Resszeld be, jól.

Doktor G. elkeseredetten mozgatta fejét. Nincs rendben; valami nagyon nincs rendben. A merevlemez egyre erősebben kattogott. Közelebb hajolt, hátha csak üzemi zaj, teljesen szokványos ciripelés az.

“Ne most, csak ne most…” – fohászkodott, miközben megpróbált betölteni egy kritikus állományt.

A policy előírt ugyan időszakos ellenőrzéseket, de azok mindig a legrosszabbkor lettek volna esedékesek; ekkora terhelés mellett pedig egyébként is nehéz időt keríteni rá.

Doktor G. keményen dolgozott. Ez volt az első munkahelye, és bizonyítania kellett. A főnöke (s a tulaj is egyben) tulajdonképpen a belét is kitaposta, de bármit is kívántak, ő minden kérést teljesített. Mintha lett volna rajt egy kapcsoló, amit csak bepöccintenek, s ő mozdul egyből.

Erre tessék; ez a vacak állomány csak nem akar bejönni. Ráadásul hozzáférési kódok vannak benne; kirúgják, ha ezt elszúrja. Kidobják, leselejtezik, mintha csak egy vacak alkatrész lenne. Pedig itt van benne minden. Az elmúlt két év összes munkája, minden tudás, és tapasztalat.

Doktor G.-nek egyre jobban melege lett. Talán a mentések; talán valahonnan még elő lehet ásni. Kér egy pici türelmet, pár másodperc, mit másodperc, millisecond és már kész is. Egyre jobban pörgött, elemében érezte magát. Ilyen gyorsan még soha nem dolgozott… és igen, megvan!

Doktor G. a semmiből halászta elő az állományt.

Megnyugodott. Igen, ez az. Rá mindig lehet számítani. Az utolsó pillanatig. Feje ekkor lehanyatlott és végigszántotta a második lemezt a 453-as track környékén. Pár fülsiketítő kör után az összeroncsolódott alkatrész beékelődött valahová az mp3-ak közé, és Doktor G. több adatot már nem szolgált ki. Egy darabig még a polcon állt a kinőtt memóriamodulok között, majd veszélyes hulladékként megsemmisítették.

Doktor G. bevetette magát a vízbe.

Odalent nagy volt a nyüzsgés; a sellőhadsereg háborúra sorakozott.
- Az Aranyhajú? – kérdezgette a kisfiú, de lepisszentették. A Sellőkirály szólni készült:
- Katonák! Évről évre nagy veszedelem leselkedik világunkra. De évről évre elindul egy bátor sellő, hogy megmentsen minket. Ha küldetése sikerrel jár, elkerülhetjük a Nagy Háborút.
- Az Aranyhajú… – gondolta kisfú -, elment?
- Elment – válaszolt egy vénséges vén sellő.
- És mikor jön vissza? – kérdezte a fiú.
- Kicsi sellőm; onnan még senki nem tért vissza. Aki elmegy, átadja lelkét a fenti világnak. – válaszolt a bölcs, s a kis sellő a fent sorjázó szigonyokra gondolt.

- Most visszavonulunk a Szentélybe, – folytatta a Sellőkirály – s várjuk, hogy a Szent Kövek jelezzék a küldetés sikerét. – a Sellőkirály csillogó kíséretével visszavonult.

Doktor G., a sellő, gyorsan követte a Sellőkirályt.

A Szentélyben egy hatalmas sziklán tíz különböző méretű kagyló hevert: a Szent Kövek. A kagylók mellett egy felirat volt a sziklába vésve: hét számjegy. A Király és a Bölcsek körülvették a sziklát, és várakoztak.

- Mire várnak már… – türelmetlenkedett a kis sellő.
- Csak halkan! – mondta a bölcs. – A Kövek kigyúlnak és a Szikla megszólal majd, ha a sellő célhoz ért.

Doktor G. nem bírta tovább, odaúszott a sziklához, és a számok alapján sorban megérintette a kagylókat. Minden érintés után egy kagyló kigyúlt, és a végén megszólalt a Szikla: “tíííííp…tíííííp…tíííííp”.

- Vedd fel. Vedd már fel! – suttogta a kis sellő, s valahol a távolban egy gyönyörű, aranyhajú leány a telefonja után nyúlt. Ahogy a lány megérintette a telefont, a kis sellőt elragadta egy örvény, s repítette messze, messze téren és időn át.

- A telefon…vedd már fel… – suttogta Doktor G., és kinyitotta a szemét.
- Ssss, csak a mobilom ébreszt. – súgta a lány, és egy jóreggelt puszit nyomott Doktor G. álmos arcára.

Mélyen teleszívta tüdejét az erdei levegővel – és friss benzinfüstöt érzett. Maga miatt nem aggódott, de a gyerekek, ugye. Szükségük van a tiszta levegőre.

Doktor G. egészen pontosan tudta, mire van szüksége a gyerekeknek. Elvégre két gyermeke volt – elvben. A gyakorlati megvalósítás egyelőre még váratott magára -pusztán technikai okok miatt-, de már dolgozott az ügyön. Tehát -bár agglegény volt- simán keresztülharapta volna a torkát annak, aki szinglinek nevezi.

Az erdő -dacára az elcsendesedett crossmotor még visszhangzó búgásának- gyönyörű volt. Az ösvény egy kerítés mellett vezetett, s ahogy előretekintett, a rácsok között egy pillanatra felvillant a nyitott kertkapu. Ez jelent valamit. Az ilyesmi mindig jelent valamit – gondolta Doktor G., majd egy pillanat múlva ráfagyott az arcára a felismerés. Egy kutya nézett vele farkasszemet. Az eb meglehetősen rossz néven vehette jelenlétét, mert minden jel szerint szét akarta tépni. Doktor G. egészen pontosan tudta, mikor készül egy kutya támadni.

Agya ijesztő sebességgel kombinált: elszaladni esélytelen; szembeszállni szintúgy. Egy hatalmas ugrással még elérné a közeli -és meglehetősen szúrósnak tetsző- fát, de akkor mi lenne a gyerekekkel. Akik persze nincsenek, de lehetnének; s most neki helyt kell állnia. Rendben, akkor feláldozza magát a kutyának -bár a gyermekei életét tönkretenné egy ilyen trauma, tehát ez rossz megoldás-, de persze mit kezd a másik kutyával. A vadászkésével esetleg védekezhetne, de az állat minden bizonnyal gyorsabb lenne, s csak szétroppantott bokával tudna a döggel harcba szálni; a kocsi innen még legalább két km; segítséget kell kérnie, hétvége van, ez menni fog. A kés okés (ehh); lenne, ha elhozta volna.

“Esetleg gázspray” – gondolta Doktor G., de ekkor már messze járt. “Vagy pisztoly. Ez dzsungel, s én most ismeretlen területre merészkedtem. Sebaj, tanulok és alkalmazkodom.” – fojtotta el magában a megaláztatást és szégyenérzetet, s beült a szigorúan középkategóriás autójába.

—

A szétmarcangolt motorosokat másnap reggel találták meg. Először kutyatámadásra gondoltak, de a szakértői vizsgálat ezt később kizárta. A kutyák küllőkkel átszúrt tetemei pedig még sokáig hevertek a csendes erdő sűrű lombjai alatt.

Jártunk egyet, messze a piaszagú homelessektől, a flameillatú tavaszi fórumoktól; kirándultunk kicsinyt Nagykovácsiba.

Pompás, hogy az erdő tele van kirándulókkal és erdei állatokkal. Külön érdekes, hogy ezek a túrázók crossmotort viseltek, finom benzingőzt és leheletnyi port csempésztek a kristálytiszta erdei levegőbe. Az állatok pedig leginkább a közeli villákból meglépett acsarkutyák volták. Sajátos élmény belegondolni, hogy a kisfiamat vagy a kislányomat szaggatják-e szét apró húscafatokra.

Attól tartok, éjjel kétkerekű, kutyafejű szörnyekkel fogok álmodni. Sebaj, nálam lesz a bajonetkésem.

A hekkerek, akik a számítógépes undergroundban bevett szokás szerint egyazon álnév különböző variációit – ebben az esetben a “python”-t használták, gondosan elkészítették és ingyen letölthetővé tették az iTunes másolásvédelmi rendszerét kijátszó program különböző verzióit. A szoftver, aminek a PyMusique nevet adták, utoljára a 0.3-as verzió formájában volt elérhető, de pythonék készítettek hétköznapi júzereknek szánt windowsos telepítő .exe fájlt is, és még arra is gondosan felhívták a figyelmet, hogy a szoftver kilépéskor hibaüzenetet adhat.

Ezért. :)

A hírek szerint újra hozzáférhető lett a legendássá vált játék.
…

Jók vagyunk hozzátok, ezért utánajártunk a dolgoknak.
A játék nem kéz alatt, a fűárusok sötét sikátoraiban; nem is titkos ftp szerverekről érhető el, hanem boltokban kapható.
…

Az index gyorsabb volt, kiderítette, hogy nem az origi játékról van szó, hanem sokkal durvábbról. Ebben a verzióban az embereket hatékony fegyverekkel kell megölni, lelőni, gránátvetővel szétrobbantani és napalmmal élve felgyújtani. Jelen esetben nem romákról van szó, hanem kínaiakról. És tényleg, valóban kapható, 8000 Ft+ÁFA, egy kis Dob utcai boltban.
…

Az indexes cikk után tiltakoznak a magyarországi emberjogi szervezetek, médiaszakos tanszékek, a pártok (Fidesz, MSZP; a Demokrata Fórum az ügy teljes kivizsgálását követeli).

[Megnéztük: a játék valójában a vietnami háborút dolgozza fel, és természetesen nem kínaiakról szól. A játékban az is kiválasztható, hogy a vietnámiak oldalán harcoljunk, ekkor az amikat lehet aprítani; valami ősrégi játék egyébként.]

A szervezetek közül legerősebben egy a kis- és nagymamákat tömörítő polgári szervezet, a Jobb Horgolótűkért Mozgalom Polgári kör, röviden a JobbHorog tiltakozik.

A JobbHorog szolidaritási gyűlésre hívja Budapest lakosságát. A jobboldali pártok támogatják a kezdeményezést; az MSZP szerint az ügy vizsgálata folyamatban van, egyelőre nem érdemes feleslegesen szítani az indulatokat. A Demokrata Fórum a forgalmazó ellen büntetőjogi feljelentést tett. Az SZDSZ messzemenőkig tiszteletben tartja a kínaiak jogait, de elhamarkodott tartja a bolt vezetőjének előzetes letartóztatását – ami ma délután foganatosítottak.

Az MTV egyenesben fogja közvetíti a megmozdulást. Állítólag Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr beszédet fog tartani, a Fidesz tiltakozik. Az MSZP szerint nevetséges és felesleges a tiltakozás, bár a párt támogatja gyűlést (23000 db gyertyát már szét is osztottak a budapesti gimnazisták között), de azon aktívan nem készülnek részt venni.
…

Lendületbe kerültek a polgári körök, ezrével osztják a magyar zászlókat a templomokban. A magyar zászló az egység, a béke, a szolidaritás szimbóluma; ez fogja jelképezni a pártok felett álló magyar egységet. Igen, lesz kitűző is.

A híradó szerint már legalább 2000-en összegyűltek a Felvonulási Téren.

Friderikusz különkiadásban készít interjút a játékot árosító bolt eladójával, egy 18 éves lánnyal. A műsorban a lány elmondta, hogy a bolt zárva van, miután egyik este zárás után betörtek a boltba, összetörtek mindent, őt megerőszakolták és megcsonkították. Most így szeretné kérni az embereket, hogy segítsenek, mert a rendőrség nem tesz semmit az ügyben. Friderikusz örül, hogy a lány belátta, hogy az erőszakos játékok erőszakot szülnek. György Péter bocsánatkérésnek tekinti lány szavait, ezért eltekint az ilyenkor szokásos szégyenbillog nyilvános beégetésétől.

A híradó szerint már legalább 20 000-en vannak.

A megmozdulás elkezdődik, meggyújtják gyertyákat, csendben emlékezik 200 000 ember. A JobbHorog vezetője beszédet mond a kétmilliós tömegnek. Elmondja, hogy mennyire együttérez a kínai emberekkel. “Hiszen nekik is pont ugyanazt a kínai horgolótűt kell használniuk, mint nekünk. Mint minden mást, hiszen idehaza minden kínai. Pedig van jó horgolótű, igaz horgolótű, MAGYAR (kiabál) horgolótű. ” Ezért kéri a kínaiakat, inkább ne hozzanak tűt, és mást se Magyarországra. “Haza a kínai tűvel, kínaiak haza!”
…

Lovas István a húszmillió magyar élén a Parlament elé viszi a tömeget, az antiszemita kormány lemondását és a kínaiak kivonulását (sárgák haza!) követelve.

A Parlamentnél Gyurcsány Ferenc fogadja a tüntetőket, odamegy a kordonhoz és kezet fog az egyik hangadóval; majd rögtönzött emelvényre lép, és beszédre készül:

- Kínaiak haza! – kezdi a beszédet, de a tömeg túlkiabálja, nem érteni, mit mond. “A kormány velünk van, éljen Gyurcsány” – harsogja a tömeg és a Kínai Nagykövetség elé hömpölyög. Lovas és Gyurcsány rágyújt egy füves cigire, és közös mozgalmi múltra emlékeznek.

A rendőrség a helyzet ura, határozottan és ellentmondást nem tűrően vigyáz a rendre: egy bohócruhás fiatalembert távozásra szólítanak fel, és kérik, ne zavarja meg a megmozdulást.

A követségen közben véletlen baleset éri a tiltakozókat fogadó küldöttség egyik tagját. Tizenöt horgolótű áll ki a testéből. A tömeg elcsendesedik és szétoszlik. Már alig érezni a felgyújtott kínai étterem édes-savanyú füstjét.
—

Másnap Kína közleményben tiltakozik, kéri a miniszterelnök bocsánatkérését. Batíz szerint nincs miért, hiszen következők hangzottak el: “Kínaiak haza – az ilyen hang tűrhetetlen és nem magyar emberekhez méltó; kérek mindenkit, vonuljon haza békével.” Majd a tömeg a miniszterelnök kérésére elvonult Parlamenttől – tette hozzá a szóvivő.

A kínai vezetés a kormányfő lemondását követeli és szankciókat helyezett kilátásba. “Majd lerohonnak minket, mint az arabok, mi?” – jegyezte meg Gyurcsány viccesen, mintegy mellékesen a sajtótájékoztató szünetében.

Semmi ilyesmi nem hangzott el, s azt sem úgy értette a miniszterelnök úr – kommentálta később Batíz a történteket, miután kína kereskedelmi szankciókat léptetett életbe.

“Lagalább nem kapunk több kínai árut” – mondta a JobbHorog vezetője. – “Végülis ez volt a célunk, nemde?”. (Pont fordítva, nem tudunk eladni. A szerk.)

George Bush elítéli a magyarországi szélsőséges hangokat, de támogatásáról biztosította a magyar miniszterelnököt. “Békés megoldásokra van szükség, nem háborúra” – jelentette ki, majd átcsoportosították a repülőgéphordozókat a kínai partokhoz.

A tárgyalások megkezdődtek.
…

“Természetesen Bin Ladent üldözzük.” – mondta az elnök a haderőátcsoportosításra utalva. “Mi is ezért hajtottunk végre kísérleti atomrobbantást” – válaszolta a kínai kormányfő udvariasan.

