Újramérlegelés
Loading ...(tudom, írtam erről már)
Felháborítónak és igazságtalannak érzem a művészet megítélésének jelenlegi helyzetét.
Valahogy folyamatosan megvan bennem az az érzés, hogy míg a jelenlegi produkciókat lekortársazzák és szarba se veszik, addig többszáz évvel ezelőtt született „műveket” istenítenek és raknak be a könyvekbe.
Vegyük például ezt a képet
Egyesek szerint ez Van Gogh egyik legutolsó festménye, amit az önlelövése elött festett. Nagyon elismert festő ismert műve, gondolom ezért is milliókat adnak.
De ha most csinálná, akkor még a Deviantarton is leszavaznák, hogy hát öreg, azért MS Paintben is szebbet csinálok fél óra alatt, ennek feküdj újra mégegyszer, mert nem jön át, hogy mit is akartál ezzel.
Viszont azáltal, hogy a faszi agylövéses volt, szegényen halt meg, ráadásul egy másik faszi miatt levágta a fél fülét, attól ő lett akárkik szerint a 19. század egyik domintator festője, aki az utolsó két évében csak úgy tolta magából a prémiumot, akinek a kiállítását mindenképpen meg kell néznie millió embernek.
Vallom, hogy amit pl. ez a faszi csinált 95%-ban nem képvisel értéket és csak azért kapja a pluszokat, mert valami nagynevű hasonlóképp agylövéses valaki beoltatta a tömegeket, hogy hát az arc stílusa fantasztikus és mennyire rejtett mondanivaló és mögöttes tartalom van a képei mögött és egyébként is WAH!
Vallom továbbá azt is, hogy ha az alábbi képet megfestem vászonra olajjal és elnevezem „Tájkép helikopterrel”-nek és beköltözöm a lokál gettóba és előrepörgetem kétszáz évvel a szalagot, akkor a Sothesby’s ezercsillió millióért fogja leütni, hogy végül egy gondos „műértő” kúrijánának kandallója fölé kerüljön és a Wikipedia kétszáz évvel később verziójában úgy jegyezze hogy magángyűjtemény része és hogy a festő erősen impresszionalista műve ez, amin világosan kivehető a feszültség, a komorság és a low health warning.
faszom.
Popularity: 4% [?]
2007. May 29., Tuesday 19:14
Akkoriban eléggé egyedi stílusa lehetett Van Goghnak, körülbelül annyira volt egyedi és experimentőr, mint nekünk Salvador Dalí.
Persze a sznobizmus és a hype rátesz egy lapáttal.
És az elmaradhatatlan: *** Hurr-Hurr ***
2007. May 29., Tuesday 19:38
az élet egy játék a képed üzenete?
2007. May 29., Tuesday 19:44
A kepen egy fekete biciklit rejtettem el, ami a halalt szimbolizalja.
*osszekacsint*
2007. May 29., Tuesday 19:56
Egyetértek.
2007. May 29., Tuesday 20:17
Van Gogh forog a sirjaban.
2007. May 29., Tuesday 20:31
A kispadon volt egy acquired taste című poszt, ami arról szólt, hogy egyes dolgokat kezdve a sörtől és a kávétól a művészi alkotásokon át nem lehet elsőre megszeretni. Meg kell ismerni, hozzá kell szokni, elsőre nem megy. A kortárs művészettel is ez a probléma. Pont az a lényege, hogy túlmutat a mai kereteken, mást, újat csinál mint a megszokott, ezért egy átlagember, aki járatlan benne nem tudja értékelni. Ugyanez volt a helyzet Ván Höhh-hel vagy hogy a picsába kell ejteni. El kellett telnie egy emberöltőnek, mire a kora utolérte, és megértette. Lehet az mondani, hogy a művészet nem más mint marketing, de szar terméket nem lehet pusztán hájppal eladni. Na most marha okos voltam, leülök.
2007. May 29., Tuesday 20:39
Szerencsétlen Van Gogh egy kurvával élt együtt és szegény volt, igen, azért, mert rá sem figyeltek, mint a mai kortárs festőkre. Szóval ő sem volt trendi, fogalmazzunk inkább így, mert ez hitelesebb, volt akkor is másféle kortárs festészet, és ma sem csak egy kortárs festészet létezik, ami bezzeg el van nyomva.
És nem, 500 pixelben tényleg nem jön át egy festmény.
Fesd meg és gazdag leszel.
2007. May 29., Tuesday 20:48
Van Gogh művelte elsőként ezt a stílust ilyen formában. Általában mindenből az elsőt értékelik ilyen összegekkel. 100 000.ként deviantarton már valszeg leszavaznák. A többmilliós, milliárdos hype szerintem is túlzás (mennek el dollármilliókért kortárs képek is) de az “ilyet énis tudok” arcolós jellegű fikázódáshoz többet kellene tudnod a szakmádról és a művészettörténetről általában. (és esetleg nem félróra elteltével kellettvolna otthagyni a National Galleryt, hanem ha már ottvagy, alaposan körbenézni mert végülis ez a szakmád)
A kortás művészetnek is megvannak az aktuális sztárjai, felkapott alkotói, és szart termelő festegető emberei és tudom hogy fölösleges kioktatólag mondani ilyeneket, de tényleg nemártana belemélyedned a témába mielőtt ekkora arccal osztod a tutit.
2007. May 29., Tuesday 21:00
Csak az maradt ki a történetből, hogy Van Gogh kezében nem volt ott a Photoshop, hogy rányomjon egy ilyen alienskines artistic effektet, meg nem volt deviantart sem, hogy bárkiről is példát vegyen. Tökéletesen más korszak, más eszközök és más alkotások.
Ilyen erővel az egyiptomi piramisokat is nevezheted nagy rakás ötlettelen homokból összetolt szarnak, mert ma van daru, kanalas-kotró meg homlokrakodó és billencs és kb. 3-4 hónap alatt simán felépíthető. De ezekben pont az a frankó, hogy az akkor rendelkezésre álló eszköztárral kreálták őket, iszonyatos nagy emberi munkával és sok-sok kínszenvedés árán.
Van Gogh nem a kedvenc festőm. Kurvára nem értékelem, hogy öncsonkolt és küldte magát. De azért a mai pixelbuzerátorok 5 perces alkotásaihoz nem nagyon hasonlítanám a képeit.
2007. May 29., Tuesday 21:33
holland: viszont az acquired taste (vagy mi) valójában egy norma és ízlésrendszer magadra eröltetése, nem? Én vallom, hogy ami nem jön be elsőre, ott valami gáz van. Ez a bajom pl. a borral is. Lehet, hogy kiérzem a tölgyfahordót benne, de nekem akkor is egy keserű nem-esik-jól-bedobni érzés kerít hatalmába ha fogyasztom (mmint azokkal, amik _mások szerint_ jók).
