Na de kedvcsinálónak itt egy jó kis ad:

Itt meg egy kis demozás. Felhívnám a figyelmet hogy zoomol a jó ember a képernyőn:

De most itt van az új megújult Evernote, almás köntösben.

Noha jó tudni, hogy ilyen jegyzet, ötletláda készítő megoldás van vagy tonnaszám a világon megpróbálom felsorolni mik azok a dolgok amiért szerethető a cucc:

• Van hozzá külön desktop kliens. Win és Mac. És Windows Mobile. És most már IPHONE is. És lesz Jme.
• Windowson is kellemesen néz ki.
• A jegyzetek tárolása online történik, ha nincs kapcsolat akkor is lehet írni jegyzeteket, az online csatlakoztatáskor megtörténik a szinkronizáció.(Az első használatkor mindenképp kell net.)
• Könnyű használni. A klienssel nemcsak szöveget vagyunk képesek formázni, hanem tudunk rajzolni(draft) – van shape recognizere is -, checkboxos todo készíteni, az universal clipperrel képet/szöveget lopni az ablakokból , ff-hez van már clipper extension így, meg egyből az oldalakról tolhatunk bele dolgokat.
• A weben keresztül is lehet használni ha nincs nálunk usb-n a kliens, vagy esetleg linux alatt vagyunk. Van külön mobilra méretezett felület, ha azon keresztül akarunk adatot beletolni. (Értelemszerűen itt egyszerűsített szöveget – quicknote -, a weben pedig html formázotatt max.)
• Lehet publikálni, barátot meghívni etc.
• Lehet kategorizálni és kerestetni a jegyzeteinket, exportáltatni html-be.
• Ingyenes. De van premium kategória is ami nem vészes.

És hát az elefánt sose felejt meg jól mutat az ikonján. Próbacseresznye aszondom.

Lássuk akkor a lemez-lemezeket a Nine Inch Nails diszkográfiájából:

1989: Pretty Hate Machine – szintipop hangzás, szeressük
1992: Broken – három év szünet, új hangzás, szeressük
1994: The Downward Spiral – két év szünet, a Brokenben megismert új vonal kiteljesedése, szeressük
1999: The Fragile – öt év szünet, megint új sztájl, felelmás az eredmény, de szeressük
2005: With Teeth – hat év szünet, elsőre csalódtam, de később kibékültünk, szeressük
2007: Year Zero – két év szünet, nem értem
2008: Ghosts I–IV – nem értem
2008: The Slip – egyáltalán nem értem

A legenda szerint Trent (Reznor, ő egyszemélyben a Nine Inch Nails) keményen alkoholizált, cuccolt és mindenféle, ezekre visszavezethető vagy ezektől teljesen független parái voltak, amikkel a The Fragile és a With Teeth közötti időszakban számolt le.

Az én teóriám szerint azért tudta még a With Teeth-el megugrani a lécet, mert bár lejött a dolgairól, azok viszont a lemez aranyba menetele előtt még nem ürültek ki a szervezetéből¹.

Azóta (a With Teeth óta), a produkció színvonala süllyed és csak a progresszív körítés a média-disztribuciós kísérletek mentik meg az újabb lemezeket a tökéletes közönytől.

De legalább tanultunk dolgokat:

1. A kábítószerek és a kreativitás között van kimutatható összefüggés.
2. A kábítószerek csak egy ideig növelik a kreativitást, utána ígyisúgyis a lejtő következik.
3. A kábítószerekről való lejövetel drasztikusan csökkenti a kreativitást.
4. A kábítószereket ezért csak ésszel, módjával, de inkább egyáltán ne.

„too much of anything can make you an addict”
– Alvin Nathaniel Joiner

1 Persze ez nem jelenti azt, hogy a frissebb munkái levonnának bármit is az érdemeiből és hogy neked ne tetszhetne a szerintem vállalhatatlan Year Zero-era, de nem is kérlek, hogy győzz meg erről. FTR.

A felvétel a Bird and the Bee nevű formációé (jajj, de kis bulvárok vagyunk ma) és az Again and Again névre hallgat. Az eredeti video (mert ez egy alternatív produkció) peddig erre tekinthető meg.

Bemászik a fülbe és tavaszkompatibilis.

Nekem sokáig a GTA San Andreas tájtölje, a The Introduction c. videóból:

Még nem ismerem a GTA IV tájtöljét, de addig valószínűleg a következő felvétel „refrénje” lesz:

Ez szerintem már nem ciki, a klip pedig a maga kategóriájában zseniális

És akkor jöjjön valami súlyos, üllőn kikalapált platinum materiál

Aztán finom, svéd retroelektró, pénisznövelő videoanyaggal. Stop motion ftw!

És ha még mindig van energia, akkor legyen olyan, amikor klasszikusok találkoznak és Hype Williams is képes jól használni a vakulj-paraszt mechanikában igen jól működő agyát. És igen, kéne neked is ilyen HEMÜ.

Aztán még egy szám Lupe Fiascotól, mert ezt ha akartam volna, akkor se hagyhattam volna ki, annyira tavaszias a hangzás. Legalább higgyünk a globális felmelegedésben!

És aztán rakjunk be egy éles váltást, de a váltás legyen jó. És hát mi más lehetne a tökéletes választás, mint a legerősebb adrenalin-rush okozó überklasszikus crossover-felvétel, ami még most 2008-ban is a legközelebbi betonfalhoz rögzíti a gyanútlan hallgatót?

Majd masszírozzuk meg a megfáradt szívünket az alábbi facsarós-tekergetős prémium reserve-el. Figyeljük meg ahogy a kép és a zene egymást támogatva hogy jut el a semlegességből az érzelmileg heavily twisted-be. Esetleg gondolkodhatunk is.

Hirtelen ezek!

Dömping! Új Nine Inch Nails lemez! Ghosts I-IV! 36 felvétel! Biztos jó!

(Kicsit ilyen Quake soundtrackes, meg Fragileos hangzás a jellemző, legalábbis az alapján amit eddig hallottam.)

És sorolhatnám még napestig.

Valami para lehet az A-listás előadókkal, mert csupa csupa kakit termelnek 2007-ben.
Ejj.

Már a Bloodstone CDM promo után is lehetett sejteni, hogy nem egyszerű prodakt lesz a Foley Room. A hangzást nem is tudom hogy lehetne jól körülírni. Van benne egy erős Squarepusher féle borulós jelleg (ha emlékszel pl. az F-Train c. trekkjére), meg a Supermodifiedre jellemző extremitás meg a szoksásos Amon Tobinos randomfaktor.

Depresszív, de jó.

Most lehet utálni.

Rakjátok addigra össze a mászófelszerelést és válasszatok valami mélytűrő védőruhát és készüljetek erősen.
Modeselektor, kibaszott nagy gyilkolás lesz úgyérzem.

Ja igen, és hallgasd meg a privjút és tudni fogod, miért _kell_ ott lenned.

Nos, úgy látszik nem csak nekem volt problémám a dekódolással.
Aztán rábukkantam erre a szájtra.

Ezernyi reference. Durva.

Igazából furcsa kiadvány a kiadótól két szempontból is. Az első, hogy ha jól emlékszem akkor ez az első olyan kiadványuk, ami csak digitális formátumban jelenik meg. A másik, hogy ilyen műfaj mentén még nem posztoltak ilyesmit.

Igazából teljesen más, mint amit megszokhattunk. Ez a maxi egy nagyon szigorú szeletelős elektro, jól felépített struktúra mentén, teljesen fogyasztható, engem igazából egy kicsit elkapott a Spectrum-C64 feeling, pedig nem is chiptune-8bit a történet. Tempós, lábrázós, kalapálós.

A remixek is jól sikerültek, bár a kényszeresen bepakolt robothangon felolvasott címet kihagytam volna, mert abszolúte nem működik egyik esetben sem. DST egy kicsit Tipperes hangázst követett a Critical Path-es vonalról, ami egy kicsit koros hangzás, de még vállalható. Cord remixe inkább egy kicsit brékesebb megoldást választott, jól felépítette, de az egész szám alatt hiába várom az eredeti szám fő témáját, az max egy fél percre tűnik fel, így kicsit olyan mint egy tök különálló szám, amiben mutatóban van benne az eredetiből valami. Ettől függetlenül jó és értékes változtat ez is. Talán pont Cooler verziója az aki nagyon merészen nekiment az eredeti koncepciónak és egy sarkaiból kifordított spooky hangázású, bár az ő verziójánál is az volt a bajom mint Cordénál. De ettől függetlenül a legjobban sikerült a három feldolgozás közül.

Az árakról egyelőre nincs infom, minthogy arról se, hogy hol és merre lehet majd megvásárolni a release-t, de a Bitlab Records oldalán biztos találtok majd infókat holnaptól, mint ahogy majd lehetölthető mp3 részletet és további kritikákat.

Faith mp3.

