Ugyanis bar sokan eskusznek a kulonbozo grid templatekre (ie.: 960.gs), en ezeket rendszerint inkabb nyugnek talaltam, mint hasznosnak. Egyreszt mindig fenn csucsul egy layer a baseline griddel/coloumnokkal, masreszt jellemzoen szet vannak bombazva guideokkal, amiket csak fajdalmasan lehet kiszedni a psd-bol.

Sokkal egyszerubb egy 80px/8 osztasu gridet rajzoltatni es megjegyezni h 1/8ad grid a gutter az fobb beosztasoktol jobbra-balra. Mivel az egyseg 10px, ezert nagyon konnyu PS-en belul a pozicionalas.

Sokaig hittem a 80px/8 osztasban mert a 960px-es sztandard oldalszelessegnel szepen ad ki 12 oszlopot, amivel szinten konnyu dolgozni. Plusz az iOS feluletek is oszthatok (1-2px-es kenyszermargoval az iPad eseten a 1024×768-as felbontas miatt). Raadasul az ezzel a griddel keszitett elemek meretei is jellemzoen kenyelmes 10-re kerekedo szamokat adtak ki.

Viszont az oprendszerekben nagyon divatosak a 16,32,64,128… szamok, , uh kacerkodok a gondolattal, hogy a ketto hatvanyait vegyem alapul a gridvalasztaskor. Legyen 64px/8 az osztasunk. A 960px es default oldalszelesseg ilyenkor 15 oszlopot ad, amibol lehet ugyan para, de a tapasztalat az, hogy neha jot tesz a dizajnnak ha paratlan az oszlopszam (/methinks).

Mindemellett szepen muzsikal mobil kepernyokon is. A 320×480, 640×960 es az 1024×768-as felbontasokon is szexi a racsozat.

Egy szopo van vele, hogy a PS-ben nincs mod keyboard incrementet allitani, ezert a shift-kurzorbillentyus mozgatas mindig 10px-eket fog ugrani, ami nem kedvez egy 8px-enkent osztodo gridhez valo igazitasnal.

I dunno. Van-e ertelme a kockasfuzetes dizajnolasnak, az ultimate grid kutatasanak?

A para azonban az, hogy a legtobb esetben a weben nem oldalnyi szovegekkel kell elsosorban dolgozni, sok a par mondatos, par szavas szoveg es bar ezeket is ki lehet hozni lorem ipsumokbol, a szajiz rendszerint keseru, ha ilyenekkel kell dolgozni.

A lorem ipsumbol ugyanis nem derul ki, hogy mik a hangsulyok, hogy abbol a ket sorbol amit a taglinera szantunk sikerul-e meggyozo taglinet kihozni. Ha nem akkor lehet h a final verzio otsoros lesz es felborul a kulonos mugonddal keszult layout harmoniaja.

Szemely szerint azt vallom, hogy a legjobb ha a szajt eloszor egy szovegfilekent keszul el, majd abbol lesz dizajn/wireframe. Igy megvalosul a tartalomhoz a forma szemlelet, kevesebb lesz az ohbaz ez nem fer ki szituacio, ill. A dizajner mar a tervezeskor is latja a hangsulyokat es tud ahhoz tervezni.

Megrendeloi oldalrol persze lehet konyebb ugy gondolkodni, hogy ezt majd kesobb kitalaljuk, csak legyen hely hagyva a call-to-actionnek, viszont a masik para is ebbol fakad: a megszult szovegek tobbsege erosen hagy kivannivalot maga utan, erzodik rajtuk a patkoltsag, ganyolas-szaguk van. Utolag nehez koherensnek es meggyozonek lenni, ha csak x karaktered van ra.

De javitsatok ki ha maskepp latjatok :)

A karácsonyi megfeszített élelemszerzés és rokonlátogatás/várás után jólesik felhúzni a mackóalsót és leheveredni a tévé/laptop elé, kimeresztett zombi szemekkel bambulni a pixeleket a monitoron míg a pepszin, a gyomorsav teszi szépen a dolgát, és a bélperisztaltika fokozódik.

Erre az alkalomra pont ideális az az Oscar-díjas Adam Elliot gyurmafilmje: a Mary és Max.

Az alapszituáció elég egyszerű, két teljesen különböző ember sorsa és barátsága az évtizedes levelezés kapcsán, hogyan válnak a nehézkesen induló levélváltások során egymás legfontosabb részévé. Fontos megemlíteni, hogy ez inkább felnőtt mese és nem családi film (bár egy bizonyos életkor felett már ajánlható).

Egyszerűen zseniálisak a karakterek, kellően “bitter” a humor és a történet, technikailag pedig amit gyurmafilmből ki lehet hozni az így egyben, kérem szépen: “top-notch”.

Szóval aki szereti a nyugis keserédes történeteket – csajok készüljenek zsepivel – az keressen rá az interneten, nagyon könnyen a kezébe jut egy megfelelő egyklikkfilmes verzió, feliratot hozzá pedig a nyitottalcímek.szerv oldalon lelve, békésen és kellemesen kikapcsolódva eltölthet cirka másfél órát a fent említett remekművel.

Ps.: Hogy mennyire rendben vannak a karakterek, arra itt a fenti példa: egy a Mary által készített “Noblet disznó”, amit bár kb az egész filmben 2 másodpercig mutatnak, a másfél órás stream után mégis ingerenciám támadt visszakeresni az újra ránézés miatt. (De ilyen karakter és poén van vagy ezer benne, csak nem akarok többet spoilerezni.)

Megbasz.

Na de kedvcsinálónak itt egy jó kis ad:

Itt meg egy kis demozás. Felhívnám a figyelmet hogy zoomol a jó ember a képernyőn:

De most itt van az új megújult Evernote, almás köntösben.

