És sikerült! Sok időbe telt, soksok áldozatba, de ma végre sikerült úgy filmet néznem moziban, hogy senki, de ismétlem senki más nem volt a teremben. Ez az a kiváltság, amit csak elnökök és milliomosok tehetnek meg, –illetve azok akik „művészfilmeket” szoktak nézni–, de most már én is a klubba tartozom és azt kell mondjam, hogy jó. Tökéletes kuss, senki sem telefonál, ropog, szürcsöl, nyekereg, beszél. Senki.

A legkésőbb vetített filmet választottam, A Halott Lány címűt, a legkésőbbi időpontban, 22:45kor. A film előtt a pénztároslány megkérdezte, hogy biztos meg akarom-e nézni, aztán egy rövid dialógot folytattam vele és egy barátnőjével, hogy tényleg annyira rossz-e, de aztán végül mégis beültem a vetítésre. Közepesen izgalmas spooky dráma, nőkkel akik egytől-egyig zizisek valamiért. Nem volt rossz, de nem tudom ajánljam-e.

Viszont a tudat, hogy egy csomó mozis emberrel kibasztam azzal, hogy én mégis beültem megnézni a filmet, az kéremszépen priceless. A mozi bukott rajtam, a személyzet az én kedvemért várt, priceless.

Priceless.
Másrészt ajánlom mindenkinek.

Popularity: 7% [?]