Amiket nem tudok megérteni a brutálisan gagyis megoldások. Volt olyan aki a Canned heat mellett kardoskodott. Azért mindennek van határa, olyan béna refrént ritkán hallani.

Szerinted?

BOARDS OF CANADA: TRANS CANADA HIGHWAY (5 csillagocskából 3 csillagocska, ez náluk azt jelenti: próbáld ki)
Neon Music 28 perc | 6 szám

Családi vállalkozás Az 1989-ben, ne vével ellentétben nem Kanadából, hanem a skóciai Edinburgh-ból útjára indított BOC-t egy testvérpár, Michael és Marcus Eoin Sandison alkotja. Kísérleteznek, méghozzá elektronikával – különös és különösen izgalmas hangfestményeik (Twoism, Geogaddi, Music Has The Right To Children) az experimentális ambient színtér megkerülhetetlen darabjai. Tavalyi, szokásuk szerint zseniális, The Campfire Headphase című albumuk húzószáma (Trans Canada Highway) köré építették legújabb szösszenetüket, melyen a címadó kompozíció mellett négy új szerzemény és egy remix található. Félórás utazás, űrhajó nélkül, mégis nagyon messze, egy olyan tájra, ahol semmi emberszerűt nem találni, sőt semmi olyat se, ami a Földre emlékeztetne. Leszámítva persze a zenét. bobdetroit - wan2 2006. augusztus

Gondolkodtam, hogy sorra vegyem-e röviden, mik teszik ezt a művet rosszul megírt csacskasággá (azért a Trans Canada Highway mint a TCFHP húzószáma különdíjat érmelne, nem beszélve arról az odafigyelésről, ami a szerző tollát vezette itt: “…ahol semmi emberszerűt nem találni“), de olyan fájdalmas az egész, hogy a szerzemény egyszerűen önmagáért beszél. Mikor lesz itthon elektronikus zenével jól foglalkozó nyomtatott sajtó?

Nemrég leltem a svéd illetőségű C64 mágus, Goto80 moszkvai koncertjére a Rebel Pet Set Blogon. Minden benne van ebben az 56 percben, ami egy ilyen eseménynél elengedhetetlen: vokóderrel ízesített chip punkrock nótáktól kezdve a szuper 8bit elektropop és elektrobreak opuszokig bezárólag minden felcsendül, ami mozgást ingerel a hallgató végtagjaiban, és a nóták között pedig kedves párbeszédek zajlanak a közönséggel. Plusz van metálzene is. Szórakoztató és mozgalmas live ez kérem, lehet örjöngeni és fogni a hasat. E felvétel újabb bizonyíték arra, hogy a zenészagytröszt/labeltulajdonos/programozó Role Model és komái bátran nevezhetők a chiptune szcéna éllovasainak. Ne vegyétek komolyan. Jó szórakázást.

goto80_-_live_@_project_o.g.i._18062006.mp3

Mindenki kedvenc borult videoklip-rendező, Chris Cunningham* 2006-ban újra támad. Most épp egy borult kvázirockbandával, a The Horrorssal állt össze, hogy egy számára kicsit ismeretlen stílusban is megmutathassa, hogy azért jöhetnek tehetséges rendezők, de a istenek között mindig ő lesz a császár. Bezony. Szóval hölgyeim és uraim, következzék a Sheena is a Parasite a The Horrorstól (.mov formátumban, másfél perc, hét mega).

(kicsit konszolidáltabb cucc mint a tavalyi, de azért kellően beteg, meg kell hagyni)

* Hogy ki is az a Chris Cunningham? Csak pár cím: Come to Daddy, Come on My Selector, All is Full of Love, Frozen, Rubber Johnny. Szóval tudod.

Ha valami sláger azt sem kell óránként leadni egyszer, ezt kéne már megtanulni mindenkinek.

>Dátum: Thu, 15 Jun 2006 05:11:53 +0200
>Feladó: “Szilvi”
>Tárgy: szegedrõl
>
>Szia ! Mariannal már kb egy órája itt fényképezkedünk Szegeden. Zsolti
>szülinapja alkalmából. : ) Nézd meg ezt a helyet, telefonokat lehet >nyerni, regisztrálj te is. ; ) www.———.hu
>
>üdvözlettel

Zene: Micah Silver – Scale

A sok-sok eddig kapott idegen nyelvű spam szövege és kínálata annyira távolinak tűnt. Most pedig Szilvi megosztja velem legfrissebb élményeit.

Elmehetnék Szegedre, a ronda buszpályaudvarhoz, aminek még a kocsmájában is voltam, szétnézhetnék mindenhol a városban. Ha kérdezősködnék, előbb-utóbb kapnék olyan választ, hogy létezik 1 Szilvi, akinek van Mariann nevű barátnője, mi több, ismernek Zsoltit, akinek ugye születésnapja is szokott lenni, mégpedig valamikor június közepén. Innen már csak egy lépés az üzenet, amit Szilvi a telefonjával küldhetett.

Alig múlt hajnali 5 óra, és már jó 20 perce felkelt a Nap. Én nem mentem el a buliba, persze nem is hívtak.
Két szmájli jelez: egy az esemény okozta boldogságot, egy a hivalkodó kacérságot.
A spamuniverzum halni készül, majd átalakul: “Üdvözlettel”

Én pedig örökké emlékezni fogok rájuk. Fejembe költözött a valótlan hajnali üzenet onnan, ahol már kb. 1 órája történik valami. Ezt agyam ilyen vagy olyan formában képileg is elémtárja egy-egy tömegközlekedési járművön eltöltött daydreaming alkalmával, amikor például a stilizált, végtelenített Knorr családtól viszolygok majd. Velük mi lehet most?
Üdvözlet.

- Elsőnek a szokásos kérdés: Mesélnél arról, hogyan kezdtél el zenélni?

- Mivel a suliban az énekóra jó pár fontos évre elvette a kedvem a zenéléstől, ezért csak akkor indult be a dolog, amikor már az otthoni PC-k elérhető árúak lettek. Tehát a “klasszikus” úton haladtam, furulyától kezdve a C64esen, majd Amiga 500-on, 286-os desktop PC-n, 100Mhzes desktop PC-n át a laptopig. Volt pár év míg elektronikus zenélve kísérleteztem otthon, magamban, úgy hogy közben kizárólag élő, gitáros zenekarok koncertjeire jártam – hardcore, punkrock, indie – ezalatt észrevettem, hogy igenis vannak emberek, akik szimplán elektronikus eszközökkel és a számítógép segítségével is izgalmas zenét hoznak létre.

- Véleményed szerint ki csinált akkoriban intelligens zenét? Számodra mi tartozott ebbe a műfajba? Ill. Mi tartozik ide most? Mindenkinek mást gondol erről…

- Szerintem akkoriban az olyan srácok mint te vagy én, egyszerűen olyan gépekkel dolgoztak, amiket meg tudtak fizetni. Az egész szcénát azokhoz a srácokhoz hasonlíthatjuk, akik egész álló nap csak a kocsijukat bütykölik. A poén az, ahogy a technikát ízeire szedjük és a megpróbáljuk kitágítani a lehetőségeink határait. Akkoriban erre csak a hardver dobozzal volt lehetőség, most ott van erre a laptop. Még régebben ezek a masinák valószínűtlenül drágák voltak, így csak a gazdag cuki fiúknak és a kicsit bolondoknak volt lehetőségük zenélni. Az akkori hangyások nem mondhatóak különösen innovatívnak mai szemszögből nézve. Csak azért, mert valaki első volt valamiben, még nem jelenti azt, hogy az a valami marha jó is. Igazán izgalmasnak azt a zenét tartom, amelyik nem próbál kimondottan cool lenni. Minekután ma már sok ember van, aki számítógéppel akar zenélni, és a műveit meg tudja jelentetni a neten, egyre nehezebb és izgalmasabb lesz definiálni a jó zene fogalmát.
Mindenkinek mások az elvárásai, mindenki más zenei képzéssel rendelkezik. Ez a folyamat egyre inkább átláthatatlanná válik, és az ízlés-spéciknek (pl. zenei magazinoknak) egyre nehezebb dolguk lesz a referencia hősök kitalálásával. Ezáltal a hallgató egyre kevésbé hagyatkozhat bárki véleményére, emiatt saját magának kell véleményt alkotnia. Maga a hallás válik ismét fontossá, a hibátlan, megkönyörült szupersztárok pedig eltűnnek, ez így is helyes.

- Mi helyzet a Seldomtype-al? (itt jelentek meg 2004-ben a művész első vinylen kiadott zenéi – a szerk.) Az oldaluk már jó ideje egyáltalán nem működik.

- Sajnos az utóbbi időben elhanyagoltam a kapcsolatot ezzel a svájci kiadóval. Az utolsó információm Dennistől (a label egyengetője) az volt, hogy egy kis szünetre van szüksége. Dennis annak idején a Phonocake.org-on keresztül vette fel velem a kapcsolatot.

