Das Leben der Anderen

A Cranken és a Fülig Facér Jimmyn kívül eddig kevés olyan filmnél éreztem azt, hogy na ezt muszáj lesz még egyszer megnézni.
Ez a title most olyan.
Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy írtózom a német nyelvtől és a német filmkultúrától egyaránt. Valahogy hogy ha össze kell kötnöm Németországot és a filmeket, valahogy mindig valami kobrá elf és egy tattort / komiszár rex kombó jut az eszembe, hogy akkor az egyenlő a német filmmel.
És persze a baszós-fingós „vígjátékok”.
Mondjuk ha jobban belegondolok, azért nem 100%-os az ellenérzésem a német filmtermékek iránt, hiszen azért volt egyszer egy Metropolis meg egy Good Bye, Lenin!, ami viszont beütött.
Node. Amiért megnéztem a filmet az a plakátja. Egyszerűen az egyik legjobb filmplakát amit eddig láttam: steril, de mégis megkapó és szép. Ahogy kicsit meg van döntve, ahogy szedve vannak a betük, ahogy és amilyen képek vannak feldobálva rá. Akármikor mentem el a plakát mellett, úgy éreztem, hogy whoa, ez mennyire jó és ötletes. (a linkelt jpeg viszont gagyi fotosopos remakeje valahonnan, úgyhogy ezért ezúton is bocsánat :/)
Ezért beültem ma rá, hogy minden ellenérzésemet félretéve megbizonyosodjak arról, hogy vajon felér-e a film a plakáthoz.
Igen, sőt.
(sidenote: Valamiért mindig is vonzottak ezek az „átkosban” játszódó de később készült produkciók, mert valahogy bejön az akkori look-and-feel (egyszer talán ezt is kifejtem bővebben). Ezért is tetszett anno a Mokszva Tér meg a Good Bye, Lenin. )
Szóval egyrészt ott a képi világ, amiből már a plakáton is kap az ember ízeltítőt és már ott is odabaszott. Hogy mennyire ki van találva a színvilág: A Stasi-related helyeken és embereken általában szürke-kék-rideg színek dominálnák, míg a nemStasi-related helyeken és embereken a narancs-barna-meleg színek. Olcsó trükk, de hatásos. A fényképezés szintén awesome-kategóriás, az autentikus környezet (bár időnként belefutunk, bakikba, hogy pl. nem régi pirosaranyat nyom a tubusból, hanem nowadayseset :), dehát ezek tényleg semmiségek) iszonyatosan jól van fotózva, Hagen Bogdanski remek munkát végzett, valaki majd szorítsa meg a kezét helyettem is.
Hasonló elismerés járna Gabriel Yarednek és Stephanie Mouchanak a zenei részért, ami szintén erős, „moving” anyag, rendben van, de semmi több. Ennek ellenére mégis remek, passzol a képanyaghoz és tényleg csak akkor szól, amikor szükség van rá.
És akkor a rendező-író: Mindig is hittem abban, hogy az az ultimate kombó, hogy ha egy filmnek a rendezője és az írója egy és ugyanaz a személy, mert akkor van csak meg a teljes alkotói szabadsága, hogy tényleg úgy játssza ki a sztorit, ahogy ő azt megálmodta. Ez a hitem most is csak erősödött, mert a rendezés kiváló, bár nem tudom hogy ehhez mennyire van köze Florian Henckel von Donnersmarck-nak (akarommondani a rendezőnek) ill. a színészeknek, akik mind-mind nagyszerűt alakítanak.
Ja igen, színészek: Ulrich Mühne (ő a Stasi ügynök Gerd Wiesel) és Sebastian Koch (ő a megfigyelt faszi, Georg Dreyman) brilliánsak (komolyan), de Ulrich Mühne egyértelműen megeszi a filmet, olyan kisugárzása van a karakterének, hogy ilyet tényleg rég nem láttam. Ő a német Kevin Spacey.
Node vissza a rendezőhöz. Az ember azt gondolná, hogy egy harmincvalahány éves valaki baromira nem alkalmas arra, hogy be tudja mutatni a nézőnek, hogy milyen volt a keletnémet életérzés anno, hisz a harmincvalahányéves valaki max tizenvalahány éves koráig élvezhette volna a NDK-NSZK faceoffot, így valymi keveset tudhatott a Stasiról és hogy mennyire parázhattak a németek, hogy mikor szuszakolják be őket valami fancy sötét kocsiba, hogy aztán soknapon keresztül faggassák őket. Főleg úgy, hogy ez a valaki a létező nyugatnémetebb nyugatnémetországból, Kölnből származik.
