10. 06-07. Cod Estek (Szövetség 39 Galéria): Elvárásaimnál jobban sikerült, különösen a második nap. Varázslatos és izgalmas helyszín, jó közönség, jó koncertek. Vaspöri Ferenc úr live-ja már le is tölthető (Cooler koncertje decemberben, Noise64-é pedig januárban repül fel.) és fotók is felkerültek már az eseményről.

10. 11. Mesedélután 3. (PPKE BTK, Piliscsaba): Kidurrant a diavetítő izzója. Ez legalább tükrözte az aznapi hangulatunkat. Majd remélem tavasszal újra.

10. 21. Szokásos Party (Bázis): A szokásos. :)

11. 11. Fater 50. szülinapja: Öltönyben mindenképpen vicces játszani.

11. 18. NEWNEW! Festival 2006 (Club Fleda, Brno): A város csendes és benne korán bezár minden, sok villamossal, sörrel és jackpot számlálóval bír. A cseh lányok és a fiúk is általában picik. Tudom, mi voltunk a meghívott külföldi művészek szerepében, de ettől függetlenül is nagy adag szeretetet és törődést éreztem ottlétünk alatt. A fellépésünk napján elhangzott koncerteknél többször is feltettük magunknak a kérdést, hogy egész pontosan miért hívtak minket ide játszani, de újra és újra csak arra jöttünk rá, hogy kár ezen töprengeni. Nagy tiszteletet érdemel a szervezés és a promo is, elsőosztályú meló volt, ahogy én láttam. A helyszín pedig húha de milyen tökéletes volt, bezony. Fotózgattunk is.

11. 25. Hangosan Villogó Kockák (Grand Café, Szeged): A hosszan kinyúló, 4. emeleti helyszín csodás volt, Szájmonnal azt beszéltük hazafelé, hogy az egész – mind fogadtatását, mind hatását tekintve – jobban sikerült, mint vártuk. Akármi is a cél, egy ilyen helyzet mindig bőven jó már. Zajos a távfűtés. Tornado úr flickr áramlása az eseményről.

12. 01. Deaf Company Party (Pub Fiction, Sopron): Kiváló elosztással és hanggal rendelkező helyen játszottunk jó fej arcok társaságában. Közhely, de ez kihozta mindannyiunkból aznap a legjobbat. Több nekem nem is kell. A távfűtésnek ugyanolyan zaja volt itt is. Loituma!

Köszönök mindent minden lelkes szervezőnek.

UPDATE: És amennyire feledhetetlenül jól sikerült, annyira botor módon hagytam ki a szórásból a 11. 24-i Vector Lovers plusz Cooler live-ot az A38 hajón, a Chi Faculty keretein belül. Valami óriásiról maradt le az, aki nem gyütt.

BOARDS OF CANADA: TRANS CANADA HIGHWAY (5 csillagocskából 3 csillagocska, ez náluk azt jelenti: próbáld ki)
Neon Music 28 perc | 6 szám

Családi vállalkozás Az 1989-ben, ne vével ellentétben nem Kanadából, hanem a skóciai Edinburgh-ból útjára indított BOC-t egy testvérpár, Michael és Marcus Eoin Sandison alkotja. Kísérleteznek, méghozzá elektronikával – különös és különösen izgalmas hangfestményeik (Twoism, Geogaddi, Music Has The Right To Children) az experimentális ambient színtér megkerülhetetlen darabjai. Tavalyi, szokásuk szerint zseniális, The Campfire Headphase című albumuk húzószáma (Trans Canada Highway) köré építették legújabb szösszenetüket, melyen a címadó kompozíció mellett négy új szerzemény és egy remix található. Félórás utazás, űrhajó nélkül, mégis nagyon messze, egy olyan tájra, ahol semmi emberszerűt nem találni, sőt semmi olyat se, ami a Földre emlékeztetne. Leszámítva persze a zenét. bobdetroit - wan2 2006. augusztus

Gondolkodtam, hogy sorra vegyem-e röviden, mik teszik ezt a művet rosszul megírt csacskasággá (azért a Trans Canada Highway mint a TCFHP húzószáma különdíjat érmelne, nem beszélve arról az odafigyelésről, ami a szerző tollát vezette itt: “…ahol semmi emberszerűt nem találni“), de olyan fájdalmas az egész, hogy a szerzemény egyszerűen önmagáért beszél. Mikor lesz itthon elektronikus zenével jól foglalkozó nyomtatott sajtó?

Nemrég leltem a svéd illetőségű C64 mágus, Goto80 moszkvai koncertjére a Rebel Pet Set Blogon. Minden benne van ebben az 56 percben, ami egy ilyen eseménynél elengedhetetlen: vokóderrel ízesített chip punkrock nótáktól kezdve a szuper 8bit elektropop és elektrobreak opuszokig bezárólag minden felcsendül, ami mozgást ingerel a hallgató végtagjaiban, és a nóták között pedig kedves párbeszédek zajlanak a közönséggel. Plusz van metálzene is. Szórakoztató és mozgalmas live ez kérem, lehet örjöngeni és fogni a hasat. E felvétel újabb bizonyíték arra, hogy a zenészagytröszt/labeltulajdonos/programozó Role Model és komái bátran nevezhetők a chiptune szcéna éllovasainak. Ne vegyétek komolyan. Jó szórakázást.

goto80_-_live_@_project_o.g.i._18062006.mp3

>Dátum: Thu, 15 Jun 2006 05:11:53 +0200
>Feladó: “Szilvi”
>Tárgy: szegedrõl
>
>Szia ! Mariannal már kb egy órája itt fényképezkedünk Szegeden. Zsolti
>szülinapja alkalmából. : ) Nézd meg ezt a helyet, telefonokat lehet >nyerni, regisztrálj te is. ; ) www.———.hu
>
>üdvözlettel

Zene: Micah Silver – Scale

A sok-sok eddig kapott idegen nyelvű spam szövege és kínálata annyira távolinak tűnt. Most pedig Szilvi megosztja velem legfrissebb élményeit.

Elmehetnék Szegedre, a ronda buszpályaudvarhoz, aminek még a kocsmájában is voltam, szétnézhetnék mindenhol a városban. Ha kérdezősködnék, előbb-utóbb kapnék olyan választ, hogy létezik 1 Szilvi, akinek van Mariann nevű barátnője, mi több, ismernek Zsoltit, akinek ugye születésnapja is szokott lenni, mégpedig valamikor június közepén. Innen már csak egy lépés az üzenet, amit Szilvi a telefonjával küldhetett.

Alig múlt hajnali 5 óra, és már jó 20 perce felkelt a Nap. Én nem mentem el a buliba, persze nem is hívtak.
Két szmájli jelez: egy az esemény okozta boldogságot, egy a hivalkodó kacérságot.
A spamuniverzum halni készül, majd átalakul: “Üdvözlettel”

Én pedig örökké emlékezni fogok rájuk. Fejembe költözött a valótlan hajnali üzenet onnan, ahol már kb. 1 órája történik valami. Ezt agyam ilyen vagy olyan formában képileg is elémtárja egy-egy tömegközlekedési járművön eltöltött daydreaming alkalmával, amikor például a stilizált, végtelenített Knorr családtól viszolygok majd. Velük mi lehet most?
Üdvözlet.

- Elsőnek a szokásos kérdés: Mesélnél arról, hogyan kezdtél el zenélni?

- Mivel a suliban az énekóra jó pár fontos évre elvette a kedvem a zenéléstől, ezért csak akkor indult be a dolog, amikor már az otthoni PC-k elérhető árúak lettek. Tehát a “klasszikus” úton haladtam, furulyától kezdve a C64esen, majd Amiga 500-on, 286-os desktop PC-n, 100Mhzes desktop PC-n át a laptopig. Volt pár év míg elektronikus zenélve kísérleteztem otthon, magamban, úgy hogy közben kizárólag élő, gitáros zenekarok koncertjeire jártam – hardcore, punkrock, indie – ezalatt észrevettem, hogy igenis vannak emberek, akik szimplán elektronikus eszközökkel és a számítógép segítségével is izgalmas zenét hoznak létre.