Noha jó tudni, hogy ilyen jegyzet, ötletláda készítő megoldás van vagy tonnaszám a világon megpróbálom felsorolni mik azok a dolgok amiért szerethető a cucc:

• Van hozzá külön desktop kliens. Win és Mac. És Windows Mobile. És most már IPHONE is. És lesz Jme.
• Windowson is kellemesen néz ki.
• A jegyzetek tárolása online történik, ha nincs kapcsolat akkor is lehet írni jegyzeteket, az online csatlakoztatáskor megtörténik a szinkronizáció.(Az első használatkor mindenképp kell net.)
• Könnyű használni. A klienssel nemcsak szöveget vagyunk képesek formázni, hanem tudunk rajzolni(draft) – van shape recognizere is -, checkboxos todo készíteni, az universal clipperrel képet/szöveget lopni az ablakokból , ff-hez van már clipper extension így, meg egyből az oldalakról tolhatunk bele dolgokat.
• A weben keresztül is lehet használni ha nincs nálunk usb-n a kliens, vagy esetleg linux alatt vagyunk. Van külön mobilra méretezett felület, ha azon keresztül akarunk adatot beletolni. (Értelemszerűen itt egyszerűsített szöveget – quicknote -, a weben pedig html formázotatt max.)
• Lehet publikálni, barátot meghívni etc.
• Lehet kategorizálni és kerestetni a jegyzeteinket, exportáltatni html-be.
• Ingyenes. De van premium kategória is ami nem vészes.

És hát az elefánt sose felejt meg jól mutat az ikonján. Próbacseresznye aszondom.

De köpök azokra a magukat designereknek nevező kutyákra, akik csak az ugatáshoz értenek és minden mondatuk ki nem mondott befejezése az „ez van, ez Magyarország.”

Mert ugye meg kell magyarázni.

Nem tudom hogy hányan dolgoznak a „szakmában”, de az biztos, hogy leghangosabbakat kitevő csoport hiéna- ill. keselyűjegyeket hordoz magán.

Persze értem én, kárörvendeni, utószakérteni, és persze rárepülni a dögre mindig az egyszerűbb megoldást jelentette, de én azt mondom: ugyan a dög is része a körforgásnak, de ennél sokkal szélesebb és szórakoztatóbb a paletta, ha elhatározzuk, odafigyelünk a jóra is.

Mert születnek ám jó munkák itthon is szép számmal, de azokra nem érkezik SOK KOMMENT és nem PÖRÖG annyira, ergo nem lehet rajta csámcsogni.

Csakhát kimarad a felelősség része a dolognak, hogy az utánpótlásnak nem a kedvét kell elvenni a szakmától :(

Lássuk akkor a lemez-lemezeket a Nine Inch Nails diszkográfiájából:

1989: Pretty Hate Machine – szintipop hangzás, szeressük
1992: Broken – három év szünet, új hangzás, szeressük
1994: The Downward Spiral – két év szünet, a Brokenben megismert új vonal kiteljesedése, szeressük
1999: The Fragile – öt év szünet, megint új sztájl, felelmás az eredmény, de szeressük
2005: With Teeth – hat év szünet, elsőre csalódtam, de később kibékültünk, szeressük
2007: Year Zero – két év szünet, nem értem
2008: Ghosts I–IV – nem értem
2008: The Slip – egyáltalán nem értem

A legenda szerint Trent (Reznor, ő egyszemélyben a Nine Inch Nails) keményen alkoholizált, cuccolt és mindenféle, ezekre visszavezethető vagy ezektől teljesen független parái voltak, amikkel a The Fragile és a With Teeth közötti időszakban számolt le.

Az én teóriám szerint azért tudta még a With Teeth-el megugrani a lécet, mert bár lejött a dolgairól, azok viszont a lemez aranyba menetele előtt még nem ürültek ki a szervezetéből¹.

Azóta (a With Teeth óta), a produkció színvonala süllyed és csak a progresszív körítés a média-disztribuciós kísérletek mentik meg az újabb lemezeket a tökéletes közönytől.

De legalább tanultunk dolgokat:

1. A kábítószerek és a kreativitás között van kimutatható összefüggés.
2. A kábítószerek csak egy ideig növelik a kreativitást, utána ígyisúgyis a lejtő következik.
3. A kábítószerekről való lejövetel drasztikusan csökkenti a kreativitást.
4. A kábítószereket ezért csak ésszel, módjával, de inkább egyáltán ne.

„too much of anything can make you an addict”
– Alvin Nathaniel Joiner

1 Persze ez nem jelenti azt, hogy a frissebb munkái levonnának bármit is az érdemeiből és hogy neked ne tetszhetne a szerintem vállalhatatlan Year Zero-era, de nem is kérlek, hogy győzz meg erről. FTR.

A felvétel a Bird and the Bee nevű formációé (jajj, de kis bulvárok vagyunk ma) és az Again and Again névre hallgat. Az eredeti video (mert ez egy alternatív produkció) peddig erre tekinthető meg.

Bemászik a fülbe és tavaszkompatibilis.

Első példaként pedig mi mást is vehetnénk elő, mint a Malév-ot, a Nagy Magyar Légitársaságot

Nézzük meg figyelmesen a logót. Remek színválasztás, a repüléshez a kéknél jobban semmilyen más szín sem állhat közelebb, a MALÉV elnyújt, szögletes vonalaiban az ember első pillantásra megérzi a vezérsíkokat, a felszállás effektjét, a high-techséget – érzi a dolgot.

Egyszerű formák, de az eredmény mégis baromi patent, ezzel még 2030-ban is menők lesznek, ha van eszük és nem kukázzák ki valami marketinges fasszopó-alakulat tanácsára.