Találgatások szerint a tárgyalások a magyar fokhagyma feletti uralom felett zajlanak, de ezt a kínaiak cáfolták, hiszen azt már egyébként is Kínában termelik.

A tárgyalások három nap után holtpontra kerültek, majd az amerikai elnök hazautazott. “Nem akadtak meg a tárgyalások, csak a kutyámat kellett megetetni” – jelentette ki az elnök, a tárgyalások felújítását sürgetve. A szembenálló felek átirányították rakétáikat.
Bin Laden állítólag a Bakonyban bújkál.
…

A pattanásig feszült viszonyban rossz hír, hogy zavar támadt a kínai hadi gépezetben. Meg nem erősített hírek szerint Kína összes Windows-os gépe egyszerre fagyott le. Kína egyelőre computer-terrorizmusról beszél, és válaszlépéssel fenyegetőzik.

“Nem rettenünk meg.” – jelentette ki Bush Elnök. – “Bin Laden a Bakonyban bújkál, s a kínai nép meg fogja érteni, hogy a támadás nem ellenük történik”. “Most el fogjuk kapni”.

Az USA a legmagasabb készültségi fokozatba helyezte rakétáit.

“Csak azt felejtik el, hogy mi szállítottuk a pentagon számítógépeit”- mosolygott a kínai vezető, majd lenyomta az entert linuxos laptopján.

“Üzemzavar következtében elszabadult egy védelmi rakéta” – áll a Pentagon közleményében, – “de urai vagyunk a helyzetnek. Mindazonáltal marginális veszteségek elképzelhetőek”.

Másfél óra múlva, a békásmegyeri Liliom utca 43-ban, özvegy Kiss Mária kertje fölött nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta robbant. Magyarország eltörlődött a föld színéről.

“Örülök, hogy sikerült megoldanunk a konfliktust” – mondta Bush elnök, miután aláírta az egyezményt évi 250000 tonna tokaji aszú és piros paprika szállításáról a kínai kormánnyal. “A célzott, precíziós támadásunk megsemmisítette Bin Ladent; nincs akadálya a hajók visszahívásának” – áll a hivatalos közleményben.

“Rohadék sárgák” – dünnyögte később maga elé az elnök, majd utasítást adott a minisztérium rendelésére készülő vietnámi háborús FPS hibáinak kijavítására.

“Most már dobozban, ami fontos, azon lakat és lakat a szádra.”

Múltkorjában nem jutottunk a hangolás végére, így most kicsinyt tovább feszítem az elszakadt húrt. (Szociológushallgató olvasóink helyezkedjenek kellő távolságra a monitortól, a lefejelés okozta sérülések elkerülése végett. Köszönjük.)

The Empires Strikes Back

Cigányozni, zsidózni nem szép dolog. Mára annyira szalonképtelen lett, hogy minap egyenes adásban alázta porig magát egy szerencsétlen ember. De miért is pattan az agy, ha kihall vmi vérlázító rejtett utalást a szóközök kétségbeejtő kuszaságában? Miért szégyellem magam? Miért kell szégyellnem magam?

Nyilvánvaló: a holokauszt miatt.

Ugyan már, Amerikában a világháború után még vidáman fajgyűlöltek. Persze más a háttér. Persze a háttér mindig más, az érzékenység viszont konstans, ugye nem kis meglepetést okozva Pártunk és Népünk bölcs vezérének. Még az arab terroristák is beszóltak, ejh. (csak ironizáltam, kedves Alirasid)

Tehát mégis. Nem cigányozunk csak úgy a szoba közepére. De miért?

Mert így etikus. Frászt. Egyrészt már kiderítettük, hogy a rasszizmus nem etikai kérdés, másrészt egynehány éve még nem hogy tilos, de egyenesen tredinek számított. Milyen egyetemes erkölcs az, amely egyszer így, másszor úgy? Holnap megint lehet majd? Végülis nekem mindegy, csak szóljanak, hogy most vöröscsillag vagy horogkereszt, mert könnyen összezavarodik az ember, aztán majd mehetek egyenes adásban eret vágni engesztelésképp.

Nos, volna itt egy ilyen izé:

“A rasszizmus, etnicizmus és lingvicizmus közös definíciója: “A ‘faj’, etnicitás/kultúra vagy a nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálására, megvalósítására és reprodukálására felhasználható ideológiák, struktúrák és gyakorlat” (Skutnabb-Kangas 1990/1997: 20)”

Ez egyrészt tetszik, másrészt most perpill nincs jobb kéznél, ezért maradjunk ennél. Ez itten elmeséli nekünk, hogy a rasszizmus nem az, amikor a szomszéd zsidózik; nem is Bácsfi népvezér. A fajgyűlölet az emberekre felülről erőltetett és támogatott intézményrendszer. Egyszer tehát kell. Másszor meg tilos. De ezt nem az ember lelkiismerete, a józan esze, vagy az erkölcse diktálja. Ez van rákényszerítve. Most éppen tilos, ami tulajdonképpen a jobbik eset, de mégis magában hordozza azt az iszonyatot, hogy holnap majd harcba küldenek bölcs vezéreink.

A helyzet analóg az önkényuralmi jelképekkel. Ha akár illusztrációként idebiggyesztenék egy horogkeresztet, akkor egyből keresztre is feszítenének rá. Ma tilos a vöröscsillag, de tegnap még kötelező volt.

Return of the Jedi

Ezek szerint akár üdvözölhetjük is a polóblog Lúdas Matyiját, amint elveri a port Gy. Döbrögi Péteren. Azt kell mondjuk, felbukkanása törvényszerű volt ilyen cenzori időkben; ő a györgypéterizmus megtestesült következménye. A pólóblog mégis vérfagyasztó.

Kitartása és agresszív PR munkája (részletek és fényképek a pólóblogja aznapi bejegyzésében; pólók, provokációk és felvonulások előzetes megrendelés alapján ugyanitt) és gyilkos kommunikációs technikája -melyben faék egyszerűséggel csontozza ki és tapossa földbe az érveket- félelmetes elegyet képez.

Talán is jobb volna a p.box-ot zárva tartani, hiszen mindig lesznek friderikuszok és györgypéterek (btw György úr érvelése hajszálpontosan beilleszthető az olyan hatalmi gépezetek eljárásrendjébe, amely gépezeteknek egyébiránt a rasszizmust köszönhetjük; csak úgy mondom) akik a sínre teszik a patront, mert úgy nagyobbat durran. Csak óvatosan.

Hiszen Matyink a jelek szerint képtelen felmérni, mivel is játszik. Úgy első nekifutásra is akad két vicces eset. Az egyik szerint valamely erős, de meglehetősen titkos szerv megkeresi hősünket egy apró kéréssel, esetleg nyomatékul megjegyezve, blogja mely pontokban merítette ki a ptk, btk, sztk megfelelő paragrafusait, garantálva sokévi vendégszeretetet. Persze ez nevetséges, ha mondjuk én kérném. De akad szervezet, amely. S innentől Matyi dönt: viszik, vagy vezet. És Tomcat már most kellően fél; láttuk is, olvastuk is (részletek és fényképek a pólóblogja aznapi bejegyzésében).

Egy másik nem kevéssé valószínűtlen eset szerint egy képzeletbeli békés demonstrációján -ki tudja hogyan- fellobban egy izraeli zászló, esetleg felgyullad néhány kocsi, beverődik pár mosoly. Innentől a média szétcincálja a rasszista, fasiszta blogjával együtt (idéztem a majdani újságok címlapjáról).

Ez persze neki rossz lesz, nagyon; de nekünk még rosszabb, hiszen a máját mardosva felhízik egy erős, hétfejű cenzúrasárkány.

S ugyan, ki fogja kiszabadítani a királylányt, ha már egyszer megerőszakolták?
Naugye.

Khmm, talán most jött el a régóta halogatott pillanat, hogy megemlékezzünk Tomcatről és az ő rasszizmusáról. A fajgyűlöletről már írtunk, Tomcatről is, megkerülhetetlennek tűnik ebbe mostan belelépni.

Tehát akkor.
Tomcat rasszista. György Péter maga mondta, ő pedig ért hozzá, vagymi. Az ilyen rasszista szövegre pedig nem vonatkozik a szólás szabadsága. Ezt is mondta.

Úgy is van. Rasszista. Az. Az ilyen szemeteket (őt meg azt az olah actionös társát) nem hogy szóhoz sem szabad engedni, de meg kell őket alázni műsorilag; fel kell őket jelenteni; törvényileg fellépni, nemtűrni, nullatolerálni, bebörtönözni, koncentrációs táborba zárni, kiírtani írmagostul.

Hát rasszista. Én is az vagyok. Mondtam is a lányomnak, lesz szíves nem kóricálni arrafelé, mert megeshet. Igazából legjobb, ha szóba sem áll. Persze tudom, az előítélet most keresztre van feszítve, és illik minimum leköpni, ha valaki arrajár. Ha kővel megdobál, és lándzsát is döf belé, annál jobb.

Csakhogy. Az előítélet és rasszizmus nem betegség, amit tüzes vassal kell kiégetni.
Tünet csupán, kéremszépen. Fájdalomcsillapítóként persze lehet fenyegetni és fenyíteni, de nem hogy segítene, garantáltan ártani fog. Legnagyobb bűne az, hogy lenyomja az eszmecserét az értelem szintjéről a szélsőjobb demagóg agymosodájába. Antirasszistaterror.

Alapvető tévedés, hogy az emberek nem mások. Belekényszerítik a társadalmat egy erőszakolt és hamis integritásba, ami rossz a kisebbségeknek és a többieknek egyaránt. Nem vesz tudomást a kulturális és érdekkülönbségekről, csak ostoba torkon lenyomott értelmiségi álantirasszista hülyítéssel válaszol minden problémára. Tipikus és csontigrágott példája az iskolai integráció, aminek tipikus és érthető válasza a szegregáció. Iskolaválasztásnál a szülő első dolga megkérdezni: ugye ide nem járnak cigányok? Ugye itt arról van szó, hogy a szegregálódott iskolai rendszer miatt kevés az olyan példa, ahol az integrációt méltóképpen meg tudják valósítani. Pedig valóban ez volna előítéletek felszámolásának első számú helyszíne. A kétségeivel küszködő szülő így nem a sorokban ülő roma gyerekektől tart, hanem attól, hogy a sok hátrányos helyzetű gyermek miatt kialakult jelentősen lassabb tempó és morál rossz hatással lesz csemetéjére. Ördögi kör -jegyzem meg.

Hány iskolának kell még megtelnie máshová nem kellett romákkal, míg a györgypéterek észbe kapnak? Most komolyan, nem kéne kibújni a disszertációk alól és körülnézni IRL?

Fridinek persze külön gratulálunk a mai teljesítményéhez. Én bele is rúgtam volna abba a srácba, b+.

A sötét Sith laza mozdulattal lenyúzza a rókabőrt, s mosolyog kedvesen. Hogyan is képzeltük. Ugyan.

Az explorerrel igazából semmi baj sincs. Felmerültek ugyan aggályok, de ezeket az IE7 egy mozdulattal fogja lesöpörni. Merthát.

A felhasználóknak egyszerű és megbízható böngésző kell. Miért is telepítene akárki mást, amikor ezt a Windows készen kínálja. Bekapcs, működik, örül.

A Firefox/Mozilla kényelmetlen és költséges: telepítgetni kell (az ie-t nem), figyelni kell a frissítésre (nincs önműködő update, vagy ha van is, nem megbízható), ez pedig nincs ingyen, hiszen a rendszergazdának külön feladat, ráadásul a böngésző működőképességét és biztonságát nem biztosítja semmilyen megbízható szervezet. Nem beszélve arról, hogy számos megoldás nem, vagy nem úgy működik alatta. Macerás, na.

Mégis, miért használna bárki is mást, miután megjelenik az IE7? Az IE7 aláz, ural és megb. Az IE7 kicsi, gyors, és szexi. Take back the web. Az awstats apránként felfalja a szemtelen százalékokat; a webgyári segédmunkások leporolják az “Internet Explorer-re optimalizált” táblát, és a DW-rel büszkén felszögezik az oldalakra esmént.

Ha egy egészen pici szerencsénk van, akkor az MS csak a biztonságra helyezi a hangsúlyt. Ha nem, akkor készíthetjük a <td> daraboló Hattori Hanzot egy finom szeppukuhoz (persze a kommunista szabadalomterroristák akár fel is kereshetik vele Bill-t).

De persze nem. Lesz CSS3, jóféle CSS lesz, MS féle CSS lesz. Meg bizonyosan lesz technika, amely zászlót bont, és utat tör. MS certificated levelezőszerverek és szabadalom, amely csak Kitekintővel, és csak Windows-on működik (esetleg macin is, meglássuk). Flash, ami csak MS; PNG, ami csak MS, és mindenmás, ami csak MS-en kel életre.

Persze ez függ a css kódot lapátoló rabszolgáktól is, de ők letudják a dolgot egyszerűen: ha van ige, ami megment, akkor mormoljuk. Hekkelni Mozillára, Operára meg mittoménmire? Miért is? Úgy is mindenki explorert használ.

Naugye.

Cikkünk tárgya a Zalman csúcsmodellje, ez a majd egykilós, csuparéz szörnyeteg. De mit szépítsük, ez a hűtő egy vacak, használhatatlan szemét.

Pontosabban a ventillátora. Beszerelés előtt -amúgy próbaképpen- az asztalon járattam kicsinyt. Kis fordulatszámon ezt mondja: TAK-TAK-TAK-TAK. Gyorsabban járatva pedig ezt: RRATATATATATA. Ha ez még nem lenne elég, ezt is mondja: shiiiúú-shiiúú-shiiiúú. ő ilyen. Ultracsendes.

A golyóscsapágy pompás dolog, de talán tetszene jobban kivitelezni. Sajnos, a beépítés után sem múlt el a zúgás, majd lerázta az alaplapot a helyéről. Pedig a ház nem kispályás, hatalmas Chieftec torony, vastag oldalakkal, megemelni is csak.

Ultra Quiet.

Persze a ventillátor leszerelhető, kis ügyeskedéssel rápakolható másik 12 cm-es, valóban csendes darab, így a végére kapunk egy teljesen hangtalan hűtőt.

No, de azért mér’ nekem kell barkácsolni egy hájtekk hűtővel?

A képért köszönet és hozsánna Athinának.

Nah, ez most olyan lesz, mint egy savas felbüfögés; és nem is igazán kellene, de ha nagyon feszít, fel kell jönnie, még ha utána ég is egy kicsinyt. És bár úgy fog tűnni, hogy ezt direkte; valójában csak úgy általában, bár a szórásból kijut.

Itt kérem, valami végzetes kavarodás van. A validitás nem zászló, amit a legyőzött fejlesztők tetemhegyein taposva kell kitűznünk Html Nagyúr rombadőlt várának csúcsára. A validság nem cél; csupán eszköz.

Egy szöget ököllel is be lehet verni a falba; bár nem tűnik célravezetőnek. Különösen, ha van kalapács. Az Érvényesség, mármint.

Segít, hogy megértse egymást a kód és a böngésző. A “másik” böngésző is. És a holnapután megjelenő böngésző is.

A hibaktól hemzsegö kodót nem feltetlnül fog megérteni minden eszköz. Bár egy darabig még emegy, még leszen valahyog de kituggyja mi lesz hónap? Maj legalább újra fizet a megrendelő a hánlyaveti kóg kilyavitásájért vagy nem is,mert jómutatazazexlórerben aszjóvan.