- Véleményed szerint ki csinált akkoriban intelligens zenét? Számodra mi tartozott ebbe a műfajba? Ill. Mi tartozik ide most? Mindenkinek mást gondol erről…

- Szerintem akkoriban az olyan srácok mint te vagy én, egyszerűen olyan gépekkel dolgoztak, amiket meg tudtak fizetni. Az egész szcénát azokhoz a srácokhoz hasonlíthatjuk, akik egész álló nap csak a kocsijukat bütykölik. A poén az, ahogy a technikát ízeire szedjük és a megpróbáljuk kitágítani a lehetőségeink határait. Akkoriban erre csak a hardver dobozzal volt lehetőség, most ott van erre a laptop. Még régebben ezek a masinák valószínűtlenül drágák voltak, így csak a gazdag cuki fiúknak és a kicsit bolondoknak volt lehetőségük zenélni. Az akkori hangyások nem mondhatóak különösen innovatívnak mai szemszögből nézve. Csak azért, mert valaki első volt valamiben, még nem jelenti azt, hogy az a valami marha jó is. Igazán izgalmasnak azt a zenét tartom, amelyik nem próbál kimondottan cool lenni. Minekután ma már sok ember van, aki számítógéppel akar zenélni, és a műveit meg tudja jelentetni a neten, egyre nehezebb és izgalmasabb lesz definiálni a jó zene fogalmát.
Mindenkinek mások az elvárásai, mindenki más zenei képzéssel rendelkezik. Ez a folyamat egyre inkább átláthatatlanná válik, és az ízlés-spéciknek (pl. zenei magazinoknak) egyre nehezebb dolguk lesz a referencia hősök kitalálásával. Ezáltal a hallgató egyre kevésbé hagyatkozhat bárki véleményére, emiatt saját magának kell véleményt alkotnia. Maga a hallás válik ismét fontossá, a hibátlan, megkönyörült szupersztárok pedig eltűnnek, ez így is helyes.

- Mi helyzet a Seldomtype-al? (itt jelentek meg 2004-ben a művész első vinylen kiadott zenéi – a szerk.) Az oldaluk már jó ideje egyáltalán nem működik.

- Sajnos az utóbbi időben elhanyagoltam a kapcsolatot ezzel a svájci kiadóval. Az utolsó információm Dennistől (a label egyengetője) az volt, hogy egy kis szünetre van szüksége. Dennis annak idején a Phonocake.org-on keresztül vette fel velem a kapcsolatot.

- Információim szerint Amigát és Buzzt használsz, amikor zenélsz. Próbáltál mar mást? Mennyire fontosak a technikai szempontok számodra?

- Sohasem voltam biztos abban, hogy a zeneszerzés valóban nekem való, ezért nem akartam igazan nagy összeget fektetni ebbe a hobbiba. Így leginkább freeware szoftverrel dolgozom. A Buzzmachines annyi lehetőséget nyújt, különböző hangzások megalkotásához, amennyit más szoftvernél még egyáltalán nem tapasztaltam. A kezdetekben kizárólag Amiga500-ast használtam, mert iszonyatosan zavart az elektronikus szcéna hi-tech őrülete. Minden koncerten folyamatosan egy világító almácskát kellett bámulnom, így végül is igazan kedvet kaptam ahhoz, hogy “régi szeméttel” dolgozzam inkább mindenféle hi-tech pluginnel teletűzdelt zenék készítése nélkül. Innen a nevem is: BAD COMFORT – mert nem olyan egyszerűek és könnyűek ám ezek a mindenféle dobozok.
Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a Buzz-zal is írjak olyan számokat, amik annyira töltve vannak effektekkel, hogy a végén csak egy hatalmas, össze-vissza zörejt hallasz. Ez egy találomra létrejött projektem, ami talán valamikor valamilyen kiadónál hallható lesz… Néha azonban még visszatérek a régi jó Amiga500 zajládácskához és élvezem a 8bit spur hangját.

- Melyik művész inspirálta a zenedet és a gondolkodásod leginkább?

- Miután régebben rengeteg rock zenét hallgattam, valószínűleg ez a műfaj befolyásolt leginkább. Nem tudom azonban, hogy vajon ez hallható-e a zenémen. Mostanság legszívesebben a netaudio szcéna hatásának teszem ki magam, beleértve az összes itt előforduló populárisabb műfajt: electronica, dubtechno, post-rock…

- Melyik internetes kiadó zenéjét hallgatod szívesen, és szerinted mi vár erre a szcénára a távolabbi jövőben?

- Kevés olyan kedvencem van, amikben meg is bízom. De miután a saját adásomhoz az Audioasylon mindig új zenéket keresek, nagyon sok különböző kiadótól töltök le folyamatosan különböző stílusú anyagokat. Egyféle zenei irányvonal hamar untatni kezd, ezért ugrabugrálok köztük: néha gitár, néha hip-hop, olykor house…
A jövőben új és új kiadók lesznek, sokkal több videó anyag lesz elérhető. Átláthatatlanul nagy lesz a kínálat, és sokan abba fogják hagyni, mert a kevés feedback által adott motiváció nem lesz elég számukra.

- Lesz új Bad Comfort album?

- Igazából ezt még senki sem kérdezte. :) A közeljövőben ismét egy Phonocake EP-t szeretnék összeállítani. Pillanatnyilag elég kevés időm van a zenélésre, emiatt általában remixekkel próbálkozom. Például olyan kis zenekarok számaival, mint akik a Piepmatz Records – független kiadónál találhatók, akiknek a honlapját is én szerkesztem.

- Milyen lesz várhatóan az új EP? Mesélnél róla egy kicsit? Hol hallhatunk legközelebb?

- Sajnos még nincs igazán kész anyagom. Folyamatosan, párhuzamosan dolgozom különböző cuccokkal, és nem tudok döntést hozni az egyik vagy a másik mellett. Emiatt az a tervem, hogy a kezdetleges dalokat más Phonocake zenészeknek adom, és inkább egy remix projektben kezdek el gondolkozni. De hogy erre mikor kerül sor, arról fogalmam sincs…Hm, remélhetőleg a drezdai Phonocake mp3label-en és egy válogatáson a piepmatz-records.de-nel is szerepelek majd. Ja igen: és persze remélhetőleg hamarosan a Nagy Magyar kiadónál: a Bitlab Recordsnál. :)

Bad Comfort@Discogs

Köszönet Pannikának a fordításért és tolmácsolásért, Kelt úrnak pedig a lektorálásért.

Ezúton is köszönet a lehetőségért Xrc kollégának és a Moiré csapatnak.

VBR Podcast oldalacska (frissítve)

Két-három héttel ezelőtt írt nekem Kovács Balázs (Xrc), hogy szívesen látna Pécsett mint fellépőt egy utcazenei rendezvényen. Fogalmam sem volt egy ideig mi lesz ez, majd később kiderült, hogy az eseményt a pécsi nonprofit Periszkóp rádió (majd lesz jobb weboldal, ha elindul) közeledő indulása alkalmából szervezte meg. Az alábbiakban a Pécsen töltött délután szubjektív élménybeszámolóját olvashatjátok.

A pozitívumokkal kezdem, majd a negatívumokkal folytatom, annak reményében, hogy a jövő rajtunk múló része ismét pozitívum legyen: 10:00 magasságában érkeztünk meg a pályaudvarra, ezután rögtön elfogyasztottunk egy lángost, majd elindultunk a Széchenyi tér felé. Találtunk egy ijesztően olcsó éttermet az ijesztően olcsó árú dolgokat hirdető reklámokkal való szembesülést követően, ahol ettünk egy jót. Ezután találkoztunk c0p úrral, akinek kezébe nyomtam 1 Polyphonic Petalst. Ekkor már elmúlt 13:00 óra, ideje volt összedobni a helyszínt, ahol játszottam, elindultunk a Király utca 15-be. Xrc élőben is ugyanolyan jó fej, mint neten, és szinte csak gratulálni tudok neki, mert rögtön kiderült, hogy mondhatni egymaga rakja össze a többi helyszínt is (1,5 km2-es körzetben még másik 3 helyszín is volt a rádió stúdiójával együtt) és figyelt egész délután, hogy mindenhol minden rendben menjen. Sosem játszottam még utcán. Ez szöges ellentéte annak, amikor meghirdeted a saját bulidat valami fedett helyen, ahol legfeljebb kihallatszik kintre valami dübögés, persze ebben az esetben is érhetnek atrocitások. Ez a hely a város szívében van, tehát rengeteg ember haladt el előttem, 6-tól 60 éves korig. Sokan megálltak a helyszín előtt a 3 órám alatt, megkérdezték mi ez az egész, vittek Periszkópos és Gelbes Lichtes flyert, de volt olyan, aki csak csendben elolvasta, mi van a plakátra írva, majd tovább állt (ahogy én láttam, többnyire a tényeket nyugtázó mosollyal az arcán). A legérdekesebb jelenségre a kedvesem hívta fel a figyelmem: Látott afféle “visszatérő” embereket, akik nem maradtak a hangfalak előtt, ezzel kimutatva érdeklődésüket, de sokáig fel-alá járkáltak a környéken, az újabb találkozásnál folyton a zene felé pillantva. Fantasztikus élmény volt ez tehát, sokkal izgalmasabb, mint egy zártabb rendezvény.