- Információim szerint Amigát és Buzzt használsz, amikor zenélsz. Próbáltál mar mást? Mennyire fontosak a technikai szempontok számodra?

- Sohasem voltam biztos abban, hogy a zeneszerzés valóban nekem való, ezért nem akartam igazan nagy összeget fektetni ebbe a hobbiba. Így leginkább freeware szoftverrel dolgozom. A Buzzmachines annyi lehetőséget nyújt, különböző hangzások megalkotásához, amennyit más szoftvernél még egyáltalán nem tapasztaltam. A kezdetekben kizárólag Amiga500-ast használtam, mert iszonyatosan zavart az elektronikus szcéna hi-tech őrülete. Minden koncerten folyamatosan egy világító almácskát kellett bámulnom, így végül is igazan kedvet kaptam ahhoz, hogy “régi szeméttel” dolgozzam inkább mindenféle hi-tech pluginnel teletűzdelt zenék készítése nélkül. Innen a nevem is: BAD COMFORT – mert nem olyan egyszerűek és könnyűek ám ezek a mindenféle dobozok.
Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a Buzz-zal is írjak olyan számokat, amik annyira töltve vannak effektekkel, hogy a végén csak egy hatalmas, össze-vissza zörejt hallasz. Ez egy találomra létrejött projektem, ami talán valamikor valamilyen kiadónál hallható lesz… Néha azonban még visszatérek a régi jó Amiga500 zajládácskához és élvezem a 8bit spur hangját.

- Melyik művész inspirálta a zenedet és a gondolkodásod leginkább?

- Miután régebben rengeteg rock zenét hallgattam, valószínűleg ez a műfaj befolyásolt leginkább. Nem tudom azonban, hogy vajon ez hallható-e a zenémen. Mostanság legszívesebben a netaudio szcéna hatásának teszem ki magam, beleértve az összes itt előforduló populárisabb műfajt: electronica, dubtechno, post-rock…

- Melyik internetes kiadó zenéjét hallgatod szívesen, és szerinted mi vár erre a szcénára a távolabbi jövőben?

- Kevés olyan kedvencem van, amikben meg is bízom. De miután a saját adásomhoz az Audioasylon mindig új zenéket keresek, nagyon sok különböző kiadótól töltök le folyamatosan különböző stílusú anyagokat. Egyféle zenei irányvonal hamar untatni kezd, ezért ugrabugrálok köztük: néha gitár, néha hip-hop, olykor house…
A jövőben új és új kiadók lesznek, sokkal több videó anyag lesz elérhető. Átláthatatlanul nagy lesz a kínálat, és sokan abba fogják hagyni, mert a kevés feedback által adott motiváció nem lesz elég számukra.

- Lesz új Bad Comfort album?

- Igazából ezt még senki sem kérdezte. :) A közeljövőben ismét egy Phonocake EP-t szeretnék összeállítani. Pillanatnyilag elég kevés időm van a zenélésre, emiatt általában remixekkel próbálkozom. Például olyan kis zenekarok számaival, mint akik a Piepmatz Records – független kiadónál találhatók, akiknek a honlapját is én szerkesztem.

- Milyen lesz várhatóan az új EP? Mesélnél róla egy kicsit? Hol hallhatunk legközelebb?

- Sajnos még nincs igazán kész anyagom. Folyamatosan, párhuzamosan dolgozom különböző cuccokkal, és nem tudok döntést hozni az egyik vagy a másik mellett. Emiatt az a tervem, hogy a kezdetleges dalokat más Phonocake zenészeknek adom, és inkább egy remix projektben kezdek el gondolkozni. De hogy erre mikor kerül sor, arról fogalmam sincs…Hm, remélhetőleg a drezdai Phonocake mp3label-en és egy válogatáson a piepmatz-records.de-nel is szerepelek majd. Ja igen: és persze remélhetőleg hamarosan a Nagy Magyar kiadónál: a Bitlab Recordsnál. :)

Bad Comfort@Discogs

Köszönet Pannikának a fordításért és tolmácsolásért, Kelt úrnak pedig a lektorálásért.

Ezúton is köszönet a lehetőségért Xrc kollégának és a Moiré csapatnak.

VBR Podcast oldalacska (frissítve)

Nézzétek meg.
Hallgassátok meg.

Nem fogom órákon keresztül dícsérni, hogy miért jó és miért működik, úgyis megnézitek vagy hatszor legalább és tudni fogjátok, na.

Ettől a krútól be kell szerezni mindent.

Vordhosbn
Omgyjya-Switch 7
Mt. Saint Michel Mix/St. Michaels Mount
(Click here to buy it from Amazon.)

A világ legszebb dalai közt ma Aphex Twin Nine  Inch Nailsként elkövetett örökérvényű balladája, az At the Heart of it All legyen.

Mert ez a világ egyik legszebb dala.

Megjelent a Bitlab Records harmadik kézzelfogható produktuma, a Polyphonic Petals. Eltérően az elöző két kiadványtól, ez egy válogatás, sokféle névvel, sokféle megközelítéssel.

A zene jellemzően a pittyegős-kattogós, de dallamos elektró – nekem kimondottan bejön, ha ez számít. Sok ismertebb és kevésbé ismert művész featurál a lemezen, említhetném itt a Vector Loverst, vagy a súlyosan befordult Miles Tilmannt, Tigricset, Hdj Tomot vagy a Ten and Tracert (azért szokták felsorolni az előadókat egy válogatáslemeznél, mert akkor biztos meglátja valaki a kedvencét és jól megveszi).

Gyorsan egy tracklist (a discogs.com-ról) és folytatom:

Szerintem teljesen fogyasztható anyag, bár furcsamód a magyar előadók trekkjei (Cooler, Hdj Tom, Tigrics) átalgosan erősebbre sikerültek a többiekénél. A must have, szerintem.

A korong és a tok megjelenéséért én felelek. Erről mégképeket a flickres gyűjtőben találhattok.

Péntek óta kapható a Neonmusicnál és a Trancewaveben (egyelőre még csak offline vásárolható). Meg majd még sokmáshol is. We’ll keep you informed. 2k körül kerül.
És amíg eljuttok a boltba rohanásig, addig hallgassatok feltörekvő lányt a COD-ról.

Lomov. Axel Bergk. Festőként kezdte, majd elektronikus zenészként folytatta. Az összes fontos netlabelnél jelent már meg anyaga, társalapítója a Stadtgruen online kiadónak. Az alábbiakban egy vele készült többfordulós mail interjút olvashattok. Ajánlom hallgatnivalónak mellé a Lomov podcastot.

The English Language .pdf of the interview.

- Először is, azon gondolkodtam, hogy vajon mi volt az, amit „hiányoltál” az eddigi szépművészeti ágakból, amiért úgy döntöttél, hogy zenélni kezdesz?

- Nagyon drága volt szépművészeti anyagokkal dolgozni, mind idő mind pénz szempontjából. Mindig próbáltam összebékíteni a kreatív ambícióimat azzal, hogy (az elüzletiesedett művészettől való függetlenség miatt) üzleti tanácsadói munkával pénzt keresek. A függetlenség előfeltétele a szépművészetnek, de egy idő után túl sokat kellett dolgoznom. Azon gondolkozván, mibe önthetném a kreativitásomat, visszaemlékeztem gyermekkori álmomra, hogy majd egyszer zenét fogok írni. A számítógépek és zeneíró szoftverek fejlődése megengedte, hogy valóra válthassam ezt a régi víziót. Felfedeztem, hogy mekkora lehetőség van valami olyan létrehozásában, ami nem sok helyet (merevlemez vs. műterem), időt (lépésről lépésre dolgozva), és pénzt (a próbálgatás nem túl drága bitek és bájtok esetén) vesz igénybe. Most, hogy zenélek már pár éve, kicsit „hiányzik” a vászon anyagi volta, a festék és terpentin szaga. A digitalizálás az emberi lény két érzékre redukálása (látás és hallás), az inkább tudatalatti érzékek (ízlelés, szaglás, érzés) pedig titokban elrejtődnek. Tehát mindig nagy kihívás lesz láttatni az emberit a digitális világokban.

- „…mintha a filozófiáját fejezné ki a zenén keresztül…” – kommentálja valaki a Discogs.com-on a Lomov név alatt. Ez arra ösztönzött, hogy megkérdezzem, hogyan tudod kötni magadhoz mint művészhez a tudományaidat? Sokan paradox helyzetnek tartják ezt. Egy igazi művész csak művész lehet?