A gépek festése is fullos:

MEGESZLEK, ÉGBOLT, ÉN VAGYOK A MALÉVGÉP!

Illetve a klasszik zene, reklám, hangulat:

De hogy ne csak az én gondolataim legyenek itt, mondjátok el a kommentboxnak, hogy szerintetek is fasza brand-e a Malév, vagy sem, illetve indokolhattok is.
Csak itt, csak most!

Oké, a szájtjuk kakesz, de egyébként fullos.

via CPLUV

Ez a BBC odala:

Ez pedig a magyar RTL oldala:

Spot the difference!
(Egyszerűen nem fér a fejembe hogy pont egy tévénél, ami tizenhuszonszámilliókkal (sőt) operál hogy engedheti meg magának, hogy annyira ostoba legyen, hogybazmeg 1:1-ben levesz valamit, csak bénábban, majd utána veri magát rá. Megáll az ész bazmeg.)

(link via nvoice)

Illetve ehhez kapcsolódóan kötelességemnek érzem közölni az alábbi linket is:
Nas – The World is Yours

This song was what helped define 90’s Hip Hop. I think this song marked the end of good mainstream Hip Hop which shifted to the underground scene soon after because of all that rap bullshit we still have today. Rap and Hip Hop are from the same now-a-days.

Talán az egyik legjobb „blog” most a Yimmys Yayo. Erős fotók és illusztrációk gondos kezek által válogatva.

Kö-te-le-ző.

Zokog a szívem, na.

Nekem sokáig a GTA San Andreas tájtölje, a The Introduction c. videóból:

Még nem ismerem a GTA IV tájtöljét, de addig valószínűleg a következő felvétel „refrénje” lesz:

– Barátom, megmondom neked őszíntén, hogy akkoriban az igazán nyújork a The End Result volt.

írjuk fel:
nyújork: (jelző) azt jelenti, hogy jó. Értsd: nagyon jó

Minden kedves nézőnknek kívánnak ezzel a felvétellel nyújorki éjszakát!

Ez szerintem már nem ciki, a klip pedig a maga kategóriájában zseniális

És akkor jöjjön valami súlyos, üllőn kikalapált platinum materiál

Aztán finom, svéd retroelektró, pénisznövelő videoanyaggal. Stop motion ftw!

És ha még mindig van energia, akkor legyen olyan, amikor klasszikusok találkoznak és Hype Williams is képes jól használni a vakulj-paraszt mechanikában igen jól működő agyát. És igen, kéne neked is ilyen HEMÜ.

Aztán még egy szám Lupe Fiascotól, mert ezt ha akartam volna, akkor se hagyhattam volna ki, annyira tavaszias a hangzás. Legalább higgyünk a globális felmelegedésben!

És aztán rakjunk be egy éles váltást, de a váltás legyen jó. És hát mi más lehetne a tökéletes választás, mint a legerősebb adrenalin-rush okozó überklasszikus crossover-felvétel, ami még most 2008-ban is a legközelebbi betonfalhoz rögzíti a gyanútlan hallgatót?

Majd masszírozzuk meg a megfáradt szívünket az alábbi facsarós-tekergetős prémium reserve-el. Figyeljük meg ahogy a kép és a zene egymást támogatva hogy jut el a semlegességből az érzelmileg heavily twisted-be. Esetleg gondolkodhatunk is.

Hirtelen ezek!

Dömping! Új Nine Inch Nails lemez! Ghosts I-IV! 36 felvétel! Biztos jó!

(Kicsit ilyen Quake soundtrackes, meg Fragileos hangzás a jellemző, legalábbis az alapján amit eddig hallottam.)

Say you LIKE it
Say you NEED it
When you DON’T
Looking BETTER
Shining BRIGHTER
Than YOU do

Ennél monszterebb kalapálás szerintem nem nagyon született az utóbbi időben. Teli torokból, mint valami robot.

3:38:00 PM 3k: új britni gecijó!
3:38:20 PM 3k: freescha is produkált rá egy trekket
3:38:27 PM 3k: ilyen igazi szögletes elektró
3:38:29 PM 3k: !
3:38:54 PM trn: :))
3:39:12 PM 3k: :D

És TÉNYLEG. Akármennyire próbálom fanyalgósra venni a figurát, a tény az, hogy bár vannak gyengébb trekkek is, az új Britney Spears lemez egyáltalán nem szar, sőthát –üssetek– igencsak JÓ!

És ez nagy szó, mert a popipar ritkán termel ki értékelhetőt.
Nem akarok sokat írni róla, de ha számít a véleményem és képes vagy levetkőzni előítéleteidet a popzenével vagy Britneyvel kapcsolatban, akkor szerintem neked is tetszeni fog.

Nem a legjobb trekkek a lemezről:
Break the Ice
Hot as Ice
Ooh Ooh Baby
meg ami még utána jön

A a fenti listában nem szereplő trekkek pedig az igenjók.

Verdkt: 6 csillag a lehetséges 7-ből.

* Humor Herold!

(via davidope)

Az eddigi legerősebb trailer so far, sok új karakterrel, eksönnel, az ember a végén már venné is fel a telefont, hogy a legközelebbi ellátónál lefoglalózza a címet.

És a zene ha kellene.

A szám címe Sordid és ez szólt a ronda német autó reklámjában is (kivonatolva):

Ha van mód rá vásároljátok be iTuneson vagy valahol máshol szigorúan magasminőségű hangfile formátumban, rendes hangrendszere kilőve lúdbőrőztető a hatás.

