A fejlődésről
Az én megfigyelésem az, hogy az ember dizájnerség skillbéli fejlődése nagyban hasonlít a látás/rajzolás fejlődéséhez.
Merthogy a látás is olyan, hogy a nagy, színes dolgokat látja az ember először (mmint csecsemőkorban), aztán ahogy megy előre az időszalagon, úgy jelennek meg a formák, válik egyre részletesebbé, finomabbá a kép.
Ugyanez van a dizájnerség esetében.
A kezdőknél is a, „látványos” effektek, átmenetek, elnagyolt formák azok amik működnek. Rábassza a csontfeketéből-hófehér gradienst, kitorzítja a képeket a maximumig, pakolja az effekteket és adjusment dolgokat számolatlanul, aztán ahogy fejlődik, gyakorol, elindul a finomabb, ízesebb, kevésbé „látványos” megjelenés felé, beéri 2-3%os outer glow-kkal, finomabbak lesznek a gradiensek, jobban bánik a kontrasztokkal, konszolidálódik a készlet. Persze ehhez –mint oly sok minden máshoz–, idő kell.
A baj pedig az, hogy ezt sokan nem képesek kivárni, ameddig kifejlődik a „látásuk”, feladják félúton, mert csak azt nézik, hogy tolják 1-2-3 éve és még mindig nem tudnak pro minőséget összehozni, hogy még mindig hiányzik valami, ami elválasztja a pro megjelnést az amateurishtől és kiszállnak.
Pedig az egész csak gyakorlás kérdése.
Gyerekek, törekedjetek a jobbra és ne adjátok fel.
Popularity: 7% [?]

2007. October 10., Wednesday 14:53
Vannak emberek, akiknek nem baj, hogy feladtak :)
2007. October 10., Wednesday 14:54
Igy van ez a fotozassal is, meg szinte minden massal :)
2007. October 10., Wednesday 15:07
de igenis adják fel. a gyenge elesik. ez a normális. :) nem kell mindenkinek mindenáron webdesignernek lennie. ;)
2007. October 10., Wednesday 15:10
Pont a fotózást akartam én is mondani, ugyanez.
2007. October 10., Wednesday 16:03
mérő laci bácsi könyve jutott eszembe, ahol is a “mester-fokozatról” elmélkedik hosszasan. a több tíz-százezer “klisé”, ami a fejben van, és végül áll össze egy új, teljesen más egésszé. igen, rengeteg idő kell hozzá. és igen, minden tudományra igaz.
2007. October 10., Wednesday 16:38
Nem klisé az, hanem (kognitív) séma :-)
(Mármint amiről Mérő Laci bácsi beszél az Új észjárások-ban. Alapmű.)
2007. October 10., Wednesday 23:13
Ha nem adják fel, majd bedarálja őket a kíméletlen kapitalista piac megállíthatatlan spirálörvénye, és ők a szerencsésebb, mert a hab mindvégig fentmarad…
2007. October 11., Thursday 9:28
mondjuk van olyan is, hogy sok idő után rájön az ember, hogy egyszerűen nem ért hozzá, vagy nem érzi azt a stílust, ami tetszik neki, és amihez hasonlót képviselni akar/szeretne…
2007. October 12., Friday 9:33
szerintem a legszarabb verzió az, aki a fekete-fehér (de inkább lila-világoszöld, or else) vakítógradiensek és a gigaméretűüvegeffektesgomb-tutorialok szintjén marad, DE nem adja fel, hanem ígymaradva nyomatja. és a még sokkal szarabb az, h ilyenek közül is bőven van, aki ezt el tudja adni. burjánzanak a webhalál stúdiók a kkv szektorban, az a baj.
2007. October 12., Friday 9:41
madskillz. ha nincs, cseszheted a rajzolgatást, sosem fogsz továbbjutni egy mikiegérnél.
2007. October 12., Friday 12:56
óje, feleim jól látjátuk szümtükkel, mik vogymuk, asszem, aki kicsit is szakembernek tartja magát, annak kutyakötelessége harcolni a tehetségtelenség, a kisstílûség, a kontárság és a kalmárlelkûség ellen (szakmai etika, morál, vagy miacsöcs), nem szabad hagyni, hogy szétzüllesszék ezt a szakmát (is) a hozzánemértôk. és természetesen a dizájn területén is mindig a legnagyobb körültekintéssel kell eljárni (gondosbocsok), nem szabad a könnyebb (beépített effekt) utat választani sohasenem nem!
na üdv: VéBé
2007. October 12., Friday 13:16
és a gradientnél egyenként húzni a vonalakat!
2007. October 12., Friday 17:32
Nincs such thing as tehetség.
Kitartás van, meg szerencse.
Ha időben ráérzel jól jártál.
..ezt hívjuk tehetségnek?
Amúgy szívemből beszélt a Tornédó.