- Akkor tettem meg első lépéseimet a szépművészetben, amikor humán tárgyakat (Művészettörténetet, filozófiát, archeológiát, és egy kis sinológiát) tanultam, de fel kellett ismernem, hogy egyazon időben szinte lehetetlen számomra művészetet művelni és arról gondolkodni. Olyan meditatív állapotba kellett jutnom, amelyben a logosz ki van kapcsolva, hogy létrehozhassak valamit.
Ezek után kiléptem a munkafázisból is, hogy elmélkedhessek az eredményen, kritikával illessem azt és, hogy megtervezzem a következő lépéseket. A szellemi tevékenység a cselekvésen belül mindig elkésik, de nélkülözhetetlen, hogy eljussunk a következő szintre.
Például, ha egy művész nem képes kiértékelni a munkáját, sosem lesz jobb művész. A kiértékelés magában általános etikai rendszert hoz létre, és ha az egész rendszer előfeltételeire fogsz gondolni, eléred a filozófiai szintet. Meglehet, nem szükséges elérni ezt a szintet, hogy szépművészetet vagy zenét hozz létre, de az egésznek mindig része marad ez is.
Dióhéjban: Nem paradox helyzet a cselekvést a gondolkodással társítani az életünkben, de mindig nehéz a kettőt egyszerre csinálni. Számomra a filozófia segített, hogy megláthassam mindennapi életem dimenzióit egy meta szintről.

- Úgy látom, a tudományok, amik a világ egy-egy szegmensére koncentrálnak, nem voltak segítségedre. De a filozófia, ami az igazi szellemtudomány, a világ egészére koncentrál és valóban segített neked. Mit gondolsz erről az ellentétről, ami évszázadokig húzódott az „igazi tudományok” és a „filozófia” között? Ma már a kozmológiához például ismét segítségül hívják a filozófiát, és nincs semmiféle antagonisztikus ellentét a kettő között. Amúgy kinek a gondolatai a legszimpatikusabbak számodra?

- Hosszú ideig a filozófia megpróbált modelleket építeni, a világot ezekkel egészként magyarázva. Hegel (és ezzel ellentétben Marx) volt az utolsó, aki ilyesmivel próbálkozott. Nietzsche végett vetett az egyetlen igazság elképzelésének „Isten halott. És mi öltük meg.” mondataival. A filozófiai innentől szekciókra bomlik.
A 20. század eleje óta a filozófiai viták nagy része a feltörekvőben lévő pozitivista pragmatizmussal telt, ami az USA-ból érkezett vagy a neokantiánizmussal. Ezek után a Francia Iskola magába szívta Nietzsche, Husserl és Heidegger teoretikus próbálkozásait, de máig sem látni egy teljesen elfogadott koncepciót sem. Lehetséges, hogy a globális vízió elhagyása után sok ember folytatni akarja a régi próbálkozásokat, amik új fejlesztéseket is tartalmaznak már, de szerintem nincs egy tiszta nyugati megoldás a keleti világok tisztelete nélkül. Ez az új ellentét, amivel találkozunk. És ha megoldásokat keresünk, nem hagyhatunk ki egyetlen gondolkodási típust sem.

- Szabadna tudnunk, hogy mivel zenélsz?

- Tipikusan intellektuális megközelítés: Egy kotta felületű programmal kezdtem, mert úgy gondoltam, így jobb lesz majd zeneírásról tanulni. Második lépés: A Storm volt a legolcsóbb választás, de nemsokára túl korlátoltnak találtam már a hangalkotási képességeit. Ezután a Reasonnel próbálkoztam, de nem voltam elégedett vele, mivel egyáltalán nem támogat semmilyen Vst-t. Ma Ableton Live-val dolgozom és Native Instruments’ Reaktor-t használok Vst-ként, vagy loop/hangminta generálóként.

- Sokan mondják dühösen, hogy az új szoftverek elrontották az elektronikus zenei szcénát: „Most már mindenki csinálhat elektronikus zenét.” Úgy tűnik, hogy nem túl demokratikusan gondolkodnak. Mit gondolsz erről?

- Valóban, a zeneíró szoftverek minősége óriásit emelkedett, úgy tűnik könnyű mindenkinek elektronikus zenét csinálnia. Azok, akik zenét vagy hangszeres játszékot tanultak hosszabb ideig, valószínűleg nem tartják fairnek ezt a fejlődést. A digitalizálás más területeken is felváltotta a manuális tehetséget. Például sok könyvárus, betűszedő, másoló vesztette már el az állását. A számítógép csupán egy egyszerű eszköz arra, hogy megkönnyítsünk bizonyos folyamatokat. Ha hangszerként akarod használni, szükséged van minden inspirációdra, empátiádra, és látomásos innovatív kedvre. Ezek a képességek segítenek elérni egy magasabb szintű személyes fejlődés szintjét, de a szintek függnek a versenytársaid fejlődésétől is. A demokrácia választási lehetőséget jelent annak érdekében, hogy a legjobb úton vezesd a közösséget. Számomra tehát ez a gondolkodásmód nem tűnik anti-demokratikusnak, inkább elavultnak.

- Mesélj egy kicsit a Stadtgruen-ről!

- A kiadós kollégám Martin Donath és én a „My Own Music” nevű internetes platformon találkoztunk és észrevettük, hogy rokon ízléssel rendelkezünk: clicks & cuts, minimal zene (kevesebb techno, mint Steve Reich, Brian Eno, stb.), de akkor nagyon kevés kielégítő minőségű netlabel kiadvány volt. A netlabel szcéna akkor még nem volt annyira szétterjedt, szóval úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk a saját kiadónkat.
A Stadtgruen egy minimal szám címe volt, amin ketten dolgoztunk, de végül soha nem jelentettük meg. Fontos megjegyeznem, hogy a Stadtgruen-nek nincs jó fordítása, németül a szó jelentése magában foglalja az összes nyitott és zöld városi területet. Úgy tűnik, hogy itt Németországban mi tisztán elkülönítjük a természetesebb és kulturálisabb városi élet aspektusait. Csak úgy, mint az aktív és passzív állapotot a kreatív folyamatban (ahogy azt fent írtam), felismerjük az ellentmondást a természeten való meditáció és a kulturális túlfűtöttség között. Bizonyos szempontból ez hasonlít a kínai jin-jang koncepcióra, két domináns elv mozgatja az élet körét. A Stadt a mozgatóerő és a Gruen az inkább kontemplatív. Zenei szemszögből nyugalmasnak és energikusnak is kell hangzania egyszerre, de ez egy idealisztikus igény lenne. Most két úton haladunk csendesebb ambient kiadványokkal és cselekvésre késztető techno/house-zal.

- Mit gondolsz, mi a legnagyobb hátránya az online kiadványoknak?

- Amikor elkezdtük a kiadónkat, reménykedtünk, hogy a kiadott zenékre kapott gyors és direkt visszajelzésekkel kis előnyhöz jutunk. Ezalatt a netlabel szcéna annyira kiterjedt, hogy képtelenség követni a napi megjelenéseket. A zeneipartól való függetlenség dicsősége a tömegességnek köszönhetően irrelevánssá vált. Az internet nem önszabályozó piac, ahol egy termék eltűnik, ha nem sikeres. Jelenleg a fő szerverek, az archive.org és a scene.org annyira lassúak, hogy a letöltés már nem valami kellemes.

- Gondoltál már bármilyen megoldásra, amik kiküszöbölnék ezeket a hátrányokat?

- Piaci szóval élve a telítettségi fázison belül vagyunk, az első mozdulók és első követőik után. Nemsokára néhány netlabel kihúny, a görbe lecsökken, és csak néhány megfelelő minőségű kiadó marad meg. Ez lehet majd egy olyan pillanat a zeneiparnak, ami alkalmas arra, hogy könnyedén megszálljon néhány olyan pozíciót, amikbe alapjában nem akarnak pénzt ölni. Az új digitális terjesztő csatornák könnyedén lecsökkenthetik költségeiket, mialatt szélesítik a termékeik skáláját. Szembe kell nézniük ugyanazzal a kihívással, amivel nekünk: mit kezdjünk felfoghatatlan mennyiségű kiadvánnyal? Nincs emberi példa vagy számítógépes algoritmus, ami felosztaná és irányítaná ezeket.
Az ízlelést nem digitalizálták eddig, szerencsére. Előzőleg a zeneipar megpróbálta irányítani a közízlést a rádióműsorok uralásával, bálványokkal, saját TV formátumok és szolgáltató-fogyasztó jó viszony kialakításával (de mondhatnám ezt propaganda gépezetnek is). Nem látok megoldást: Ha ugyanezeket a módszereket alkalmazzuk, az ő csapdájukba esünk, ha pedig nem, az elidegenedés lesz a sorsunk.

- Demóztál már fizikai kiadóknak? Kiadnál valami fizikait is, nemde?

- Eddig nem léptem kapcsolatba egyetlen offline kiadóval sem, de mindenképp ez lehetne a következő lépés, ha egy jövőbeli projektet érdemesnek tartok erre.

- Úgy látom, kettéosztod a projektjeidet online-ra és offline-ra. Számomra a vonal egyre vékonyodik a két világ között. Mp3 shopok jelennek meg, ahol megveheted a fizikai kiadványokon lévő zenét, és a netlabelek anyagaiból pedig offline megjelenések lesznek DVD vagy bakelit formátumban, stb. Mi lenne, ha valaki ki akarná adni valamelyik Stadtgruen munkádat CD-n vagy LP-n?