Sasi: VG itt egy példa volt egy random kiragadott prodakttal. Aláírom, vannak a faszinak jó cuccai, de itt nem VG-ről és nem az ő „művészetéről” van szó, hanem a „művészetről”, amit nem vagyunk képesek megkérdőjelezni időről időre, hogy akkor most tényleg olyan jó volt az adott faszi vagy csak túl van hájpolva. A történelemnél is működik a dolgok folyamatos újraértékelése az újabb és újabb ismeretanyagok birtokában, de valahogy a „művészet” az mindig kimarad. Ha valaki egyszer eldönti, hogy VG egy zseni, akkor azt sokszáz év után se meri megkérdőjelezni senki. És ez a baj. A világ folyamatosan változik, az emberek változnak, az ízlések változnak, viszont a „művészet” megítélése statikus, holott szerintem ennek is változnia kéne. Ne szégyelljük kimondani, hogy ha sokszáz év múltával visszatekintve, az újabb és újabb ismeretanyagok birtokában valami gáz. Mert így csak a felpörgetett hájpot rögzítjük. IMO.
out: az, hogy ki az első valamiben nem hat meg. Engem sose az fog érdekelni, hogy ki volt az első (nemtom) plazmafestő, hanem, hogy ki csinálta jól. A sorrend tökéletesen mindegy. Első bárki tud lenni. Elismerést kaphat érte, de nem lesz tőle a legnagyobb, legismertebb, stb. Stockhausen se az első elektronikus zene-szerző, pedig vagy ötven éve létezett az opció és sokan nekifufottak a dolognak. You get tha picture.
De mint már leírtam nem a régi nagy nevektől akarom elvitatni a hírnevűket -ha azt jogosan érdemelték- ki, hanem folyamatos újraértékelést, hogy ki lehessen mondani, hogy valójában XY valójában tök középszerűt alkotott, mert közben találtak még 3 másik faszit, akiket ő lelkesen kopizott, vagy valami.
suexID: Szerintem félreérted, de ha ezt akarod kilátni a mondandómból, akkor nyugodtan. De FTN, nem ezt mondtam. Szerintem.
2007. May 29., Tuesday 21:49
Lattam eloben Moneit, Maneit, Mirot, Picassot, Van Goghot, Rembrandtot , Renoirt es meg sorolhatnam… MUNKACSY, stb. eloben csodalatosak… ahogy kozelrol megnezed a texturajat, mjad egyre tavolodva kirajzolodik, formalodik elotted a teljes kep, MEGERTED. NEM az interneten kell megnezni egy-egy galeria gyujtemenyet, es a wikipediaban bujni a 300×200as JPEGeket, hanem eloben, MUZEUMBA, galeriaba jarva megtekinteni az EREDETIT!
Igen, sajnalatos, hogy itthon 2 honapra elore kell megvenni a jegyet, es akkor is 500 masik emberrel kell nezned 1 kepet. Ezert erdemes utazni a nagyvilagban, es a jellemzoen jo gyujtemennyel rendelkezo muzeumokra raszanni egy-egy napot is akar, hogy meg tudd nezni a megfelelo muveket.
Es igen, nem azert nagy pl Van Gogh, mert most felturboztak, hanem azert, mert az O idejeben eloremutato, teljesen ujfajta latasmodot produkalt — ami mai napig megallja szerintem a helyet.
2007. May 29., Tuesday 21:51
konzekvensen Monet es Manet nevebe berakott ‘i’-t tekintsetek targytalannak, es balfaszsagnak, koszi!
2007. May 29., Tuesday 23:11
Szerintem időről-időre megtörténik a felülbírálat, lásd az akadémisták például a maguk korában szupersztárok voltak, aztán elmúlt a hájp, ma már ez kicsit negatív, ha valaki akadémista. Valójában igaz valahol, amit mondasz, de majdnem minden annyira tucattá válik, hogy megszokod, és ezért már nem azt látod, hogy ez mekkora fanki, hanem Paintben 2 perc alatt hasonlót. Ez a látásmód addig ismeretlen volt, most pedig a photoshop gagyi effekt szinten reprodukálja. De ehhez kellett az alap, amit egy tehetséges valaki adott meg. És oké, hogy kiragadott, de Van Gogh-nak pl. ez a képe tipikusan olyan, hogy élőben kell megnézni. De ez a tényezője nem baj, régen nem volt katalógus, a festmény tere a fal volt, csak ott nézhetted meg. A sokszorosítás megjelenésével nagyon át is alakult a grafika és a festészet. Ilyen kicsiben elveszik a képből az, amitől jó. Másrészt szerintem a művészet személyes, nem kell, hogy minden tetszen, és ennyi. És közel nem ismerünk mindenkit, a galériák tele vannak szarokkal, sőt még többel, amit te meg tudsz nézni nyilvánosan, azok a krém, egyes stílusok krémjei. Szóval a művészettörténet megmutatja egyes stílusok krémjeit, legalábbis neked meg nekem, mert nem ezzel foglalkozunk mélyrehatóan. És választhatsz, hogy mit szeress. Attól meg, hogy változik az ízlés, a megismerés még fontos.
Szóval az előképek nagyon meghatároznak, de már nem tudom megfogalmazni mit akarok, tompa vagyok.
2007. May 29., Tuesday 23:30
Miért ne lehetne megkérdőjelezni akár mai vagy régi művészek tehetségét? Ebben a postban te is ezt teszed. A nagyközönségtől szerintem ne várd el hogy lesz bátorságuk, önálló ízlésviláguk szembemenni a közvélekedéssel – pl. hogy Bartók zseniális zeneszerző, a Bánk bán kíváló dráma – és majd megneveznek helyette öt másik művészt akit többre tartanak. Nem fognak. Sokaknak tényleg bejönnek ezek a képek (zenék, könyvek, borok) mások meg csak követik a trendet.
Akik meg irányítják a trendet, azok üzleti érdekből felkapnak egy művészt akiktől felvásároltak három tucat képet jó olcsón és azt kezdik el “hájpolni”, majd 10-20 év várakozás után fájó szívvel többszörös haszonnal adják el mindet gazdag gyűjtőknek. Nyilvánvalóan rossz holmival ezt nem lehet megcsinálni, de hogy a sok tehetséges művész közül kiből lesz sztár, az szerintem azon múlik kit kezdenek el futtatni, ki talál mecénást (Michelangelo teszem azt a pápát), ki talál jó kiállítás szervezőt, vagy ki az aki érdekes, médiaképes figura (Van Gogh, Andy Warhol, Dali).
A teniszben Federer egy rendkívüli zseni, de a nála gyengébb Andy Roddick mégis többet szerepelt az amerikai sajtóban és több szponzor cipit könyvelhetett el tavaly: jóképűbb, amerikai, stb.