Egy mese arról, hogy a művészet gyakorlatilag bárhol képes a felszínre törni. Hogy a rengeteg ember rengeteget kattint es a rengeteg kattintasbol kialakul egy olyan multi-kollázs, amik egyenként is működnek, te együtt adják ki azt a megdöbbentő felfedezést, hogy a művészet igazából nem az egyéntől ered, hanem attól a közösségtől, ami felfedezi és belelátja az ő cselekedeteibe / alkotásaiba a művészetet.

És ezért könyvelhető el az önjelölt művész a sötétség top-class képviselőjeként.

I’M SO ARTSY NOW.

Egy pedig 2007-ből 

Éshogy figyeld meg mennyire durva koncepció és szimbólumok terén, overall.
Éshogy Shirley Manson is still rated HF, highly fuckable.

Whoooa! 

Bár van egy olyan érzésem, hogy ezt már majdnem ugyanígy leposztoltam már egyszer! 

28 éves felvétel, és egy három kamionnyi betonlap súlyával odabaszó alap.

Here in my car
I know I’ve started to think
About leaving tonight
Although nothing seems right
In cars
Gary Numan – Cars

Garyt szó nélkül megtenném elnöknek.

Madlib for Steve Ballmer for The Tornado!

Mai ajánlatunk egy 2/3 részt amerikai és 1/3 részben japán koprodukció, ajánljuk minden, a haladó szellemiségű kortárs zenében hívő hallgatónak, fogadjátok is hát szeretettel, jól:

BIGUP!

És sorolhatnám még napestig.

Valami para lehet az A-listás előadókkal, mert csupa csupa kakit termelnek 2007-ben.
Ejj.

Valahogy folyamatosan megvan bennem az az érzés, hogy míg a jelenlegi produkciókat lekortársazzák és szarba se veszik, addig többszáz évvel ezelőtt született „műveket” istenítenek és raknak be a könyvekbe.

Vegyük például ezt a képet

Egyesek szerint ez Van Gogh egyik legutolsó festménye, amit az önlelövése elött festett. Nagyon elismert festő ismert műve, gondolom ezért is milliókat adnak.

De ha most csinálná, akkor még a Deviantarton is leszavaznák, hogy hát öreg, azért MS Paintben is szebbet csinálok fél óra alatt, ennek feküdj újra mégegyszer, mert nem jön át, hogy mit is akartál ezzel.
Viszont azáltal, hogy a faszi agylövéses volt, szegényen halt meg, ráadásul egy másik faszi miatt levágta a fél fülét, attól ő lett akárkik szerint a 19. század egyik domintator festője, aki az utolsó két évében csak úgy tolta magából a prémiumot, akinek a kiállítását mindenképpen meg kell néznie millió embernek.

Vallom, hogy amit pl. ez a faszi csinált 95%-ban nem képvisel értéket és csak azért kapja a pluszokat, mert valami nagynevű hasonlóképp agylövéses valaki beoltatta a tömegeket, hogy hát az arc stílusa fantasztikus és mennyire rejtett mondanivaló és mögöttes tartalom van a képei mögött és egyébként is WAH!

Vallom továbbá azt is, hogy ha az alábbi képet megfestem vászonra olajjal és elnevezem „Tájkép helikopterrel”-nek és beköltözöm a lokál gettóba és előrepörgetem kétszáz évvel a szalagot, akkor a Sothesby’s ezercsillió millióért fogja leütni, hogy végül egy gondos „műértő” kúrijánának kandallója fölé kerüljön és a Wikipedia kétszáz évvel később verziójában úgy jegyezze hogy magángyűjtemény része és hogy a festő erősen impresszionalista műve ez, amin világosan kivehető a feszültség, a komorság és a low health warning.

faszom.

Már a Bloodstone CDM promo után is lehetett sejteni, hogy nem egyszerű prodakt lesz a Foley Room. A hangzást nem is tudom hogy lehetne jól körülírni. Van benne egy erős Squarepusher féle borulós jelleg (ha emlékszel pl. az F-Train c. trekkjére), meg a Supermodifiedre jellemző extremitás meg a szoksásos Amon Tobinos randomfaktor.

Depresszív, de jó.

A Szellemirtók pedig legalább akkora definició-film, mint a Harcosok Klubja. És Rick Moranis pedig egy kibaszott szinész-isten és Dan Aykroyd egy kibaszott író-isten és Ivan Reitman pedig egy kibaszott rendező-isten, too.

Vegyük csak a legjobb példák egyik legjobbját:

.

És működik és tudom, hogy neked is a kedvenceid közé tartozott ez a jelenet.
Működik, no.

Köszönet tbcnek az ellátásért.

O M F G

Most lehet utálni.

Rakjátok addigra össze a mászófelszerelést és válasszatok valami mélytűrő védőruhát és készüljetek erősen.
Modeselektor, kibaszott nagy gyilkolás lesz úgyérzem.

Ja igen, és hallgasd meg a privjút és tudni fogod, miért _kell_ ott lenned.

Mr. Camel playbackelt nektek Phil Collinst.

Igen, hölgyeim és uraim, a Fight Club alapjaira (LOL) építkezve itt egy igazi, hamisítatlan Bollywoodi produkció, a Fight Club – Members Only

Nem kell megijedni, kicsit más jellegű, sokat táncolnak és énekelnek benne, de az én előítéletemmel szemben meglepően jó minőségű és jól fényképezett anyagnak tűnik, szóval ha másért nem, akkor legalább ezért érdemes ráfigyelni, ha úgy hozza a sors.
Figyeljük meg egyébként a indiai badass-eket és még véletlenül se próbáljunk következtetni, hogy itt most melyik lehet az idiai Tyler Durden vagy hogy akkor az a derekánál pörgetett nő valóban Marla Singer akar lenni, mert ez a film most nem az.

Spooky.

(És köszönjük meg a linket tavasznak!)

