Hail to the king, baby!
Sokan leírták már, hogy mit gondolnak a Duke Nukem Forever fa alá készült teaserjéről és hogy mit várnak a címtől.
Én inkább arról írnék, hogy mit jelentett a Duke Nukem 3D egy Quake és Doom II közötti világban:
A DN3D igazi mérföldkőve volt egy korszaknak, ez a cím vitte a csúcsra a hamis 3D-s, spirteokból álló világot a csúcsra. Utána is készültek még címek amik technigaliag jobbak voltak (Blood, Shadow Warrior stb.), de ez volt az a cím ami igazi dimenzionális ugrást jelentett a Doom II-vel beállt szint után.
Egyrészt olyan helyszínt kaptunk, amivel elötte talán sosem. Igazi nagyvárosban, változatos helyszíneken (mozi, játékterem, sushi-bar, nightclub stb.), előtte soha nem látott interaktivitással. A rugásra/lövésre behorpadó kukák, villanykapcsolók, szétlőtt kasszából repülő bankók, tipelhető sztriptíztáncosok, betörhető szellőzők mind-mind olyan elemek voltak, ami teljesen új volt az eddig max csak robbanó hordókat látott szemnek.
Plusz, teli volt a cím milliónyi apró részlettel, finomsággal. Pl, ha valakit eltalálsz a háta mögött a fal véres lett (ami egy idő után elkezdett „lecsorogni”), ugyanígy a vértócsákba belelépve véres csizmanyomokat hagytál magad után. A szétlőtt vízcsapokból inni tudtál ha fogytán voltál a healthnek. Ugyanígy használhattál vécét is. A fegyverből mindig más és más íven repültek ki a hüvelyek, a golyónyomok megmaradtak a falakon és a tükörbe nézve Duke mindig megjegyezte milyen jól is néz ki.
Meg a technika. Előtte az olyan dolgok, mint a lejtők, egymás felett lévő szobák, rombolható pályarészek, szkriptelhető események, (S)VGA felbontás ha nem is ismeretlen fogalmak voltak, de így együtt sosem szerepeltek még ilyen minőségben. Kábé olyan mértékű volt az ugrás a Doom és a DN3D között, mint a Quake és a Half-Life első részei között volt (ha ez mond valamit :)).
Éshát ugye Duke karaktere, aki minden szempontból egy újfajta megközelítése volt az FPS-főhős intézményének. Szteroidokkal pumpált izomagyú hímsoviniszta gyilkológép, aki folyamatosan ontja magából a cifrábbnál cifrább beszólásokat, kommentárokat, függően attól, hogy mi történik a képernyőn. Igazi BADASS karakter volt a néma Doom guy után.
És a feeling, hogy ez így együtt, 96-ban mekkora, de mekkora fless volt.
Ez az amit a Duke Nukem Forever kapcsán eszembejut: Végtelenül interaktív környezet, részletes megvalósítás, keménykedős beszólások.
GO DUKE!
Popularity: 11% [?]

2007. December 21., Friday 21:26
ALWAYS BET ON DUKE
2007. December 21., Friday 22:17
Én die-hard doom fanatikus voltam, a DN újdonságai nálam nem nyomtak eleget a mérlegben a DooM hangulatával szemben, meg asszem a gépem sem volt hozzá elég jó, ami ma belegondolva elég vicces. :)
2007. December 21., Friday 23:16
nekem a duke volt a legelső PC-s játékom, emlékszem, akkor hajnalban keltem, hogy tolhassam. nem volt se HD felbontás, se térhangzás, hálózatban soros porton játszottunk. Nagyon sok pályát csináltam hozzá. Kevés olyan játék volt akkoriban, ami überelte, aztán jött a Curse of the Monkey Island, és inkább arra kattantam.
Régi szép idők.. Azóta is sóvárgok egy akár csak fele annyira jó játék iránt mint a Sam and Max vagy a Day of the Tentacle.
2007. December 21., Friday 23:19
ó.lemaradt: “hail to the king baby” először 1992ben hangzott el, Ash szájából
http://i155.photobucket.com/albums/s300/Ashl3y_D1saster/ArmyOfDarknessHailToTheKingBaby.jpg
“See this? This .. is .. my BOOMSTICK” :D