Jó a helikopteres kép. Fesd meg vászonra olajjal, aztán meglátjuk mi lesz 100 év múlva. Médiaképes vagy, menedzselni is tudod magad, közönséged máris van, szóval ki tudja? :)
2007. May 29., Tuesday 23:32
Sasi: jogos, kontextusában kell vizsgálni a dolgokat, ezt nem is vitatom. Viszont ha egy kép szép, akkor az minden körülmények között szép és működőképes (a szépet most értsük úgy, hogy ránézel és átjön valami és tetszik). Ehhez -szerintem- tökéletesen mindegy, hogy egy fotót vagy a tényleges prodaktot látom magam előtt. Az, hogy milyen textúrát adnak a képnek az ecsetvonások az nem fogja befolyásolni, hogy tetszik-e. Sőt, hogy Adamnak is válaszoljak, ezt az élőbenkelllátnod dolgot elbaszott nagy sznobságnak tartom. Olyan mint a audiofilok a hűtőbe rakott cd-kkel és a nyolcvankilós öntöttvas lemezjátszókkal. Megértem, hogy csak így kapják meg a real dealt, de ha ezen múlik, hogy élvezhető legyen valami, akkor valahol valami nagyon el van baszva.
A Metropolis-t se kell moziban látnod, hogy eldöntsd tényleg akkora korszakalkotó produkció, mint amilyennek mondják (az egyébként).
holland: Azon gondolkodtam még, hogy ez az acquired taste dolog azért sántít, mert attól, hogy valaki elmagyarázza, hogy az a fasza a tökfözelékben, mert finom tökös íze van, szóval attól nem fog változni a véleményem, miszerint utálom a tököt. Ugyanígy elmagyarázhatják hogy azért nagyszerű -a példánál maradva- VG fenti képe mert és mert, ha egyszerűen ránézek és nem működik.
A „művészet” akkor művészet nekem, ha a produkciót megtekintve úgy érzem, hogy igen, ezt:
- érdemes volt megnézni, több lettem általa.
- tetszik, aka „bejön”.
- gondolatot ébreszt (hú, mit akarhat az a figura a sarokban és miért van akkora füle)
és ezt a hármat egyszerre teljesíti.
2007. May 29., Tuesday 23:35
Két dolog keveredik nálad a művészet története, megítélése és a műtárgykereskedelem. Vannak átfedések, de a kettőt nem szabad összekeverni.
A baj az a művészet kutatással, hogy minél hátrébb mész az időben annál kevesebb emlék marad egy-egy korból. Vannak persze megtalált tárgyak és műremekek, de olyan kevés akadt eddig, amelyik alapjaiban rengette volna meg a műtárgyakról vagy alkotókról kialakult vélekedéseket. Hirtelen egy jut eszembe, a Rosette-i kő, de az se műtárgy igazából, hanem egy olyan emlék, ami erősen kihatott az egyiptológiára.
A művészettörténészek mást se csinálnak nagyjából 200 éve, mint összefüggéseket keresnek és megpróbálnak értelmezni, újraértelmezni. De az a helyzet, hogy bizonyos művészeket bárhogy is értelmeznek, jók maradnak. Lehet, hogy Rembrandt összes képénél jobbat festett egyszer valaki, aki életében csak egyszer vett ecsetet a kezébe (bár ezt kétlem), de ha nem maradt fenn, ellentétben Rembrandt számos képével, akkor nekünk teljesen mindegy mit csinált.
Nem valószínű az, hogy ha valaki zseni volt 500 éve, az mára ne lenne az. Pont azért volt az, mert olyat tudott mondani, ami örökre szól. Az is lehet, hogy a nyelvezete már régies, de a tartalma mindig friss marad, amíg emberek élnek. Lehet pörgetni egy-két nevet néhány évig, csilloghat a pünkösi királyság, de az idő próbáját tényleg csak a minőség állja ki. Abban pedig nagyon sok meló van és sajnos nem mindig éri meg annak anyagilag, aki beletette azt a rengeteget. Viszont akik komolyan gondolják, nem is az anyagiakért teszik és sokszor önmaguk számára sem világos (vannak olyanok is, akik nem kételkednek), hogy hol van a helyük valójában. Ez egy ilyen játék.
Ott van Van Gogh, ha már előhoztad. Nyomorult volt, nyomorultul halt meg, de ha látsz életedben egy jó Van Gogh képet eredetiben, az úgy vág a hátadra, hogy soha nem felejted. Az is lehet, hogy nem. A műalkotásnak is meg kell találnia a közönségét és a közönségnek is a maga műalkotását. Majd akkor találsz mást. De az, hogy valami nem jön be elsőre neked, nem feltétlen a műalkotást minősíti.
Vagy ott van Csontváry. Volt olyan festő, mint Van Gogh, egyesek szerint jobb is, sokkal jobb. Véletlenül találták meg életművének darabjait. Lényegében csak mi tudjuk, hogy ki ő. Majd egyszer a világ is megtudja, ha lesz rá keret, hogy hirdessük. Csak hát nincs olyan sok képe, és ami van, az többnyire múzeumban. Ez van, az igazi sztárokat a műkereskedelem csinálja, de a minőséget nem. Az akkor is van, ha műkereskedelem nincs.
Az egyáltalán nem igaz, hogy ne kérdőjeleznénk meg, határoznánk meg (mi emberek) időről időre a művészetet. Minden egyes alkotás azt teszi. Ha nem így volna ugyanazt csinálnánk évszázadok óta. Azzal, hogy festékbe mártod az ecseted és húzol vele egy vonalat, már definiálod a saját művészetfelfogásodat.
Nekem úgy tűnik, hogy fogalmak nélkül vitatkzol valamiről, amiről keveset tudsz, vagy csak nem vagy hajlandó végig gondolni.
2007. May 29., Tuesday 23:57
Ebben a történetben én vagyok a sötét paraszt, aki nem érti.
Nem rendelkezem művészettöténeti előképzettséggel, nem vagyok festő, nem foglalkozom szobrászattal, se zenész, se borász nem vagyok.
De vallom, hogy ahhoz, hogy eldöntsem valamiről, hogy jó-e vagy sem, ahhoz ezekre nincs szükségem. Amikor megnézek/meghallgatok/megkóstolok valamit akkor csak arra koncentrálok. Nem olvasok elötte utána, nem veszek fel előtte kurzusokat, sőt talán még másokat se kérdezek meg róla, hogy szerintük jó-e.
Ha elém kerül egy VG prodakt, akkor nem hat meg se az, hogy milyen körülmények között élt, se az, hogy milyen agylövése volt, se az, hogy honnan szerezte az inspirációt.
A terméket nézem és a dátumozást, hogy az adott kor „technikai” fejlettségéhez tudjak viszonyítani. De még sokszor azt se.