Negatívumok: A szemben lévő Oázis gyros kajálda tulaja berágott rám, röpke fél óra után. Odajött, hogy “nem-e raknék be jobb zenét, mert ez temetési zene” (főleg dallamos chill-elektronika szólt), “elhajtom a vendégeit”, “és különben is ki mondta, hogy ezt lehet itt csinálni”. Én mosolyogva feleltem (hiszen megedzett már a Süssfelnap üzletvezető úrasszonya, az elektroklesponthu fiúk és még sokan mások), hogy szerintem ez nem temetési zene, és van engedélyünk, továbbá sajnos nem kötötték ki, hogy milyen zenét lehet játszani, úgyhogy azt játszom, amiről úgy érzem, idevaló. El is oldalgott rögtön, de a bizti kedvéért azért rámküldte a Közterület Felügyelőséget. Tényleg volt engedélyünk, úgyhogy némi mormogás után továbbálltak az egyenruhás urak, egyszer jöttek vissza még, ekkor már csak pár percig nézelődtek.

A Király utcában tilos az autó és egyéb járművek forgalma, ennek ellenére sok-sok autó, furgon és a “hülyeturistás játékvonatka” idegenvezetős nyanyával persze előszeretettel közlekedett ott, néha fenyegetésnek volt kitéve a lámpaoszlop és a fa közé felfüggesztett zsinór is.

Utánam Kemoék jöttek, akiket eleve kár volt dilettáns zajsznobériájukkal besuvasztani erre a helyszínre, de persze a Török az Oázisból is hozzáadta a magáét egyre erősödő fenyegetőzéseivel. A legszánalmasabb a fellépők részéről az volt, hogy Balázs ment oda “beszélni”, nem a művész urak, akik csak monitor mögé bújva vállalták a dolgaikat (na jó, egyszer visszadugták a kihúzott zsinórt). Viccnek jó volt ez a napon elfogyasztott sörök mellé, de szvsz más egyébnek nem; területfoglalási engedély ide vagy oda. Azért remélem nem haragszik senki, hiszen a “lehúzásom” természeténél fogva propaganda is egyben. Az új tehetségek a galériában folytatták a helyszíntől nem messze, ekkor már indulnunk kellett a pályaudvarra.

Végezetül annyit, hogy le a kalappal Xrc és az egyesületének eddig elért céljai előtt, és hálával tartozom ezért a feledhetetlen pécsi délutánért, aminek részese lehettem, a város pedig már első látásra egy több szempontból is imádnivaló hely. De igazán hívhatnának több segítőt is maguk mellé (nem hiszem, hogy egyedül lennék e szándékommal, sőt ez már jelenleg a rádióval együtt értelemszerűen szerveződik is), akik máshoz jobban értenek, mint ők. Sok nagyon jó művész van (és valamiért úgy veszem észre az ilyenek a valamire való művészek), aki nem csak kiáll, előadja azt, amit ő gondol, nem feltétlenül kerget haza mindenkit csodás hangjaival afféle meg nem értett zseni módjára (holott nem is ő a 84. Yonderboi vagy valamilyen furabetűjelű, itthoni, sztárolt alternatív ikon), majd az ehhez dukáló stílusban tovább áll. Hanem a jó ízlés határain belül (mert igenis van ilyen) azért odafigyel arra, hogy mit csinál amikor játszik, sőt a fentiek magától is értetődnek, hiszen eléggé kritikus az illető tetteivel szemben… Szerintem világos az, amire gondolok. Több ilyen művészt kellett volna hívni, időben. A dátum – habár érthető, hogy a külföldi fellépőkhöz kellett igazodni – nem volt jó. Az ideális szerintem péntek vagy valamelyik hétvégi nap lett volna. Kíváncsi leszek a rádióra is. A szerkesztők passzivitása az egyetlen amitől tartok, hisz ezzel már oly sok helyen találkoztam, úgyhogy remélem, mindenki végzi majd a dolgát, ezzel betartva ígéreteit.

De a zenék mindenkihez mást fűznek, ez így van jól. Én azt szeretném csak, hogy minél többen döbbenjetek rá milyen meghatározó, sokoldalú intelligens hangművésszel állunk szemben. Nemsokára pedig exkluzív anyag a Cloneshiten, Sascha Ringgel, vagyis Apparattal.

A Neon Musicnál jó áron berendelheted szinte az összes Apparat kiadványt. Az Orchestra of Bubbles és a Can’t Computerize It, valamint a Koax Remixes Bpitchcontrol kiadványok, tehát sajnos nem kaphatók ott, de azért ezek is simán levadászhatóak és rendelhetőek pl. a Trancewave-ből… Mert szerintem bizonyos esetkben kell a fizikai valóság is. :)

Apparat Special.mp3 (42 perc, 60 mega, 192kbps)

Tracklista:

01.Multifunktionsebene
02.First Eror
03.Koax (2003)
04.Riding
05.Cheap Thrills
06.Berlin (Live)
06.Bubbles (Feat. Ellen Allien)
07.Montreal (Live)

Hangolj a többi podcastra
Free! Iratkozz fel a Cloneshit Podcastra! Free!
(húzd be ezt a linket a podcast-képes programodba – itunesban jelenleg nem működik)

Tracklista:

01. Postplatz (Phonocake)
02. Melodie Denise (Phonocake)
03. Sommernacht (Phonocake)
04. Kinderlied (Phonocake)
05. Backup (Retinascan)

Bad Comfort.mp3 (26 perc, 36 mega, 192kbps)
Hangolj a többi podcastra
Free! Iratkozz fel a Cloneshit Podcastra! Free!
(húzd be ezt a linket a podcast-képes programodba – itunesban jelenleg nem működik)

E6 Russian Man pop music interlude (mp3)

On 16 MAR 06 on 5180 kHz, Poacher in Russia recorded the following strange transmission.
The E6 Russian Man begins counting in English from 1-0. After this, the broadcast changes to pop music. The tracks featured include “Revolution In Paradise” by Heath Hunter, “Lonely No More” by Rob Thomas, a remixed version of Boney M’s 1979 hit “Daddy Cool” and what Poacher assures me is the Russian girl group “Фабрика” – Fabrica. Oddly this is the only Russian language pop music track included.

1940 – Idler (…1234567890…)
1945 – Pop Music (test of transmitter?) last song belongs to Russian music group “Фабрика”. The only song in Russian language!
2020 – Carrier, attempted adjustment of the transmitter.
2030 – Message E6 Russian Man for ” 891″ 734 734 33 33
2044 – Message ends and later transmitter turns off. – Simon Mason

…és végezetül, hogy jól aludjatok:

E10-new (mp3)

The first known plaintext message of a number station!
At 2200 UTC, 15 MAR 06 on 5339 kHz, Kilo Papa Alpha sent the following string:
KPA G1O2O3D4N5I6G7H8T – remove the numbers and the message is revealed as
GOODNIGHT!
Seems someone at the MOSSAD has a sense of humour. – u.ő

Lomov. Axel Bergk. Festőként kezdte, majd elektronikus zenészként folytatta. Az összes fontos netlabelnél jelent már meg anyaga, társalapítója a Stadtgruen online kiadónak. Az alábbiakban egy vele készült többfordulós mail interjút olvashattok. Ajánlom hallgatnivalónak mellé a Lomov podcastot.

The English Language .pdf of the interview.

- Először is, azon gondolkodtam, hogy vajon mi volt az, amit „hiányoltál” az eddigi szépművészeti ágakból, amiért úgy döntöttél, hogy zenélni kezdesz?

- Nagyon drága volt szépművészeti anyagokkal dolgozni, mind idő mind pénz szempontjából. Mindig próbáltam összebékíteni a kreatív ambícióimat azzal, hogy (az elüzletiesedett művészettől való függetlenség miatt) üzleti tanácsadói munkával pénzt keresek. A függetlenség előfeltétele a szépművészetnek, de egy idő után túl sokat kellett dolgoznom. Azon gondolkozván, mibe önthetném a kreativitásomat, visszaemlékeztem gyermekkori álmomra, hogy majd egyszer zenét fogok írni. A számítógépek és zeneíró szoftverek fejlődése megengedte, hogy valóra válthassam ezt a régi víziót. Felfedeztem, hogy mekkora lehetőség van valami olyan létrehozásában, ami nem sok helyet (merevlemez vs. műterem), időt (lépésről lépésre dolgozva), és pénzt (a próbálgatás nem túl drága bitek és bájtok esetén) vesz igénybe. Most, hogy zenélek már pár éve, kicsit „hiányzik” a vászon anyagi volta, a festék és terpentin szaga. A digitalizálás az emberi lény két érzékre redukálása (látás és hallás), az inkább tudatalatti érzékek (ízlelés, szaglás, érzés) pedig titokban elrejtődnek. Tehát mindig nagy kihívás lesz láttatni az emberit a digitális világokban.