Esetleg a szívéhez kap, amikor az új fejlesztő közli: ezt bizony sajnos újra, az egészet; mert ha itt megfoltozzuk, ott hasad tovább.

Szemlesütve és pironkodva, de megjegyzem: az érvényességnek semmi, de semmi köze sincs a table vs. css hitvitához. Táblázatokra építve is lehet valid kódot írni.

No, és ha kiderül, hogy nem valid? Akkor? Akkor meghasad a szkript, előbújik egy hétfejű DOCTYPE, s megesz. Csak, hogy tudd.

Az érvényes kód hozadékát persze a fejlesztő is élvezi, hiszen nem kell éjszakázni vacak és érthetetlen, de annál makacsabb hibákkal harcolva; s netán jövőre is képes lesz átlátni; nomeg az IE7 sem fogja kivérzett kódunkat nyárson, hagymával megsütni.

Ha egyszerű az oldal, még pompásan el lehet homokozgatni, kislapáttal és vödörrel, anyuci nem fog megszidni. De egy emberesebb homokvár össze fog dőlni. Akkor is, ha harciasan és büszkén szarunk bele a közepébe.

SZÉGYEN

ez véste fel valaki szomorú szürke betűkkel a fekete vászonra. Ez az! Ezt kérem a kudarcba fulladt népszavazás mardosó hazaszeretete űzte fel a decemberi szélbe. Pompás téma, azonnal elhatároztam, visszafelé elbeszélgetek az akciómagyarral.

…

Gyönyörű, barna hajú lány nyitott ajtót, háttérben a szoba, végében erkélyajtó és a fekete zászló árnyéka; beljebb hatalmas monitorok pislogtak álmosan az odakészített reggeli kakaókra. Biztos grafikusok, netán írók lehetnek; mindenesetre ifjú underground értelmiség, akik a nappali hajtás mellett éjszakánként nyomják be a világnak tövig, csak a miheztartás végett. Ságvári Endre ifjú unokái, a sivár fogyasztói lét partizánharcosai, akik postonként mentik meg a világot. Jó itt magyarnak lenni.

A lány -talán az éjszakai blogírás miatt- kissé elgyötörten húzta össze köntését kérdően nézve rám. Olyan kedves volt, olyan szeretni való; legszívesebben átöleltem volna, hogy csendesen szomorkodjunk a világ kegyetlenségén.

- A zászló, tudod. Csak szeretnék…
- Mivaan? – szemében bájos értetlenség tükröződött, ahogy szilánkonként rakta össze magában a valóságot. Gondosan felépített kommunikációs stratégiám romokban hevert.

- A zászló miatt keresnek, – mondta, amint átszűrődött a rideg világ az ébredés fátyolán.

Egy gyakorlóba és bakancsba öltözött, rövid hajú fiatalember tárta ki teljesen az ajtót. Meglehetős jelenség volt; s igazából kezdtem a vesztemet érezni. Egy tekintélyes farkaskutya nézett rám gyanakvóan, de a férfi intésére egyelőre visszafogta magát.

- A zászló… fáradjon beljebb. – mondta, mintha világ legtermészetesebb dolga volna, hogy reggeli fél nyolckor egy arc -bizonyára idióta firkász vagy önjelölt médiazseni- faggatja az akciójukról.

- Mit is mondott, honnan jött? – kérdezte; nyilvánvaló volt, hogy újságírónak néz.
- A cloneshit blogba szeretnék írni a zászlóról.

Picinyt megfagyott a levegő. Gyorsan megpróbáltam visszaidézni, kit gyaláztunk porrá, kit aláztunk vérré az elmúlt időben, de semmi komoly; Torn szavazásos postja is meglehetősen visszafogott volt, tehát minden rendben. Elvben.

Gyakorlatban a csillagszemű tündér úgy rúgott ágyékon, hogy összeestem volna, ha nem szegez a falhoz.

- Na, hozom a kamerát, – hallottam bal felől, és már láttam magam az index főoldalán rongyosra verve.
- Te utolsó mocsok, te szemét; hogy tehetted?
- De én…
- Na idefigyelj, te kispöcs: itt ez a gép, és addig fel nem állsz, míg vissza nem állítod az eredeti klóncicát.
- Öööö…
- Mi ez szar? Így akartok ti dizájnerkedni? Egy vacak templéttel? Először kittycica, mos’ meg ez? Tisztára meggárgyultatok?
- Hagyd csak, ez nem Torn, nem tehet róla.
- Oh, hogyne. Elmegy hozzá és addig itatja cserrikókkal, amíg vissza nem ragasztja az eredetit.
- De én nem is tudom, hol…
- Ehh, morlak. Akkor postot fogunk írni, azt amúgy sem tudtok. Írd szépen: SZÉ…

2004.12.08

Ez a leírás arról szól, hogy használjuk ki az Athlon 64-es alaplapok energiatakarékos (Cool’n'Quiet) üzemmódját, és hogyan telepítsünk hőfokfüggő ventillátor-szabályzást. (Közben nem mellesleg tapossuk kicsinyt az ASUS K8V SE Deluxe alaplapját; csak épphogy.)

A leírásban a debian/sid eredeti 2.6.9-1-k7-es kernelére vonatkozik; ha 2.6-os debian kernelt használsz, akkor jó eséllyel passzolni fog a doksi.

Vigyázz! Ha ügyes vagy, tönkreteheted a processzort és/vagy az alaplapot, ami a legritkább esetben tesz jót az önbecsülésednek. Én szóltam.

A HOGYAN legújabb verziója itt érhető el: http://www.cloneshit.hu/index.php?p=1759
txt-ben itt: http://www.cloneshit.hu/aewyn/powernow-k8.txt

Én pedig itt, ne kímélj: aewyn@cloneshit.hu

Licensz: GNU FDL

További infó:
Cool’n'Quiet

Tartalom:

1., Cool’n'Quiet: Powernow-k8
2., HW figyelés
3., Fancontrol

1., Cool’n'Quiet: Powernow-k8

A C’n'Q a terheléstől függően menet közben képes változtatni a processzor órajelét és feszültségét, így a rendszer kevésbé melegszik, kevésbé terheli a tápegységet és így a teljes rendszer csendesebb lehet.

A telepítéshez első lépésben a kernel modulokat kell betölteni:

# modprobe powernow-k8
# modprobe cpufreq-userspace

Ahhoz, hogy ezek újraindítás után betöltődjenek, természetesen ki kell velük egészíteni az /etc/modules állományt.

Majd telepítenünk egy kicsinyke démont:

# apt-get install powernowd

A jó hír az, hogy ezzel elviekben készen vagyunk, a C’n'Q-nak innentől működnie kell. A rossz hír az, hogy az ASUS K8V SE Deluxe és a powernow-k8 nem szereti egymást:
http://lists.debian.org/debian-kernel/2004/11/msg00297.html

in arch/i386/kernel/cpu/cpufreq/powernow-k8.c comment line 639 out:
return -ENODEV;

Ezzel az apró módosítással a kernelmodul működni fog. Fordítottam neked egy javított modult, letöltheted innen:
http://www.cloneshit.hu/aewyn/powernow-k8.ko

Ezzel kell felülírni az
/lib/modules/2.6.9-1-k7/kernel/arch/i386/kernel/cpu/cpufreq/powernow-k8.ko
állományt, majd betölteni végre a modult és újraindítani a démont:

# modprobe powernow-k8
# modprobe cpufreq-userspace
# /etc/init.d/powernowd start

Állítólag a 2.6.10-es kernelmodulban ez már működik varázslat nélkül is, hmmm.

A K8V SE Deluxe lapon NE frissíts BIOS-t a gyári CrashFree rendszerrel, mert elhalálozik a BIOS. Komolyan.
BIOS infórmáció az ASUS oldalán
elhalálozott BIOS

2., HW figyelés

A hőmérséklet/feszültség/fordulatszámok figyelésére telepítsük az lm-sensors-t.

De előtte olvassunk utána, hogy nem nyírja-e ki kedves ThinkPad-ünket. Esetleg.
Szegény ThinkPad
www.linux-thinkpad.org
Lm-sensors README
Lm-sensors helyett használható az ACPI is, bár ez a K8V-n kevés sikerrel kecsegtet.

# apt-get install lm-sensors

A megfelelő modulokat a sensors-detect keresi meg nekünk; K8V-re már megkerestem, csak be kell tölteni őket:

# modprobe i2c-viapro
# modprobe i2c-isa
# modprobe w83627hf

és tesztelni:

# sensors

Ahhoz, hogy a K8V az alacsony fordulatszámokat egyáltalán megmutassa, módosítani kell az /etc/sensors.conf állományt: keressük meg a

chip "w83697hf-*"

szekciót, majd bővítsük a set listát:

set fan1_div 16
set fan2_div 16

A változásokat etessük meg:

# sensors -s

Örül.

3., Fancontrol

A K8V rendelkezik egy csodás Q-fan rendszerrel, amely képes a processzorventi fordulatszámát a hőmérséklettől függően változtatni. Ez a rendszer azonban egyrészt használhatatlan, másrészt a kernelmodulok a betöltődés után adnak az egésznek egy maflást. Cserébe az eredetinél egy sokkal jobb megoldást használhatunk.

A /sys megfelelő részén akár kézzel is módosíthatjuk a ventillátor fordulatszámát:

# echo 255 > /sys/bus/i2c/devices/5-0290/fan2_pwm

Ezzel maximumális fordulatszámra állítottuk be a processor ventijének fordulatszámát. 255-nél kisebb értéket megadva a fordulatszám csökkenni fog, 100 körül a ventillátor megáll, tehát csak ÓVATOSAN.

Na még egyszer: LEÁLLHAT A PROCESSZORVENTILLÁTOR !!!

Ami Athlon 64 és egy tisztességes hűtő esetén nem olyan katasztrófa, akár percekig is elketyeghet így, de azért mégiscsak.

A továbbiakban ezért erősen javasolt a processzor ventillátorát átdugni egy másik tüskére (célszerűen a Chassis Fan helyére, mert ezt monitorozza még a chip), majd a proc. ventillátorának helyére a házventit kötni, és azzal játszadozni. Ha zavar a processzorventillátor zaja, akkor érdemes fordulatszám-szabályzót közbeiktatni. Egy Zalman CU7000-es hűtő minimális fordulatszám mellett gyakorlatilag hangtalan és 35 fokon tartja a processzort.

Az lm-sensors mellé csomagolt fancontrol programmal a szabályzást hőmérsékletfüggővé tehetjük. A fancontrol-nak szüksége van a /etc/fancontrol konfigurációs állományra. Ezt a

# pwmconfig

állítja elő nekünk. Az én állományom a következőket tartalmazza:

INTERVAL=10
FCTEMPS=5-0290/fan2_pwm=5-0290/temp2_input
FCFANS= 5-0290/fan2_pwm=5-0290/fan2_input
MINTEMP=5-0290/fan2_pwm=40
MAXTEMP=5-0290/fan2_pwm=45
MINSTART=5-0290/fan2_pwm=100
MINSTOP=5-0290/fan2_pwm=255

Azaz 40 foknál kapcsol be a ventillátor, és 45 foknál már maximális fordulaton pörög. 10 másodpercenként figyeli a hőmérsékletet, ami itt a processzor hőmérséklete, de ez átállítható a ház hőmérsékletére.

A szabályzás ezzel indul:

# fancontrol

Ettől persze elegánsabb, ha démonként indítjuk. Dean Takemori munkája alapján hegesztettem debian-ra egy initscript-et, letölthető innen:
http://www.cloneshit.hu/aewyn/fancontrol.sh

A működéséhez szükséges a daemon csomag:

# apt-get install daemon

Az initscriptet be kell másolni az /etc/init.d alkönyvtárba, indítani így lehet:

# /etc/init.d/fancontrol.sh start

Leállítani pedig meglepő módon így:

# /etc/init.d/fancontrol.sh stop

Ha szeretnénk, hogy indulás után ez rögvest működjön, akkor készíteni kell egy symlinket:

# ln /etc/init.d/fancontrol.sh /etc/rcS.d/S37fancontrol.sh -s

Az Athlon 64 terhelésre sem forrósodik fel túlságosan, így tényleg érdemesebb ilyenkor a házból eltávolítani a felmelegedett levegőt, többet érünk el vele, mint a processzor nagyobb hűtésével. Különösen igaz ez csendes, fordulatszám-szabályzós tápegységek mellett, ahol nagyobb terhelés esetén mindenképpen érdemes külön ventivel szellőztetni a házat. Erre tökéletesen alkalmas a fancontrol.

További infó:
Q-fan boldogság
Fancontrol a debian levlistán
Leírás a fordulatszám-szabályzásról

No, béke veletek.

No.1.: Q-Fan

Ez a BIOS okosság képes arra, hogy a proci hőmérsékelétnek megfelelően szabályozza a ventit. Lássuk, hogyan.

A proci alapból úgy 35 fokos. Ekkor ez a kedves szép lassan leállítja (teljesen!) a ventit.
A proci melegszik, egyre csak melegszik: 40-45-50. Ekkor már érintésre tűzforró.
52 fok! Talán meg kellene moccanni, picinyem, nemde? No, a venti pörögni is kezd, közel a maximumon. Majd, ahogy lehűti, szépen lassan leáll. Teljesen. Goto 10.

Igazából nem gondolom, hogy az Asustek mérnökei teljesen síkhülyék volnának, tehát a megoldás bizonyára odaát van.

Bár processzorventillátor vezérlésére tökéletesen alkalmatlan, valamire még’scsak jó ez a Q-fan. Rákötve egy házventit, az szépen szabályozza – a processzor hőmérsékletének megfelelően. Már csak egy 9 centis kellene, amely nem búg, ha hozzácsavarozom a házhoz.

—
Ez a Q-fan butaság -elvileg- felülírható az OS programjaival. Azaz a speedfan pl képes megváltoztatni ezt a működést. Persze egy egészen picinyt azért tartanék attól, hogy ilyesmit egy userspace programra bízzak: ha lefagy és leállítja a ventit, akkor megsütheti a procit ropogósra.

(A C’n'Q pedig működik win98 alatt, csak a tálcáraülő programocskája nem képes elindulni, de a dolog ettől függetlenül megy)

(A proci feszültsége a BIOS szerint 1.568 V, ami nagyon durva, de win98 már csak 1.47 V-ot mutat. Mos’ melyik az igazi?)

—
Az axelero az ADSL csomagok esetén mindezt megfejeli azzal, hogy ugyanannak a csomagnak az akciós változatára csak akkor jogosult a törzsvevő, ha először lemondja a régit, majd újra előfizet. Ekkor a matáv persze leszerel, majd egy következő körben felszerel.

Mit is mondhatnék?
Mindenki menjen a jó édes anyjába.
Köszönöm.

Taposd össze a dobozt? Inkább ne igyál dobozos / eldobható palackos üdítőt!

Egyrészt:
van visszaváltható, sörből pedig üveges, ami ráadásul még finomabb is.

Másrészt:
Az üdítőgyár maga a gonosz. Tudniillik a kifosztja a helyi vízbázist, és elviszi messzire. Azaz a röcsögei vizet nem a röcsögeiek fogják meginni, hanem a pestiek; Röcsöge pedig víz nélkül marad. Csökken a talajvízszint, elapadnak a helyi kutak, nem lesz mivel locsolni, megsüllyednek a házak. Cserébe a gyár a nem kevés szennyvizét a környéken engedi el, az élelmesebbje pedig a szennyvíziszapot szétosztja a helyiek között trágyaként.