Azért mert vallom, hogy ha prekoncepciókkal érkezem (ó, ez egy híres zeneszerző, csillió lemezt eladott, csak teltházban játszik és áradoznak róla a kritikusok és a szomszéd julcsi is ezt hallgatja) akkor megvan a veszélye, hogy az én véleményem torzul ezáltal, mert nem „tisztán” vizsgálom a dolgot.
Mert szép az ami érdek nélkül tetszik. Vagy mi a fene.
(Figyelem, a Tornado még mindig nem azt mondja, hogy VG egy kókler geci, de azt mondja, hogy a fent látható képe egy kalap szar. De nem mondja azt, hogy ennél tízszer jobbat fest. )
2007. May 30., Wednesday 0:12
Kezd úgy tűnni, mintha nem hinnéd el hogy ez a kép bárkinek érdek nélkül tetszhet, akinek mégis, az erősen befolyásolva van. (Megjegyzem én láttam ezt a képet eredetiben, sőt egy egész VG kollekciót Amszterdamban és nekem sem jött be. Egy Ansel Adams fotó jobban feldob.)
2007. May 30., Wednesday 0:12
Most hiába mondom, hogy, de többet ad, hogy látod az ecsetvonásokat. Azért festette ecsettel. Meg ilyenek. Ma is ezért festenek emberek. Azért nem a katalógust veszed meg drágán sok pénzért meg a plakátot, mert a vászonra csapott festék valahogy más. Nem, a festmény nem a fotóért készül, hanem, hogy live élvezhesd. Ez ez a műfaj, és kész, ha nem vág mellbe, sebaj, én pl. nem értem, hogy Leonardo Hermelines hölgyét miért istenítik annyira, láttam életben, nem fogott meg, ellenben sok más meg igen.
Az a felfogás, amit te vallasz, nem új, ez a concept art egy témája, olyan képek (műalkotások vagy már nem is azok, mert a concept magában az, hacsak leírod is) csinálása, ami nem attól lesz kép, hogy lefested, hanem bárhogyan olyan, hogy jó, mert a mögöttes tartalom, az absztrahálás, stb, jó.
Van Gogh meg vászonnal együtt jön vagy nem jön, de azt is vászonnal nem teszi.
2007. May 30., Wednesday 0:17
Nincs olyan, hogy nincs előkép meg előítélet, az is előítélet, hogy nem akarod tudni mások mit tudnak róla, ez is befolyásolni fog. Nincs olyan, hogy valamit tisztán nézel. És van olyan, amit sokszor meg kell nézni, hallgatni vagy életed egy bizonyos szakaszában, hogy az élmény közös legyen, hogy tudd mire kell figyelni vagy elég jól figyelj. Látni is meg kell tanulni.
Egyébként a festők már a reneszánsz óta, de előtte is nagyon birtokolták a technikát, a maiakról már inkább el lehet mondani, hogy nem, de az, hogy valamit pont ilyenre csináltak, az nem azért volt, mert nem tudtak rendesen festeni, ezen nagyon érdemes elgondolkozni.
2007. May 30., Wednesday 0:31
osszefoglalom az eddigi husz kommentet: kanalaskotro.
2007. May 30., Wednesday 0:52
#17. Várjál, akkor te most miről beszélsz? A post nekem arról szólt, hogy általában azok mondják meg a művészetről, hogy mi az, akiknek valamilyen érdekük fűződik hozzá és tulajdonképpen ők hülyék, mert ez nem úgy megy és lám a maiakat le se szarják.
Most meg a magad tetszéséről írsz. Ez megint két dolog. Neked az tetszik, amit akarsz. Persze nem, mert nem létezik tabula rasa. Gyerek korod óta tanulod a látást. Azt a látást, ami ebben a kulturkörben dívik. Nem véletlen, hogy már korábban másoknak is eszébe jutott, hogy meg kellene nézni más kultúrák művészetét is ahhoz, hogy tágítsunk művészetünk fogalmán. Ekkor jött be a képbe Ázsia később Afrika is. De te már ezt is megtanultad, kár kapáióznod. Legföljebb azt hiszed, hogy nem tudod. Pedig csak nem tudatosan, de ott van benned, ez az alap. Ez elég is, amíg magadról van szó. Viszont ha átfogóbban akarsz látni bármit is, esetleg írni róla egy postot és számon kérni a “művészetirányítókat”, ez igen kevés.
2007. May 30., Wednesday 7:44
tjp: örülök, hogy adhattam valamit a jövő nemzedékének. lol! :D
2007. May 30., Wednesday 8:02
csordi: a kortárs cuccok leszarozása igazából nem zavar, hiszen ha előretekerünk ott is megtalálják a nagyokat. Az én problémám azzal van, hogy ha egyszer valaki megkapja a „művész” rangot, akkor az olyan mint valami billog, örökre ott lesz a könyben és még a leggyengébb produkcióját is úgy kezelik, hogy hé haver, össze ne gyűrd, ez egy ___!
Vallom, hogy egy csomó „művész” valójában marketingindokokból kerül be a könyvbe, mert az egyik nyerészkedő arc beoltja a műsikat, hogy ez mennyire jó és ez bekerül a könyvbe és a nyerészkedő arc csilliókkal drágábban ad tovább a kollekción. Úgy, hogy az adott „művész” képeit max akkor találod attraktívnak, ha csúnyán bebélyegezel a megtekintésük előtt.
És nem az a baj, hogy a nyerészkedő arc keres ezen, hanem, hogy a másik beírja a könyvbe.
Felpörög a hype valaki körül, túlsztárolják, megkapja a géniusz meg majesztró jelzőket, mindenki megszedi szépen rajta magát, majd ez a hype kimerevedik a művtöri könyvekben és a fejekben.
2007. May 30., Wednesday 8:19
tornado, tudod ami most kortárs, az 20 év múlva nem lesz az, és ami most öreg szar, az anno kortárs volt – egyszerű ez. vincent saját korában kortárs volt és szart se ért, bele is döglött rendesen, gazdag se lett belőle, tehát ilyen értelemben hozza azt a formát, amit a mai kortársak is. és volt neki is számtalan kor-társa akik egy korban éltek vele és csinálták a magok vackait, és ezek közül van, aki ismert lett és fontos és van, akit elfelejtettek. itt jön a képbe az idő, vagyis hogy minden képben két idő dolgozik, az egyik a készítés korának ideje, amit látsz, a másik a készítéstől eltelt idő a nézésig úgymond. ez a második a gecibb, mert ez dönti el, hogy a dolog fontos vagy sem, magyarán hogy egyáltalán láthatod-e a képet, fennmarad-e 50-100 év távlatából. amikor kortársat nézel, nem árt belegondolni, hogy fogod-e akarni látni 50 év múlva is (képletesen), vagyis hogy kiakasztanád-e a faladra.
ettől még nem kell szeresd vincentet, ős “ő” se kell, hogy szeressen téged, a világ így kerek. csináld meg a bicajos-kopáteres képed olajra, és ha mág utána is tetszik, én keresek hozzá kiállítótermet. deal?