Adott ugye az alapszituáció, hogy a Supersize Me tematikájában kapunk egy A-brandes sztárkupacot, akiken egyenként végigmegyünk és bemutatjuk, hogy ki kicsoda a gépezetben és miért csinálja amit és mik a fenntartásai azzal, ami a feladata megy úgy globalice, adunk nekik egyenként pár percet, hogy ezt egy amolyan Szomszédok endline jelleggel bemondhassák a kamerába és mindezután megkapjuk a stáblistát és soha többé nem megyünk gyorsétterembe vagy processzált élelmiszer közelébe.

Az egyetlen baj ezzel, hogy egyrészt fájdalmasan bénán van előadva, másrészt se történet, se végkövetkeztetés vagy koncepció nincs. Kivéve persze azt, hogy itt most nagyon keményen bemutattuk a valóságot, lol.

A valóságot bemutatni viszont úgy, hogy a leleplező produkt azt csak nyomokban tartalmazza, nehéz. A karakterek kibaszott sablonosak, a multicégember tipikus multicégemberként üzelem, a becsületes tisztalelkű diáklány becsületes tisztalelkű diáklányként, a shady middlemanek pedig shady middlemanekként. A szerkezet is béna, sehol egy decens fordulat vagy meglepetés, minden tízezredes pontossággal megjósolható, közel 100%os hatékonysággal.

Mondok egy példát:
/* spoiler ON */
Üzemképsor, látunk egy félkarú dolgozót, ahogy csekkel egy űrlapon, innen már tudjuk, hogy ez az ember nem véletlenül került a filmbe, tehát valakin majd később biztos lesz egy baleset. Kicsivel később panaszkodik valaki, hogy a mehikói vendégmunkások nem képzettek. Következtetés? Az áldozatunk egy mexikói nohabla alkalmazott lesz. Kicsivel megint később felemlegetik, hogy naponta történik baleset. Megint kicsivel később bedarált kezekről beszél valaki. Megint később az egyik bevándorló lány aggódik a másik bevándorló lányért, hogy speedezik, majd a pasija bemondja, hogy mindenki csinálja. És lám mi történik fél órával később? Perszehogy egy baleset. Megrázó, drámai, unalmas.
/* spoiler OFF */

És ezekből egy vödörrel van. Semmi megrázó, semmi szpesöl.
Persze van benne sok vér meg mocsok meg fújdeundorító, de igazából ezzel is az a baj, hogy akinek van egy kicsike esze, az tudja, hogy bizony a finom hamburgerhez szegény bocit biza le kell vágni és a tüzönsütött húspogácsához biza ki kell csontozni szegényt meg lefolyatni a vérét, meg kiszedni a pociját meg szépen szétszelektálni az alkatrészeit. És ha ezt bizony úgy szeretnék megoldani, hogy naponta ne csak 30 vevőt tudjanak kiszolgálni, ahhoz nagyobb méretekben és mennyiségben kell agyonlövögetni a bocikat. Mert így készül a hamburger, kedves barátaim.

Avril Lavigne pedig egy gyomorforgatón tehetségtelen buta picsa. És az ő kontributálása a termékhez biza jobban meg fogja rázni a kedves nézőt, mint a vágóhidas jelenet.

Ne adj ki pénz ezért.
Rég láttam ennyire gagyi filmet, komolyan.

Nos, úgy látszik nem csak nekem volt problémám a dekódolással.
Aztán rábukkantam erre a szájtra.

Ezernyi reference. Durva.

Igazából furcsa kiadvány a kiadótól két szempontból is. Az első, hogy ha jól emlékszem akkor ez az első olyan kiadványuk, ami csak digitális formátumban jelenik meg. A másik, hogy ilyen műfaj mentén még nem posztoltak ilyesmit.

Igazából teljesen más, mint amit megszokhattunk. Ez a maxi egy nagyon szigorú szeletelős elektro, jól felépített struktúra mentén, teljesen fogyasztható, engem igazából egy kicsit elkapott a Spectrum-C64 feeling, pedig nem is chiptune-8bit a történet. Tempós, lábrázós, kalapálós.

A remixek is jól sikerültek, bár a kényszeresen bepakolt robothangon felolvasott címet kihagytam volna, mert abszolúte nem működik egyik esetben sem. DST egy kicsit Tipperes hangázst követett a Critical Path-es vonalról, ami egy kicsit koros hangzás, de még vállalható. Cord remixe inkább egy kicsit brékesebb megoldást választott, jól felépítette, de az egész szám alatt hiába várom az eredeti szám fő témáját, az max egy fél percre tűnik fel, így kicsit olyan mint egy tök különálló szám, amiben mutatóban van benne az eredetiből valami. Ettől függetlenül jó és értékes változtat ez is. Talán pont Cooler verziója az aki nagyon merészen nekiment az eredeti koncepciónak és egy sarkaiból kifordított spooky hangázású, bár az ő verziójánál is az volt a bajom mint Cordénál. De ettől függetlenül a legjobban sikerült a három feldolgozás közül.

Az árakról egyelőre nincs infom, minthogy arról se, hogy hol és merre lehet majd megvásárolni a release-t, de a Bitlab Records oldalán biztos találtok majd infókat holnaptól, mint ahogy majd lehetölthető mp3 részletet és további kritikákat.

Faith mp3.

Amiket nem tudok megérteni a brutálisan gagyis megoldások. Volt olyan aki a Canned heat mellett kardoskodott. Azért mindennek van határa, olyan béna refrént ritkán hallani.

Szerinted?