- „…mintha a filozófiáját fejezné ki a zenén keresztül…” – kommentálja valaki a Discogs.com-on a Lomov név alatt. Ez arra ösztönzött, hogy megkérdezzem, hogyan tudod kötni magadhoz mint művészhez a tudományaidat? Sokan paradox helyzetnek tartják ezt. Egy igazi művész csak művész lehet?

- Akkor tettem meg első lépéseimet a szépművészetben, amikor humán tárgyakat (Művészettörténetet, filozófiát, archeológiát, és egy kis sinológiát) tanultam, de fel kellett ismernem, hogy egyazon időben szinte lehetetlen számomra művészetet művelni és arról gondolkodni. Olyan meditatív állapotba kellett jutnom, amelyben a logosz ki van kapcsolva, hogy létrehozhassak valamit.
Ezek után kiléptem a munkafázisból is, hogy elmélkedhessek az eredményen, kritikával illessem azt és, hogy megtervezzem a következő lépéseket. A szellemi tevékenység a cselekvésen belül mindig elkésik, de nélkülözhetetlen, hogy eljussunk a következő szintre.
Például, ha egy művész nem képes kiértékelni a munkáját, sosem lesz jobb művész. A kiértékelés magában általános etikai rendszert hoz létre, és ha az egész rendszer előfeltételeire fogsz gondolni, eléred a filozófiai szintet. Meglehet, nem szükséges elérni ezt a szintet, hogy szépművészetet vagy zenét hozz létre, de az egésznek mindig része marad ez is.
Dióhéjban: Nem paradox helyzet a cselekvést a gondolkodással társítani az életünkben, de mindig nehéz a kettőt egyszerre csinálni. Számomra a filozófia segített, hogy megláthassam mindennapi életem dimenzióit egy meta szintről.

- Úgy látom, a tudományok, amik a világ egy-egy szegmensére koncentrálnak, nem voltak segítségedre. De a filozófia, ami az igazi szellemtudomány, a világ egészére koncentrál és valóban segített neked. Mit gondolsz erről az ellentétről, ami évszázadokig húzódott az „igazi tudományok” és a „filozófia” között? Ma már a kozmológiához például ismét segítségül hívják a filozófiát, és nincs semmiféle antagonisztikus ellentét a kettő között. Amúgy kinek a gondolatai a legszimpatikusabbak számodra?

- Hosszú ideig a filozófia megpróbált modelleket építeni, a világot ezekkel egészként magyarázva. Hegel (és ezzel ellentétben Marx) volt az utolsó, aki ilyesmivel próbálkozott. Nietzsche végett vetett az egyetlen igazság elképzelésének „Isten halott. És mi öltük meg.” mondataival. A filozófiai innentől szekciókra bomlik.
A 20. század eleje óta a filozófiai viták nagy része a feltörekvőben lévő pozitivista pragmatizmussal telt, ami az USA-ból érkezett vagy a neokantiánizmussal. Ezek után a Francia Iskola magába szívta Nietzsche, Husserl és Heidegger teoretikus próbálkozásait, de máig sem látni egy teljesen elfogadott koncepciót sem. Lehetséges, hogy a globális vízió elhagyása után sok ember folytatni akarja a régi próbálkozásokat, amik új fejlesztéseket is tartalmaznak már, de szerintem nincs egy tiszta nyugati megoldás a keleti világok tisztelete nélkül. Ez az új ellentét, amivel találkozunk. És ha megoldásokat keresünk, nem hagyhatunk ki egyetlen gondolkodási típust sem.

- Szabadna tudnunk, hogy mivel zenélsz?

- Tipikusan intellektuális megközelítés: Egy kotta felületű programmal kezdtem, mert úgy gondoltam, így jobb lesz majd zeneírásról tanulni. Második lépés: A Storm volt a legolcsóbb választás, de nemsokára túl korlátoltnak találtam már a hangalkotási képességeit. Ezután a Reasonnel próbálkoztam, de nem voltam elégedett vele, mivel egyáltalán nem támogat semmilyen Vst-t. Ma Ableton Live-val dolgozom és Native Instruments’ Reaktor-t használok Vst-ként, vagy loop/hangminta generálóként.

- Sokan mondják dühösen, hogy az új szoftverek elrontották az elektronikus zenei szcénát: „Most már mindenki csinálhat elektronikus zenét.” Úgy tűnik, hogy nem túl demokratikusan gondolkodnak. Mit gondolsz erről?

- Valóban, a zeneíró szoftverek minősége óriásit emelkedett, úgy tűnik könnyű mindenkinek elektronikus zenét csinálnia. Azok, akik zenét vagy hangszeres játszékot tanultak hosszabb ideig, valószínűleg nem tartják fairnek ezt a fejlődést. A digitalizálás más területeken is felváltotta a manuális tehetséget. Például sok könyvárus, betűszedő, másoló vesztette már el az állását. A számítógép csupán egy egyszerű eszköz arra, hogy megkönnyítsünk bizonyos folyamatokat. Ha hangszerként akarod használni, szükséged van minden inspirációdra, empátiádra, és látomásos innovatív kedvre. Ezek a képességek segítenek elérni egy magasabb szintű személyes fejlődés szintjét, de a szintek függnek a versenytársaid fejlődésétől is. A demokrácia választási lehetőséget jelent annak érdekében, hogy a legjobb úton vezesd a közösséget. Számomra tehát ez a gondolkodásmód nem tűnik anti-demokratikusnak, inkább elavultnak.

- Mesélj egy kicsit a Stadtgruen-ről!

- A kiadós kollégám Martin Donath és én a „My Own Music” nevű internetes platformon találkoztunk és észrevettük, hogy rokon ízléssel rendelkezünk: clicks & cuts, minimal zene (kevesebb techno, mint Steve Reich, Brian Eno, stb.), de akkor nagyon kevés kielégítő minőségű netlabel kiadvány volt. A netlabel szcéna akkor még nem volt annyira szétterjedt, szóval úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk a saját kiadónkat.
A Stadtgruen egy minimal szám címe volt, amin ketten dolgoztunk, de végül soha nem jelentettük meg. Fontos megjegyeznem, hogy a Stadtgruen-nek nincs jó fordítása, németül a szó jelentése magában foglalja az összes nyitott és zöld városi területet. Úgy tűnik, hogy itt Németországban mi tisztán elkülönítjük a természetesebb és kulturálisabb városi élet aspektusait. Csak úgy, mint az aktív és passzív állapotot a kreatív folyamatban (ahogy azt fent írtam), felismerjük az ellentmondást a természeten való meditáció és a kulturális túlfűtöttség között. Bizonyos szempontból ez hasonlít a kínai jin-jang koncepcióra, két domináns elv mozgatja az élet körét. A Stadt a mozgatóerő és a Gruen az inkább kontemplatív. Zenei szemszögből nyugalmasnak és energikusnak is kell hangzania egyszerre, de ez egy idealisztikus igény lenne. Most két úton haladunk csendesebb ambient kiadványokkal és cselekvésre késztető techno/house-zal.

- Mit gondolsz, mi a legnagyobb hátránya az online kiadványoknak?

- Amikor elkezdtük a kiadónkat, reménykedtünk, hogy a kiadott zenékre kapott gyors és direkt visszajelzésekkel kis előnyhöz jutunk. Ezalatt a netlabel szcéna annyira kiterjedt, hogy képtelenség követni a napi megjelenéseket. A zeneipartól való függetlenség dicsősége a tömegességnek köszönhetően irrelevánssá vált. Az internet nem önszabályozó piac, ahol egy termék eltűnik, ha nem sikeres. Jelenleg a fő szerverek, az archive.org és a scene.org annyira lassúak, hogy a letöltés már nem valami kellemes.

- Gondoltál már bármilyen megoldásra, amik kiküszöbölnék ezeket a hátrányokat?

- Piaci szóval élve a telítettségi fázison belül vagyunk, az első mozdulók és első követőik után. Nemsokára néhány netlabel kihúny, a görbe lecsökken, és csak néhány megfelelő minőségű kiadó marad meg. Ez lehet majd egy olyan pillanat a zeneiparnak, ami alkalmas arra, hogy könnyedén megszálljon néhány olyan pozíciót, amikbe alapjában nem akarnak pénzt ölni. Az új digitális terjesztő csatornák könnyedén lecsökkenthetik költségeiket, mialatt szélesítik a termékeik skáláját. Szembe kell nézniük ugyanazzal a kihívással, amivel nekünk: mit kezdjünk felfoghatatlan mennyiségű kiadvánnyal? Nincs emberi példa vagy számítógépes algoritmus, ami felosztaná és irányítaná ezeket.
Az ízlelést nem digitalizálták eddig, szerencsére. Előzőleg a zeneipar megpróbálta irányítani a közízlést a rádióműsorok uralásával, bálványokkal, saját TV formátumok és szolgáltató-fogyasztó jó viszony kialakításával (de mondhatnám ezt propaganda gépezetnek is). Nem látok megoldást: Ha ugyanezeket a módszereket alkalmazzuk, az ő csapdájukba esünk, ha pedig nem, az elidegenedés lesz a sorsunk.