A sörgyárakkal kevésbé ez a helyzet, ugyanis ezeket már tradicionálisan olyan helyre telepítették, ahol eleve sok a víz és jó esetben mélyebb kutakból nyerik a vizet. Másrészt sör kevesebb fogy, mint üdítő, mert alkoholos, és nem kapni a mekdonádszban, ugye.

Az ásványvíz pedig mélyről jön (ahol jó eséllyel több a víz), ráadásul kevesebb szennyvizet termel.

Harmadrészt:
Ha az apróbetűt értelmezzük, kiderül, hogy a kóla 10%-a cukor. Fél liter kólában ez 5 dkg. A merészebbek kimérhetik mérlegen; a félősebbek csak képzeljék el, ahogy nagykanállal eszik a cukrot.

Amennyi értéktelen cukrot tolsz az arcodba, annyival kevesebb ásványi anyagot / nyomelemet / vitamint / fehérjét és összetett szénhidrátot eszel. Azaz amellett, hogy gondosan rakosgatod a zsírt a végtagjaidra, a szervezeted gyakorlatilag éhezik. Ez többek között fáradékonyságot okoz, és nem mellesleg gyengíti az immunrendszered.

A hirtelen nagy dózisú cukoradag kisebb inzulinrobbanást okoz. A hasnyálmirigyed pedig majd köszöni szépen.

Feltehetőleg nem izgat, hogy nagyobb eséllyel kapsz infarktust, cukorbetegséget, rákot. Majd. De talán érdekel, ha az ízületi gyulladások miatt nem tudsz majd gépelni; ha az érelmeszedés miatt a potenciád meggyengül.

Szóval, ha igazán jófej vagy, akkor:
csapvizet / teát / visszaváltható üveges ásványvizet / üveges sört iszol;
és színezett, tartósított cukros foszforsavat pedig nem.

Ma este 22.15 Viasat.

Aki esetleg még nem látta volna.
Kötelező nézelmény.

Cigányozunk megént, ha már amúgy is rasszisták vagyunk.

Megyünk Európába, s különben is: a származás nem lehet feltüntetve az örökbeadandó gyermek adatlapján. De az ember feszt gyarló, hívjuk fel álruhában, keressünk fogást, alázzunk jól.

A szemét! A rasszista! Legszívesebben tüstént lefosnám!

Hogy kérem a szülőnek joga volna a döntéshez? Hogy teljes szívéből csak azt tudná szeretni, akit el is tud fogadni? Patkány mind! Mi tudjuk; igen kérem, mink tudjuk jól, mi a jó nekik. Osz’ meg is mondjuk:

Az a jó, amikor a hosszú várakozás és tökig menő ellenőrzés után ott áll a döbbent szülő és hirtelen köpni-nyelni sem, a cigánypurdé meg meglássa, hogy ő igazán nem is kell már; ő kérem marad ahol van.

Ez a jó.
Le is van írva; törvényileg mármint.

Nahátakkor.

A saját és a magam részéről respekt mindenkinek. Rugdosni csak azt, akit szeretünk; azt is csak privátim rendezve, tehát legyen ez a post a kölcsönös vállraborulásé és a tövig meghatódott pityergésé.

Mondom, én már temetném az árkot, jól; gyalásó a kézben, kaparom a szikkadt talajt, miközben felettem süvítenek, ugye. De az árok! Az meg nincs sehol. Affene.

Itt állok békítőleg teljes harcászati felszerelésben, miközben az ellenfelek éppen a 20-100-terített betli kérdéskört feszegetik kiürült söröskorsóik mellett, és 100% valid, nátó kompatibilis droidokon anekdotázgatnak, jól.

Szépen vagyunk. Kibicnek kuss.

Az élet rendje. Aewyn szerint a világ. Az egyik kézikamrával oszt észt; és czifra pólókra hímezi a világ barmait, majd nyócfillérér’ eladja. No és. Legalább időnként az asztal alá röhögjük magunk, és felkészülünk, hogy faarccal és bozótvágóval vágjunk utat a ragadós szürke húsban, amely.

Mások pedig emitt teszik másképp; ugyanezt. Hogy néha sercenve ütköznek az enmagukba zárt gömbvillámok? No és. Legalább előkerülnek a szekrényből a zörgő csontvázak; levegőzni kicsinyt.

Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.

Ööö, csak csendben mondom, azzal ott, ni; el lehet fogni azt a betlit.
Csak, hogy tudjátok.

A HÓKIRÁLYNő

ELSő MESE
egy tükörről és cserepeiről

Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög. Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erősen felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A legszebb zöldellő tájakat főtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arcúaknak ábrázolta, vagy úgy, mintha tótágast állnának; az arcok úgy eltorzultak, hogy senki rájuk nem ismerhetett; akinek egy szeplőcske aranylott az arcán, az bizonyosan ragyás képűnek látta magát a tükörben. – Ugyan tréfás holmi! – dörzsölte a kezét az ördög. Ha istenes, jámbor gondolatokba merült ember tekintett a tükörbe, vigyorgó, torz pofának mutatta a tükör – örülhetett a gonosz ördög! Bűvészinasai – mert bűvésziskolája is volt az ördögnek! – csodát emlegettek, azt mondták, végre híven megláthatja mindenki, milyenek az emberek. Elvitték a tükröt a világ minden tájára, s végül már nem volt ország, nem volt ember, akinek torzképét vissza ne verte volna a gonosz tükör. Akkor az égbe akartak felrepülni a tükörrel. Hanem egyszer csak kicsúszott a kezükből, s lezuhant a földre, ahol millió meg billió cserépre törött szét. Ebből pedig még az eddiginél is nagyobb baj kerekedett. Mert a tükör némelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsénél; ezek a parányi szilánkok szétrepültek az egész világon, s akinek ilyen kis szilánk a szemébe került, az mindennek a fonákját látta, mert a tükör minden csepp darabjának ugyanolyan gonosz ereje volt, mint az egész tükörnek. Másoknak a szívébe fúródott egy kis tükörcserép, s az volt a legrettenetesebb, mert a szív jéggé fagyott tőle. Voltak akkora tükördarabok is, hogy ablakrámába illeszthették, de ebből az ablakból nem volt tanácsos az arra haladó barátokat nézni; némelyik darabból szemüveget készítettek, s ugyancsak nehéz volt az ilyen szemüvegen keresztül helyesen és igazságosan ítélni meg a dolgokat. Az ördög úgy nevetett, hogy a hasa rengett belé, csiklandozta a pompás ötlet. A levegőben még szállingóztak a széttört tükör porszemnyi szilánkjai. No, majd mindjárt többet hallunk róla.

A vezess.hu oldalhoz összesen 3 értékelés készült. (A későbbiekben az összes értékelés egységes formában lesz)

Sasi értékelése.
Jano értékelése.

További megjegyzések a kiírás mellett olvashatóak .

Összes pontok:
Aewyn: 2
Yami: 3
Átlag: 2.5 -1 pont a biztonsági hibák miatt.

Aewyn értékelése:

Összesítés: az oldal rossz kódolása, nagy mérete (nem tartalomban) , elhibázott oldalképe és a siralmas arculata egy alapvetően igen nehezen használható portált eredményez. Mindez érthetetlen, hiszen egy ilyen szinten elrontott oldal jelentős látogatottsági veszteséggel jár.

Pontozás: 2 pont

Részletezés:

A vezess.hu oldalképe kaotikus. Az oldal három fő részre esik szét: piros fejléc, autókereső és a káosz maga.

Sorban: A fejléc semmilyen kapcsolatban sincs az oldal többi részével, ráadásul annyira vadító piros, hogy egyrészt gyorsan eltekerjük, másrészt igyekszünk nem ránézni. Az arculat szempontjából persze nem túl szerencsés, ha egyből menekülünk a logótól. (a logó egyébként kevéssé sikerült és így az összevissza oldalképpel együtt meglehetősen gagyi arculatot ad.)

Aki a vezess.hu-n elsősorban szórakoztató tartalmat, értékes cikkeket, teszteket keres, annak az autókereső feleslegesen foglalja el oldal felét. Érdemes lenne megoldani, hogy azonnal látható legyen: az oldal ilyen hasznos szolgáltatásokat is nyújt, de azért ez ne menjen a tartalom rovására. Így olyan, mintha az oldal nem lenne más, mint egy hirdetési újság, mellékletként néhány cikkel.

A maradék részen osztozna a hasznos tartalom és navigáció. A navigáció elbújik a sok doboz között, ráadásul a színes jelölések is az autókeresőhöz vezetik a szemet. Továbbá, a kléber reklám kódlapja tönkrevágja a tervezetet, így többek között a menü betűmérete (8pt) kisebb lesz, mint a cikkek kenyérszövege (10pt). Hmm.

A tartalom gyakorlatilag alig található meg az oldalon. Ami látható, az is csupán összevissza dobozokban pár szó, elkeverve a reklámmal; hasonló méretben bannert tenni közvetlenül a hírdoboz alá nem túl szerencsés. Egyrészt elvágja a hírt az oldal többi részétől, másrészt erősen megerőltető kiválogatni a lényeget ebből a salátából. Meg egyébként is: ordas dolog. A reklámot finoman és ügyesen kell elhelyezni, hiszen az a cél, hogy rákattintson az olvasó, és nem az, hogy menelüljön az oldalról. Brrrr.

Az oldalképet 1024×768-ra tervezték. Ami egyrészt azért hiba, mert sokan (40% körül) még mindig 800×600-ban böngésznek, vagy oldalsávot használnak (könyvjelzők, keresők), amik egyébként is foglalnak az oldalból. Másrészt a nagy méretet nem apró dobozokkal kellene megtölteni. Ez csak fokozza a káoszt. Hasonló dobozméretek és oldalterv 800 pixel széles oldalon sokkal elfogadhatóbb volna. Ez így rettenetes.

A dinamikus tartalmak hibákkal zsúfoltak.
Új autó konfigurátor: nem működik (köszönet butcher-nek az észrevételért).
Kereső: nézzük, mit talál a “ford” szóra:
Fatal error: Allowed memory size of 16777216 bytes exhausted (tried to allocate 6298 bytes) in /var/www/virtuals/aa.vezess.hu/include/db_PGSQL.inc on line 22

Szavazás:
Warning: PSQL: Cannot execute SELECT in sql_getval().
SQL: 'select count(*) from polling where idx='
ERROR: parser: parse error at end of input in /var/www/virtuals/aa.vezess.hu/include/db_PGSQL.inc on line 85
(+ további üzenetek)

Khm. A fenti üzenetek nagyon durva hibák. Nem azért, mert kiakadt a kereső, vagy a szavazó, előfordul (?) ilyen. De hibaüzeneteket nem szabad kiírni, ráadásul állománynévvel együtt. (Abba pedig külön rémisztő belegondolni, hogy ezek után esetleg még a forrást is le lehet szedni, amire pedig jó esély van (ismerve a webszerverek alapbeállításait))

A kereső a találatokat nem bontja oldalakra, így esetenként igen sokáig elszöszmötöl a szerver, mire kiizzadja magából a találati listát.

A cikkek alatti képgalériában nem működnek a nyilak, a külön megnyíló galériában nincsnek bélyegképek, azaz a képek többségéhez nem érhető el bélyeg, anélkül pedig az egész használhatatlan.

Az oldal mérete hatalmas: 382 kbyte. A vezess.hu modemes hozzáféréssel lassú, különösen az új látogatók számára, akiknek a képek még nincsenek az átmeneti tárolóban. A sebesség szélessávú hozzáféréssel is döcögős, bár használható; de aki ilyennel bír, az sokkal gyorsabb oldalakhoz szokott és riasztó az akadozó, lassan felépülő oldal. Ez azért is fájó különösen, mert ekkora mérettel nem jár tartalom, csupán apró képek, és feleslegesen nagy kód. Az oldalhoz tartozó favicon: 41 kbyte. Egy 16×16 pixel méretű képért. Döbbenetes.

A kódolás igénytelen, átgondolatlan és figyelmetlen, ráadásul hemzseg a durva hibáktól. Az oldal nem szabványos és a fejlesztésénél még minimális szinten sem vették figyelembe az akadálymentes böngészést.

Fejlesztő: ?
Részlet a fórumból:

2004-09-13 10:40

A vezess.hu mai nappal valóban kilépett az Axelero médiaportfólióból.
Az oldal működésével kapcsolatban semmi sem változik (csak lekerült az [origo] fejléc a tetejéről, illetve a jövőben a médiaértékesítésben külön utakat járunk – de ez titeket különösebben nem érint).

Lényeg, hogy mai nappal egy napilap autós mellékletéből önálló autósújsággá mutálódtunk :-)

Az új design már ennek volt az előszele.

Tehát teljesen friss a cucc. Ha valaki többet tud, szóljon pls.

Első nekifutásra:
méretek:
Total Size: 382111 bytes
+ favicon.ico: 42166 (!)

—
Eredmény vasárnap este.
Bármilyen megjegyzést, mind az oldallal kapcsolatban, mind a projecttel kapcsolatban szívesen vennék. A következő oldal vmi előremutató lenne, ha lenne javaslat, ugye. Jöhet minden levélben is.

Alakul a dolog, ha megjegyzés nem érkezik az elveket és szabályokat illetően, akkor kőbe vésem, és keresünk egy picit nagyobb nyilvánosságot az ügynek.

—
kiegészítés:

- A saját értékelésemben nem lesz különösebben meghatározó, hogy a felépítés td vs css, sőt még a validság sem. Az utóbbi javítani fogja, de emiatt nem lesz sárbatiprás, szóval nem szőrszálat hasogatok :)

- Az értékelésről értesítést fog kapni az üzemeltető. Ez talán így korrekt. Lehet, hogy előre, még az értékelés előtt, de lehet, hogy csak utólag. Meglátjuk.

pontozás :
5: példamutató felépítés, igényes arculat, akadálymentesített, valid
4: szép, jól használható oldal
3: használható oldal hibákkal, átlagos külső, kissé molett, szájszaggal
2: igénytelen kivitel, látható, durva hibákkal, esetleg elérhetetlen részekkel
1: nehezen használható vagy erősen töredezett, különösen gyenge megvalósítással
0: használhatatlan, szétesett oldal

popup-, vagy tartalmat kitakaró reklám automatikusan -1 pont.

Pontozzatok!
(a -1 -et nem kell levonni, ez automatikusan megtörténik majd; lehet tizedpontokat is adni, a pontok majd átlagolódnak)

(Zanzásítva: Aewyn arra kér titeket, hogy írjátok le, hogy mi tetszik és minemtetszik a vezesshun. Most. – A Szerk)

A Cloneshit/Aewyn ezennel meghirdeti honlapértékelési pályázatát.

—
Changelog:
ver. 0.02:
- átfogalmaztam;
- a nulla pontos értékelés törölve;
- a zsűri rész kiegészítve eseti értékeléssel;
- a zsűri részből korlátlan jogok rész törölve, de vmi kelleni fog, nehogy a dolog gellert kapjon.

ver. 0.01:
A project érdekében a topic kivételesen moderált.
A cél az, hogy javítsunk az oldalakon; hogy olyan “apróságok” létjogosultságot nyerjenek, amikről folyamatosan megy a társalgás pl itt a klóncicán is: nem rakunk flessbe navigációt (általános célú oldalon), nem készítünk js nélkül működésképtelen oldalakat, minimum mozillán is olvashatóvá tesszük a tartalmat.