- Valóban tiszta különbözőséget látok online és offline kiadványok között. Kevesebb net-zenésznek van élménye high end stúdiókról, amelyek előfeltételei annak, hogy kielégítő minőségű CD-t vagy bakelitet adjunk ki. A képesség, hogy hallhassuk a különbséget a formátumok között, talán feloldódik azzal, hogy kiterjesztjük a digitális formátumokat. És lehet, hogy ezek a formátumok egyre jobbak lesznek. Mostanáig nekem még muszáj egy igényes produceri munkával elkészített bakelitet vagy CD-t meghallgatni miután hosszú időt mp3 hallgatással töltöttem, hogy „kitisztítsam” a fülem. Mindezeken túl, el fogjuk veszíteni a fent említett „emberit”. A legtöbb zenehallgató még most is szeretne valami érinthetőt magáénak tudni. De az árakkal csak a legjobb minőségért cserébe békülnek ki. Nem fogok vonakodni a CD-n való megjelenéstől, ha a minőségi többletet kap a zeném a high end masternek köszönhetően.

- Vannak még további jövőre néző terveid, amit megosztanál az olvasókkal?

- A tervek a félénk embereknek valók.

Köszönet Keltnek a lektorálásért.

És akkor most következzék őfelsége, a 80as évek abszolút királya, az egyetlen ember, akinél működik a szöges, ujjatlan motoroskesztyű, a szájked her és a spéciő bőrmellény, Billy Idol.

ő az, aki úgy tud vagány lenni, hogy a mamájánál lakik és klipekben csak az öklét rázza és mégis megolvaszt minden nőt.

És olyan elnyűhetetlen (és még ma is lazán vállalható) poptörténeti betontömböket rakott le nekünk, mint a White Wedding, Eyes Whitout a Face, a Shock To The System, a Sweet Sixteen, az L.A. Woman vagy éppen a Rebel Yell.

Amit most csúnyán be is tölthettek.

Nullsleep. Jeremiah Johnson. Game Boyon és Nintendon írja dalait, az 8bitpeoples kollektíva egyik alapítója, és néha pixelfelhőket rajzol az égre. Jelenleg New York-ban él. Az alábbiakban egy vele készített exkluzív interjút olvashattok. Szóljon hozzá a mester Nintendon alkotott Galaxy Tonite című száma.

The English language .log of the interview

-Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?

-Természetesen videójátékokkal játszottam a legtöbbet, de persze legóztam is. Bizonyos szempontból a régi játékkonzolok szinte visszatükrözték a LEGO-kat régi, pixelekből összeálló, rendszerezett grafikájukkal. Ha új, fura helyeket akartam felfedezni, amik valaki más elméjének szüleményei voltak, akkor videojátékkal játszottam, a LEGO-t pedig saját ötleteim megvalósítására használtam.

-Melyik LEGO-építmény alkotása volt a legemlékzetesebb számodra?

-Sok űrhajót építettem. Lézerágyúkkal felfegyverzett csillagharcosokat, nagy rakétákat, ilyesmiket. Nem követtem a használati utasításokat, minden építőelemet egy nagy dobozban tartottam.

-Én autóbuszokat és robotokat építettem, de a robotok egy idő után már repülni is tudtak. :) Ugorjunk. Sokat építkeztél. Mikor kezdtél el dalokat összerakni? Emlékszel az alkotási folyamatra?

-Elsőéves egyetemista voltam, mikor az első számomat megírtam. Nem emlékszem az egész alkotási folyamatra, de arra igen, hogy ez volt a legérdekesebb érzés, amit valaha éreztem. Természetesen a dal szörnyű volt, de akkor nagyon izgalmas volt ilyen új módon létrehozni valamit. Úgy emlékszem, hogy konkrétan talán az Electric Dreams című film megnézése után döntöttem úgy, hogy zenélésre adom a fejem.

-Miket használtál akkoriban?

-Különböző szekvenszereket, szoftveres szintiket és tracker programokat.

-Biztos vagyok benne, hogy emlékezetes számodra az a pillanat, amikor úgy döntöttél, videojáték-konzolokkal fogsz zenélni. Amúgy miért voltál elégedetlen a fenti szoftverekkel?

-Igen, úgy találtam, hogy a PC-n írt zenéimre nagy hatással voltak a videójátékok hangjai. Belefoglaltam a koncepciómba a kötöttséget, csak bizonyos számú csatornát használtam, négyszögjel generálót és ehhez hasonló dolgokat, hogy lemásoljam azt a tisztaságot, ami a játékkonzolok hangjaiban megvolt. Elegem volt abból, hogy “utánozom” a hangokat, és az igazi hardverrel akartam zenélni.. Ekkoriban hallottam először a Nanoloopról és az LSDJ-ről. Elkezdtem játszani velük, és elég gyorsan otthonra leltem az LSDJ-ben. Onnantól kezdve minden egyes szám, amit írtam videojáték hardveren alapult.

-Így később úgy döntöttél, hogy itt az idő, hogy meg is hekkeld a konzolokat, nemde? :)

-Haha, hát ez egy kicsit később volt, amikor már jó ideje GameBoy-jal zenéltem, és később elkezdtem Nintendo-n is számokat írni. Sok idő kellett a hekkeléshez, rengeteg próbálkozáson voltam már túl, mikor végre fellélegezhettem. Az MCK-t használtam, ami egy japánok által kifejlesztett eszköz. Ez egy olyan driver volt a NES-re, lehetett vele Music Macro nyelven zenét írni, amit meg tudott szólaltatni a Nintendo. Nehéz volt, mert az egyetlen dokumentum, ami volt hozzá japán nyelven íródott, a zenét pedig egy text editorban kellett írni… Mikor befejeztem az első NES-en írt számot, nagyon örültem. A tudat, hogy végre azzal a hardverrel zenélhettem, amin felnőttem, egyszerűen csodálatos volt.

-Ezt meg tudom érteni. :) Elmondanád mi a különbség a Gameboy és a Nintendo között, zeneírási lehetőségek szempontjából nézve?

-Azért nem annyira különbözőek. A Gameboynak 4 audio csatornája van: 2 pulse wave csatorna, 1 wave csatorna, és 1 fehérzaj csatorna. A NES-nél is ez a felállás, de ott 1 háromszögjel csatorna is hozzáadható mindehhez. Zeneírás szempontjából a Gameboy-t tartom előnyösebbnek.

-Miért?

-Az LSDJ egy igazán érett és jól kitalált tracker program, amivel nagyon sokféle módon irányíthatod a hangokat, és gyorsan dolgozhatsz vele. MCK-val és MML-lel is hasonló minőséget produkálhatsz, de sokkal lassabban lehet velük zenélni.

-Beszéljünk most a kiadótokról, az 8bitpeoples-ről. Hogyan kezdődött ez az egész?

-Kb. akkor kezdtük el ezt is, amikor én a zenélést, tehát 1999-ben. Egy 8bitpeoples-nek elnevezett kollektíva összehozásáról beszélgettem Mike Hanlon (Mesu Kasumai) barátommal egy nap. Hasonló véleménnyel voltunk a zenéről és az inspirációt mindkettőnk esetében gyermekkorunk videójátékaiból nyertük, szóval jó ötletnek tűnt elkezdeni valamit. Nagyon nagy kedvvel építettük fel a közösséget. A szenvedélyünk igazi volt.

-Mi a helyzet a terjesztéssel? Volt valaha probléma a lemezek eladásával?

-őszintén szólva soha sem tettünk komoly erőfeszítéseket a kiadványaink eladásáért. A hangsúly mindig a zene szabad felajánlásán volt, azon, hogy minél több ember hallhassa. A fizikai kiadványokat a gyűjtőknek találtuk ki, vagy olyanoknak, akiknek szükségük van arra, hogy valami igazit tarthassanak a kezükben, ami értékes számukra.

-Nem akarom túlságosan beleütni az orrom a dolgaitokba, de hány példányban gyártattok le egy kiadványt? Úgy tűnik számomra, hogy mindig bele kell ölni valamennyi pénzt, így van ez?

-Így van. A CD kiadványokat annyi példányban gyártjuk le, amennyi rendelés érkezik rá. Tehát nincs meghatározott példányszámú megjelenésünk, hagyjuk, hogy az igény alakítsa a készletet. Az árak az anyagköltséget állják, és a bevételt beletehetjük a következő kiadványba vagy a tárhely költségeibe.

-Ez elég fairnek hangzik!