2007. May 30., Wednesday 8:41
öreg, ennek feküdj újra mégegyszer: kúrijánának :)
2007. May 30., Wednesday 8:56
trn: majd csak leesik itt wl-en kívül másnak is, hogy ez a HL-ből van! :D
2007. May 30., Wednesday 9:28
Torn, ez valami nagyon durva posztmodern válság, amiben most vagy. :)
2007. May 30., Wednesday 9:41
fesd meg olajjal, vászonra.
cimkéken lovagolni ertelmetlen, amit kuldesz az ugyse valtozik azert mert te most eppen artdirektornak hivod magadat vagy kreativigazgatonak, vagy kepzomuvesznek.
tese latod hogy miben valtozott a vilag ilyen szempontbol pedig oldalakat irsz a zenerol, furcsa es gyanus.
2007. May 30., Wednesday 9:48
Szerintem sántít a gondolatmeneted. Azt írod, hogy nem “rendelkezel művészettöténeti előképzettséggel, nem vagy festő, nem foglalkozol szobrászattal, se zenész, se borász nem vagyok. De vallom, hogy ahhoz, hogy eldöntsem valamiről, hogy jó-e vagy sem, ahhoz ezekre nincs szükségem. ” Ott van a hiba, hogy rengeteg művészeti alkotás élrtékeléséhez bizony kifinomult ízlés kell. Kifinomult. Nem véletlen a szó, arra utal, hogy az ízlést finomítani kell. Neked is van rengeteg zenéd, ami szerinted a legtutibb zene a világon. Amire azt mondod, hogy akinek ez nem tetszik, az hülye vagy nem ért a zenéhez. Pedig ha 10 évvel ezelőtt mutatta volna meg neked valaki, lehet hogy te sem tudtad volna értékelni, mert nem voltál még azon a szinten. De a bornál is ez van. Egy átlagembernek kétféle bor van, a vörös meg a fehér. Bizony abba sok munkát bele kell tenni, hogy megtanuld megkülönböztetni a finom ízárnyalatokat. A műélvezet nem jön magától. Piri nénivel Veresegyházán hiába hallgattatsz Jimmy Hendrixet, Pink Floydot, Chemical Brotherst, Queens of the stone age-et vagy amit akarsz, mindegyiket le fogja szarozni. Azt mondja majd, hogy ha ezek jó zenék lennének, akkor már elsőre tetszenének neki. Neki hiába mutatod meg a rajzaidat, azt mondja majd, hogy nekia hímzés jobban tetszik, és a te kedvedért nem fog grafikákat nézegetni csak hogy értékelni tudja a tiédet is. Akkor most benne van a hiba vagy a műalkotásokban?
2007. May 30., Wednesday 10:18
suexid: sajnos ennyire nincs kifinomult ízlése az olvasóknak :)
holland: akkor erre a szitura alkalmazható a zongorába szarás esete?
2007. May 30., Wednesday 11:37
kedvenc témám. neme gyszerű kérdés, nem hiába épült fel a mitől művészet a művészet kérdésre egy egész esztétika nevű :khm: tudomány, amit hallgattam is pár éven át, de aztán rájöttem, hogy ez önmaga paródiája és még csak dűlőre sem jutottam…
én tegnap épp a minimal zenéket válogatva akadtam ki, hogy van néhány tényleg, de TÉNYLEG csak katt katt zakk csiling katt hangsort követő “szám”, amit valaki kiad, valaki megvesz, valaki meg le is játsza, pedig hármat klikkelek a gépemen és ott egy ugyanolyan szám, szóval izé, make a bit more effort? talán? ugyanez érvényes az egy pacás festményekre is, az én szememben. (mindenben van kivétel persze, mindent lehet zseniálisan megcsinálni, mondjuk zsneiális pacát még nem láttam.)
van gogh-ot én sem szeretem, de ez már mellékes, és nem, hiába kérdezte meg még az az ismerősöm is, aki soha máskor nem foglalkozik művészettel és van gogh-on meg picasso-n kívül nem is emlékszik senkire rajz óráról, hogy ugye te is láttad a kiállítást. nem, és nem is érdekelt.
2007. May 30., Wednesday 11:39
tornado, a 17-esre: ez úgy van, hogy persze bármire bármit mondhatsz. gondolhatsz. mert szép, ami érdek nélkül tetszik. a kérdés ott van inkább, hogy megelégszel-e a fikázás jogával? valóban nem kell magadnak is tudni festeni ahhoz, hogy valami tessen vagy se. de hogy ne égj be durván akár csak a magad értékítélet-minősége előtt, ahhoz az kell, legalábbis idővel az lesz az előrelépés a fikázás minőségében, hogy beszerzel egy kis művészettörténeti ismeretet.
a műélvezet első lépcsője, hogy bemégy egy múzeumba. ez jó. a második, hogy könyveid lesznek. a harmadik pedig, hogy nem csak látni akarod a képeket, hanem szeretnéd meg is érteni, mi miért történt. tökéletesen nem fogod tudni átérezni van gogh alkotási folyamatát, de magadhoz mindenképp közelebb fogsz kerülni, a magad érzéseinek pontos megfogalmazásához, ha továbblépsz az első lépcsőről. és ez nem fogja azt hozni, hogy megszereted van gogh képeit, de jobban fogod érteni, miért történt, ami történt. szerintem fikázni is jobb onnan.
2007. May 30., Wednesday 11:43
30-ra: és ettől még bori néni hímzése lehet a világ legfrankóbb ilyen cucca.
ezen kívül nem igazán tudom, miért kell a borral példálódzni, mert az egy alapvetően rossz példa. a bor egy ital, ami lehet fino, jöhet jól bizonyos ételeknél vagy helyzetekben, meg lehet lőre is, de egy nem lehet: művészet. mesterséget ne tessünk már a művészet szintjén emlegetni, mert ha valami, akkor AZ az igazi tőröl metszett sznobság.
2007. May 30., Wednesday 11:56
engem ugy neveltek/tanitottak, hogy csinaljak barmit, a szemlelo/latogato/whatever sose fogja erdekelni, hogy miert nez ki a produkt ugy ahogy.
Csakis az erdekli, hogy a produkt mukodik-e vagy sem.
Nem fogja erdekelni, hogy nem volt idom rendesen befotozni a dolgot, vagy hogy en mit latok bele a produktba vagy hogy a jozsi mit lat bele. Nem fogja erdekelni, hogy gyogyszereken eltem amikor elkeszult vagy hogy a megrendelo pl. mennyire szolt bele es mit vert keresztul rajtam.
Legyen szo rajzrol, webszajtrol, fotorol vagy szoborrol.
