Das Leben der Anderen screenshot
A Cranken és a Fülig Facér Jimmyn kívül eddig kevés olyan filmnél éreztem azt, hogy na ezt muszáj lesz még egyszer megnézni.

Ez a title most olyan.

Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy írtózom a német nyelvtől és a német filmkultúrától egyaránt. Valahogy hogy ha össze kell kötnöm Németországot és a filmeket, valahogy mindig valami kobrá elf és egy tattort / komiszár rex kombó jut az eszembe, hogy akkor az egyenlő a német filmmel.
És persze a baszós-fingós „vígjátékok”.

Mondjuk ha jobban belegondolok, azért nem 100%-os az ellenérzésem a német filmtermékek iránt, hiszen azért volt egyszer egy Metropolis meg egy Good Bye, Lenin!, ami viszont beütött.

Node. Amiért megnéztem a filmet az a plakátja. Egyszerűen az egyik legjobb filmplakát amit eddig láttam: steril, de mégis megkapó és szép. Ahogy kicsit meg van döntve, ahogy szedve vannak a betük, ahogy és amilyen képek vannak feldobálva rá. Akármikor mentem el a plakát mellett, úgy éreztem, hogy whoa, ez mennyire jó és ötletes. (a linkelt jpeg viszont gagyi fotosopos remakeje valahonnan, úgyhogy ezért ezúton is bocsánat :/)

Ezért beültem ma rá, hogy minden ellenérzésemet félretéve megbizonyosodjak arról, hogy vajon felér-e a film a plakáthoz.

Igen, sőt.

(sidenote: Valamiért mindig is vonzottak ezek az „átkosban” játszódó de később készült produkciók, mert valahogy bejön az akkori look-and-feel (egyszer talán ezt is kifejtem bővebben). Ezért is tetszett anno a Mokszva Tér meg a Good Bye, Lenin. )

Szóval egyrészt ott a képi világ, amiből már a plakáton is kap az ember ízeltítőt és már ott is odabaszott. Hogy mennyire ki van találva a színvilág: A Stasi-related helyeken és embereken általában szürke-kék-rideg színek dominálnák, míg a nemStasi-related helyeken és embereken a narancs-barna-meleg színek. Olcsó trükk, de hatásos. A fényképezés szintén awesome-kategóriás, az autentikus környezet (bár időnként belefutunk, bakikba, hogy pl. nem régi pirosaranyat nyom a tubusból, hanem nowadayseset :), dehát ezek tényleg semmiségek) iszonyatosan jól van fotózva, Hagen Bogdanski remek munkát végzett, valaki majd szorítsa meg a kezét helyettem is.

Hasonló elismerés járna Gabriel Yarednek és Stephanie Mouchanak a zenei részért, ami szintén erős, „moving” anyag, rendben van, de semmi több. Ennek ellenére mégis remek, passzol a képanyaghoz és tényleg csak akkor szól, amikor szükség van rá.

És akkor a rendező-író: Mindig is hittem abban, hogy az az ultimate kombó, hogy ha egy filmnek a rendezője és az írója egy és ugyanaz a személy, mert akkor van csak meg a teljes alkotói szabadsága, hogy tényleg úgy játssza ki a sztorit, ahogy ő azt megálmodta. Ez a hitem most is csak erősödött, mert a rendezés kiváló, bár nem tudom hogy ehhez mennyire van köze Florian Henckel von Donnersmarck-nak (akarommondani a rendezőnek) ill. a színészeknek, akik mind-mind nagyszerűt alakítanak.

Ja igen, színészek: Ulrich Mühne (ő a Stasi ügynök Gerd Wiesel) és Sebastian Koch (ő a megfigyelt faszi, Georg Dreyman) brilliánsak (komolyan), de Ulrich Mühne egyértelműen megeszi a filmet, olyan kisugárzása van a karakterének, hogy ilyet tényleg rég nem láttam. Ő a német Kevin Spacey.

Node vissza a rendezőhöz. Az ember azt gondolná, hogy egy harmincvalahány éves valaki baromira nem alkalmas arra, hogy be tudja mutatni a nézőnek, hogy milyen volt a keletnémet életérzés anno, hisz a harmincvalahányéves valaki max tizenvalahány éves koráig élvezhette volna a NDK-NSZK faceoffot, így valymi keveset tudhatott a Stasiról és hogy mennyire parázhattak a németek, hogy mikor szuszakolják be őket valami fancy sötét kocsiba, hogy aztán soknapon keresztül faggassák őket. Főleg úgy, hogy ez a valaki a létező nyugatnémetebb nyugatnémetországból, Kölnből származik.

És mégis sikerül, nekem legalábbis elég jól bemutatta, milyen hangulat uralkodhatott egykoron a két németországban (nemszívesen éltem volna akkor és ott).
Ja, mielőtt elfelejtem, a sztori: Dreymant nem szereti Stasi, mert gyanúsan gyanús valami benne a fejeseknek és a megfigyeléssel Wieselt bízzák meg. Megfigyelés, poldráma, érzelmek ésatöbbi, mert most se szpojlerezünk.
(sidenote, ami nem feltétlenül ide tartozik, de úgy érzem, hogy egyeseknek meggyőző infó lehet a megtekintéshez: Donnersmarck rendezte a Dobermann-t is. közben megkaptam az infót, hogy ez a Dobermann nem az a Dobermann :) – köszönet m)

És neked is meg kell nézned a filmet. Mert odabasz.

Ja igen: Van egy kólám rá, hogy a film utolsó két mondatán elsírod magad.

(sidenote, hogy az egyébként lelkesen ropogató-telefonáló-kimegyekpisilni mozilátogatók most némakussban voltak a fontosabb jeleneteknél és csak akkor kezdett el távozni a nézőtér, miután már felkapcsolták a villanyt – Pedig ez, –mint tudjuk– egyáltalán nem megszokott, sőt.)

trailer
webseit

update: és most már van oszkárja vagy milye is.

Popularity: 6% [?]