- Elsőnek a szokásos kérdés: Mesélnél arról, hogyan kezdtél el zenélni?

- Mivel a suliban az énekóra jó pár fontos évre elvette a kedvem a zenéléstől, ezért csak akkor indult be a dolog, amikor már az otthoni PC-k elérhető árúak lettek. Tehát a “klasszikus” úton haladtam, furulyától kezdve a C64esen, majd Amiga 500-on, 286-os desktop PC-n, 100Mhzes desktop PC-n át a laptopig. Volt pár év míg elektronikus zenélve kísérleteztem otthon, magamban, úgy hogy közben kizárólag élő, gitáros zenekarok koncertjeire jártam – hardcore, punkrock, indie – ezalatt észrevettem, hogy igenis vannak emberek, akik szimplán elektronikus eszközökkel és a számítógép segítségével is izgalmas zenét hoznak létre.

- Véleményed szerint ki csinált akkoriban intelligens zenét? Számodra mi tartozott ebbe a műfajba? Ill. Mi tartozik ide most? Mindenkinek mást gondol erről…

- Szerintem akkoriban az olyan srácok mint te vagy én, egyszerűen olyan gépekkel dolgoztak, amiket meg tudtak fizetni. Az egész szcénát azokhoz a srácokhoz hasonlíthatjuk, akik egész álló nap csak a kocsijukat bütykölik. A poén az, ahogy a technikát ízeire szedjük és a megpróbáljuk kitágítani a lehetőségeink határait. Akkoriban erre csak a hardver dobozzal volt lehetőség, most ott van erre a laptop. Még régebben ezek a masinák valószínűtlenül drágák voltak, így csak a gazdag cuki fiúknak és a kicsit bolondoknak volt lehetőségük zenélni. Az akkori hangyások nem mondhatóak különösen innovatívnak mai szemszögből nézve. Csak azért, mert valaki első volt valamiben, még nem jelenti azt, hogy az a valami marha jó is. Igazán izgalmasnak azt a zenét tartom, amelyik nem próbál kimondottan cool lenni. Minekután ma már sok ember van, aki számítógéppel akar zenélni, és a műveit meg tudja jelentetni a neten, egyre nehezebb és izgalmasabb lesz definiálni a jó zene fogalmát.
Mindenkinek mások az elvárásai, mindenki más zenei képzéssel rendelkezik. Ez a folyamat egyre inkább átláthatatlanná válik, és az ízlés-spéciknek (pl. zenei magazinoknak) egyre nehezebb dolguk lesz a referencia hősök kitalálásával. Ezáltal a hallgató egyre kevésbé hagyatkozhat bárki véleményére, emiatt saját magának kell véleményt alkotnia. Maga a hallás válik ismét fontossá, a hibátlan, megkönyörült szupersztárok pedig eltűnnek, ez így is helyes.

- Mi helyzet a Seldomtype-al? (itt jelentek meg 2004-ben a művész első vinylen kiadott zenéi – a szerk.) Az oldaluk már jó ideje egyáltalán nem működik.

- Sajnos az utóbbi időben elhanyagoltam a kapcsolatot ezzel a svájci kiadóval. Az utolsó információm Dennistől (a label egyengetője) az volt, hogy egy kis szünetre van szüksége. Dennis annak idején a Phonocake.org-on keresztül vette fel velem a kapcsolatot.

- Információim szerint Amigát és Buzzt használsz, amikor zenélsz. Próbáltál mar mást? Mennyire fontosak a technikai szempontok számodra?

- Sohasem voltam biztos abban, hogy a zeneszerzés valóban nekem való, ezért nem akartam igazan nagy összeget fektetni ebbe a hobbiba. Így leginkább freeware szoftverrel dolgozom. A Buzzmachines annyi lehetőséget nyújt, különböző hangzások megalkotásához, amennyit más szoftvernél még egyáltalán nem tapasztaltam. A kezdetekben kizárólag Amiga500-ast használtam, mert iszonyatosan zavart az elektronikus szcéna hi-tech őrülete. Minden koncerten folyamatosan egy világító almácskát kellett bámulnom, így végül is igazan kedvet kaptam ahhoz, hogy “régi szeméttel” dolgozzam inkább mindenféle hi-tech pluginnel teletűzdelt zenék készítése nélkül. Innen a nevem is: BAD COMFORT – mert nem olyan egyszerűek és könnyűek ám ezek a mindenféle dobozok.
Azóta nem hagy nyugodni a gondolat, hogy a Buzz-zal is írjak olyan számokat, amik annyira töltve vannak effektekkel, hogy a végén csak egy hatalmas, össze-vissza zörejt hallasz. Ez egy találomra létrejött projektem, ami talán valamikor valamilyen kiadónál hallható lesz… Néha azonban még visszatérek a régi jó Amiga500 zajládácskához és élvezem a 8bit spur hangját.