Ha tetszik neki es akar tobbet tudni rola akkor utanamegy, hogy jobban belemelyejen mert erdekli.
Igy megy ez.
2007. May 30., Wednesday 12:11
Kell, hogy legyen előkép és stílus-ismereted. Nem is értem miért nem értesz egyet ezzel. Élöben pedig nem sznobság megnézni a képeket, hanem a befogadás öttel magasabb szintje. Nádler István képei például élvezhetetlenek neten. Ugyanez galériában odaszögez:
http://www.artendre.hu/html/nadler/1/index.html
2007. May 30., Wednesday 12:19
az alkalmazott grafikánál, fotónál igaz is, ott nincs pardon. nem is művészet. szakma. de miért akarod összekeverni a kettőt, amikor ezek egymás részhalmazai? a művészethez kell szakmai ismeret, tehát azt mondhatjuk, hogy a szakma a nagy halmaz, aminek részhalmaza a művész.
de végülis mi az elvárásod a művészet esetében?
2007. May 30., Wednesday 12:23
Balázs: Kicsit sarkítottnak érzem a dolgot. Én kb azt mondom, hogy egy filmről egy telescreener alapján is el lehet dönteni, hogy jó-e vagy sem, míg te azt, hogy az iMAX 3D szar telescreenerben.
Nem ugyanaz.
Nyilván az ilyen performance-art jellegű dolgok mások, de a festmények igen-igen-nagy százaléka nem erre lett tervezve és ugyanúgy működnek ugyanabban a dimenzióban más platformon is megfelelő színmélység és detail mellett.
Ezért hagyott pl. kurvahidegen amikor Londonban néztünk Leonardo szkeccseket.
2007. May 30., Wednesday 12:32
zsoltu: Szerintem ha a művészet értékelése azon múlik, hogy elég olvasott/látott/tapasztalt vagyok akkor valami nagyon el van baszva valahol.
Vagy az én meglátásom a művészetről hibás.
Nekem a „művészet” az, hogy ha egyszerre tudja értékelni egy óvódás és egy kendős buzi is és mindenki megtalálja benne, hogy mi a jó. Mert a művészet szerintem ez.
Ez az ultimate művészet.
Aztán lehet szintezni, hogy minél több előzetes tudás/ismeret annál gyengébb a „művészet” faktora.
Tehát az én világképem szerint minél kevesebben tudnak értékelni valamit, az annál „rosszabb” művészet és fordítva.
Ha csak pár embert tudok eltalálni a produkciómnál az gyengébb művésszé tesz engem mint azt, aki milliókat.
És az a gáz, hogy a világ meg azt mondja, hogy pont fordítva van.
És szerintem meg nekem kéne igazamnak lennie.
2007. May 30., Wednesday 12:40
/sidenote
én az alkalmazott grafikát tartom a művészetnek.
Egy jól sikerült kólaad több embert mozgat meg mint bármilyen festmény – ha jó.
/sidenote
2007. May 30., Wednesday 12:41
a 38-hoz egy szempont még: abban az esetben, amikor a kép mérete mindegy, ott igazad van, élvezhető képernyőn, megfelelő felbontásban és méretben. esélye van azért, hogy részletek elvesszenek.
azonban vannak művek, amelyeknél a méretük is hozzá tud adni a jelentséhez, élvezethez. picasso guernica-ja, vagy turner festményei, vagy pollock. az azért igen más élvezeti érték, amikor a teljes szemedel befogható képmezőt egy vizuális információ uralja. ez méág a 30-as cinema displayen se nem van így. :)
2007. May 30., Wednesday 12:47
Nem lehet elvárni, hogy minden műalkotás hasson rám, ha egyszer nem személy szerint nekem a porbafingó átlagembernek szól. Valaki el akart mondani valamit, meg akart mutatni valamit általa. Az üzenetet vagy tudom dekódolni vagy nem. Ha nem értek meg például egy művészfilmet, az lehet hogy csupán azért van mert a Terminátor és a Rambó koreográfiájához, képi világához és történetmesélési módzsreihez vagyok szokva. Ahhoz hogy egy Lynch-filmet értékelni tudjon valaki nem elég a Barátok köztöt nézni, el kell jutni odáig, hogy képes legyek meglátni benne, hogy mi miért jó. A bort csak arra hoztam fel példának – lehet hogy rosszul – hogy a műélvezet nem jön magától. Ha valaki először iszik bort, nem fogja tudni megkülönböztetni a jót a rossztól.
2007. May 30., Wednesday 12:49
látszatra ellentmondásba kerülsz önmagaddal, hisz akkor vincent kibaszott nagy művész, hisz a kanmalactól a nagypapáig mindenki napokat állt sorba érte a múzeum előtt, vagyis sokan szeretik. :)
az, hogy valamit sokan ismernek el, ahhoz az is kell, hogy sokan láthassák. ilyen módon magyar ember nem is lehetne művész, mert még ha 3 millió magyarnak tetszik is, az is semmiség mondjuk egy amerikai kezdőhöz képest.
amit te mondasz, az a popularitás. kérdés, hogy ha az óvodásnak is meg a tatternek is bejön, akkor kellően működik-e az üzenet, vagy csak valami gömbölyűre esztergált cuccról van szó?
lehet alkotni a tömegigény szerint is, meg be lehet táplálni a komputterbe mondjuk 1000 híres festményt és csináltatni vele egy átlagot, és akkor az elvileg csúcs lesz. és mégsem. mert a művészet akkor működik, amikor az alkotó alkotás közbeni-előtti gondolata téged a nézőt helytől, időtől és kortól függetlenül odabasz. és én azt gondolom, hogy nem attól teszed függővé, hogy oda tud-e szegezni a parkettához, hogy engem is oda tud-e. vagy a hugit. hanem hogy tebenned miket kavar fel, hoz elő. ehhez nem kell a tömeget is kiszolgálnia.
2007. May 30., Wednesday 12:57
A popularitás az megint más (szerintem). Amit én mondok, hogy ha megnézetjük 43423423 emberrel a prodaktot, akkor hány százaléknak jön be és mennyinek nem. És az a jobb szerintem, ami minél több emberrel mondatja arányaiban, hogy a prodakt neki teljesítette a fentebb említett három kritériumot.
Viszont. Nem kerülök ellentmondása mert a VG kiállításra szerintem azért ment el az utolsó földes paraszt is, mert VG a nagy művész aki százévente és ő VG. Nem azért, mert az utolsó földes paraszt értékelné VG munkásságát, hanem mert VG kiállítás és ugye nem akarsz buta paraszt lenni, hogy nem nézed meg VG-t, a művészt. Csupa nagybetűvel.
Márketing.
És nem feltétlenül a saját érdemei alapján, hanem mert a szákértők oltották a masszt, hogy ez kell nektek, ez művészet, baszki.