Ennyi volna; a project azért fontos, hogy legyen ennek egy közösségi kerete, ami egy kicsit kiemelné abból, hogy csupán egy-egy fejlesztő sír egyet időnként. A legfontosabb itt a közösség és nyíltság. Ha vki nem szeretne elmarasztaló véleményt mondani egy nagy cég munkájáról, mert fél, hogy munka nélkül marad, akkor maradjon ki egy-egy értékelésből. A lényeg az értékelésen van. De talán elmúltak már a cocialista idők, amikor kussolni kellett, sztem inkább el fogják ismerni azt, akinek véleményére lehet adni.

Mivel közösségi project, ezért szeretnék a dolgonak minél nagyobb publicitást adni, hiszen csak így működik a dolog. Viszont egy félkész, esetleg hibás tervezet csak rontana a dolgon, ezért mielőtt ez megtörténne, el kellene érni egy elfogadható/támogatható szintig.

Ha a fentiek bármilyen szempontból nem felelnek meg, mindent át lehet írni, át lehet gondolni. Kéretik konstruktívan hozzáállni. Bármilyen konkrét kritika elfogadható, de az egymondatos fikákkal nehéz bármit kezdeni.

===

A játékszabályokat azért érdemes leírni, hogy a félreértéseket a későbbiekben elkerülhessük. Bármi módosítható, átfogalmazható:

Tervezet ver. 0.02

Pályázás:

a., Bárki javasolhat bármilyen oldalt.
Minden javaslat publikus, tehát a személyes úton érkezett javaslatok is nyilvánosak lesznek. Természetesen a zsűritagok (a továbbiakban “tag”-ok) is javasolhatnak oldalt.

b., A kiválasztás során elsőbbséget élveznek a saját fejlesztésű oldalak pályaművei.

Ilyen pályázatnak minősül az egyéni fejlesztésű oldal; fejlesztő cég/ügynökség esetén a cég képviselőjének pályázata (tehát alkalmazottként (habár esetleg egyedül feljesztetted az oldalt) nem).

Ez elsősorban azoknak lehet fontos, akik úgy gondolják, hogy a fejlesztésük példaértékű. Mivel a fontosabb oldalak amúgy is sorra kerülnének, ezért igen kellemes volna, ha lennének ilyenek. Nem lenne az az érzet, hogy most a nagyokosok vérré fikázzák a szakmát. Ez amúgy sem lenne járható, mert pillanatok alatt elveszítené a project a hitelét.

A cél a tanácsadás, illetve az egyébként hasznos és a felhasználók/ügyfelek érdekében követendő elvek megszilárdítása. Ugyan már, ne kelljen egy neves feljesztőcég vezetőjét arról győzködni, hogy nem nyomunk le a látogató torkán 200 kbyte-os css-t. Ez boldogság lenne mindenkinek. A látogató használhatóbb oldalt, a megrendelő jobb minőséget, az igényes fejlesztő nagyobb piacot, az ügyetlenkedő pedig tanácsot kapna.

Amíg saját fejlesztésű oldal várakozik a sorban, addig csupán javasolt oldal nem kerülhetne sorra. Értelemszerűen amennyiben nem érkezik pályázat saját fejlesztésű oldalra, akkor a zsűri választana a javaslatok alapján, illetve saját ötlettől vezérelve ;)

Értékelés:

a., Hetente egy oldal kerül értékelésre.
b., Az értékelésre a kiválasztástól számítva egy hét áll rendelkezésre.
Azaz, a zsűri kiválasztja az értékelendő oldalt, ezt nyilvánosságra hozza, majd egy hét múlva kihirdeti az eredményt.
b., Minden tag szöveges értékelést, illetve 1-5-ig terjedő pontszámot ad.
c., Az összesített értékelés tartalmazza az egyes tagok szöveges értékelését, pontszámát, valamint egy átlagpontszámot (az egyes pontszámok alapján).
d., A tagok nem kötelesek minden értékelésben részt venni.
(Nem ér rá mindig mindenki, esetleg nem akar vki értékelni. )

Zsűri:

a., Az új tagokat a korábbi tagok választják ki a javaslatok alapján.
A javaslatok nem publikusak, azaz a nem elfogadott javaslatok nem kerülnek nyilvánosságra. Azaz senkinek nem kell attól félnie, hogy ciki lesz, ha nem választják be.
b., A tagok 2/3-os döntéssel bármikor megfoszthatnak bármely tagot tagságától.
Ez szintén nem publikus, mert senkit nem akarunk megszégyeníteni.
c., Ha vki akar, akár egy-egy értékelésre is bejelentkezhet, ilyenkor a tagok azért átnézik az értékelését, mielőtt az számítana.

—
Megjegyzés:

Jelenleg 1 db zsűritag van ;) Bárki jöhet, a fentiek szerint.
A szabályok csak első nekifutásra születtek, semmi nincs kőbe vésve, javaslatokat szívesen fogadok.
Hogy felpörgessük a dolgokat, az első értékelésre szerdáig lehet javaslatot tenni, az eredmény vasárnap éjfélre lesz kész. A projectnek egyelőre nincs neve, de találni kellene vmi okosat és büszkét.

Minden nyílt és szabad. Ez közösségi project, ha bárki szeretne tenni vmit, akkor most jött el az ideje :)

És az Álmok jönnek. Biztosan.
Egyetlen oka van, hogy még nem kattantam be. Ha.
Rájöttem ugyanis, hogy csak akkor van ez, amikor sokat alszom. Relatíve ugye. Általában a dolog pompásan kezelhető, mert csak akkor szoktam lefeküdni, amikor már végképp összefolyik az antialiasing a szemem előtt. És akkor nyugi van.

Amikor persze nem borulnak fel a dolgok. Tegnap fennt voltam csicsergésig, így délután már csak kóvályogtam a fáradtságtól, ezért ledőltem egy kicsinyt. Egy órára. Jah és utána korán lefeküdtem, gondoltam egy kicsit végre aludni is kellene. Hiba volt.

Most éjjel két óra van.
Ha kávét iszom, akkor szinte biztos, hogy fél óra múlva elálmosodom, viszont bennragadok valahol az alvás és ébrenlét között, ami még rosszabb. Ha sört, akkor is jön a szemragadás, no meg az álmok, de abból mára köszi, elég volt.

Festeni kellene. Az ecset hegye valahogy besszippantja a világot. Olyan, mint egy fókuszpont. Belesűrűsödik minden. Aztán egy finom mozdulat, és festékkel vászonra kerül ez is. Minden apró vonással a valóság egy kis darabkáját kaparja meg az ecset, kitépi, összepréseli és feloldja olajban.

Valami különös harmónia van ezekben a mozdulatokban. Magától mozdul a kéz, vezetni sem kell, s közben a test lebegni kezd és súlytalanná válik. Mint tánc közben, mikor a lélek egyszer csak kiszakad, bukfencet vet és kábult mosollyal oszlik fel a ritmusban. Vagy amikor a leütöd a zongorabillentyűt, és érzed amint a karból iramodik az ujjba, hogy a hegyén egy pillanatra megpihenjen, s akkor a hang, valahonnan hátulról érkezik újra, infúzió a gerincbe, végigbizsergtet, majd kéjes pihegéssel megnyugszik…

Vagy valami ilyesmi… Mindegy is, szép álmokat.

Van, aki szerint ez a divathungarista nem más, mind a szadesz beépített embere. Ami önmagában is khmm.

Van, aki szerint azért lett kitalálva, hogy eltereljék a figyelmet a megszorító intézkedésekről. Ami pláne khmm, még ha viccnek is lett szánva.

Hanemakkor.

Feltehetőleg Karlendítsek Diána szeretett volna egy kicsi figyelmet kapni. Ingyenreklám. Most előad, talán könyvet is ír, kis szerencsével még a valóvilágba is meghívják. Szal karrier, na.

Persze ez érthető. A média pedig ugrik (mink is), mint légy a szrra. Csakhogy. Ahogy manapság már tisztességesebb foglalkozás a pornósztár, mint a pedagógus; úgy kezd polgárjogot nyerni a fasizmus. Egyrészt okos politikusaink versenyben mutatják be, ki mennyire képtelen kezelni a helyzetet, másrészt a média érdekesnek tartja a kérdést.

Érdekes, ja. Ilyen nulladrangú ügyekkel szórakozva gyakorlatilag bábaként segédkeznek a valódi szélsőjobboldal felépítésén. Hanyagolni kellene az egészet, ha meg baromkodik, helyretenni naccságát. De itt valahogy mindenkinek érdeke a szarkavarás. Talán ez az egyetlen ország, ahol nem faji vagy vallási alapokon épül fel a mozgalom. Hanem hülyeségi alapokon.

Csak csendben: ha esetleg el is felejtettük a világháborút, nem is olyan messze azért nagyon durva dolgok történnek, s éppen a magyarokkal. Bár, itt még nem vernek bakacsosok kisebbségeket. Vagy ha igen, nem nekünk fáj.

Kitartás.

—

Üdv!

Bux Barnabás Boldizsár vagyok, és igazából Konrádot keresem; de ez most mindegy is.

Veszélyben van a világotok, s talán már el is érte. A vándorok persze mondják derekasan, hisz ők már csak ilyenek. Mondanak mindenfélét. Mondják azt is, hogy a váratok a Semmi falta fel.

Pedig nem, egy kicsit elfáradt ugyan, de visszatér bizonyosan.

A kincstárakban hegyekben tallér; épül a gyémántos váratok; most bizonyára nem gondoljátok, hogy ordas veszély leselkedne. Így is van rendjén, a polgárok ezt soha nem érzik. Bezzeg a vándorok. Azok érzik. Jönnek-mennek, látnak sokfélét; mesélnek farkasokról és egyéb rettentő fenevadakról.

Nem figyeltek a szavaikra, ők továbbállnak és magukban tartják titkaikat. Pedig kopott ruhájuk ellenére csodás kincseket rejtenek tarisznyáik. Ti pedig gyáván, trolloktól tartva bezárkóztok. A gubó pedig lassacskán szorul, és hiába magasodik gyémántos váratok az ég felé, ha valójában csak olcsó plasztik csillog a kicsinyke játéktornyokon. Bentről csodaszép álomvilág, kintről csak porszem a semmi közepén.

Ha látnátok Konrádot, üzenem: vmi baj van a könyvvel.
Ja igen, és üdvözlöm Barbit.

Dühös vagyok b+, dühös. Az egész egy összekuszálódott pókháló, hazugságok, féligazságok és csúsztatások tapadós gombolyaga. Na, bekeretezem pirossal is, hogy: a híradó is csak arra jó, hogy az igazság iránti éhünket édes hazugságokkal elnyomja. Egy trójai fanyúl, enmagunkba olvasztjuk a fonalat és csüggünk rajt, mint harmat a pókhálón. Kitörni nem lehet, mert a gubanc végtelen, és persze értelme sincs, mert a csöcs finom. A próbálkozók vergődése szánalmas, és csak jobban belegubanc.

Az egyetlen esélyed b+, az egyetlen. Ha te is. És te is, csak méltóztatik irányt téveszteni. És igen, arra is van út, csak egy tetves favágás az egész. Mos’ meg kóvályogsz a sötétben és hiába szólnak, hogy kurvára el vagy tévedve, nem különösebben érdekel.

Na mindegy, én szóltam.

Feszegessünk erkölcsöt!

Sajnos, még így az elején elszomorkodhatjuk, hogy ma a dopping nem erkölcsi kérdés. Ami tény önmagában is elegendő arra, hogy a tisztességre alapuló keresztény világrendünk érvényességét egy kémcsőbe mintaként leadjuk (választhatóan hozott anyagból katéteren keresztül), de legalábbis alaposan átértékeljük.

(A sors fintora, hogy diszkoszvetőnk védelmében épp mély vallásosságát hozták fel; de most nem is erről).

Tehát mindegy is, hogy doppingoltak, vagy sem. Persze a világ úgy tudja, hogy igen, tehát ég a magyar nemzeti szégyentől arcunk. Bár, a tisztaszívű, igaz magyar kisiskolás már az alsó tagozatban érzi, hogy magyarnak lenni nem mindig a legmelldagasztóbb, hiszen jószerivel nincs nemzet, amely háborúban porig ne alázott volna minket. Tehát a magyar edzett, mint a szarvasacél, s talán ebből táplálkozik az az akarat, amely fellegekbe emelhet minket – akár még egy diszkosz aranyig is.

Vegyük úgy tehát, hogy ne vegyük magunkra. Az ő dolguk. Magánügy.
Volna.

Ugyanis van egy igen szép rajongói tábor, amely követi őket, és kitart az őszintén tisztelt atlétái mellett. Bizonyára mindenki tudja és elfogadja, ha a kedvence kokszol. Megtesz mindent, mondhatni.
De amikor kiáll, és teljes erőből világba kiáltja sértett bánatát, hogy ő nem, ő aztán végképp, hogy is képzelik, akkor érdekes lesz a helyzet. Ha esetleg mégscsak igen, akkor bazmeg van. Ekkor pont azokat gyalázza meg, akik kitartottak mellette, akik végsőkig védték, a hitüket és lelküket is odaadták.

De lehet, hogy túlspilázom. Már ez sem számít.

De akkor micsoda?

Ez mindig a lemaradó lehet, de ettől akár eltérni is lehet. Így akarják a szervezők kicsit motiválni a résztvevőket. Verseny közben kiesni -mitagadás- nem nagy dicsőség. Nézzük a versenyt. Elrajtolt a mezőny… első kör vége, igen: a nyolcas számú sportoló máris kiállt. Gyorsan lehozzák a pályáról, ne zavarja a futókat… Vezet az amerikai… Második kör: összeesik a hetes versenyző is, eddig minden a forgatókönyv szerint… Harmadik kör: pontos találat, újabb versenyző. Furcsa módon most senki sem figyel az élen állókra, a legtöbb tudósító a kiesettekről beszél, de érdekesebb így a verseny, valóban… Negyedik kör: a négyes számú versenyző megrázkódik, de nem terül el azonnal. Ahogy nézem, nem sikerül a fejlövés. Hihetlen szervezési hiba kérem. Hogyan fordulhat ez elő? A pályát vér borítja, a versenyző fogja fejét és tántorog. Most? Igen! A második lövés végre pontos, összeesik és kiviszik, még éppen idejében, mert a vezetők majdnem ideérnek. Reméljük, nem csúsznak meg a vértócsákon. A szervezők kimondottan igéretet tettek arra, hogy ilyesmi nem fog előfordulni. Hát… De figyeljünk a versenyre… A vezetők beértek a célba, már csupán egyetlen versenyző van a pályán, a magyar versenyző, sajnos nem sikerült az ötödik hely. Most vajon hogyan alkalmazzák a szabályt? Hisz már majd vége a versenynek. Úgy néz ki, hagyják célbaérni. Ez igen sportszerű a szervezők részéről, és megkönnyebbülés nekünk. A nézők felállva tapsolnak a kimerült versenyzőnek, aki közeledik a célvonal felé. Már csak pár méter… és megtörténik: sajnos őt is kizárják. A fejlövés most pontos volt, a tetemet már el is takarítják.