- Demóztál már fizikai kiadóknak? Kiadnál valami fizikait is, nemde?

- Eddig nem léptem kapcsolatba egyetlen offline kiadóval sem, de mindenképp ez lehetne a következő lépés, ha egy jövőbeli projektet érdemesnek tartok erre.

- Úgy látom, kettéosztod a projektjeidet online-ra és offline-ra. Számomra a vonal egyre vékonyodik a két világ között. Mp3 shopok jelennek meg, ahol megveheted a fizikai kiadványokon lévő zenét, és a netlabelek anyagaiból pedig offline megjelenések lesznek DVD vagy bakelit formátumban, stb. Mi lenne, ha valaki ki akarná adni valamelyik Stadtgruen munkádat CD-n vagy LP-n?

- Valóban tiszta különbözőséget látok online és offline kiadványok között. Kevesebb net-zenésznek van élménye high end stúdiókról, amelyek előfeltételei annak, hogy kielégítő minőségű CD-t vagy bakelitet adjunk ki. A képesség, hogy hallhassuk a különbséget a formátumok között, talán feloldódik azzal, hogy kiterjesztjük a digitális formátumokat. És lehet, hogy ezek a formátumok egyre jobbak lesznek. Mostanáig nekem még muszáj egy igényes produceri munkával elkészített bakelitet vagy CD-t meghallgatni miután hosszú időt mp3 hallgatással töltöttem, hogy „kitisztítsam” a fülem. Mindezeken túl, el fogjuk veszíteni a fent említett „emberit”. A legtöbb zenehallgató még most is szeretne valami érinthetőt magáénak tudni. De az árakkal csak a legjobb minőségért cserébe békülnek ki. Nem fogok vonakodni a CD-n való megjelenéstől, ha a minőségi többletet kap a zeném a high end masternek köszönhetően.

- Vannak még további jövőre néző terveid, amit megosztanál az olvasókkal?

- A tervek a félénk embereknek valók.

Köszönet Keltnek a lektorálásért.

Lomov.mp3 (34 perc, 46 mega, 192kbps)

Tracklista:
01. Lomov: Vudros (Complementary Distribution)
02. Lomov: Sammelbecken ost (Laidback Electronica)
03. Lomov: Lanoia (Stadtgruen)
04. Lomov: Weidenfels (Autoplate)
05. Lomov: Laubenwaltzer (Miasmah)
06. Lomov: HanuSen (Thinner)

Hangolj a többi podcastra
Free! Iratkozz fel a Cloneshit Podcastra! Free!
(húzd be ezt a linket a podcast-képes programodba)

Nullsleep. Jeremiah Johnson. Game Boyon és Nintendon írja dalait, az 8bitpeoples kollektíva egyik alapítója, és néha pixelfelhőket rajzol az égre. Jelenleg New York-ban él. Az alábbiakban egy vele készített exkluzív interjút olvashattok. Szóljon hozzá a mester Nintendon alkotott Galaxy Tonite című száma.

The English language .log of the interview

-Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?

-Természetesen videójátékokkal játszottam a legtöbbet, de persze legóztam is. Bizonyos szempontból a régi játékkonzolok szinte visszatükrözték a LEGO-kat régi, pixelekből összeálló, rendszerezett grafikájukkal. Ha új, fura helyeket akartam felfedezni, amik valaki más elméjének szüleményei voltak, akkor videojátékkal játszottam, a LEGO-t pedig saját ötleteim megvalósítására használtam.

-Melyik LEGO-építmény alkotása volt a legemlékzetesebb számodra?

-Sok űrhajót építettem. Lézerágyúkkal felfegyverzett csillagharcosokat, nagy rakétákat, ilyesmiket. Nem követtem a használati utasításokat, minden építőelemet egy nagy dobozban tartottam.

-Én autóbuszokat és robotokat építettem, de a robotok egy idő után már repülni is tudtak. :) Ugorjunk. Sokat építkeztél. Mikor kezdtél el dalokat összerakni? Emlékszel az alkotási folyamatra?

-Elsőéves egyetemista voltam, mikor az első számomat megírtam. Nem emlékszem az egész alkotási folyamatra, de arra igen, hogy ez volt a legérdekesebb érzés, amit valaha éreztem. Természetesen a dal szörnyű volt, de akkor nagyon izgalmas volt ilyen új módon létrehozni valamit. Úgy emlékszem, hogy konkrétan talán az Electric Dreams című film megnézése után döntöttem úgy, hogy zenélésre adom a fejem.

-Miket használtál akkoriban?

-Különböző szekvenszereket, szoftveres szintiket és tracker programokat.

-Biztos vagyok benne, hogy emlékezetes számodra az a pillanat, amikor úgy döntöttél, videojáték-konzolokkal fogsz zenélni. Amúgy miért voltál elégedetlen a fenti szoftverekkel?

-Igen, úgy találtam, hogy a PC-n írt zenéimre nagy hatással voltak a videójátékok hangjai. Belefoglaltam a koncepciómba a kötöttséget, csak bizonyos számú csatornát használtam, négyszögjel generálót és ehhez hasonló dolgokat, hogy lemásoljam azt a tisztaságot, ami a játékkonzolok hangjaiban megvolt. Elegem volt abból, hogy “utánozom” a hangokat, és az igazi hardverrel akartam zenélni.. Ekkoriban hallottam először a Nanoloopról és az LSDJ-ről. Elkezdtem játszani velük, és elég gyorsan otthonra leltem az LSDJ-ben. Onnantól kezdve minden egyes szám, amit írtam videojáték hardveren alapult.

-Így később úgy döntöttél, hogy itt az idő, hogy meg is hekkeld a konzolokat, nemde? :)

-Haha, hát ez egy kicsit később volt, amikor már jó ideje GameBoy-jal zenéltem, és később elkezdtem Nintendo-n is számokat írni. Sok idő kellett a hekkeléshez, rengeteg próbálkozáson voltam már túl, mikor végre fellélegezhettem. Az MCK-t használtam, ami egy japánok által kifejlesztett eszköz. Ez egy olyan driver volt a NES-re, lehetett vele Music Macro nyelven zenét írni, amit meg tudott szólaltatni a Nintendo. Nehéz volt, mert az egyetlen dokumentum, ami volt hozzá japán nyelven íródott, a zenét pedig egy text editorban kellett írni… Mikor befejeztem az első NES-en írt számot, nagyon örültem. A tudat, hogy végre azzal a hardverrel zenélhettem, amin felnőttem, egyszerűen csodálatos volt.

-Ezt meg tudom érteni. :) Elmondanád mi a különbség a Gameboy és a Nintendo között, zeneírási lehetőségek szempontjából nézve?

-Azért nem annyira különbözőek. A Gameboynak 4 audio csatornája van: 2 pulse wave csatorna, 1 wave csatorna, és 1 fehérzaj csatorna. A NES-nél is ez a felállás, de ott 1 háromszögjel csatorna is hozzáadható mindehhez. Zeneírás szempontjából a Gameboy-t tartom előnyösebbnek.

-Miért?

-Az LSDJ egy igazán érett és jól kitalált tracker program, amivel nagyon sokféle módon irányíthatod a hangokat, és gyorsan dolgozhatsz vele. MCK-val és MML-lel is hasonló minőséget produkálhatsz, de sokkal lassabban lehet velük zenélni.

-Beszéljünk most a kiadótokról, az 8bitpeoples-ről. Hogyan kezdődött ez az egész?

-Kb. akkor kezdtük el ezt is, amikor én a zenélést, tehát 1999-ben. Egy 8bitpeoples-nek elnevezett kollektíva összehozásáról beszélgettem Mike Hanlon (Mesu Kasumai) barátommal egy nap. Hasonló véleménnyel voltunk a zenéről és az inspirációt mindkettőnk esetében gyermekkorunk videójátékaiból nyertük, szóval jó ötletnek tűnt elkezdeni valamit. Nagyon nagy kedvvel építettük fel a közösséget. A szenvedélyünk igazi volt.

-Mi a helyzet a terjesztéssel? Volt valaha probléma a lemezek eladásával?

-őszintén szólva soha sem tettünk komoly erőfeszítéseket a kiadványaink eladásáért. A hangsúly mindig a zene szabad felajánlásán volt, azon, hogy minél több ember hallhassa. A fizikai kiadványokat a gyűjtőknek találtuk ki, vagy olyanoknak, akiknek szükségük van arra, hogy valami igazit tarthassanak a kezükben, ami értékes számukra.

-Nem akarom túlságosan beleütni az orrom a dolgaitokba, de hány példányban gyártattok le egy kiadványt? Úgy tűnik számomra, hogy mindig bele kell ölni valamennyi pénzt, így van ez?