-:)

-Beszéljünk az egyik NAGY slágeredről, a Depeche Mode megamixről! Az első Cloneshit-es 8bit cikkemben nem is linkeltem, hogy ott van, de az egyik kommentelő enélkül is megemlítette, hogy fent van az is és, le van nyűgözve. Így volt ez a DM rajongókkal is? Volt aki, úgy érezte, hogy te csupán viccet csinálsz az együttesből? s

-Haha, igen a DM Megamix-et nagyon szórakoztató élmény volt elkészíteni. Nagy rajongójuk vagyok, és úgy gondoltam, a zenéjük jól lefordítható lenne Game Boy nyelvre. Sokat tanultam, amikor megamixen dolgoztam, a Depeche Mode kompozíciós technikájáról és a LSDJ technikai szempontjairól is. Nem túl kellemes dolog volt, amikor felfedeztem egy memória problémát, ami miatt a régebbi patternek használhatatlanná váltak.

-Tehát nem kaptál negatív visszajelzéseket a DM megamix miatt… Azért kérdem, mert sokan nem tudják komolyan venni a Game Boy és NES zenét.

-A visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Biztos van olyan, aki úgy gondolja, hogy ez blaszfémia, és hogy “lecsökkentettem” a Depeche Mode-ot egy olcsó elektronikus eszköz hangjainak szintjére, de nem tehetek mindenki kedvére. A megamixet az együttes iránti tiszteletem és imádatom hozta ki belőlem, és ezt szerintem sokan észreveszik.

-Tetszik az új albumuk? :)

-Igen, számomra a gyökereikhez való visszatérést jelenti. Nagyon jó dalok vannak rajta, és szerintem még mindig erősek.

-Ahogy én is! :) Min dolgozol most? Nem láttam új koncertdátumokat sem az oldaladon. Miért van ez?

-Egy új 8bitpeoples anyagon dolgoztam, és lesz néhány single megjenelés, ami az oldalamról lesz csak letölthető. Január végén nagyon csodás eseményeken léphettem fel New Yorkban. Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem ezeken. Egy elég nagy dolgon fáradozom, ami nyárra talán elkészül, de mivel még semmi sem biztos, ezért nem beszélhetek róla.

-Szeretnél Európában is fellépni?

-Persze, nagyon jól éreztem magam ott az előző kiruccanásaim ideje alatt.

-Remélem, össze tudod hozni valahogy! Várjuk az új szerzeményeidet, és köszönöm az interjút.

-Én is köszönöm.

Nullsleep oldal
8bitpeoples oldal
Nullsleep@Discogs

]]> http://www.cloneshit.hu/2006/02/27/8bit-2-nullsleep-interju/feed 11 http://www.cloneshit.hu/2006/02/21/fbeep-car http://www.cloneshit.hu/2006/02/21/fbeep-car#comments Tue, 21 Feb 2006 01:43:53 +0000 worthless liar http://www.cloneshit.hu/2006/02/21/fbeep-car

A haverod tényleg azzal a suzukival akar hazavinni minket?

Bírom ha egy cicának van ízlése, azt is ha emiatt megúszom az uplifting vagy deep vagy f*beep*tudja milyen trancet anélkül, hogy tüske lenne bárkiben. Aztán hajnalban hazafelé gyalogolok, a shuffle egy lou reed számot sorsol ki nekem, a nap meg rózsaszínre festi az eget.

Korábban döntöm be az italok egymás után, miközben annyira elegem van magamból mint hónapok óta nem, lehet aludni kéne néha, normálisan aludni. Kényelmes matracot látok, speciálisan rám kihegyezett párnát, vagy pár altatót az üvegasztalon. Egy nagy tűzről álmodnék, amit fontos iratokból rakok, nagy tűz lenne bizony. Pár embert álmodnék, akik felszabadultan körbetáncolják, magamról álmodnék, ahogy dumálok valakivel a tűz fényében, teljesen lényegtelen dolgokról.

Köcsög introk, köcsög skitek, nevezzétek aminek akarjátok: A legundorítóbb. Valamiért elterjedt az a fasság, hogy ha egy albumon mondjuk 26 trekknél kevesebb van, akkor az nagyon cheap és worthless, ezért az eredeti 12 szám közé belepakolnak 11 skitet és egy intrót és egy outrot a végére. És ezek elsőre tényleg szórakoztatóak és mókásak, viszont a második alkalommál már csak félmosoly, az ötödik alkalommal pedig a falhoz csapkodnám a fejét a producernek. Hogy ne is említsem annak az örömét, amikor a shuffle 4 skitet rak össze egymásután és nekem meg csak csorognak a könnyeim. RAWR.

Arany/ezüst/gyémánt fogsor: Komolyan, van olyan ember a földön aki szerint ez ma menő?

Showcase videoklipek:  Tipikus videoklip: Megáll a learjet a kifutón, a márkáspulcsis rapper kliép, lekocog, a kamera közben mászik hátrébb, hogy látszódjön az ezüst/fekete mercedes, kék az ég, tangás feka lány rázza seggét, lassítva bólogatnak a thugok, lassítva adja a rollnipénzt a főhősrapper az akárkinek. Mindig lassítva van minden és mindig csillog a lassan beforduló luxusjármű és mindig nagyfeliratos pulcsi/póló és mindig kék az ég.

Halottrepper-kultusz: észrevettétetek, hogy amint lelövik a rapper, szinte azonnal hip-hop legendákká válnak? Még akkor is ha volt kb 1,5 jól sikerült trekkjük egész életük folyamán? És hogy mindig volt a csomagtartójukban 2-3 lemezrevaló felénekelt nótájuk? Shame.

Nagy flyer

Mivel több éve 8-bit fan vagyok, nem menekülhettek egy kis chiptune ajánlótól. Első körben néhány 8bitpeoples kiadványról írnék pár sort.

Az mp3makról előljáróban annyit, hogy mivel úgy látom igen sokszor vált csigatempóra az archive és scene.org, feldobtam ide a kiemelt nótákat, szóval ne lepődjetek meg ha rosszkor jöttök és gyökkettővel tépitek a zipet vagy az mp3-mat a fent említett szerverekről. :/

x|k mesternek, a Midines és a NesFx létrehozójának újabb hangzóanyagát tölthetjük le az 8bitpeoples oldaláról. Előző kiadványa, a Nestek iszonyú ütős és gyors volt, sokan azt mondják, hogy nem nagyon lehet egynél többször meghallgatni (Mivel x|k fan vagyok, ezért én nem tartozom közéjük, muha.). Itt a következő állomás tehát, az Outra. Ez itt kérem jó 20 percnyi földbedöngölő Nintendo 4per4, az úr legfrissebb erődemonstrációja. Én biztos vagyok benne, hogy nem áll meg a DVD-ig és sose dobja el mostani hangszerét. :)

Aki nem bírja a NES zúzdát, de azért kedveli a finomabb lo-fi electro-t, amelyben a Detroit-i hangzás és az electropop vidámság vegyülete fejti ki pozitív hatását, annak itt van Mesu Kasumai Belle Isle Raceway című mini-albuma. Miután túljutottam az After Mars című szerzemény elektrodisco bűvöletén, – ami egyébként bármilyen szomorúságból vagy tétlenségből is ki tud hozni sokadik hallgatásra is – a többi számot is elégedetten csürdöngöltem végig. Tényleg érthetetlen jelenség, hogy Mesu többi lemeze számomra sajnos eléggé felejtős, nem mozgatnak meg úgy, mint ezek a nóták.

A 8-bit nem feltétlenül a szűntelen ugrabugrálásról szól, ám erre iszonyúan kevés példa van. Persze egy ilyen alap kiadónál miért ne találkozhatnánk békés hangokkal is? Ten and Tracer Warm Vic című számát hallgatva hátradőlve mosolyoghatunk végig 1 party utáni egész napot. Ébredéstől elalvásig. Az ep megtalálható az archive.org-on is egy 4. bónusz felvétellel: töltsd le zipben.

Egészségetekre. Folyt. köv.

We the American working population
Hate the fact that eight hours a day
Is wasted on chasing the dream of someone that isn’t us
And we may not hate our jobs
But we hate jobs in general
That don’t have to do with fighting our own causes
We the American working population
Hate the nine to five day-in day-out
But we’d rather be supporting ourselves
By being paid to perfect the pasttimes
That we have harbored based solely on the fact
That it makes us smile if it sounds dope

Aesop Rock – 9-5ers anthemszeretném lefordítani, de még nem vagyok olyan ügyes, hogy magyarul is vissza tudjam adni a lényegét.

Teljesen pozitív és nézd meg wmv-ben. akár köcsögkviktájmban is.

Mert gyerekek, úgy vettem észre, hogy nagyon masszívan ráül a nyakatokra ez a keci hideg és beborultok, ami meg nem jó. Ezért lesz az, hogy bombázni foglak titeket a jobbnál jobb jóságokkal, hogy rájöjjetek, hogy ez igazából egy szép világ. Még így, hidegen is.