Hát igen, a szabály az szabály, és be kell tartani; még, ha fáj is nekünk néha. Bár ebben az esetben lássuk be – túl sok jelentsége már nem volt a verseny szempontjából. De a lényeg az Olimpia, az erő, a kitartás és felkészülés pompás versenye.

Viszontlátásra.

Rasszista vagy, hiába is tagadod.

Hogy miért is? Mindjárt elővezetem, elöljáróban csupán annyit, hogy a kérdés roppant egyszerű, de vmiért szeretjük a dolgokat összekutyulni.

Nos: sajátunk, hogy érdekcsoportokba verődünk. Nyilván, hiszen az együttműködés gyümölcsöző, másrészt az erőforrások szűkösek. A csoportokba szerveződés spontán folyamat, bármi alapján történhet, és előbb-utóbb megtörténik.

Egyszerűnek tűnik, és az is. Mégis fontosnak tartom, mert segítségével megragadható a rasszizmus lényege és könnyebb tisztán látni a kuszaságban. Alapvetéseim tehát:

• A rasszizmust érdemes kirekesztésként értelmezni.

  Ennek legfőbb oka az, hogy így a lényegre tudunk figyelni. Másrészt a megoldásaink alkalmazhatóak lesznek a kirekesztés egyéb eseteire is. Nem utolsó sorban ugyanarról a jelenségről van szó.

• Minden kirekesztés alapja gazdasági.

Folyományok:

• A kirekesztés nem etikai kérdés.

  Természetesen erkölcsileg is vizsgálhatjuk, de ez alapvetően téves megoldásokhoz vezet:

  “- Pistike, adj a cukorkából Ödönkének is!”
  “- De miért?” (amikor utálom Ödönkét)”
  “- Mert illik másokat megkínálni.”

  Ezzel a bölcs anyai tanítással jó eséllyel elkezdjük Pistikét rasszistává nevelni. Miért is? Mert Pistike számára az illem csak egy homályos katyvasz, ami a jelek szerint ahhoz vezet, hogy neki kevesebb cukorkája marad, cserébe még rosszul is érzi majd magát, mert (gazdasági) előnyben részesít egy nyilvánvalóan ellenérdekelt csoport (utálatos Önönke és b. családja) tagját. Kognitív disszonancia, az eredmény: “a kurva anyját Ödönkének” (és minden Ödönkefajtának)

  Míg a gazdasági megközelítés sokszor célszerűbb

  “- Pistike, adj a cukorkából Ödönkének is,…”
  “…mert legutóbb ő kínált meg, s ha szeretnéd, hogy legközelebb is adjon, meg kell kínálnod”
  “…mert jófej srác vagy, ha megkínálod”

• A kirekesztés nem oldható meg, ha nem a gazdasági háttér felől közelítünk.

  Minden egyéb megközelítés eleve kudarcra van ítélve. Beleértve a rasszizmus elleni kampányokat is. A probléma gyökere abban rejlik, hogy sokszor nem egyértelmű a gazdasági háttér.

• A kérdés független attól, hogy a kisebbség, vagy a többség a kirekesztő. Bármely fél lehet kárvallott.

  Valahogy él bennünk a kép, amint a gonosz és elvadult többség eltiporja a szegény ártatlan kisebbséget. Ami persze rossz megközelítése a problémának, hiszen a lényeg az érdekcsoportok ereje és hozzáférése az erőforrásokhoz. Aki kétkedne, annak figyelmébe ajánlom a ChubbChubbs-ok történetét, a melegolimpiát, illetve azt a tényt, hogy a történelem folyamán a gazdagsági javakkal rendelkező kisebbség simán elnyomta a többséget.

• A kirekesztés elkerülhetetlen és kiirthatatlan.
  Az erőforrások szűkösek, innentől [q.e.d].

  Feltehetőleg minél szűkösebbek az erőforrások, és minél szorosabb a csoport, annál hamarabb alakul ki a konfliktus. A dolog érdekessége, hogy manapság sokan azért nem szembesülnek a problémával, mert meglehetősen elválasztva élnek egymástól, így az érdekcsoportok kevésbé feltűnőek.

• Annál veszélyesebb a kirekesztés, minél szervezettebb a csoport.

  Márpedig minél fontosabb a gazdasági háttér, annál erősebben szerveződik a csoport. Ennek pedig leghatékonyabb eszközei a fanatizálás és dogmák felállítása. Ez a legfontosabb következménye az elméletnek, hiszen innentől a rasszizmus önjáró lesz, elszakad a gazdasági alaptól, azaz kezelhetetlen lesz az elmélet szempontjából. Két triviális megoldás lehetséges. Az egyik: nem szabad engedni (ez az állam szerepe volna), hogy az ilyesfajta kirekeszés elvű csoportok megerősödjenek. A másik: a defanatizálás.

  Ami ugye ismerős, hiszen ilyenek a rasszizmus elleni kampányok. Nos, épp az imént láttuk be, hogy nem segítenek. Persze, hiszen egyrészt ezekre akkor van szükség, amikor beindul a tömeges (esetleg államilag támogatott) hülyítés, másrészt önmagukban nem elegendőek. Mindenképpen meg kell gátolni az ilyen mozgalmak kialakulását.

Az elmélet ennyi volna, de minden modell annyit ér, amennyire használható. Lássunk példákat!

• Bőrfejűek megvernek egy arabot.

  A kopasz rasszista, nem vitás, de ebben a kérdésben valójában nem a rasszizmus a legfontosabb (mivel nem lényeges a gazdasági háttér). Hiába mondják a keményöklűnek, hogy az arab is ugyanolyan ember, ugyanolyan jogai vannak, blabla. Az eredmény: nulla. Mert nem a rasszizmus felől kell közelíteni, hanem az erőszak felől. Nem verünk meg másokat, és kész. Tejlesen mindegy, hogy arab-e, buzi-e, van-e rajt sapka, vagy nincs. Aki verekedni akar, fog. Az erőszak ellen kell fellépni, nem a másság gyűlölete ellen.
  Ha a német bőrfejű ver török vendégmunkást, mert elveszi a munkáját, akkor világos a gazdasági háttér, tehát ezzel kapcsolatban is megoldásra kell jutni. Nem beengedni a vendégmunkást, képezni a német fiatalokat, mindegy is, a lényeg, hogy megtaláltuk a gyökeret, ahol a megoldást keresni kell.

  Persze észnél kell lenni, lehet, hogy erős rasszista szerveződés van a háttérben. De ilyenkor sem arról van szó, hogy a huligánt azért kell elítélni, mert rasszista. A szerveződés ellen azért kell fellépni, mert rasszista, az erős gyerek ellen pedig azért, mert verekszik.

  A törökverő német bőrfejű esetében is: az, hogy segítünk megoldani a munkanélkülését, nem az ő rasszismusát fogja csökkenteni, hanem a csoport megerősödését nehezíti.

• MGiorgo zászlót éget.

  Ezzel ugye Izrael állam és a zsidók ellen fejezte ki rosszallását. Itt is nehezen találni gazdasági okokat (ha hősünknek a palesztínokat sújtó intézkedésekkel volna baja, hát tüntessen az ellen). Viszont a háttérben megtaláljuk az okokat: ez pedig a politika, amely nyíltan támogatta a zsidózást. A megoldás nyilvánvaló: a politikusoknak kell(ett) észhez térni. MGiorgo-val lehetetlen elfogadtatni, hogy ne utálja őket. Nem azért, mert velejéig gonosz, rasszista szemétláda, hanem egyszerűen ez következik az elméletünkből. Nem ítélkezünk, nem minősítünk, csak elemzünk. S ebben az a szép, hogy értelmes, iskolázott emberekkel is előforgulhat, hogy fanatizálják. Nem kell ahhoz mentoloscukorka-függőnek lenni.

• Egy faluba romák költöznek,

  akik -mondjuk- hangoskodnak, (mert mittomén ilyen kultúrájuk, hogy szeretnek énekelni, csak egy példa, ha most kirekesztek éppen, szóljatok rám ;). A falubeliek védeni fogják az erőforrásaikat (a csendet), a romák pedig dajdajozni szeretnének. Tehát a megoldás nem abban van, hogy roma, hanem, hogy hangoskodik-e.

• Buzizás.

  Az elutasítók többszörös helyzeti előnybe kerülnek. Egyrészt pompás alkalom, hogy kinyilvánítsuk “erkölcsösségünket”, szilárd “világnézetünket”, a csoportunkhoz tartozásunkat. Másrészt megvéd a saját homoszexualitásunk ellen (esetlen példa az Amerikai szépség, ugye), harmadrészt, ha kellő eréllyel sulykoljuk gyermekünkbe az igét, akkor talán az unokákról sem kell lemondanunk. Ami pedig alfája és omegája a létnek. 42, mondhatni.

• Egy iskolaigazgató nem veszi fel a roma gyereket.

  Azért, mert -mondjuk- a roma gyerekek háttere a településükön rosszabb, ezért nem érnek el jó tanulmányi eredményeket, ezért visszafogják a többi tanulót, ezért más iskolába viszik a jó tanulókat, ezért egyre több lesz a rossz tanulók aránya, és máris elérkeztünk egy rossz teljesítményt nyújtó iskolához. Kérdés: mikor rasszista az igazgató, ha felveszi, vagy ha nem veszi fel a gyereket. Válasz: mindkét esetben, az igazgató ebből a szempontból nincs döntési helyzetben.
  
  a., nem veszi fel a gyermeket -> etikailag és törvény szerint is diszkriminál, nyilvánvalóan rasszista.
  b., felveszi a gyermeket. Ekkor a forgatókönyv jó eséllyel a leírtak szerint alakul, tehát az igazgató a nem roma gyermekekkel szemben követ el diszkriminációt, hiszen hátrányos helyzetbe hozza őket. Mielőtt valaki rámcsapná a vécéajtót, azzal, hogy rasszista vagyok, egyrészt nézzen körül a kistelepülési iskolákban, a folyamat zajlik, zajlott, zajlani fog.
  
  Másrészt a megoldás nem abban van, hogy a gyermek roma, vagy sem. Ez mindegy is. A probléma a hátrányos helyzetében van. Ezen kellene segíteni, viszont ebben az igazgató hellyel-közzel tehetetlen. A másik megoldás abban rejlene, ha nem lenne ennyire teljesítményközpontos a mai oktatás, gyermekeket oktatnának és nem a tananyagot.

• Alkalmazottfelvétel

  Tipikus helye a diszkriminációnak, nyamm. Tfh, egy munkahelyen dolgoznak hárman, nomeg a főnök. Az új jelentkezők közül egy “más” a legmegfelelőbb. No,
  
  a., nem veszi fel, mert más: rasszista.
  b., felveszi. Legjobb. A következő felvételnél a “más” esetleg ajánl egy szintén “mást”, a többiek nem olyan nyomulósak, nincs is megfelelő ismerősük, nem ajánlanak. Eccetera, a vége az, hogy a dolgozók lecserélődnek szép lassan, végül pottyan a főnök is (kiutálják, keresztbe tesznek, akármi). Ekkor végeredményben a főnök a nem “másokkal” szemben volt kirekesztő, tehát akár mondhatjuk, rasszista, így is, úgy is. Remélem, az érzékenyebbekben ez a levezetés kiverte a biztosítékot. Joggal, hiszen pont az ilyen szépen alátámasztott gondolatmenetekre alapozva irtottak ki embereket haláltáborokban.

• Holokauszt.

  Gyökere nem a faji hovatartozásban van. Kambodzsában Pol Pot közel 1 millió értelmiségit mészároltatott le. Oroszországban Sztálin több millió oroszt hurcoltatott gulagokba. Az elmélet szerint ez szépen levezethető, és ennek nagyon örülünk, ugyanis kimaradhatunk olyan adok-kapokból, amelyet egyébként tanult emberek folytattak erről a kérdésről a közelmúltban. Ezért tartom fontosnak, hogy ilyen egyszerű és tiszta modelleket használjunk, különben bevisznek a csőbe valahonnan, biztosan.
  
  Krausz Tamás cikke és a válasz. Még Krausz Tamástól és a reakciók ÉS, Magyar Hírlap (a link a Terror Házára mutat, végtére is az ő kiállításuk körül indult a kavar.) És mégegy a Heti Válaszból.

—

Hát, első nekifutásra talán ennyit. Részletkérdéseken még érdemes rágódni. Többek között azon, hogy az állam és törvények miért tehetetlenek az MGiorgio féle rasszizmussal szemben, miért nem jutnak dűlőre a gyűlöletbeszéd kérdésében, s hogy miért vakvágány az iskolai integráció.

No, béke veletek, és persze “Öljünk meg minden rohadékot” (Boris Vian, ugye ;)

(spoilerfree)

Igazából nem értem a nagyokos kritikákat.

Elképesztően primitív alapötlet és gyenge forgatókönyv. Igen, és? A klónok (SW II) története se egy matyóhímzés, mégis oda-meg vissza vanik érte a fél világ. Kitaláltuk a film közepénél, ki a gyilkos, meg sablonos, meg ezerszer lerágott, meg mink vagyunk a büszke tekintetű karvalyok, akik most széjjeltépjük, mert látjuk a hibát, hurrá, hol a fikadöfömbele.

Pedig ennyire nem egyszerű a dolog. Ashley Judd például pompás. A fényképezés is egészen rendben van. A film legnagyobb betegsége, hogy kicsit elkapkodták. A történet bevezetése tart majd az utolsó percekig, míg a lényegre maradt durván öt perc. Elfáradtak a végére, beleuntak, elfogyott a zsozsó, nem tudom. Ha ez az eleje kapott volna egy bőkezű ollót, és forgattak volna még jó negyedórányi részt, akkor az egyensúly is helyrebillent volna, és a méltatlanul mellőzött szereplők is alakíthattak volna kicsinyt.

Na nem mondom, hogy rohanni kellene a moziba; ha azonban kedvesünk meglepett már két jeggyel, nem kell ajakbiggyeszteni, eccer fogyasztható.

Kognitív disszonancia, másképpen: szarság került a levesbe.

Nomármost, ez a film(sorozat) azt gondolja magáról, amit egy jólfésült akciófilmnek gondolnia kell: pörgős, fordulatos, izgalmas, pompás kamerával, tökös gonosszal és Kieferrel. És persze mi is ezt gondoljuk róla. Akciófilm – nem filmdráma. Nyakatakert, hiteltelen és értelmetlen történet, idióta elnökjelölt (és hülye fiacskája), arab/orosz/szerb ellenség hitech “csakahadsereghasználilyet-nézzutána” cuccok, és persze demagógia, hatásvadászat bőséggel.

Ezzel szemben a filmből az utolsó percben kibújik a meg nem értett művészlélek, és próbál egy keserű hátraarcot mutatni. Mintha ettől a film egy cseppet is megváltozna. Nem fog. Ellenben a gondosan szövögetett zsákból kibújik a szeg és seggbeszúr.

Teri Bauernek életben kellett volna maradnia.

Humanitárius és műfaji okok miatt. Nem szerencsés, ha egy film ilyen esetlenül próbál meg kitörni kereteiből. Az ilyen semmi kis akciófilmek a maguk világában tökéletesen elfogadható és befogadható kerek egészt alkotnak. Viszont csak akkor maradnak hitelesek, ha a világukban maradnak. A 24 akciófilmnek remek, de filmdrámának hihetetlenül szar. A film ilyenkor egyrészt teljesen más nézőpontba kerül, és az eddig elviselhető színészi játék silánnyá foszlik, a történet értelmetlensége az arcunkba tolul. Másrészt ekkor illene filmdrámaként viselkednie, felkészítenie a nézőt az elkerülhetetlenre, sorsokat, érzelmeket, karaktereket finoman ábrázolni, meghatni, szívbe markolni, letaszítani és felemelni.

(ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne helye az útkereső filmeknek, de azok eleve tudatják magukról, hogy mifélék)

Másrészt az akciófilm mese. A királyfi és a hétfejű, ugye. A mesének kutya-kötelessége úgy végződnie, hogy a történet elején kibillent világrend a végére helyreálljon. Különben úgy kapcsolhatjuk le a villanyt álomvilágba tartó kicsi gyermekünknek, hogy: dejókibasztamveled, hehe. Az akciófilmben a főhősnek és b.családjának, akikért végig izgultunk (bár néha megütnénk azt a sipákoló muffot) életben kell maradniuk. Még ha a világ össze is dől körülöttük.

Különben olyan dejókiba helyzet van.

A bloggerek védőszentje, az index épp kurrens linuxalázó fórumán kaparta ki vki hamvából ezt az ősrégi csontot.

Beszéljen a piac – Nézzük a számokat

De most nem is ez a megmondandó, ezt majd a szorulásos agytekervényeiből vöröslő fejjel kipréselő kreatív meggyónja majd, jól. (A windowsra fejlesztő profik pontosan tisztában vannak a windows gyengeségeivel és a marketingesek hazugságaival. Feltehetőleg ezért is nem a hozzáértők nyomulnak a fórumokon vérbealázni a linuxot. Ahogy ez fordítva is igaz, gondolom.)

Mi, okosok és tisztánlátók megmosolyogjuk a nyilvánvaló csúsztatásoktól hemzsegő esszét, ahogy a kedvesünket is, ahogy az ertéelen beszopja a minőségi mosóporról szóló beetetőt. Pedig feltehetőleg kábult, idióta mosollyal nyalogatjuk ugyanezt a mézesmadzagot, amikor videokártya, pda vagy autóvásárlás közben csőlátással meredünk a kiválasztott, gyönyörű és megszereznivaló árucikkre :P

Ilyenek vagyunk, ez ettől működik. S mivel működik, a Microsoft akkor jár el ésszerűen, ha kihasználja ezt.

Szép, színes doboz kell a linuxnak, meg nyakkendős ügynök-üzletkötő-tanácsadó-szofvermérnök. Ekkor jön majd el a linux aranykora.

S asszem ekkor fogom majd letúrni a használhatatlanságig idiótabarát linuxomat, s keresek vmi használható, átlátható és kézbentartható rendszert. BSD-t, vagy mittomén.

Nomármost az van, hogy az üveges Pilsner Urquell messze jobb, mint a dobozos. Az édes sörnél csak a savanyú a rosszabb. Ez meg itten édes-savanyú.

since 1842

Ezúton szeretnék hát minden érdekeltnek köszönetet mondani a célcsoportoptimalizált hozzáférés hasznos és üdvözlendő elterjedéséért. b+

Köszönöm.

- Piros.
- P I – R O S.

- Asszonyom, értse meg kérem, nem tudunk mit tenni.
- Egy fél éve, amikor utoljára beszéltünk, még minden rendben volt; hogyan történhetett?
- Nem tudjuk asszonyom, sajnálom.

Az igazgató – miközben próbálta megnyugtatni az édesanyát – végignézett a tantermeken. Minden termet folyamatosan felügyelt a monitorokon keresztül. A tanítás rendben folyt. A tizedikben éppen művészetismeretet tanultak. A tízéves tanulók rezzenéstelenül figyelték a monitort, amely egyszínű piros volt. A hangszórókból kellemes hang szólalt meg:

- Piros.
- P I – R O S – feleték a gyerekek egyszerre, szépen.
- Piros – szólt újra a hang.

A gyerekek feszülten figyeltek, és próbáltak ügyesen válaszolni. Minden tanuló előtt kis világító kör mutatta a krediteket, a jó válaszokért újabb kreditek jártak; a rosszakért levonás. A kreditek rendkívül fontosak voltak, beválthatóak voltak bármire. Az étkezések során ez alapján választottak maguknak cukorkát. Valójában nem cukorkák voltak, de mindenki így hívta ezeket apró kis golyókat. Tartalmaztak minden fontos tápanyagot, vitamint, gyógyszert, egyben. A tápanyagban gazdagabb, szebb és finomabb cukorkák több kreditbe kerültek, a soványabbak kevesebbe. Sikerült tökélyre fejleszteni őket, más élelemre nem is volt szükség. Nem is igen volt más élelem.

Kreditpontokba került a segítő is. Ezek fényes karikák voltak, a gyerekek a nyakukon, a kezükön és a lábukon viselték őket. Lehetetlen volt nélküle élni. A tanítás során, amikor leültek, a segítőt csatlakoztatták a padokhoz. Ha a gyerek túl mozgékony volt -ami persze akadályozta a tanulást, így a kreditpontok megszerzését is- a segítő szorosabban a padhoz láncolta a nabulót, aki így jobban tudott figyelni. Amikor a folyosón elvonultak a körletükbe, egymáshoz csatlakoztatták a segítőket, hogy ne tévedjenek el és elférjenek a zsúfolt utakon. Persze a legfényesebb, legszebb segítők rettentő sokba kerültek, de egyben utaltak viselőjük rangjára is. Bárhová is mentek, mindig odakapcsolták magukat. Ez biztonságot jelentett, lehetetlen volt nélküle élni.

- Piros.
- P I – R O S.

Rendben mentek a dolgok. Általában. (Egyszer, hibás programozás miatt a pinkre magentát tanítottak, amiből ugyan kisebb bonyodalom támadt, de hamar megoldották a problémát. Azóta a pinkre mindig magentát tanítanak).
Időnként azonban akadtak, akikkel gond volt. Akár ezzel a TH1984-es diákkal. A kreditpontjai rohamosan fogytak.

- Nem tudjuk, asszonyom. A vizsgálatok szerint nem hall a gyermeke és látása is rohamosan romlik. Szervi okot nem tudtunk kimutatni, teljesen egészséges. Mintha nem akarna tudomást venni a világról. Sajnos már a segítőt is levetette.
- És nem tudnák visszaadni rá ?
- Nem kényszeríthetjük. Saját magának kell belátnia, hogy szüksége van rá.
- De így el fog pusztulni.
- Sajnálom asszonyom, tehetetlenek vagyunk.
- Értem, és köszönöm. – a monitor képe elsötétült.

A Segítő nélkül ki fogják közösíteni, és előbb-utóbb kikerül a rendszerből. Az így tengődő söpredéknek csak a legegyszerűbb, etetőkbe kihelyezett cukorka jár. Mivel veszélyesek, kivetik őket a városokból. A kietlen kősivatagban persze lassan megőrülnek, megölik egymást, vagy önmagukat.

Az igazgató ilyenkor már tapasztalatból tudta, hogyan fognak elfogyni a tanuló kreditjei. Rettenetes volt látni. Ha akár csak a feleslegesen elveszett pontok felét sikerülne iyenkor a saját számlájára írni… Beleborzongott a gyönyörűségbe; mennyivel előrébb lehetne. De persze így sem panaszkodhatott. Csak sajnálta.

Kicsinyt.

Naszóval, khhmm, a lényegre is térnék. Nevezett vádlott kegyetlen és beteges módon, előre eltervelten, igaztalanul, akadék- és okoskodva, a blog logjának finom szövedékét felhasítva mintegy, ésatöbbi, ésatöbbi. Az elkövetett bűntettek súlya ugyan csekély; de kérem, mi lenne, ha? Naugye.

De most nem is ez.
Döntenünk kell. Most. Vagy soha.
Rabok legyünk-e, vagy… (ne pisszegjünk ott hátul, a karzatról lelógó egészoldalas flesst pedig kérem kapcsoljákki; nagy is meg ronda is meg… nna, köszönöm).

Holistart… igen. Tehát, hogy kell-e ez nekünk, vagy sem. Kérem szavazzanak! Lehet SMS-ben (az sms díja 400 Ft+ÁFA, minden századik sms bónuszként 1 napos énisloptamfizessérte.hu elérést nyer, illetve a szavazók között értékes beúszó reklámok, 1 gigabájtos fless bannerek illetve animgifek nyerhetőek az index.hu jóvoltából) és telefonon (a hívás díja az életéből ellopott 365×4 óra, minden telefonáló 3650 db, vissza nem váltható műanyagsörösüvegreklámot kap ajándékba).

Ne feledje! Többször is szavazhat, és minél többet szavaz, annál nagyobb az esélye, hogy megnyerje a “A webdesignhoz nem kell érteni, csak eladni” című bestsellert a crn kiadó gondozásában. Ráadásként megkapja a “nagymama miért olyan nagy az arcod? mert debiánt használok” feliratú háziáldásként is használható örökérvényű vérlázítót is. Üres, flémtelen napokon pompás ajándék.

Nos. Kedves egybegyűltek! A kérdes az tehát, hogy:

BUZI-E VAGY, ÖCSÉM?!

A reklám után visszajövünk.
Vagy nem.

Ült ott egy teljesen normális faszi, aki a tünetek alapján fullos pánikbeteg. Ez a Csernus meg bemagyarázza neki, hogy a kapuzárástól fél; meg vállalja be, hogy jókat beszélget az asszonnyal.

Namármost a pánikbetegsége ettől leginkább csak az asztal alá fog fordulni a röhögéstől.

Sajnos volt a közelemben pánikbeteg, a képlet a következő:
- a betegség egyik tünete, hogy a delikvens fél az utazástól. De iszonyatosan. Busz, autó, villamos, egyre megy. Lesápad, leizzad, fullad; ami kell, kajakra.
- kezelte pszichiáter, csak rosszabb lett;
- kapott nagyon durva nyugtatókat, csak rosszabb lett.
- kapott nagyon durva depresszió elleni szereket, csak …
- a következő lépés a “beutalás” lett volna, asszem nem kell részletezni.

Végül iszonyat szerencsével talált egy belgyógyászt, aki segített:
- megtanította vmi trükkös légzőgyakorlatra;
- kapott vmi keringésre ható enyhe gyógyszert (nem dilibogyó);
- megtanította, hogyan kell fokozatosan visszaszoktatnia magát a közlekedésre;
Szóval elmúlt dilidoki és pszichedelikus mentholos cukorka nélkül.

A betegség később nagyritkán visszatért egy kicsinyt, de egy idő után teljesen elmúlt.

Csernus, ezen nincs mit bevállalni b+.

A vezér a palota legmagasabb erkélyén állt, s végignézett a városon. Az övé volt.

Egy szolga kétrét közeledett hozzá.

- Uram…
- Nos ?
- A népnek vezérre van szüksége, Uram.
- Ezt mondták a jósok?
- Cselekedni kell, Uram.
- Mit javasoltak?
- Ami már bevált, Uram.
- A Vihart?
- Igen, Uram.

A Vezér tekintetén egy röpke pillanatra árny suhant át.

- Rendben. Készítsék elő.

Az előrejelzések szerint a mai napon ismét tornádó-erejű vihar várható Budapesten. Ma reggel felkértem a Fővárosi Polgári Védelmi Parancsnokságot, hogy fokozott készültségben álljon készenlétben a viharkárok elhárítására.

A szentély padlójára egy ötágú csillag volt vésve. A csúcsokban egy-egy gyertya égett. Az egyik gyertya egy ellopott és ledózerolt óvodában bolyongó gyermekkacajt zárt magába. A másik egy kivágott erdő fáinak sóhaját. A harmadik egy élve elpusztult szerencsétlen koromfekete tüdejének egy darabját. A negyedik egy húsz évig a fiókban rohadó és megfúrt telefonberuházás soha fel nem hangzó telefonjainak csörgését. Ez már jó régről maradt itt, olykor hasznos még. Az ötödikben senki sem tudta, mi rejtőzhet. Ezt csak egy öreg, bölcs varázsló merte egyszer megnézni, de ő is azonnal beleőrült.

A Vezér a csillag közepére állt. A szolga halkan varázsszavakat kezdett mormolni: “hatpárti egyezség”, “tender”, “lobbi”… S ahogy a szavakat kiejtette, azokból sűrű füst támadt, amely egyre erősebben kavargott, majd hirtelen egy vakító fénysugár tört elő a Vezér kezéből, egyenest az ég felé.

…

- Uram…
- Nos?

A szolga még jobban meghajlott.

- Nem tudjuk uralni.
- Sejtettem.
- Minden oda lesz.
- Mennyi marad?
- 1%-nál kevesebb.
- Hiszen most 5% felett vagyunk! A bölcsek mit mondanak?
- Már csak a végső megoldás maradt.
- Akkor… hozzák a lányomat.

A lányt levetkőztették, majd lefektették meztelenül, elbódítva a csillag közepére. A Vezér kést ragadott, s amint a kántálás véget ért, lesújtott.
A lány azonban madárrá változott, s huss, kiröppent a körből. De elmenekülni nem tudott, össze-vissza keringett a szentélyben, nekicsapódva hol egy csontváznak, hogy egy fáklyának. Végül talált egy rácsos ablakocskát odafennt, de beszorult a rácsai közé. Ez darabig vergődött, aztán elcsendesedett.

- Az áldozat… érvényes?
- Nem tudom, Uram. Talán.

Teljes félreértés a ma esti budapesti tornádóról szóló hír – nyilatkozta a főpolgármester délután az InfoRádiónak. …elmondta: nem ő adta ki azt a Főpolgármesteri Hivatal sajtóirodájának fejléces papírjára írt, s a szerkesztőségekhez eljuttatott közleményt, melyben az áll, hogy aki teheti, maradjon otthon.

A hófehér madár elpusztult. Fellobbant, majd szurokká változott. A forró, fekete ragacs lassú érben folyt végig a szentély oldalán, majd csatlakozott a falra rakódott vastag, poros kátrányhoz.

A Vihar elkerülte a várost. Csak egy távoli falucskában volt felhőszakadás, amely elöntötte az összes házat. A helyi polgármester szomorúan nézte, ahogy a vízelvezetőnek hozott sóderból épült garázsát a víz elmossa.
Szépen, csendben.

“Én két és fél évig éltem agglegény módon egy harmadik emeleti lakásban, ahol alatta pont volt egy éjszakai buszmegálló; és jöttek ezek a bunkó, paraszt metálosok meg rockerek a wigwamból vagy mentek a wigwamba éjjel kettőkor -aludni szerettem volna- és ott hangoskodtak, huligánkodtak a nyitott ablakomnál nyáron, és akkor bizony előfordult hogy közéjük dobtam egy petárdát…”

van folytatás is :)

“… a fejlesztés vége az lett, hogy fogtam egy petárdát és szigetelőszalaggal szögeket csavartam köré …”

Hallgassátok, jól!

Nincs valakinek egy szöges korbácsa holnapig?

(in memoriam estfm rádió)

A redmondi Amerikai Élelmiszeregészségügi Kutató és Fejleszőintézet (AFOODI) vizsgálatai szerint a tejberizs rákot, súlyosabb esetben akár halált is okozhat.

“Kutatásainkat a 3-10 éves gyermekek korcsoportjában végeztük, és arra az eredményre jutottunk, hogy a tejberizs halálos szövődményekhez vezethet.”

Az Intézet már évek óta figyelmeztet a tejberizs veszélyeivel kapcsolatban.

