
Lássuk akkor a lemez-lemezeket a Nine Inch Nails diszkográfiájából:
1989: Pretty Hate Machine – szintipop hangzás, szeressük
1992: Broken – három év szünet, új hangzás, szeressük
1994: The Downward Spiral – két év szünet, a Brokenben megismert új vonal kiteljesedése, szeressük
1999: The Fragile – öt év szünet, megint új sztájl, felelmás az eredmény, de szeressük
2005: With Teeth – hat év szünet, elsőre csalódtam, de később kibékültünk, szeressük
2007: Year Zero – két év szünet, nem értem
2008: Ghosts I–IV – nem értem
2008: The Slip – egyáltalán nem értem
A legenda szerint Trent (Reznor, ő egyszemélyben a Nine Inch Nails) keményen alkoholizált, cuccolt és mindenféle, ezekre visszavezethető vagy ezektől teljesen független parái voltak, amikkel a The Fragile és a With Teeth közötti időszakban számolt le.
Az én teóriám szerint azért tudta még a With Teeth-el megugrani a lécet, mert bár lejött a dolgairól, azok viszont a lemez aranyba menetele előtt még nem ürültek ki a szervezetéből1.
Azóta (a With Teeth óta), a produkció színvonala süllyed és csak a progresszív körítés a média-disztribuciós kísérletek mentik meg az újabb lemezeket a tökéletes közönytől.
De legalább tanultunk dolgokat:
- A kábítószerek és a kreativitás között van kimutatható összefüggés.
- A kábítószerek csak egy ideig növelik a kreativitást, utána ígyisúgyis a lejtő következik.
- A kábítószerekről való lejövetel drasztikusan csökkenti a kreativitást.
- A kábítószereket ezért csak ésszel, módjával, de inkább egyáltán ne.
„too much of anything can make you an addict”
– Alvin Nathaniel Joiner
1 Persze ez nem jelenti azt, hogy a frissebb munkái levonnának bármit is az érdemeiből és hogy neked ne tetszhetne a szerintem vállalhatatlan Year Zero-era, de nem is kérlek, hogy győzz meg erről. FTR.
Popularity: 25% [?]