(Ja igen, José González adta a hangját a pattogólabdás Sony reklámhoz)

Yuri Gagarin sikeres fellövése után a Szovjetúnió újabb erődemonstrációra készült: Alan Shepard végül 1961 május 5-én feljutott az űrbe, de csak rövid időre, és pályája sem volt akkora, mint Gagariné. A Szovjetúnió fel akarta küldeni az első női űrhajósát is, mielőtt az amerikaiak megpróbálták volna egyáltalán földkörüli pályára állítani első űrhajósukat. Terveik szerint csak háromszor kerülte volna meg amerikai asztronauta a Földet Shepard után, míg a szovjetek űrhajósnője már tizenhétszer megtette volna ezt.

1961. május 16-án lőtték fel az űrhajósnőt. Nem tudni mi romolhatott el a repüléskor, de a visszatérést el kellett halasztani. Lehetséges, hogy Vostok kapszula hőpajzsa a kilövéskor megsérült. Úgy döntöttek, hogy május 23-ra időzítik a visszatérést, mivel egyre inkább fogyott a kapszulában a levegő.

Az Judica-Cordiglia testvéreknek az előző kilövésekből okulva sikerült befognia az űrhajó és a bázis rádiós kommunikációjának jelét. Az anyag, amit itt bemutatunk drámai és felkavaró: az űrhajósnő panaszkodik a növekvő hőmérséklet miatt, tökéletes pontossággal tájékoztatja a központot állapotáról, annak ellenére, hogy már tudja: küldetése szörnyű kudarcba fulladt. Végül, mikor a lángok kezdik elnyelni az űrkapszulát, a hang szívfacsaróvá válik.

Egy teljes angol fordítást is mellékeltünk az eredeti hangfelvétel mellé. (real media file, aki nem szereti, annak feldobtam mp3-ban – a szerk.)

Három nappal később, 1961. május 26-án, a szovjet hírügynökség bejelentette, hogy 23-án visszatért a Földre egy nagy, meg nem nevezett műhold, ami a légkörbe jutás során elégett. A műhold akkora volt, mint egy autóbusz. Kilövésének dátumát nem közölték és célja is ismeretlen volt.

www.lostcosmonauts.com

Valahogy pont akkor jutottak eszembe a fentiek, amikor Esa Enivironmental című lemezének harmadik tétele szólt. Aki ezt mind kibírta, az meghallgathatja még egy haldokló légzését.

A játékszabály rendkívűl egyszerű:

1. Fel lesz dobva egy téma és arra mindenki beírja a saját zenei megoldását, lehetőleg indokolva (pl.: “XY Z c. száma passzol ide, mert blablabla” ).
2. Ami egyszer már volt ne szerepeljen még egyszer, kerülendő a tömörülést és a feszültséget. Itt a bedobott nevek számítanak, nem pedig az, hogy jé, nekem is XY a kedvencem.
3. Az így felhalmozott tudásbázisból mindenki kedvére szemezget. Voálá!

És akkor a mai topic:
Milyen zenét hallgatsz, ha nagyon magad alatt vagy és ki akarod rángatni magad ebből az állapotból (feltéve ha hallgatsz egyáltalán)?

1996-ban, a Conet Project előtt 1 évvel az Irdial kiadott még valamit, ami úgy érzem ugyanúgy szót érdemel. Ez a megjelenés Stephen P. McGreevy VLF felvételeinek gyűjteménye, az Electric Enigma. A természet rádióadása került a dupla lemezre: Földünkbe másodpercenként százszor csapó villámok kattognak-pattognak, majd bolygónk mágneses mezője rejtélyes módon, a világűrbe vagy a túlsó félgömbre távozásukkor akár dallamokká is varázsolhatja felszabadult energiájukat. Közben azt is hallhatjuk a legmagasabb frekvenciatartományban, hogy mit mondanak a műholdaknak az Omega rádióadók.

A kiadvány megjelenéséig sivatagban, sarkvidéken, de legalábbis egy hatalmas, felszíni elektromos kábelek nélküli területen kellett lennünk, hogy rádióvevőnkkel meghallhassuk a “Natural Radio”-t. McGreevy 6 éven keresztül gyűjtötte a jobbnál jobb minőségű felvételeket saját maga által fabrikált vevőjével, míg kiadásra került a lemez.

Aki “talált hang” rajongó, netán rádióamatőr, annak már több mint valószínű, hogy nem mondok újat, de úgy érzem egy “mezei” olvasó számára is izgalmas legalább egyszer meghallgatni néhányat bolygónk legidősebb rádióadásaiból. Az Irdial természetesen ezt az anyagot is közzétette az archive.org-on mp3 formátumban. Végül még annyit, hogy számomra roppant jó olvasmány volt a mellékelt 64 oldalas, fotókkal illusztrált pdf booklet.

Mégvalami: Az archive.org szerver sajnos elég lassú bizonyos időpontokban, nálam például háromszor szakadt meg/lassult le a zipes letöltés, ilyen esetre ajánlom a fájlonkénti töltést, esetleg az m3u vagy flash stream-et, nálam bevált.

Az Electric Enigma teljes anyaga zipben.
Electric Enigma@Discogs

Szóval tegnap a Viasat3on újra leadták a Nászok ásza című örökbecsűt és aki kihagyta vagy nem látta az bánhatja, mert sokadszori megtekintésre is az egyik legkedvesebb romantikus vígjáték amit így az utóbbi 10-20 évben moziba került.
Kellemesen ciki 80-as évek, a lowend mc-t tök hitelesen alakító Adam Sandler, az erős állkapoccsal rendelkező, de még így is imádnivalóan cute Drew Barrymore és Thrilleres piros műbőrkabát és durva mulletek és Nina Hagen és Miami Vice-kult és Billy Idol.
Nagy kedvenc film, no.

Meghát itt zendül fel az egyik legkomolyabb filmes betétdal, amit csak elképzelni lehet. A gitárnál és a mikrofonnál Adam Sandler. Tapsoljuk meg.

Láttál már fekete alapon fehér kockákat? Mozogtak? Játszottál velük? Táncoltál rájuk?

Itt az ideje. December 28-án, szerdán a Jailhouse-ban Elektropong party. A 30 éves tv-játék visszatér, széles spektrumú elektrozenére pattog a labda! A sportstadionban zenél: szórólapozónk Tijm, technikusunk Levomesur, vendégünk Oshii, kiadótulajunk Banyek és szószátyárunk Plesiv.

Odafent barátaink és üzletfeleink. – planb.hu

Tessék jönni, 23:00 előtt ingyenes.
flyer front
flyer back
Pong történelem

Mike nagyon odafigyelt, hogy ne legyen 1:1 Linkin Park hangzása a produktumnak, néha talán túl görcsösen is, de itt nem lesz orditozó énekes meg ugrálós gitár meg bratatata darálás. Sokkal inkább belassult, kevésbé tömény de mégis ütős alapokkal operál, amikre elég okosan van felhelyezve a jóközepes raptrek.
Ténykérdés, hogy nem egy GURU (y’know tha name, Gangstarr) kaliberű rapper a főhős, viszont szimpatikus, hogy nem a gengszter-mondakörből táplálkozik. Nincsenek villanó aranyak és kétszázas krómfelnik a kurvák segge alatt és nem ugrik a MAC10 ha indul a balhé. Szó van viszont küzdelemről, megaláztatásról, hogy milyen volt a success előtt és milyen utána, hogy milyen mókás lehetett a japán bevándorlóknak az USÁban Pearl Harbor után (legjobb trekk IMO, Kenji) ésésés még sok mindenről.

Jó cucc, na, bár néhol kicsit egysíkú.

És igazából a zene se egy olyan túl változatos fajta: van egy nagyon eltalált püttyögő gitáralap, egy néhol felettébb pontatlan fullsztandard dobalap és az énekesnő, aki nyekereg és nyávog. És nagyjából erre épül minden számuk.

És mégis működik. És működik.
Primitív és működik.

És mellesleg ezen van a világ legszebb dala. Bezony. Igen, a Maps. És igen, ez volt az első Cloneshit podcastban is.
És most úgy érzem, hogy a zenetudomány jelenleg nem tudja ezt a dalt túlszárnyalni. Mertmert annyira, de annyira annyira őszinte és igaz az egész, hogy csak na! És érzem, hogy ez a dal teli van szívvel és szerelemmel és boldogsággal és fájdalommal.

(Meg ott van a Pin is, ami meg a világ legjobb ugrálós-éneklős-duplaplusz-vidám dala, dehát nem szabad minden poént lelőni, eheh)

Soutien Gorge-ék bepakolták a kosárba a legújabb lemezüket L’étoiles Souriantes címmel, pixelemberkés koronggrafikával, finom csipogós zenével a bitek között. Quick capsule review: Nem olyan sűrű és pesszimista mint az elöző, Persze :( című remixkollázs, de nem is ez a célja: ez az a fajta lemez amit felteszel az éjszaka közepén pörögni és belegyalogolsz a nyári, autóktól és emberforgatagoktól mentes városi éjszakába, hogy rácsodálkozz a részletekre.

Kellemes puttyogós zene, no.
Ha valaki fogékony az ilyen hajnali kettő-három idősávval kompatibilis félorganikus elektronikus zenékre, az csekkelje a számrészleteket a Bitlab Records oldalán, aztán ha megtetszenek egymásnak, akkor vásárlás és örülés.