-Így van. A CD kiadványokat annyi példányban gyártjuk le, amennyi rendelés érkezik rá. Tehát nincs meghatározott példányszámú megjelenésünk, hagyjuk, hogy az igény alakítsa a készletet. Az árak az anyagköltséget állják, és a bevételt beletehetjük a következő kiadványba vagy a tárhely költségeibe.

-Ez elég fairnek hangzik!

-:)

-Beszéljünk az egyik NAGY slágeredről, a Depeche Mode megamixről! Az első Cloneshit-es 8bit cikkemben nem is linkeltem, hogy ott van, de az egyik kommentelő enélkül is megemlítette, hogy fent van az is és, le van nyűgözve. Így volt ez a DM rajongókkal is? Volt aki, úgy érezte, hogy te csupán viccet csinálsz az együttesből? s

-Haha, igen a DM Megamix-et nagyon szórakoztató élmény volt elkészíteni. Nagy rajongójuk vagyok, és úgy gondoltam, a zenéjük jól lefordítható lenne Game Boy nyelvre. Sokat tanultam, amikor megamixen dolgoztam, a Depeche Mode kompozíciós technikájáról és a LSDJ technikai szempontjairól is. Nem túl kellemes dolog volt, amikor felfedeztem egy memória problémát, ami miatt a régebbi patternek használhatatlanná váltak.

-Tehát nem kaptál negatív visszajelzéseket a DM megamix miatt… Azért kérdem, mert sokan nem tudják komolyan venni a Game Boy és NES zenét.

-A visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Biztos van olyan, aki úgy gondolja, hogy ez blaszfémia, és hogy “lecsökkentettem” a Depeche Mode-ot egy olcsó elektronikus eszköz hangjainak szintjére, de nem tehetek mindenki kedvére. A megamixet az együttes iránti tiszteletem és imádatom hozta ki belőlem, és ezt szerintem sokan észreveszik.

-Tetszik az új albumuk? :)

-Igen, számomra a gyökereikhez való visszatérést jelenti. Nagyon jó dalok vannak rajta, és szerintem még mindig erősek.

-Ahogy én is! :) Min dolgozol most? Nem láttam új koncertdátumokat sem az oldaladon. Miért van ez?

-Egy új 8bitpeoples anyagon dolgoztam, és lesz néhány single megjenelés, ami az oldalamról lesz csak letölthető. Január végén nagyon csodás eseményeken léphettem fel New Yorkban. Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem ezeken. Egy elég nagy dolgon fáradozom, ami nyárra talán elkészül, de mivel még semmi sem biztos, ezért nem beszélhetek róla.

-Szeretnél Európában is fellépni?

-Persze, nagyon jól éreztem magam ott az előző kiruccanásaim ideje alatt.

-Remélem, össze tudod hozni valahogy! Várjuk az új szerzeményeidet, és köszönöm az interjút.

-Én is köszönöm.

Nullsleep oldal
8bitpeoples oldal
Nullsleep@Discogs

]]> http://www.cloneshit.hu/2006/02/27/8bit-2-nullsleep-interju/feed 11 http://www.cloneshit.hu/2006/02/14/robot-love http://www.cloneshit.hu/2006/02/14/robot-love#comments Tue, 14 Feb 2006 20:37:13 +0000 banyek http://www.cloneshit.hu/2006/02/14/robot-love

Szeretettel invitálunk benneteket péntek estére a Jailhouse-ban megrendezésre kerülő Robot Love bulira, ahol is Plesiv és Levomesur kollégám odalent elektro/négy-per-négy bombákat tol majd a szerelem jegyében. Itt még a marginálisabb táncmuzsikákat képviselő Plan B közeli Zefiyr is megfordul egy-két óra erejéig. Odafent én kattintgatok a microlounge-tól, a nintendo őrületen át egészen Anthony Rother matematikájáig. A többi lemezes készletét és szokásait nem ismerem, így nem írok róluk semmit.

Nagy flyer

Mivel több éve 8-bit fan vagyok, nem menekülhettek egy kis chiptune ajánlótól. Első körben néhány 8bitpeoples kiadványról írnék pár sort.

Az mp3makról előljáróban annyit, hogy mivel úgy látom igen sokszor vált csigatempóra az archive és scene.org, feldobtam ide a kiemelt nótákat, szóval ne lepődjetek meg ha rosszkor jöttök és gyökkettővel tépitek a zipet vagy az mp3-mat a fent említett szerverekről. :/

x|k mesternek, a Midines és a NesFx létrehozójának újabb hangzóanyagát tölthetjük le az 8bitpeoples oldaláról. Előző kiadványa, a Nestek iszonyú ütős és gyors volt, sokan azt mondják, hogy nem nagyon lehet egynél többször meghallgatni (Mivel x|k fan vagyok, ezért én nem tartozom közéjük, muha.). Itt a következő állomás tehát, az Outra. Ez itt kérem jó 20 percnyi földbedöngölő Nintendo 4per4, az úr legfrissebb erődemonstrációja. Én biztos vagyok benne, hogy nem áll meg a DVD-ig és sose dobja el mostani hangszerét. :)

Aki nem bírja a NES zúzdát, de azért kedveli a finomabb lo-fi electro-t, amelyben a Detroit-i hangzás és az electropop vidámság vegyülete fejti ki pozitív hatását, annak itt van Mesu Kasumai Belle Isle Raceway című mini-albuma. Miután túljutottam az After Mars című szerzemény elektrodisco bűvöletén, – ami egyébként bármilyen szomorúságból vagy tétlenségből is ki tud hozni sokadik hallgatásra is – a többi számot is elégedetten csürdöngöltem végig. Tényleg érthetetlen jelenség, hogy Mesu többi lemeze számomra sajnos eléggé felejtős, nem mozgatnak meg úgy, mint ezek a nóták.

A 8-bit nem feltétlenül a szűntelen ugrabugrálásról szól, ám erre iszonyúan kevés példa van. Persze egy ilyen alap kiadónál miért ne találkozhatnánk békés hangokkal is? Ten and Tracer Warm Vic című számát hallgatva hátradőlve mosolyoghatunk végig 1 party utáni egész napot. Ébredéstől elalvásig. Az ep megtalálható az archive.org-on is egy 4. bónusz felvétellel: töltsd le zipben.

Egészségetekre. Folyt. köv.

Yuri Gagarin sikeres fellövése után a Szovjetúnió újabb erődemonstrációra készült: Alan Shepard végül 1961 május 5-én feljutott az űrbe, de csak rövid időre, és pályája sem volt akkora, mint Gagariné. A Szovjetúnió fel akarta küldeni az első női űrhajósát is, mielőtt az amerikaiak megpróbálták volna egyáltalán földkörüli pályára állítani első űrhajósukat. Terveik szerint csak háromszor kerülte volna meg amerikai asztronauta a Földet Shepard után, míg a szovjetek űrhajósnője már tizenhétszer megtette volna ezt.

1961. május 16-án lőtték fel az űrhajósnőt. Nem tudni mi romolhatott el a repüléskor, de a visszatérést el kellett halasztani. Lehetséges, hogy Vostok kapszula hőpajzsa a kilövéskor megsérült. Úgy döntöttek, hogy május 23-ra időzítik a visszatérést, mivel egyre inkább fogyott a kapszulában a levegő.

Az Judica-Cordiglia testvéreknek az előző kilövésekből okulva sikerült befognia az űrhajó és a bázis rádiós kommunikációjának jelét. Az anyag, amit itt bemutatunk drámai és felkavaró: az űrhajósnő panaszkodik a növekvő hőmérséklet miatt, tökéletes pontossággal tájékoztatja a központot állapotáról, annak ellenére, hogy már tudja: küldetése szörnyű kudarcba fulladt. Végül, mikor a lángok kezdik elnyelni az űrkapszulát, a hang szívfacsaróvá válik.

Egy teljes angol fordítást is mellékeltünk az eredeti hangfelvétel mellé. (real media file, aki nem szereti, annak feldobtam mp3-ban – a szerk.)

Három nappal később, 1961. május 26-án, a szovjet hírügynökség bejelentette, hogy 23-án visszatért a Földre egy nagy, meg nem nevezett műhold, ami a légkörbe jutás során elégett. A műhold akkora volt, mint egy autóbusz. Kilövésének dátumát nem közölték és célja is ismeretlen volt.

www.lostcosmonauts.com

Valahogy pont akkor jutottak eszembe a fentiek, amikor Esa Enivironmental című lemezének harmadik tétele szólt. Aki ezt mind kibírta, az meghallgathatja még egy haldokló légzését.

Stephen P. Mcgreevy VLF felvételei, zenékkel.
Aki szereti az ilyesfajta rádiós izgalmakat, és még esetleg nem hallotta volna a Numbers Stations podcastot, ne szalassza el azt sem.

