Miért jó játék a patapon? Könnyen irányítható, szórakoztató, nehezen megunható és van benne cselendzs.

De mi is az a Patapon? A Patapon egy ritmusjáték-stratégia-istenjáték. Adott egy törzs akik utaznak és harcolnak a világban, te vagy a te istenük, de dobolsz és ők pedig teszik amit eldobolsz nekik. Négydob áll rendelkezésre, a Pata, a Pon, A Chacka és a Don, ezeket a négyzet, kör, háromszög és iksz gombokkal tudjuk operálni. Ezeknek a kombinációjával tudjuk rávenni csapatunkat hogy pl. menjen előre, támadjon, vonuljon vissza vagy védekezzen. Elsőre furcsának és nehéznek tűnik, de hamar megszokható.

És igazából más dolgunk nincs a játék folyamán. Csak kidobolni a megfelelő utasításokat és már nyertünk is. Ha pedig tartjuk a ritmust, akkor csapatunkat elkapja a harci láz és sokkal erősebben támad és védekezik, sokszor ez a kulcs a túléléshez. De akkor hol a nehézség a játékban? Nem mindegy ugyanis, hogy milyen parancsokat adunk és milyen előkészületeket tettünk meg a küzdelem előtt. Ugyanis ellenfeleink (melyek között megtalálhatóak ellenséges törzsek lakóitól kezdve óriás rákfélékig mindenféle ijesztő lények) ugynúgy támadnak, visszavonulnak vagy védekeznek mint mi, így ha nem akarjuk hogy seregeinket felaprózzák, oda kell figyelni, hogy mikor kell védekező állásokat felvenni, mikor kell elszaladni és támadni.

És hogy milyen összetételű a csapatunk. A játékban hat (hét ha a zászlóvívő Hatapont is beleszámoljuk) féle harcos egységünk lehet, melyekből összeválogathatjuk a seregünket alkotó három csapatot. Az egyes egységek különböző képességekkel, előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik, így pl kardos egységeket nem érdemes vadászatra vinni, mert előreszaladnak és megijesztik a vadat, így az íjászok és a dárdások nehezebben tudjuk őket kilőni, szóval okosan kell válogatni.

Egységeink a harcok során eleshetnek, ilyenkor sisakjuk marad meg csak belőlük, amiket ha felveszünk, a táborba való visszatérés alkalmával visszakapunk a táborban lévő életfánál. Az életfánál emellett egységeket is hozhatunk létre a kalandozásaink és vadászataink során felvett anyagok (fák, kövek, fémek stb.) kombinációjával. A táborban továbbá lehetőségünk van apróbb minijátékokat tolni, amikre egy-egy resource (hús pl.) feláldozásával lehet benevezni, jobb matériák nyerése érdekében. Az egyiknél egy fának kell trombitálnunk, akinek viszket a feje és ha zenére rázza, akkor neki jobb lesz, cserébe ad fát.

A vizuális világ nagyon erős, Rolito karakterei hiába végtelenül primitívek (a szó jó értelmébe) és működnek, érzelmeket adnak át nagyon kevés pixelszámból is. A világ is hasonlóképp, egyszerű háromszögeket, köröket és görbéket látunk, de tudunk azonosulni és nem értjük, hogy lehet ennyire szigorú minimállal győzni manapság. De úgy látszik, hogy a japánok mindig is fogékonyak voltak a merész ötletekre, elvégre ugyanez a stúdió (Pyramid) hozta el a Loco Roco-t is, igaz most az art része franciaországból érkezett.

Ha van PSP-d és hallgatsz rám, megveszed.

Popularity: 21% [?]