Ha költenél s van rá költség,
  azt a verset heten költsék.
  Egy, ki márványból rak falut,
  egy, ki mikor szűlték, aludt,
  egy, ki eget mér és bólint,
  egy, kit a szó nevén szólít,
  egy, ki lelkét üti nyélbe,
  egy, ki patkányt boncol élve.
  Kettő vitéz és tudós négy, —
  a hetedik te magad légy.

Hét év. Szóval ideje továbblépni.
Köszönöm mindenkinek aki idáig kitartott, a vége tényleg szar lett, ezért utólag is elnézésétek kérem.

Sajnos elfogyott az eneriga, a kreativitás, a kedv és a lelkesedés. Ha meg valami nem megy, akkor ne erőltessük, ugye.

De voltak jó pillanatok, jól szórakoztam, örültem minden visszajelzésnek, végülis jó volt csinálni, de idő van, menni kell, tudjátok.

Ti viszont nyomjátok tovább legényesen :)

Visz-lát.

„Nem vagyok csúcsfej és nem pörögök a hátamon,
de vagyok aki vagyok és ezt bátran vállalom.”

Persze az is igaz, hogy nem lehet ezt „csak úgy” abbahagyni és én utálom a legjobban amikor valaki eljátsza a Lohengrinből a nagyjelenetet és visz-látol, de akkoris :).

Nem tudom egyébként, hogy a bloggereket általában mi motiválja, nekem az a pár e-mail és komment volt az, amiben azt köszönték, hogy nincsenek egyedül.

*verset legalább annyira ciki idézni egy bejegyzésbe, mint dalszöveget, tudom. :)

Popularity: 98% [?]