- Melyik művész inspirálta a zenedet és a gondolkodásod leginkább?

- Miután régebben rengeteg rock zenét hallgattam, valószínűleg ez a műfaj befolyásolt leginkább. Nem tudom azonban, hogy vajon ez hallható-e a zenémen. Mostanság legszívesebben a netaudio szcéna hatásának teszem ki magam, beleértve az összes itt előforduló populárisabb műfajt: electronica, dubtechno, post-rock…

- Melyik internetes kiadó zenéjét hallgatod szívesen, és szerinted mi vár erre a szcénára a távolabbi jövőben?

- Kevés olyan kedvencem van, amikben meg is bízom. De miután a saját adásomhoz az Audioasylon mindig új zenéket keresek, nagyon sok különböző kiadótól töltök le folyamatosan különböző stílusú anyagokat. Egyféle zenei irányvonal hamar untatni kezd, ezért ugrabugrálok köztük: néha gitár, néha hip-hop, olykor house…
A jövőben új és új kiadók lesznek, sokkal több videó anyag lesz elérhető. Átláthatatlanul nagy lesz a kínálat, és sokan abba fogják hagyni, mert a kevés feedback által adott motiváció nem lesz elég számukra.

- Lesz új Bad Comfort album?

- Igazából ezt még senki sem kérdezte. :) A közeljövőben ismét egy Phonocake EP-t szeretnék összeállítani. Pillanatnyilag elég kevés időm van a zenélésre, emiatt általában remixekkel próbálkozom. Például olyan kis zenekarok számaival, mint akik a Piepmatz Records – független kiadónál találhatók, akiknek a honlapját is én szerkesztem.

- Milyen lesz várhatóan az új EP? Mesélnél róla egy kicsit? Hol hallhatunk legközelebb?

- Sajnos még nincs igazán kész anyagom. Folyamatosan, párhuzamosan dolgozom különböző cuccokkal, és nem tudok döntést hozni az egyik vagy a másik mellett. Emiatt az a tervem, hogy a kezdetleges dalokat más Phonocake zenészeknek adom, és inkább egy remix projektben kezdek el gondolkozni. De hogy erre mikor kerül sor, arról fogalmam sincs…Hm, remélhetőleg a drezdai Phonocake mp3label-en és egy válogatáson a piepmatz-records.de-nel is szerepelek majd. Ja igen: és persze remélhetőleg hamarosan a Nagy Magyar kiadónál: a Bitlab Recordsnál. :)

Bad Comfort@Discogs

Köszönet Pannikának a fordításért és tolmácsolásért, Kelt úrnak pedig a lektorálásért.

Lomov. Axel Bergk. Festőként kezdte, majd elektronikus zenészként folytatta. Az összes fontos netlabelnél jelent már meg anyaga, társalapítója a Stadtgruen online kiadónak. Az alábbiakban egy vele készült többfordulós mail interjút olvashattok. Ajánlom hallgatnivalónak mellé a Lomov podcastot.

The English Language .pdf of the interview.

- Először is, azon gondolkodtam, hogy vajon mi volt az, amit „hiányoltál” az eddigi szépművészeti ágakból, amiért úgy döntöttél, hogy zenélni kezdesz?

- Nagyon drága volt szépművészeti anyagokkal dolgozni, mind idő mind pénz szempontjából. Mindig próbáltam összebékíteni a kreatív ambícióimat azzal, hogy (az elüzletiesedett művészettől való függetlenség miatt) üzleti tanácsadói munkával pénzt keresek. A függetlenség előfeltétele a szépművészetnek, de egy idő után túl sokat kellett dolgoznom. Azon gondolkozván, mibe önthetném a kreativitásomat, visszaemlékeztem gyermekkori álmomra, hogy majd egyszer zenét fogok írni. A számítógépek és zeneíró szoftverek fejlődése megengedte, hogy valóra válthassam ezt a régi víziót. Felfedeztem, hogy mekkora lehetőség van valami olyan létrehozásában, ami nem sok helyet (merevlemez vs. műterem), időt (lépésről lépésre dolgozva), és pénzt (a próbálgatás nem túl drága bitek és bájtok esetén) vesz igénybe. Most, hogy zenélek már pár éve, kicsit „hiányzik” a vászon anyagi volta, a festék és terpentin szaga. A digitalizálás az emberi lény két érzékre redukálása (látás és hallás), az inkább tudatalatti érzékek (ízlelés, szaglás, érzés) pedig titokban elrejtődnek. Tehát mindig nagy kihívás lesz láttatni az emberit a digitális világokban.