VLF Recordings

Hangolj a többi podcastra
Fizess elő a Cloneshit Podcastra!
(húzd be ezt a linket a podcast-képes programodba)

Tracklista:
00. Vocoder Intro (szövegforrás: http://www.archive.org/details/ird062)
01. Earth: Fish Rock Road Whistler Shower (Irdial)
02. Prell: Untitled (Uhcdr)
03. Ed.s: Lock(3) (Quiet Zone)
04. Earth: Slow Falling Alberta Whistlers (Irdial)
06. Earth: Kenai Crazy Whistlers (Irdial)
05. Andrey Kiritchenko: Scatter Stars (-N)
06. Soutien Gorge: Boldog (Complementary Distribution)
07. Earth: Dawn Chorus With Whistlers Carrizo Plain (Irdial)
08. Boards of Canada: Dawn Chorus (Warp)
09. Moby: Snowball (V2)

1996-ban, a Conet Project előtt 1 évvel az Irdial kiadott még valamit, ami úgy érzem ugyanúgy szót érdemel. Ez a megjelenés Stephen P. McGreevy VLF felvételeinek gyűjteménye, az Electric Enigma. A természet rádióadása került a dupla lemezre: Földünkbe másodpercenként százszor csapó villámok kattognak-pattognak, majd bolygónk mágneses mezője rejtélyes módon, a világűrbe vagy a túlsó félgömbre távozásukkor akár dallamokká is varázsolhatja felszabadult energiájukat. Közben azt is hallhatjuk a legmagasabb frekvenciatartományban, hogy mit mondanak a műholdaknak az Omega rádióadók.

A kiadvány megjelenéséig sivatagban, sarkvidéken, de legalábbis egy hatalmas, felszíni elektromos kábelek nélküli területen kellett lennünk, hogy rádióvevőnkkel meghallhassuk a “Natural Radio”-t. McGreevy 6 éven keresztül gyűjtötte a jobbnál jobb minőségű felvételeket saját maga által fabrikált vevőjével, míg kiadásra került a lemez.

Aki “talált hang” rajongó, netán rádióamatőr, annak már több mint valószínű, hogy nem mondok újat, de úgy érzem egy “mezei” olvasó számára is izgalmas legalább egyszer meghallgatni néhányat bolygónk legidősebb rádióadásaiból. Az Irdial természetesen ezt az anyagot is közzétette az archive.org-on mp3 formátumban. Végül még annyit, hogy számomra roppant jó olvasmány volt a mellékelt 64 oldalas, fotókkal illusztrált pdf booklet.

Mégvalami: Az archive.org szerver sajnos elég lassú bizonyos időpontokban, nálam például háromszor szakadt meg/lassult le a zipes letöltés, ilyen esetre ajánlom a fájlonkénti töltést, esetleg az m3u vagy flash stream-et, nálam bevált.

Az Electric Enigma teljes anyaga zipben.
Electric Enigma@Discogs

Láttál már fekete alapon fehér kockákat? Mozogtak? Játszottál velük? Táncoltál rájuk?

Itt az ideje. December 28-án, szerdán a Jailhouse-ban Elektropong party. A 30 éves tv-játék visszatér, széles spektrumú elektrozenére pattog a labda! A sportstadionban zenél: szórólapozónk Tijm, technikusunk Levomesur, vendégünk Oshii, kiadótulajunk Banyek és szószátyárunk Plesiv.

Odafent barátaink és üzletfeleink. – planb.hu

Tessék jönni, 23:00 előtt ingyenes.
flyer front
flyer back
Pong történelem

Helyszín: Tűzraktár (IX. Tűzoltó u. 53-55.)
Időpont: 2005.okt.14. (péntek)
Belépő: Ingyenes
Fellépők: Banyek, Dr Caligari, Levomesur, Plesiv, Tijm + Vj Mao

Gyertek bulizni.

Számlista:
01. Innershell Shielding (1:48)
02. Planck Factor (1:36)
03. Entangled Photons (1:25)
04. Heisenberg Compensation (1:50)
05. Ionic Crystals (3:23)
06. Entrophic Decay (2:47)
07. Probability Densities (4:54)
08. Orbital Wavelengths (2:59)
09. Information Quanta (3:30)
10. EPR Effect (3:44)
11. Quantum State Recombination (3:25)
12. Wave Function (3:18)
13. Isotopic Balance (3:03)
14. Uncertainty Principle (4:23)
15. Variables (3:51)

Bővebben a számcímek jelentéséről a Wikipédián (angolul):
Planck Units
Quantum Entanglement
Heisenberg Compensator
Ionic Crystal
Probability Amplitude (Probability Density)
EPR Paradox
Recombination
Wave Function
Isotopes
Uncertainity Principle
Variable

Egyéb:
Héjjas István: Az EPR Paradoxon
Arpanet@Discogs

Hálás köszönet a fizika különóráért Coolernek és Noise64-nek!

Itthon is biztosan sokan ismerik már a torontoi Solvent vokóderben gazdag, melódikus és kockásan szerkesztett elektroemóció bombáit. De biztos van még jónéhány ember, akinek a barátságos kanadai muzsikája és stílusa még újként repülhet bele fülébe, agyába, és lelkébe, ha van kedve meghallgatni a Wish című nótát, új, 6 eredeti felvételből és 7 remixből álló Elevators and Oscillators című nagylemezéről. Többek között a Schneider TM , a Legowelt és ISANék bújtattak néhány Solvent darabot új, szellemesebb ruhába. Én már mindenképpen hálás vagyok a Soundtournak ezért a csodás és megható mp3 linkért. Remélem nem leszek ezzel egyedül. ;>

“We are extremely pleased to announce that Boards of Canada have finished and mastered their new album, to be released in October – their first release since 2002’s Geogaddi!”

www.warprecords.com

Én kíváncsian várom, hogy mit hoztak össze az urak. Amúgy kinek mi tetszett eddig tőlük?

Néhány további link:
Music70
Gbk B.O.C. cikke a deepen.hu-n
B.O.C. a Wikipedián
B.O.C. a Discogson

Szám-állomások felvételei, zenékkel.

Numbers Stations (60 perc, 82 MB)

a többi podcast

Tracklista:
00. Intro (Szövegforrás: http://www.irdial.com/conet.htm)
01. The Conet Project: The Swedish rhapsody (Irdial discs)
02. Murcof: Uri (Static Discos)
03. The Conet Project: Dfd 21 (Irdial discs)
04. RYDOX: Delta 01 (Phonocake)
05. The Conet Project: NNN English (Irdial discs)
06. Boards of Canada: Gyroscope (Warp)
07. The Conet Project: Counting CIA (Irdial discs)
08. Ten and Tracer: The rivers are furious (U-Cover)
09. The Conet Project: Leter NU (Irdial discs)
10. Alva Noto & Yuichiro Sakamoto: Berlin (Raster-Noton)
11. The Conet Project: 5 note Czech lady (Irdial discs)
12. Murcof: Mir (Leaf label)
13. The Conet Project: 5 dashes (Irdial discs)
14. Autechre: Drane (Warp)
15. Frank Bretschneider: The day it rained forever (12k)
16. The Conet Project: M3b (Irdial discs)
17. Federico Monti: Lowered (Subsource)
18. Xrc: July 4 (Diaspóra)
19. The Conet Project: NNN Station Hungarian (Irdial discs)

Bekapcsolod a rádiót és rövidhullámra állítod. Keresgélsz egy kicsit és belebotlasz egy adóba, amin valamilyen zenei betét vagy skála általában többszöri bejátszása után egy kislány hangja számsorokat mond kötött ritmusban, majd elhangzik egy “Ende” és befejeződik az adás. Az egész kb. öt percig tart. Ha tovább vadászol, rádöbbensz, hogy többszáz ilyen adás van, különböző számsorokkal, betűkkel, zenékkel és hangokkal. Ezeket az adókat szám-állomásoknak hívják.
Közülünk senki sem tudja teljesen pontosan meghatározni, hogy mik ezek az adások, honnan jönnek, mi a céljuk és kik állnak mögöttük. Az már biztos, hogy a Berlini fal leomlása előtt a kémek ilyen rádióüzenetek formájában kapták az úgynevezett “one-time pad“-ekkel kódolható és dekódolható üzeneteket, és az adásokat gyakran nagykövetségekről sugározzák. E módszer lényege, hogy elméletileg lehetetlen feltörni, mivel a titkosított szöveg egy egyenlő hosszúságú, véletlenszerű, és egyszerhasználatos kóddal van öszzekeverve. Erwin van Haarlem cseh kém 1988-as lebuktatásakor is találtak ilyen kis könyvecskéket a kém észak-londoni lakásában. Továbbá pár Amerikába menekült német is bátran anekdotázik a szám-állomásokról, de mindig hozzáteszik, hogy fogalmuk sincs, miért vannak még mindig ilyen adások Európában.
Miért jó ez az egész a műholdak és az internet korában? Mert teljesen biztonságos. Egyirányú kommunikáció, szinte feltörhetetlenül kódolt üzenet, ami egy egyszerű műszaki boltban megvásárolható rádiókészülékkel is befogható.
1997-ben az Irdial discs kiadta a Conet Project-et, ami csoportosítva, magyarázatokkal gyűjtötte össze az ilyen rádióadások felvételeit a nagyvilágból. A 4 audio CD-nyi hanganyagot mp3 formátumban is közzétette a kiadó a példányok elfogyása után. A 4. CD 25. darabja amúgy az egyik kedvencem, ugyanis nem más, mint egy manapság inaktív “Magyar NNN állomás” hangja. A kislány viszont még mindig beszél, többszáz társával együtt.