Az én világképemben E.H. Shepard pl. ezért előrébbvaló művész mint VG.
2007. May 30., Wednesday 12:59
még valamit.
a művészet nem akkor és attól válik azzá, amikor tömegek térdelnek előtte. van gogh nem akkor lett kész úgymond, amikor a szépművészetiben kiállították, vagy amikor csilliárdokért elkeltek a képei. ez már következmény, hordalék.
az alkotó embernek van valami agylövése, amit meg akar veled osztani. csinál valami művet, amiben kódoltan elhelyezi az üzenetét. és mint egy palackposta, bedobja a tengerbe. ő ott a dologgal kész van, befejezte.
onnantól az idő az, ami dolgozik. ha egy hét telt el, kortárs, lehet, hogy bejön, de lehet, hogy nem. lehet, hogy túl közel van az alkotás és a befogadás közti idő egymáshoz. és akkor hiába jó, nem fogadják el, mert mondjuk túl erős kritika, vagy túl erős üzenet. ha 50 év telik el, akkor már van esélye, hogy nem veszi sértésként senki magára, vagyis eszenciálisabban hathat az, amit a művész mondott. de az is bejöhet, hogy idejétmúlt kacat lesz.
kurva bonyolult, ha a rendszert akarod megérteni, mitől lesz valami művészet. és nincs más módod arra, hogy a magad ítéleteit finomítsd, minthogy nézel, nézel, befogadsz, befogadsz. ha elfordítod a fejed, akkor nem csak a művet ítéled el, ő valószínű túl fogja élni, hanem magad fosztod meg a tapasztalástól.
van egy kritikus tömeg, ami után már nem kötelezően kell új input ahhoz, hogy ítéletet mondhass – megnézel 23521 nonfiguratív kockát és kört, és utána már vagy megérted, vagy végleg mondhatod, hogy neked ez nem jön be. de amíg csak 23-at láttál, addig sanszos, hogy tévedsz.
2007. May 30., Wednesday 13:05
de shepard micimackója, vagy más?
http://href.hu/x/2sto
nem kétlem, hogy a micimackó jó. azt se, hogy sokba kerül egy eredeti rajz belőle. ;) de az kérdés, miért futtatod egy pályán van gogh-gal?
2007. May 30., Wednesday 15:16
Torn, én azt érzem, hogy megekeversz dolgokat, és ez itt a baj, ha Michelangelo Dávidjára így akarsz tekinteni, akkor elég, ha megrajzolja, nem kellett volna kifaragni kőből. De tekintve az annak készült, ami, és úgy élvezhető, ahogy ott van előtted kőből kifaragva, nem kell, hogy fotón is átjöjjön. Nem is volt célja ez a dolognak, de ettől ez még lehet nagyszerű, akkor is, ha józsi úgy gondolja a fotó alapján ez egy rakás kaki. És piri néni vizuális kultúrája lehet neked giccs, így nem fogjátok ugyanazt értékelni.
A franciák csigát esznek, te lehet elhányod magad a gondolat hallatán, de attól még lehet, hogy finom vagy nekik ízlik.
Amiről te beszélsz, az a concept art programja, hogy a műalkotás megél bármilyen felületen, mindig ugyanazt nyújtja mindenkinek és érthető is emiatt. Fehér alapon fehér négyzet. Ugye itt nem a vászon az érték, és elmondva is ugyanaz, mint lefestve. Átjön a dolog, de nem azért, mert a vászon és a festék adja a vizuális értékét.
És ha végigrágod magad egy jó művészettörténeti enciklopédián, akkor át fog jönni a folyamat, ahogy átalakultak a képek, a gondolatok, a célok, a programok.
Ebből a nézőpontból hiányzik a frissesség, hogy lehet, hogy mégis a nap körül forog a föld, és nem a föld van a középpontban? De ez is hit kérdése.
Ha tervezek egy fűrészt, akkor igen, az emberek többsége tenni fog a tárgyfotóra, ha épp csak az üzletben találkozik vele és leveszi a polcról majd pedig fűrészel vele és kiderül jó-e arra vagy sem, esetleg jobb-e, mint más hasonló funkciójú termék. De az a fűrész fűrésznek készül, a funkcionális tartalma több, mint a kommunikációs tartalma, ha ez megfordul, akkor kerül vitrinbe, viszont lehet fűrészelni nem lehet vele.
Vannak filmek, ahol a vizuál visz, az 200 pixelen nem fog átjönni úgy, mint a moziban, de nem is kell, hogy így legyen.
Az emberek mások, a művészet megismerésről is szól. Ha nem kerül be a könyvbe, akkor meg nem fogod tudni, hogy tetszik-e vagy sem. És mindenben benne van az, amit látsz. A cola reklám vizuálja magában hordja a venus szobroktól pollockig stb. történt dolgokat. És ha látod a reklámot, akkor ezt neked is átadja, akkor is, ha te pollock egy művét sose láttad és fogalmad sincs mi az a venus szobor. A rendszeren kívül nem tudsz dolgozni. Az vagy, amit eszel, az vagy, amit látsz, amit hallasz, stb.
Az alkotás, mint festés, rajzolás, tervezés, az egy mesterségbeli dolog, a mesterséget meg tudni kell és tanulni. Gondolod, hogy a cola reklámokat idióták csinálják? És majd azok is be fognak kerülni a könyvekbe, sőt, mondok jobbat, benne vannak. A műfajok legjobbjai kerülnek a könyvekbe, nem tudom mi bajod van ezzel. Ma nem vennék T-fordot, de attól még nem zavar, ha sokra tartják. Mert még kezdetleges volt? Ma már szar? De előképe volt a mai autóknak, mindegyiknek. És ha te nem látod benne, akkor is ott van, ezért értékes. A vizualitásnak kultúrája van, és ez lokális. Lokális a szimbolika is. Olyan, mint a betű vagy a nyelv. Így lehet, hogy, ami neked vartyogás, az másnak gyönyörű.
2007. May 30., Wednesday 15:29
Sasi, olvass vissza, szobrokról és nem kétdimenziós dolgokról szerintem szó se volt.
2007. May 30., Wednesday 17:16
Torn, valami el van állítódva, vagy csak nem tiszta nálad. A képzőművészetnek nem az az elsődleges célja, hogy tömegeknek tessen. A képzőművészek elsősorban nem azért művészelnek, hogy tapsoljanak nekik, hanem azért, mert belső késztetést éreznek rá. Az csak egy hozadék, hogy valakinek tetszik is. Az elsődleges az, hogy a bennük lévő bármit valahogy megfogalmazzák, ezáltal választ adjanak maguknak saját kérdéseikre, amik egyezhetnek mások kérdéseivel is persze. A kortárs művészet sosem lesz a tömegeké, mert újat keres és hoz. Picasso pl azt mondta, hogy csúnyát kell csinálni, mert, amit szépnek tartanak az emberek az a megszokás, a rutin eredménye.