“Az eredmény minket is megdöbbentett” – nyilatkozta Ken Brown, az Intézet vezetője. “Addig is, amíg a pontosabb, részletesebb eredmények nem állnak rendelkezésre, javasoljuk a már több évtizede használt és 100%-osan biztonságos tejbegríz fogyasztását”.

.

Eddig a közlemény. Nem szoktunk híreket postolni, de most egy gyermekeinket is érintő, rendkívül fontos kérdésről van szó, ezért a fejleményekre visszatérünk; itt a Cloneshiten.

Kiegészítés: gyűjtjük az anyagot ezerrel. Várhatóan 10.15-re elkészül egy részletesebb elemzés a témában. Az ügyben az illetékes magyar minisztérium vezetője is nyilatkozni fog. Szeretnénk leszögezni azonban:

• Nem kívánunk állást foglalni tejberizs vs. tejbegríz kérdésben.
• Szeretjük mindkettőt, hol ezt, hol azt toljuk magunkba.

Rajta vagyunk az ügyön, na.

—-

9.40:
Pörögnek a dolgok, kis összefoglaló:

Mint tudjuk, a tejberizst még a 70-es években kezdték fejleszteni nagy kutatóintézetekben, többek között a Berkeley Egyetem. Nagy cégek fejlesztették tovább és használják ma is biztonságosan. Ez a TejbeRizotto (TM). Azonban egy finn fiatalember ellopta a receptet és saját maga kezdte kotyvasztani az étket, mert az eredetit drágának találta, s mert szerette volna a közösség számára hozzáférhetővé tenni. A tejberizs, ahogy ő nevezte, villámgyorsan elterjedt a világon. Addig nem is volt baj, míg az üzemi étkezdékben is alkalmazni nem kezdték. Bár a szakemberek figyelmeztettek, hogy ebből komoly baj lehet, a tejberizs nem megbízható; lassan a gyermekétkeztetésben is helyet talált.

folyt köv…

Csak, hogy tudjátok milyen véres harcok dúlnak szerkesztőségünkben:

- Nem kellene leadnunk ilyen híreket. Pláne, hogy a hír fele lemarad.
- Mármint, hogy csak akkor okoz rákot a rizs, ha tüdőbe kerül?
- És akkor minden rákot okoz, nem?
- Mindent nem írhatunk le részletesen, ez nem Élet és Tudomány, vazze.

…

- Figyelj, már mindenhol megjelent a teljes hír, nem kellene…
- Rendben, rakd ki, ha annyira fáj. Jah és itt ez az új banner. Új hirdetőnk, főhelyre kerüljön.
- “NanoFood”. És mit gyárt ez a NanoFud?
- Tejbegrízt, miért?

—-
10.45

Újabb információink szerint a legsúlyosabb megbetegedésekben a rizsszemek még a tüdőbe is lekerültek.

“Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a biztonság. A nem megbízható megoldások rettentő kockázatot jelentenek. Törvényi lépéseket fogunk kezdeményezni.” – jelentette ki Ken Brown. “Meg kell állítanunk, hogy az ellenőrizetlen ételek tönkretegyék életünket. A veszély nem csak a gazdaságot, de már a nemzetbiztonságot is fenyegeti.”

Ken Brown ugyanakkor cáfolja, hogy a kutatásokat a NanoFood támogatná. “Ez is csak olyan aljas hazugság, amilyeneket nap, mint nap hallhatunk a tejberizs fanatikus híveitől.

…

Kész, vége; nem bírom tovább a hülyeséget adagolni. A lényeg lejött, asszem; a miniszter pedig elmehet a francba.

Na, béke veletek.

Az elmaradott agyakhoz pedig muszáj alkalmazkodni, mert lépten-nyomon arcbaszarnak.

Különben nézz csak körül odabent, biztosan akad ott egy villanykapcsoló; felkapcsolni ugyebár.
Nahátakkor.

:(

Ha valamit nem sóznak el, akkor az ehetetlenül édes, esetleg a fele jégkocka; de, hogy az alja szénné van égetve, az ziher.
Így szeressük. Ez a sztenderd.

Meg ez:
alaprecept: víz, cukor, aroma, színezék, sűrítőanyag, ízfokozó, tartósítószer;

zöldségleves: az alaprecept + fehérrépa
lekvár: az alaprecept + zselatin
szörp: az alaprecept sűrűn
gyümölcslé: az alaprecept hígan, lehetőleg UV színekben
kecsöp: az alaprecept pirosan
margarin: az alaprecept + növényi zsír
csokoládé: az alaprecept + növényi zsír – víz
virsli, felvágott: az alaprecept + szója
…

- Jól van már, higgadj le. Te választasz; nem kell megvenni, ami nem tetszik a finnyás arcodnak, vazze.

Pompás. Akkor ez ennyi volna. Jövő héten megoldjuk az olajválságot, a rasszizmust és a környezetszennyezést. Kifelémenet a kóláspoharakat és a popcornzacsikat kéretik kidobni, azt a fiatalembert a hátsó sorban pedig ébresszék már fel. Köszönöm.

…

- Kislányom, mi volt ma az ebéd az iskolában?
- Zöldségleves, utána lekvárostészta és ivólé. Jah, és volt még csoki is.

Zöld?

- …akkor legyen piros.
- Nem jó, olyan már van.
- Kék?
- Olyan meg pláne.
- Esetleg fele piros, fele kék…
- MONDOM: egyedi. Valami különleges, újszerű, fiatalos. Nyílt, vidám, őszinte, játékos. Igen ez az: játék. Ez jó. Társ…Üzenet… Üzenet, amely a társhoz szól. Amely megérint. Legbelül. Észre sem veszed, mégis megszereted. Nem tudod nem szeretni. Mert legbelül megérintett a Társad. Nna?
- Rózsa.
- Egy hét múlva itt legyen minden korporét. Végeztem. … Csak tudnám, mit szerencsétlenkedtek ezen…

… két hónapon keresztül. Este tízig. Az asszonyt már csak fényképről ismerem. Alig bírtam megnyugtatni, hogy nem a grafikuslányokkal henteregtem. Kidolgoztunk minden tervet, beszíneztünk mindent. Többszáz szakember. Frizbi, gitár, póló, versenyautó, még vécépapír is. Hány színben is?
- Ötven.
- Ötven. És ezek után: rózsaszín. Rajtunk fog röhögni a szakma. Nem. Az egész világ fog rajtunk röhögni.
- Majd azt mondjuk rá magenta. Hmm?

Az egyik budapesti belvárosi általános iskolában az első osztályban a tantónéni stopperórával méri, hogy a nebulók milyen gyorsan oldják meg a matekpéldákat.

…

A tisztelt tanerő számára javasolnám karriercélnak a kézi kőfejtésben történő gyors előrehaladást. Ha elég kemény, akár még csákány is lehet belőle.

- Te komolyan azt hiszed, hogy többet érsz másoknál?
- Hmm… Egy állatnál, aki naponta lilára veri az asszonyt és megerőszakolja, talán igen. Baj?
- Azért ne légy olyan biztos benne, hogy igazad van.
- Mire gondolsz?
- Netán ennek az egyszerű léleknek az agresszivitása és önfeláldozása kell ahhoz, hogy egy háborúban megvédje a satnya tested és a gyermeked életét.
- De a feleségének attól még fájnak az ütések. Egy rohadt szemétség, amit tesz.
- Olyan biztos vagy benne, hogy a Te törvényeid és Te értékrended a tökéletes? Nézz körül. Lehet, hogy a világrendednek köszönhető, hogy megteheti. Másrészt más törvények szerint pedig ez nem bűn. Az is lehet, hogy ez kellett ahhoz, hogy fennmaradjon a fajod.
- Te most véded?
- Az ítélkezés nem az én dolgom. Én csak szemlélődöm.
- Azért én eldönthetem, hogy mi a jó és rossz, nem?
- Az az “ember” nagyon szerette a feleségét; mindennél jobban. De az asszony visszautasította. Nap, mint nap. Emberünk arca égett a szégyentől, pedig mást nem akart, mint egy kis megértést, ölelést. Nos, szeretetet most sem kap, de legalább nem bántja többé a visszautasítás. Éjszakánként néha arról álmodik, hogy a kedvese kézenfogja. Ilyenkor az egész teste beleremeg a boldogságba. Földöntúli érzés, nem is értheted, ha még nem élted át. Persze a másnap másnap, az alkohol pedig segít legyűrni mindent.
- Ettől még nem megoldás…
- Nem arról beszélek, hogy mi a megoldás, és mi nem. Ahogy nem sütöm rá a bűn bélyegét, úgy azt sem akarom megmondani, mit tegyen. Csak érteni akarom.
- De én…
- Te légy büszke arra, ami vagy, s ami leszel. Lehetsz halált hozó angyal, próféta, vagy megváltó. Harcolnod kell, felteszem; s legyen éles a kardod és erős a kezed. Csak néha emelkedj el vízszintes világodból, hogy el ne tévedj.

Ezt nem veszi be a gyomrom.
A danone termékenként 1 kemény magyar forinttal támogatja a beteg gyerekeket. Nemes.
Namármost:

• Egyrészt magának adakozásnak a reklámja nagyságrenddel többe van, mint maga az adomány.
• Másrészt aljas módon átveri a vásárlót: “te most nem minket gazdagítasz csengő arannyal, hanem a beteg gyerekeket támogatod.”
• Harmadrészt, ha ezt tisztességesen művelné, akkor támogassa annyival a gyermekeket, amennyivel akarja, majd vésse ki a homlokára arany betűkkel, hogy mi bizony.

És akkor azért veszem a terméket, mert lám milyen jófejek. Ekkor nem kell rosszul éreznem magam, ha nem veszem a löttyedt levüket. A reklámköltés ugyanaz, a támogatás ugyanaz, a bevételük sem kevesebb. Ha pedig emiatt mégis kevesebb, akkor kergessék meg a reklámszakembereket jól, de ne bújjanak beteg gyermekek mögé.

- Piros
- Milyen piros?
- Hogyhogy “milyen piros” ? Hát csak piros.
- Olyan nincs, hogy piros. Vörös, vagy valami világosabb?
- Te mire gondolsz?
- Én nem gondolok semmire. Te vagy az író, neked kell megmondanod milyen piros. Én honnan tudjam?
- Képzeld el.
- Nem megy, ha nem mondod meg, milyen.
- Hát jó, legyen. Ha szomorú vagy, akkor mélyvörös. Amilyen a Grófné rúzsa a harmadik emelet kettőből, aki mindig olyan szomorkás félmosollyal simított végig a fejemem, miközben elindult esténként felvigyázni a tánciskolába. Vagy, mint a rózsa, amivel egy órán keresztül szobroztál a moszkván. Vagy mint Kriszta arca, mikor másnap összefutottatok, amint édesen andalgott azzal a tetűvel, aki még reggel a barátod volt. Vagy mint Edit ajka, miközben épphogy rúzzsal ki nem írta a homlokára, hogy “csókolj meg már, te mamlasz”. Vagy mint a mentő keresztje a ködös éjszakában, miközben dideregve magadhoz ölelted a gyermeked.
Piros, na.
- Értem. De akkor most melyik?
- Most sem érted? Ez nem egyfajta piros, hanem “A piros”.
- De..
- De nem akarom elmondani, mert akkor megfosztalak attól, hogy mindig másnak lásd. Hogy újra és újra másként éld meg. Nem akarom megkötni a tudatod. A gondolat a tied. Ahogy az emlékeid is.
- …
- #0000ff
- :)

Ma este rögvest a kötelező irodalommal kezdenék: Aldous HUXLEY: Szép új világ

-De az Epszilonok esetében nincs szükségünk emberi értelemre – jegyezte meg Mr. Foster igen bölcsen.
Nem volt rá szükség, hát nem is bajlódtak vele.

A dolog úgy áll; hogy megszívtuk.
A jövőben az Epszilonokat direkte hülyének tenyésztik, majd -hogy sorsuk elfogadják- drogokkal etetik őket. Ahogy mindenkit. A könyveket, melyből a világ visszásságára fény derülne, pedig hét lakat alatt őrzik.

De nem kell aggódni, most minden másképp van. A népek nem bámulják szabad perceikben a képernyőre szegező médiahulladékot. Könyvtárakba járnak, mert szabadon hozzáférhetnek az irodalomhoz; nem zárják el enmagukat a tudástól. A való világot átélik, és nem nézik.
Vagy nem.
Persze, hiszen erre tenyésztődtek. Lombikuk a TV, s ettől kapják a napi butító adagot is. A kasztok manapság vhogy így festhetnek:

- aki fel sem fogja
- aki felfogja, de nem tud kitörni
- aki felfogja, de nem is akar kitörni

S ha bárki kívülállónak érezné magát, jó eséllyel téved. Legfeljebb a kasztban áll magasabban és más a kábítószere. De kábítószere mindenkinek van.
Hiszen erre tenyésztődtünk.

Alkotója: Fogarasi Zoltán alias tux.

Mit is mondhatnék, a kép mindent elmond :)
Mély meghajlással adózom az alkotónak. A kitartás, a hozzáértés és szerencse pompás adománya.
Ezért érdemes.

Az ember csak tervezget, morzsolgatja a tett magvait magában, aztán a dolgok megtörténnek; csak úgy.

S még valami: ha meg kell köszönnöd valamit, legjobb lesz, ha sietsz; mert lehet, hogy soha többé nem tudod majd megköszönni. Üres frázisnak tűnik, de csak addig az, amíg mardosni nem kezd.

A mai k. irodalom: Mihail Bulgakov: A Mester és Margarita.
Nem érdemes kihagyni, komolyan.

Bizonyára mindenkinek feltűnt már, hogy a legjobb dolgok a legegyszerűbbek is egyben (ajánlott irodalom: Robert M Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete). Akár atomfizikáról, akár webdesignról van szó. A fejlődés egy lépcsőfoka, amikor a gányból kikristályosodik a Megoldás, mely ugyanazt tudja, mint a bonyolult, csak egyszerűen és jobban. S míg a katyvaszból egy
idő után nem lehet továbblépni, addig a letisztultság megmutatja az utat…nos, a következő gányolás felé ;)
Talán azért pepecsel a designer órákig egy apró css kóddal mert szebb lesz oldal? Mert több pénzt kap érte? Mert a jövőben könnyebb lesz az oldalt fejleszteni? Mert ezt a célszerű? Frászt. Keresi a Megoldást.

A baj csak az, hogy ezt nehéz megtalálni; törni kell magunkat, bizony ám.
Pedig sokszor ott a megoldás az orrunk előtt. Esetleg nem hisszük el, hogy ilyen egyszerű. Vagy csak nem érjük fel ésszel. Talán a túlságosan csodálatos volna? Mindegy is. Az út nehéz. Érdemes?

Attól függ, hogy mi a cél. Ha egy eladható oldal kell, akkor nem. Kérdezzük meg agyarország vezető webfejlesztőit, miért tolták évekig frontpage-dzsel. Nos?

A designer anyaga nem a css kód, hanem önmaga. Minden egyes apró egyszerűsítés maga a megvilágosodás, mini nirvána. Az agyi mocsokban tocsogás állapotában hihetetlennek tűnik ugyan, de ez felemelő érzés. Kajakra mondom, kívánja az ember újra és újra. Függőséget okoz.

A css drog, vazze.

Na, béke veletek, bogarakat kéretik nem eltaposni.

Bye, Aewyn.