
Nekem eleve sántít valahol valami, ha pecsétnek hívják a bélyegzőt… ;)
2007. January 23., Tuesday 13:51
Időről-időre feltűnik ez a téma. Nem értem mit kell ezt ennyire kivesézni, szerintem nincs olyan hogy ÜGYFÉL an block. Igenis ahány ember annyi féle gondolkozás és bánásmód. Az élet minden területén vannak nehezen kezelhető emberek (értsd: hülyék), nem tudom miért kell pont a megrendelőkre kihegyezni. Alázat emberek, alázat a munka iránt és a megrendelő iránt, én csak ezt tudom mondani.
2007. January 23., Tuesday 14:29
Sasi: Ezzel nem is vitatkozom. Valóban alkalmazott grafika, de jó pár olyan ismerősöm van, aki bár tanulta ezt a főiskolán (bocs, egyetemen), és jó dolgokat csinál mondjuk printben, de halvány fogalma sincs olyanokról, mint css, xhtml, validitás, user experience, stb. Na én ezeket a területeket hiányolom. Ezt nem oktatják egyetemen, csak akit érdekel, az felcsípi innen-onnan.
A másik, hogy nagyon kevés eset van, amikor az Üf. CSAK layoutot kér tőled. Ami az inkább jellemző, hogy valakitől megtudta, hogy te ilyen dizájner srác vagy, olyan számítógépes gyerek és akkor: “kellene egy portál, az aszbeszt-építőelemeknek, küldöm-az-anyagot-holnap-kész-legyen!”
2007. January 24., Wednesday 11:48
ahah az orok flame
menjetek sirni anyatoknak
takarodo talicskazni kibaszott brazil gepsor
2007. January 24., Wednesday 11:49
tovabba a tjp hozzaszolasa eddiga legokosabb pont
2007. January 24., Wednesday 14:23
a developerre kell bízni a kapcsolattartást?