(megjegyzés: én személyszerint örültem volna egy erősebb, merevebb gameboy hangzásnak, dehát ezek csak az én preferenciáim (bár ténykérdés, hogy ehhez a címhez kétségkívül kevésbé illene egy ilyesféle fenyítés ;]))

Aztán a koncert napján felveszi a báli ruháját, belövi a sérót, megborotválkozik, megköti a nyakkendőt és elindul szórakozni.

A klóncica szerkesztősége ott lesz. És te is ott leszel. Bezony.

De ilyen szemelyi kultuszt mint ami ott volt meg nem lattatok.
Ilyen diszkret lotyoges volt egesz addig amig megjelent a “sztar”.
Onnantol kezdve hiszteria meg megorules.
Sikit mindenki mint amikor golt lo a magyar valogatott, tapsolnak, skandaljak, hogy tiesto tiesto, o meg unnepli magat az emelvenyen.

Szoval igy azon gondolkodtam kozben hogyha a winamp jatszana-e le ezeket a zeneket ugyanebben a sorrendben erdekelne-e barkit is?
Hogy kell hozza az ember aki unnepli magat odafent?

névtelen betelefonáló az eventről

És akkor most kapjuk elő a nagylexikont, hogy mit ír erről az a Matula, aki/ami jellemzően nem mindig szolgál minőségi/jó/gyerebe kontenttel, de volt egy nagyon igaz pillanatuk a DJ-kről.

Meg lehet végre képeket mutogatni embereknek, mert van hely erre is. (eddig volt három pucérlányos kép, lol)

Node. Filmek, videók, jáááj. Jáááááááj. Késelés meg kirabolásveszély ide vagy oda, I tell you: egy tömött/kihalt buszon nincs nagyobb okosság standup comedyt nézni. Egyszerűen ural. Mindent.
Tökéletes és hibátlan szórakozás bárhol és bármikor. Gyönyörű szép, éles a kép, egy jó fülessel a hang is rendben van (még akkot is ha le van mixelve sztereóra), sehol egy framedrop, vagy csúszó hang.
És az előkészítés is félelmetesen egyszerű. Bekattintom a fileokat PSP video 9 alatt és miután kiszámolta magát, a filmek fel is kocognak szépen a helyükre, thumbnailestűl, croppolva, lemixelve, bekészítve. Ahogy azt kell.

Teljesen rendben van.
Video iPod? LOÁL.

(icipici sidenote, mert az élet és a tejfel: ha süt a nap semmit nem látsz a képernyőből, ez azért eléggé sucka, a másik meg, hogy ugyan nagy a kijelző és szép és gyönyörű, de nagy. És hiába adja meg esetenként akár a moziélményt is, nagy, nehezen fér el zsebben, egykézben, kisretikülben. Van ilyen.)

De a Before You Snap szám szerintem zseniális, hogy úgy mondjam odabasz!
Ezen kívül még a Soulbitch értékelhető és akkor ki is fújt.

Ha ezen kettő közül valamelyik megjelenik kislemezen akkor megveszem, de hogy a teljes album nem éri meg a sokezret az biztos. (az est.hu nem tudom mit hallgatott, UNKLE is felrémlik neki Yonderboi albumát hallgatva, vicc)

És igen, kint van már egy ideje a Dangerous And Moving és az orosz megfelelője, a Люди Инвалиды és a több neves szakértőből álló kutatócsoportunk megállapította, hogy ez a két album legalább annyira jó mint a debütáló 200km/h in The Wrong Lane / 200 по встречной páros.
Igazából jelentés változás nem történt a zenében, egy minimálisan komplexebb a hangzás, a lányok hangja érettebb, kimunkáltabb, de a stílus továbbra is ugyanaz a finom újhullámos pop, amit három éve is megismerhettünk.

Viszont az angol nyelvű album viszont közel nem annyira jó, mint az orosz, ezt le kell szögeznünk. De ugyanígy voltunk az első albumnál is, mert, egyrészt a Nas Ne Dogonyat sokkal jobban hangzott mint a Not Gonna Get Us másrészt meg ugye szintén azon volt az über-über Pobot is, amivel bármikor meg lehet ugráltatni egy lakótelepnyi embermennyiséget.

Meg kell tanulnom oroszul, szép nyelv.

Modern Angel
Melt (Again)
Serial Killers Don’t Kill Their Girlfriend

(buy stuff: iTMS, Amazon)

Helyszín: Tűzraktár (IX. Tűzoltó u. 53-55.)
Időpont: 2005.okt.14. (péntek)
Belépő: Ingyenes
Fellépők: Banyek, Dr Caligari, Levomesur, Plesiv, Tijm + Vj Mao

Gyertek bulizni.

Candy on the beach, there’s nothing better
But I like candy when it’s wrapped in a sweater

Számlista:
01. Innershell Shielding (1:48)
02. Planck Factor (1:36)
03. Entangled Photons (1:25)
04. Heisenberg Compensation (1:50)
05. Ionic Crystals (3:23)
06. Entrophic Decay (2:47)
07. Probability Densities (4:54)
08. Orbital Wavelengths (2:59)
09. Information Quanta (3:30)
10. EPR Effect (3:44)
11. Quantum State Recombination (3:25)
12. Wave Function (3:18)
13. Isotopic Balance (3:03)
14. Uncertainty Principle (4:23)
15. Variables (3:51)

Bővebben a számcímek jelentéséről a Wikipédián (angolul):
Planck Units
Quantum Entanglement
Heisenberg Compensator
Ionic Crystal
Probability Amplitude (Probability Density)
EPR Paradox
Recombination
Wave Function
Isotopes
Uncertainity Principle
Variable

Egyéb:
Héjjas István: Az EPR Paradoxon
Arpanet@Discogs

Hálás köszönet a fizika különóráért Coolernek és Noise64-nek!

i don’t care if you can’t come
but it better be hard till i done

Avenue D – 2d2f

Egyszerűen nem bírom ki, hogy az egyik alapszoftver ingyenessé válásáról ne írjak, úgyis szóbakerült az előző posztomnál (MAC és PC változat).
A lényeg, Porpellerhedék úgy döntöttek, hogy nyugdíjaztatják a jó öreg mindenki kedvence mesterművüket a MODokkal eggyütt (eddig ugye nem mentek a feltört változattal), amit sokat tekergettünk illegálban, és most még azok is kipróbálhatják akik eddig nem. Na persze kevés igazi zene csinálásához a 2 dobgép és a két szinti, de azért születtek underground klasszikusok ezen is, leginkább persze csak techno és acid stílusban.

I want to
I want to be someone else or I’ll explode

egyfajta peldakep enekli ezt nekem egy ATARI-s poloban ujra meg ujra, es kilatastalansaga nekem ad remenyt.
kene egy koncert. radiohead v sajat. az sok mindent helyre tenne. a fejekben. a fejemben.
pl, azt h tenyleg “fuck the system” vagy “muveljuk kertjeinket”;
bevillan kozben, h mintha cenegynel is vmi ilyesmirol lenne szo eppen. nala nem lehet kommentezni. nyilvan pont amiatt, amirol ir is: h ugyanis, a szocializacios szakasznak mar reg le kellett volna zarulnia, es mert eppen eleg gond, h a sajat ertekrendednek megfelelj. a kulcsszo itt a sajat. es kulcs-peremfeltetel, az h ilyen ertekrend van.

You want me?
Fucking come on and break the door down
I’m ready
I’m ready

A dalról azt kell tudni, hogy nem is tudom milyen trance ez, goa psy vagy mi, de nem is ez a főinformáció, hanem a fastrackerben készült volta. 1 mega sample felhasználásával, 32 sávot kihasználva (ezért néhol mintha kicsit túlzsúfoltan szétesne a szám, de belefér), szóval no vsti, fruity, logic varázslatok, semmi.

Symbiote – Phantasmagoria (16:30; 24mega)

Aphex twin – Come To Daddy.mpeg
Aphex twin – Donkey Rhubarb.mpg
Aphex twin – Ventolin.mpg
Aphex twin – Window Licker.mpg

Itthon is biztosan sokan ismerik már a torontoi Solvent vokóderben gazdag, melódikus és kockásan szerkesztett elektroemóció bombáit. De biztos van még jónéhány ember, akinek a barátságos kanadai muzsikája és stílusa még újként repülhet bele fülébe, agyába, és lelkébe, ha van kedve meghallgatni a Wish című nótát, új, 6 eredeti felvételből és 7 remixből álló Elevators and Oscillators című nagylemezéről. Többek között a Schneider TM , a Legowelt és ISANék bújtattak néhány Solvent darabot új, szellemesebb ruhába. Én már mindenképpen hálás vagyok a Soundtournak ezért a csodás és megható mp3 linkért. Remélem nem leszek ezzel egyedül. ;>