BOARDS OF CANADA: TRANS CANADA HIGHWAY (5 csillagocskából 3 csillagocska, ez náluk azt jelenti: próbáld ki)
Neon Music 28 perc | 6 szám

Családi vállalkozás Az 1989-ben, ne vével ellentétben nem Kanadából, hanem a skóciai Edinburgh-ból útjára indított BOC-t egy testvérpár, Michael és Marcus Eoin Sandison alkotja. Kísérleteznek, méghozzá elektronikával – különös és különösen izgalmas hangfestményeik (Twoism, Geogaddi, Music Has The Right To Children) az experimentális ambient színtér megkerülhetetlen darabjai. Tavalyi, szokásuk szerint zseniális, The Campfire Headphase című albumuk húzószáma (Trans Canada Highway) köré építették legújabb szösszenetüket, melyen a címadó kompozíció mellett négy új szerzemény és egy remix található. Félórás utazás, űrhajó nélkül, mégis nagyon messze, egy olyan tájra, ahol semmi emberszerűt nem találni, sőt semmi olyat se, ami a Földre emlékeztetne. Leszámítva persze a zenét. bobdetroit - wan2 2006. augusztus

Gondolkodtam, hogy sorra vegyem-e röviden, mik teszik ezt a művet rosszul megírt csacskasággá (azért a Trans Canada Highway mint a TCFHP húzószáma különdíjat érmelne, nem beszélve arról az odafigyelésről, ami a szerző tollát vezette itt: “…ahol semmi emberszerűt nem találni“), de olyan fájdalmas az egész, hogy a szerzemény egyszerűen önmagáért beszél. Mikor lesz itthon elektronikus zenével jól foglalkozó nyomtatott sajtó?

És az f1.8 abszolút ural mindent, félhomályban is teljesen jó képeket tudok csinálni, meg úgy egyáltalán. Van az egészben valami, ami a zoomos cuccokban nincs. Nem tudnám körülírni, de természetesebbnek érzem a dolgot így, fixen.

Vagy valami ilyesmi.
Persze még kurva sokat kell tanulnom a fotózásról.

A FlickRs accomon találtok mindenféle képet btw.

Nemrég leltem a svéd illetőségű C64 mágus, Goto80 moszkvai koncertjére a Rebel Pet Set Blogon. Minden benne van ebben az 56 percben, ami egy ilyen eseménynél elengedhetetlen: vokóderrel ízesített chip punkrock nótáktól kezdve a szuper 8bit elektropop és elektrobreak opuszokig bezárólag minden felcsendül, ami mozgást ingerel a hallgató végtagjaiban, és a nóták között pedig kedves párbeszédek zajlanak a közönséggel. Plusz van metálzene is. Szórakoztató és mozgalmas live ez kérem, lehet örjöngeni és fogni a hasat. E felvétel újabb bizonyíték arra, hogy a zenészagytröszt/labeltulajdonos/programozó Role Model és komái bátran nevezhetők a chiptune szcéna éllovasainak. Ne vegyétek komolyan. Jó szórakázást.

goto80_-_live_@_project_o.g.i._18062006.mp3

Mindenki kedvenc borult videoklip-rendező, Chris Cunningham* 2006-ban újra támad. Most épp egy borult kvázirockbandával, a The Horrorssal állt össze, hogy egy számára kicsit ismeretlen stílusban is megmutathassa, hogy azért jöhetnek tehetséges rendezők, de a istenek között mindig ő lesz a császár. Bezony. Szóval hölgyeim és uraim, következzék a Sheena is a Parasite a The Horrorstól (.mov formátumban, másfél perc, hét mega).

(kicsit konszolidáltabb cucc mint a tavalyi, de azért kellően beteg, meg kell hagyni)

* Hogy ki is az a Chris Cunningham? Csak pár cím: Come to Daddy, Come on My Selector, All is Full of Love, Frozen, Rubber Johnny. Szóval tudod.

Ha valami sláger azt sem kell óránként leadni egyszer, ezt kéne már megtanulni mindenkinek.

>Dátum: Thu, 15 Jun 2006 05:11:53 +0200
>Feladó: “Szilvi”
>Tárgy: szegedrõl
>
>Szia ! Mariannal már kb egy órája itt fényképezkedünk Szegeden. Zsolti
>szülinapja alkalmából. : ) Nézd meg ezt a helyet, telefonokat lehet >nyerni, regisztrálj te is. ; ) www.———.hu
>
>üdvözlettel

Zene: Micah Silver – Scale

A sok-sok eddig kapott idegen nyelvű spam szövege és kínálata annyira távolinak tűnt. Most pedig Szilvi megosztja velem legfrissebb élményeit.

Elmehetnék Szegedre, a ronda buszpályaudvarhoz, aminek még a kocsmájában is voltam, szétnézhetnék mindenhol a városban. Ha kérdezősködnék, előbb-utóbb kapnék olyan választ, hogy létezik 1 Szilvi, akinek van Mariann nevű barátnője, mi több, ismernek Zsoltit, akinek ugye születésnapja is szokott lenni, mégpedig valamikor június közepén. Innen már csak egy lépés az üzenet, amit Szilvi a telefonjával küldhetett.

Alig múlt hajnali 5 óra, és már jó 20 perce felkelt a Nap. Én nem mentem el a buliba, persze nem is hívtak.
Két szmájli jelez: egy az esemény okozta boldogságot, egy a hivalkodó kacérságot.
A spamuniverzum halni készül, majd átalakul: “Üdvözlettel”

Én pedig örökké emlékezni fogok rájuk. Fejembe költözött a valótlan hajnali üzenet onnan, ahol már kb. 1 órája történik valami. Ezt agyam ilyen vagy olyan formában képileg is elémtárja egy-egy tömegközlekedési járművön eltöltött daydreaming alkalmával, amikor például a stilizált, végtelenített Knorr családtól viszolygok majd. Velük mi lehet most?
Üdvözlet.