És mégis sikerül, nekem legalábbis elég jól bemutatta, milyen hangulat uralkodhatott egykoron a két németországban (nemszívesen éltem volna akkor és ott).
Ja, mielőtt elfelejtem, a sztori: Dreymant nem szereti Stasi, mert gyanúsan gyanús valami benne a fejeseknek és a megfigyeléssel Wieselt bízzák meg. Megfigyelés, poldráma, érzelmek ésatöbbi, mert most se szpojlerezünk.
(sidenote, ami nem feltétlenül ide tartozik, de úgy érzem, hogy egyeseknek meggyőző infó lehet a megtekintéshez: Donnersmarck rendezte a Dobermann-t is. közben megkaptam az infót, hogy ez a Dobermann nem az a Dobermann :) – köszönet m)
És neked is meg kell nézned a filmet. Mert odabasz.
Ja igen: Van egy kólám rá, hogy a film utolsó két mondatán elsírod magad.
(sidenote, hogy az egyébként lelkesen ropogató-telefonáló-kimegyekpisilni mozilátogatók most némakussban voltak a fontosabb jeleneteknél és csak akkor kezdett el távozni a nézőtér, miután már felkapcsolták a villanyt – Pedig ez, –mint tudjuk– egyáltalán nem megszokott, sőt.)
update: és most már van oszkárja vagy milye is.
Popularity: 6% [?]

2007. February 26., Monday 5:38
érdekes. erre benevezünk mi is.
2007. February 26., Monday 10:51
hát, ha oszkárt kapott, akkor látatlanba leszarozom.
2007. February 26., Monday 13:22
Nekem is nagyon tetszett, az NDK-s feeling is, viszont ezen túl – mint az a filmmel kapcsolatos írásokból kiderül -, sajnos egyáltalán nem hiteles. A Nari kérdezett meg egy német történészt, aki elmondta: jó, hogy megcsinálták ezt a filmet, meg is kell nézni, viszont utána el kell kezdeni kérdezősködni, hogy tényleg így volt-e… és sajnos nem.
Spoiler jön, szóval tele van hibákkal, pl. az említett interjú szerint elképzelhetetlen, hogy egy miniszter/pártfunkci nőügyei miatt figyeltessenek valakit, vagy az, hogy egy Stasi-ügynök egyszerre oktató, kihallgató és lehallgatótiszt is legyen, nem is beszélve arról az apróságról, hogy a cég akadémiáján egyenruhában ültek a “diákok”. A gépezet pedig úgy működött, hogy minden egyes mozzanatra külön emberkék voltak. (Szerintem még az is kamu, hogy a megfigyelt személy padlásán szerelik fel a berendezéseket, és ott helyben írógépen kopogják le a logot: jövésmenés, zaj, stb.)
Mindez persze a feelingből és a movie művészeti értékéből semmit sem von le, de (szinte) teljesen kamu. Ezt sajnálom, mert rossz, ha egy történelmi témájú film után magyarázni, helyesbíteni kell a dolgokat, másrészt a legjobb sztorikat szvsz az élet írja. De azért jól szórakoztam, és a vége, hát igen.
2007. February 26., Monday 13:23
Ps. külön poén, hogy melyik évben játszódik az egész.
2007. February 26., Monday 13:32
Persze nyilvánvaló, hogy pár dolgot összehúztak a stuffban, de ez nem von le az élvezeti értékéből.
(mint a macskanyelven a szürkés bevonat)
2007. February 26., Monday 13:43
akkor maa inkabb wäbseit ;-)
2007. February 26., Monday 19:13
#5: azt szekrény-bevonatnak hívják (a megboldogult rokonok szekrényéből előkerülő élelmiszeripari termékek tiszteletére)
2007. February 26., Monday 23:30
Ezt adják a művészmoziba is (Teréz krt.), ott nézted amúgy, vagy valamelyik multiplexben?
2007. February 27., Tuesday 19:05
én még premier elött láttam a művészben, igaz elégé tartottam tölle, de aztán kellemesen csalodtam. aztán, ha már Oscar akkor ott van még a Faun Labirintusa, ami szerintem egy fokkal jobb ennél a filmnél, a képi világa meg tökéletes.