Kapcsolódó anyagok:
Simon Mason Secret Signals című könyve
Simon Mason weboldala információkkal, linkekkel, hangfelvételekkel
Numbers station (Wikipedia)
James Bondok az éter hullámain (Népszava)
Kémek rövidhullámon (Hírbehozó)

Szubjektív örökzöldek, néhány relatíve új felvétellel kiegészülve, szokás szerint loopokkal és effektekkel összeakasztva. Folyamatos lassulás. Elektronikus és elektroakusztikus zenék.

Any other solutions? (74 MB, 51 perc)
(Köszönet Plesivnek a felvételi lehetőségek ismételt biztosításáért. ;>)

a többi podcast

Tracklista:

01. Funkstörung: Sounds like a break record (!K7)
02. Modeselektor: In loving memory (Bpitch control)
03. Astrobotnia: Acidophilus (Rephlex)
04. Soutien Gorge: Demo (Unsigned)
05. Ten and tracer: Invisible scales /Helios remix/ (U-Cover)
06. Ensemble: Proposal 05 (Rephlex)
07. Naono: Amer (Vibrant music)
08. Gras: Wassermann (Stadtgruen)
09. Hervé Boghossian: Fin de conversation (Raster-Noton)

fotó: http://bp.underground.hu

A Monohm egységének elhagyása után ismét hosszadalmas utazásba kezdtem. A tér végtelen, egyik pillanatról a másikra több száz számomra vadonatúj netlabel több ezer kiadványával találkozhatok. Sok helyre vissza kell még térni, bizonyos darabokat újra meghallgatni, aztán menni tovább, persze csak ha felfedezőútra vágyunk. Íme kettő, véleményem szerint periférikusabb stílusú megjelenés, amit nyugodt szívvel ajánlok mindenkinek:

Andrey Kiritchenko – Scatter stars (-N) (zip)

A bőséges és minőségi megjelenésekkel bíró Andrey Kiritchenko, aki a Nexsound kiadó egyik egyengetője, Ukrajnában már ismert személy, tv-s és rádiós dj is. Művei már lassan a nyugatabbra élő hallgatók fülébe is eljutnak. Hangépítményei izgalmasak és a teljes megismerhetőségtől mentesek, gyakran újabb és újabb folyamokkal találjuk magunkat szembe az EP hallgatása közben. Minden egyes számcím szavaiban és szókapcsolataiban (melyek legtöbbször művészi szóalkotás eredményei) a több irányba terjedés és a befogadásra késztetés is ábrázolódik, mi pedig boldogan bomlunk szét az elzúgó megcímzett hangok parancsszavára a fel-felragyogó “végtelen tér jég ürén”. Szédítő vákuuma van ennek a lemeznek, mély, fájdalmas és gyönyörű.

Mou, Lips! – Nord Me (Observatory online) (m3u stream) (zip)

Az üresség mély kék óceánja. Sohasem volt tér, egy sohasem volt világban. Minden esetre kellemes. Ezzel nyit a Mou, Lips! nevű francia formáció. Andrea Gabriele és Emanuela de Angelis apró, szép hangokat szúr bele zenéjük gerjesztett végtelenségébe, így a formátum és a formaelv mosolyogva kacsint egymásra ezen az mp3 EP-n.
A Letter from home című dalocska remixe azonban mintha mindez ellen szólna. Sokkal kézzelfoghatóbb ritmika és téma jellemzi a számot, no és egy levél is kibontásra kerül, ha jól hallom. Tape feldolgozása jött a postával, aki a Seppia Rosa című számukat írta át. A záró felvétel barátságosan idióta, és hamar véget ér. Íme a Mou, lips! furcsa mesevilága, amiben egyszerre van zaj és harmónia, izgalom és unalom, idea és káosz.

Úgy döntöttem ott folytatom, ahol abbahagytam, netes kiadókról fogok írni.

Ez a publikálási forma lassan megemészti önmagát, jobb szóval élve visszafelé mutat, a fizikai kiadványok felé. Azonban nem éppen rossz pillanatok után vagy hátrányok közepette teszi ezt. Első írásomban kiemelek három ilyen címkét: a kettősséggel játszó Stadtgruen-t és az egységesség arculatát mutató Monohm-ot, beszúrva közéjük az Interdisco-t.

Stadt és Gruen. Ez a két katalógus bővül újabb és újabb virtuális kiadványokkal a német netlabel-nél. A Stadt név fogja össze a “városi” zenei megközelítésű albumokat, a Gruen pedig a “természetes” vonalat próbálja megragadni. Várost és természetet, testet és lelket sokan külön fogják fel, egymás ellentéteként. Ezeket a kettős sarokpontokat próbálja egyesíteni a kiadó, tiszteletben tartva a különbségeket. Így bontják két külön katalógusra megjelenéseiket, a fejlécben is olvashatóan “ambient/techno netlabel”-ként definiálva magukat. Mi hallható? A Stadt kiadványok határozottan minimalista 4/4 zenék, leginkább deep house, dub, és techno hangzások. Az ő városuk tiszta levegőjű, rengeteg a park, és a forgalom is rendezett.

Nehéz kiválasztani, hogy kit ajánljak, talán jó lesz Dataman Abstrahism című kiadványa. Dataman az Urál vidékén született, volt neki sok vasa, és kiadója is, azonban valahogy megszabadult mind a kettőtől és 2002-ben úgy döntött, hogy Adatemberként folytatja. Zenéje szögletesen mozgó, élő techno. Átalakul, fejlődik, visszafejlődik, élvezetes monotonitással. A városlakók a Deskoban rázzák és Dataman komoly arccal kezeli Macjének ritmus és egyéb folyamatait. A teljes album zipben.
De ki játszik hajnalban? Én úgy képzelem, hogy Gras és Lomov. Lomovról annyit, hogy nagyjából három éve kezdett zenélni, és őt is a folyam létrehozását tartja leginkább kihívásának. Erre tökéletes példa Rhodonit című darabja Lapilibrium albumán, ami akár egy könnyű habfürdőzés aláfestő zenéje is lehetne. A teljes album zipben.
A sors akarata volt talán, hogy Lomov után rögtön az Ulm-i Gras azonos című megjelenésére kattintottam. Kötöttségek nélküli dubféleség. Olyan üres és passzív, hogy benne tudunk lenni, ha akarunk. Talán ezért nem is tudok mit kiragadni belőle. Gras albuma zipben.

Elhagyva a Stadtgruen kettősségét, a humoros Interdisco linkre kattintottam a kiadó linkpályaudvarán. Többféle zene van itt, elektronikától a popig, sőt discozenékig bezárólag. Sokáig időztem egy ponton, mégpedig a Winterdisco kiadványuk egyik számánál. Gelb Sooner or later című dala évekkel ezelőttre repít vissza, szövege egy helyzetre emlékeztet, zenéje pedig megfesti azt. “Sooner or later one of us must know… …And I did try to get close to you.” Mennyire jól jelez a negyedik perc elején karikára felszeletelt vokál is. Hallok benne I, close és did-darabokat, de you-ból szinte sehol semmi. Szintén a megközelíthetetlen you-nál kezd széthullani az ének. Próbálkozás, félreértés, sikertelen vég. Ez van. De nagyon jól van. :)

Mindezek után jutottam el a Monohm-hoz, amivel szeretném lezárni első írásomat. Ez itt az egység birodalma. “‘In-house” labelként definiálja magát a társaság, tehát nem fogadnak semmilyen demot, de azért csendesen megjegyzik, hogy “szeretnek új zenéket meghallgatni”. Valamilyen véletlen folytán pont az első kiadvány tetszett a legjobban.
Monohm: Neon EP
Mikrohangok, racionális menettel. Szép, ámde sötét apróságok ezek. Halálosan vörösek. A teljes album zipben. Ha elkészültünk, mehetünk tovább. Valamerre.