- Elsőnek a szokásos kérdés: Mesélnél arról, hogyan kezdtél el zenélni?

- Mivel a suliban az énekóra jó pár fontos évre elvette a kedvem a zenéléstől, ezért csak akkor indult be a dolog, amikor már az otthoni PC-k elérhető árúak lettek. Tehát a “klasszikus” úton haladtam, furulyától kezdve a C64esen, majd Amiga 500-on, 286-os desktop PC-n, 100Mhzes desktop PC-n át a laptopig. Volt pár év míg elektronikus zenélve kísérleteztem otthon, magamban, úgy hogy közben kizárólag élő, gitáros zenekarok koncertjeire jártam – hardcore, punkrock, indie – ezalatt észrevettem, hogy igenis vannak emberek, akik szimplán elektronikus eszközökkel és a számítógép segítségével is izgalmas zenét hoznak létre.

- Véleményed szerint ki csinált akkoriban intelligens zenét? Számodra mi tartozott ebbe a műfajba? Ill. Mi tartozik ide most? Mindenkinek mást gondol erről…

- Szerintem akkoriban az olyan srácok mint te vagy én, egyszerűen olyan gépekkel dolgoztak, amiket meg tudtak fizetni. Az egész szcénát azokhoz a srácokhoz hasonlíthatjuk, akik egész álló nap csak a kocsijukat bütykölik. A poén az, ahogy a technikát ízeire szedjük és a megpróbáljuk kitágítani a lehetőségeink határait. Akkoriban erre csak a hardver dobozzal volt lehetőség, most ott van erre a laptop. Még régebben ezek a masinák valószínűtlenül drágák voltak, így csak a gazdag cuki fiúknak és a kicsit bolondoknak volt lehetőségük zenélni. Az akkori hangyások nem mondhatóak különösen innovatívnak mai szemszögből nézve. Csak azért, mert valaki első volt valamiben, még nem jelenti azt, hogy az a valami marha jó is. Igazán izgalmasnak azt a zenét tartom, amelyik nem próbál kimondottan cool lenni. Minekután ma már sok ember van, aki számítógéppel akar zenélni, és a műveit meg tudja jelentetni a neten, egyre nehezebb és izgalmasabb lesz definiálni a jó zene fogalmát.
Mindenkinek mások az elvárásai, mindenki más zenei képzéssel rendelkezik. Ez a folyamat egyre inkább átláthatatlanná válik, és az ízlés-spéciknek (pl. zenei magazinoknak) egyre nehezebb dolguk lesz a referencia hősök kitalálásával. Ezáltal a hallgató egyre kevésbé hagyatkozhat bárki véleményére, emiatt saját magának kell véleményt alkotnia. Maga a hallás válik ismét fontossá, a hibátlan, megkönyörült szupersztárok pedig eltűnnek, ez így is helyes.

- Mi helyzet a Seldomtype-al? (itt jelentek meg 2004-ben a művész első vinylen kiadott zenéi – a szerk.) Az oldaluk már jó ideje egyáltalán nem működik.

- Sajnos az utóbbi időben elhanyagoltam a kapcsolatot ezzel a svájci kiadóval. Az utolsó információm Dennistől (a label egyengetője) az volt, hogy egy kis szünetre van szüksége. Dennis annak idején a Phonocake.org-on keresztül vette fel velem a kapcsolatot.

- Információim szerint Amigát és Buzzt használsz, amikor zenélsz. Próbáltál mar mást? Mennyire fontosak a technikai szempontok számodra?

- Sohasem voltam biztos abban, hogy a zeneszerzés valóban nekem való, ezért nem akartam igazan nagy összeget fektetni ebbe a hobbiba. Így leginkább freeware szoftverrel dolgozom. A Buzzmachines annyi lehetőséget nyújt, különböző hangzások megalkotásához, amennyit más szoftvernél még egyáltalán nem tapasztaltam. A kezdetekben kizárólag Amiga500-ast használtam, mert iszonyatosan zavart az elektronikus szcéna hi-tech őrülete. Minden koncerten folyamatosan egy világító almácskát kellett bámulnom, így végül is igazan kedvet kaptam ahhoz, hogy “régi szeméttel” dolgozzam inkább mindenféle hi-tech pluginnel teletűzdelt zenék készítése nélkül. Innen a nevem is: BAD COMFORT – mert nem olyan egyszerűek és könnyűek ám ezek a mindenféle dobozok.
Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a Buzz-zal is írjak olyan számokat, amik annyira töltve vannak effektekkel, hogy a végén csak egy hatalmas, össze-vissza zörejt hallasz. Ez egy találomra létrejött projektem, ami talán valamikor valamilyen kiadónál hallható lesz… Néha azonban még visszatérek a régi jó Amiga500 zajládácskához és élvezem a 8bit spur hangját.

- Melyik művész inspirálta a zenedet és a gondolkodásod leginkább?

- Miután régebben rengeteg rock zenét hallgattam, valószínűleg ez a műfaj befolyásolt leginkább. Nem tudom azonban, hogy vajon ez hallható-e a zenémen. Mostanság legszívesebben a netaudio szcéna hatásának teszem ki magam, beleértve az összes itt előforduló populárisabb műfajt: electronica, dubtechno, post-rock…

- Melyik internetes kiadó zenéjét hallgatod szívesen, és szerinted mi vár erre a szcénára a távolabbi jövőben?

- Kevés olyan kedvencem van, amikben meg is bízom. De miután a saját adásomhoz az Audioasylon mindig új zenéket keresek, nagyon sok különböző kiadótól töltök le folyamatosan különböző stílusú anyagokat. Egyféle zenei irányvonal hamar untatni kezd, ezért ugrabugrálok köztük: néha gitár, néha hip-hop, olykor house…
A jövőben új és új kiadók lesznek, sokkal több videó anyag lesz elérhető. Átláthatatlanul nagy lesz a kínálat, és sokan abba fogják hagyni, mert a kevés feedback által adott motiváció nem lesz elég számukra.