Amit azonnal megfejtesz, az nem művészet, az egy olyan nyelv, amit mindenki ért, következésképpen véletlenül sem újszerű, maximum annak tűnik a kevésbé gondolkodó, vagy ismerethiányos ember számára.
A reklámok tipikusan ebbe a műfajba sorolhatók. Nem lehetnek mások, mert nem engedhetik meg maguknak, különben vásárlókat vesztenek. A speciális célközönségnek szóló reklámok néha arrébb tologatják a határokat, de bizonyos vonalakat akkor sem léphetnek túl. Ezzel szemben a művészet bármit túlléphet, mert nem érdeke, hogy vegyél kólát. Ezen túl pedig energiát követel a befogadótól, kérdéseket tesz fel, válaszokat ad, amiről a néző eldöntheti, hogy mit kezd vele. Sosem kész termék a dolog bolti értelmében, vagy szappanopera vetületében.
Ezzel a számítással, hogy a jól sikerült kóla reklám jobb, mert több embert mozgat meg egy kiváló festménynél, egy olyan szempontot állítasz, amit az igazi művészet nyilván nem teljesíthet. Ennyi erővel a plazma tévé jobb művészi alkotás, mint Ella Fitzgerald dalai, mert többen veszik és legalább tudnak rajta 120 csatornát nézni.
Nézz utána az Arts and Crafts mozgalomnak, akik a magas művészetet próbálták a napi tömegtermelésbe bevinni, hogy meddig működtek és mi lett a végeredmény.
2007. May 30., Wednesday 17:26
akkor az önkifejezés bármilyen formája művészet
ha jól értem.
De akkor azt fejtsük meg akkor, hogy miért vandalizmus a graffiti. Elvégre az általad megfogalmazott feltételeket maradéktalanul teljesíti.
Még a tagek is a falon.
2007. May 30., Wednesday 17:31
Egyhavonta flame-poszt. kool.
2007. May 30., Wednesday 18:07
tornado, te biztos ismered keith haring munkáit, sajna meghótt, de amíg élt, szuper volt.
http://www.haring.com/
szóval perszehogy lehet művészet a graffiti, és ezzel együtt lehet vandalizmus is. ha létrehoz új értéket, gondolatot, formát, tehát ha EGYEDI, akkor művészet. ha ész és cél nélküli tagelés, akkor fostaliga.
2007. May 30., Wednesday 18:09
pont nemrég olvastam egy egész könyvet VG életéről ajánlva. tetszett, kattant volt a fazon teljesen, ezt sikerült is visszahoznia a képein.
megértettem azt is, hogy miben alkotott újat és miért fedezték fel, és igen, volt benne családi háttér-protekció stb. is, de egyediség ugyanúgy.
ettől függetlenül élete végéig egy lelkes amatőr maradt, és ez látszik is. értem, értékelem, de akkor sem tetszik :)
na ilyenkor mi van?
2007. May 30., Wednesday 18:16
A festő a vásznára fest, a graffitis rongálja azt, ami nem az övé vagy köztulajdon, ezért vandalizmus.
#48: művészetről volt szó
2007. May 30., Wednesday 18:25
Sasi: ezen max a legalitása múlik, a művészeti értéke nem. Rrright?
Az a baj, hogy akkor a művészet igazából nem egy rang vagy kiérdemelhető valami, hanem egy akár önmagunkra is szabadon ragasztható titulus. Mert akármit csinál akárki, az mondhatja rá, hogy ez művészet (nem photoshop).
Innentől viszont értékét veszti.
2007. May 30., Wednesday 19:02
Ez a művészet: http://www.m0.hu/index_10100000.php
2007. May 30., Wednesday 19:16
#50 Voltak, akik ezt állították és azt is, hogy mindenki művész és minden lehet művészet. Én nem vagyok ennyire radikális.
A graffitiról általában nyilván nem modható, hogy vandalizmus és nem mondható, hogy művészet, mert akkor egy bugyorba kéne raknunk Keith Harringet, Banksyt, meg Béláékat a 7-kerből, akik telefirkálják az összes létező megálló üvegfelületeit és a házak falait nevük kezdőbetűivel.
Ez is egyfajta önkifejezés, de szerintem silány utánzás, identitás zavar. Kb annyira eredeti, mint a ruhájuk, amit az amerikai gettó filmekből kölcsönöznek. Ez is divat, ez is uniformis, nem kell hozzá szellemi teljesítmény, csak egyszerre kell lépni. Ahhoz meg elég a gerincvelő is.
A kétfarkú kutyás gyerek például megtalálta mi lehet ebben a sajátja.
2007. May 30., Wednesday 23:43
Jó volt ez a pálya a HL2-ben… de az utána következő még jobb volt. Kár, hogy MAC-en nem indul el, pedig most nyomnék egy kanyart. :)
2007. May 30., Wednesday 23:44
tatcom: bootcamp :)
2007. May 31., Thursday 9:13
tornado,
elvileg igazad van, bárki mondhatja magáról, hogy művész. a nyóckerben nyomuló kisparaszt is, meg én is, te is. az a kérdés – és látod, ebben már sok minden együtt számít – hogy kitől fogadják el ezt?
tudod, az egyediség a kulcsszó. és az hogy ha egyszer csináltál valamit, ami elfogadott, meg tudod-e a dolgot ismételni, vagyis aranylövésed volt csak, vagy valóban alkotó ember vagy?
2007. May 31., Thursday 10:19
Van egy helyiség, ahol naponta alkotok. Van hogy többször is. A csészéből kiálló e-bayes keresztet nem tudtam még reprodukálni, de művészi kígyókat tudok.
2007. May 31., Thursday 11:47
zsoltu: jókat írtál, egyetértek veled mindenben de az aranylövés szó nagyon mást jelent és nem illik ide szerintem. :)
2007. May 31., Thursday 18:02
nem saját költés, fotóséknál így hívják az egylövetű mesterek munkáját, akiknek életükben egyszer szerencséjük volt. (ettől függetlenül tudom az eredetét, szerintem elfogadható átvétel)
2007. June 1., Friday 10:43
- Ilyet puttyogast en is 5 perc alatt csinalok a szamitogepen – mondta az egyszeri rocker, mikor eleteben eloszor hallott Aphex Twint.
aztan valahogy megse.
2007. June 1., Friday 12:22
max :)
minimálzenénél némelyik előadónál azért áll ez az állítás. Nyilván nem Murcof-ra értette az elit lány
2007. June 2., Saturday 19:06
Kösz a posztot, elgondolkodtató, és a kommenteket is érdemes elolvasni. :P ( high health warning )
2007. June 4., Monday 13:23
Tornado, már elnézést, de ekkora baromságot tényleg nem kellene postolnod.