- Lesz új Bad Comfort album?

- Igazából ezt még senki sem kérdezte. :) A közeljövőben ismét egy Phonocake EP-t szeretnék összeállítani. Pillanatnyilag elég kevés időm van a zenélésre, emiatt általában remixekkel próbálkozom. Például olyan kis zenekarok számaival, mint akik a Piepmatz Records – független kiadónál találhatók, akiknek a honlapját is én szerkesztem.

- Milyen lesz várhatóan az új EP? Mesélnél róla egy kicsit? Hol hallhatunk legközelebb?

- Sajnos még nincs igazán kész anyagom. Folyamatosan, párhuzamosan dolgozom különböző cuccokkal, és nem tudok döntést hozni az egyik vagy a másik mellett. Emiatt az a tervem, hogy a kezdetleges dalokat más Phonocake zenészeknek adom, és inkább egy remix projektben kezdek el gondolkozni. De hogy erre mikor kerül sor, arról fogalmam sincs…Hm, remélhetőleg a drezdai Phonocake mp3label-en és egy válogatáson a piepmatz-records.de-nel is szerepelek majd. Ja igen: és persze remélhetőleg hamarosan a Nagy Magyar kiadónál: a Bitlab Recordsnál. :)

Bad Comfort@Discogs

Köszönet Pannikának a fordításért és tolmácsolásért, Kelt úrnak pedig a lektorálásért.

Ezúton is köszönet a lehetőségért Xrc kollégának és a Moiré csapatnak.

VBR Podcast oldalacska (frissítve)

Érdekes dolog a macskatartás. A nap túlnyomó többségét átalussza, de napközben olyan 4-5 alkalommal magához tér, félórát rohangászik dorombol, ugrál, pödör, szalad, támad, kakál, eszik, iszik, rohan, fél, támad, pisil, pattog, visszahőköl, mászik, aztán bealszik.

Egyszerűen olyan baromi imádnivaló, hogy arra nincs szó, szeretem nagyon.
Flickrre toltam pár képet, lehet szemlélődni :)

Nézzétek meg.
Hallgassátok meg.

Nem fogom órákon keresztül dícsérni, hogy miért jó és miért működik, úgyis megnézitek vagy hatszor legalább és tudni fogjátok, na.

Ettől a krútól be kell szerezni mindent.

Vordhosbn
Omgyjya-Switch 7
Mt. Saint Michel Mix/St. Michaels Mount
(Click here to buy it from Amazon.)

A világ legszebb dalai közt ma Aphex Twin Nine  Inch Nailsként elkövetett örökérvényű balladája, az At the Heart of it All legyen.

Mert ez a világ egyik legszebb dala.

Mert az a film sajnos olyan szinten vérlázító és szar, hogy arra kevés épkézláb kifejezést lehet találni.

Adva vagyon egy nagyon ügyes trailer. Amiben röpülnek a kések, menetelnek a katonák, robbanások jobbról balról és V püföli és késeli a gonoszokat.

Adva vagyon emellé egy nagyon jó alaptörténet, hogy nácilájk kormány uralja be az angol népet és jön a híró, aki jól megdönti az egészet.

Ez idáig nagyon szép és jó, de igazából  az van, hogy egyrészt zéró eredetiség van a történetben, klisék klisék hátán, előre kisakkozható történet, boring főhős (aki egyébként teljesen korrekt angolsággal küldi), sírásra berendezkedett Natalie Portman, gonosz angol nácigonoszok ésatöbbi. Bah.

Én úgy ültem be, hogy na akkor majd kemény vizuál lesz, halomra gyilkolt angolnácik és pörgős tempós és izgalmas sztori. De nem.
A trailerben benne volt minden akciójelenet, szóval ha ezek miatt akartátok megnézni a filmet, akkor ne tegyétek, a trailerben minden látványos cucc benne volt. A maradék meg boring, ötlettelen krep. Ne adj ki ilyesmiért pénzt.

Réz András voltam, ez pedig a Ciginyom, a Cloneshit filmesztéta rovata.

Megjelent a Bitlab Records harmadik kézzelfogható produktuma, a Polyphonic Petals. Eltérően az elöző két kiadványtól, ez egy válogatás, sokféle névvel, sokféle megközelítéssel.

A zene jellemzően a pittyegős-kattogós, de dallamos elektró – nekem kimondottan bejön, ha ez számít. Sok ismertebb és kevésbé ismert művész featurál a lemezen, említhetném itt a Vector Loverst, vagy a súlyosan befordult Miles Tilmannt, Tigricset, Hdj Tomot vagy a Ten and Tracert (azért szokták felsorolni az előadókat egy válogatáslemeznél, mert akkor biztos meglátja valaki a kedvencét és jól megveszi).

Gyorsan egy tracklist (a discogs.com-ról) és folytatom:

Szerintem teljesen fogyasztható anyag, bár furcsamód a magyar előadók trekkjei (Cooler, Hdj Tom, Tigrics) átalgosan erősebbre sikerültek a többiekénél. A must have, szerintem.

A korong és a tok megjelenéséért én felelek. Erről mégképeket a flickres gyűjtőben találhattok.

Péntek óta kapható a Neonmusicnál és a Trancewaveben (egyelőre még csak offline vásárolható). Meg majd még sokmáshol is. We’ll keep you informed. 2k körül kerül.
És amíg eljuttok a boltba rohanásig, addig hallgassatok feltörekvő lányt a COD-ról.

És minden rendben úgy ahogy van.