- „…mintha a filozófiáját fejezné ki a zenén keresztül…” – kommentálja valaki a Discogs.com-on a Lomov név alatt. Ez arra ösztönzött, hogy megkérdezzem, hogyan tudod kötni magadhoz mint művészhez a tudományaidat? Sokan paradox helyzetnek tartják ezt. Egy igazi művész csak művész lehet?

- Akkor tettem meg első lépéseimet a szépművészetben, amikor humán tárgyakat (Művészettörténetet, filozófiát, archeológiát, és egy kis sinológiát) tanultam, de fel kellett ismernem, hogy egyazon időben szinte lehetetlen számomra művészetet művelni és arról gondolkodni. Olyan meditatív állapotba kellett jutnom, amelyben a logosz ki van kapcsolva, hogy létrehozhassak valamit.
Ezek után kiléptem a munkafázisból is, hogy elmélkedhessek az eredményen, kritikával illessem azt és, hogy megtervezzem a következő lépéseket. A szellemi tevékenység a cselekvésen belül mindig elkésik, de nélkülözhetetlen, hogy eljussunk a következő szintre.
Például, ha egy művész nem képes kiértékelni a munkáját, sosem lesz jobb művész. A kiértékelés magában általános etikai rendszert hoz létre, és ha az egész rendszer előfeltételeire fogsz gondolni, eléred a filozófiai szintet. Meglehet, nem szükséges elérni ezt a szintet, hogy szépművészetet vagy zenét hozz létre, de az egésznek mindig része marad ez is.
Dióhéjban: Nem paradox helyzet a cselekvést a gondolkodással társítani az életünkben, de mindig nehéz a kettőt egyszerre csinálni. Számomra a filozófia segített, hogy megláthassam mindennapi életem dimenzióit egy meta szintről.

- Úgy látom, a tudományok, amik a világ egy-egy szegmensére koncentrálnak, nem voltak segítségedre. De a filozófia, ami az igazi szellemtudomány, a világ egészére koncentrál és valóban segített neked. Mit gondolsz erről az ellentétről, ami évszázadokig húzódott az „igazi tudományok” és a „filozófia” között? Ma már a kozmológiához például ismét segítségül hívják a filozófiát, és nincs semmiféle antagonisztikus ellentét a kettő között. Amúgy kinek a gondolatai a legszimpatikusabbak számodra?

- Hosszú ideig a filozófia megpróbált modelleket építeni, a világot ezekkel egészként magyarázva. Hegel (és ezzel ellentétben Marx) volt az utolsó, aki ilyesmivel próbálkozott. Nietzsche végett vetett az egyetlen igazság elképzelésének „Isten halott. És mi öltük meg.” mondataival. A filozófiai innentől szekciókra bomlik.
A 20. század eleje óta a filozófiai viták nagy része a feltörekvőben lévő pozitivista pragmatizmussal telt, ami az USA-ból érkezett vagy a neokantiánizmussal. Ezek után a Francia Iskola magába szívta Nietzsche, Husserl és Heidegger teoretikus próbálkozásait, de máig sem látni egy teljesen elfogadott koncepciót sem. Lehetséges, hogy a globális vízió elhagyása után sok ember folytatni akarja a régi próbálkozásokat, amik új fejlesztéseket is tartalmaznak már, de szerintem nincs egy tiszta nyugati megoldás a keleti világok tisztelete nélkül. Ez az új ellentét, amivel találkozunk. És ha megoldásokat keresünk, nem hagyhatunk ki egyetlen gondolkodási típust sem.

- Szabadna tudnunk, hogy mivel zenélsz?

- Tipikusan intellektuális megközelítés: Egy kotta felületű programmal kezdtem, mert úgy gondoltam, így jobb lesz majd zeneírásról tanulni. Második lépés: A Storm volt a legolcsóbb választás, de nemsokára túl korlátoltnak találtam már a hangalkotási képességeit. Ezután a Reasonnel próbálkoztam, de nem voltam elégedett vele, mivel egyáltalán nem támogat semmilyen Vst-t. Ma Ableton Live-val dolgozom és Native Instruments’ Reaktor-t használok Vst-ként, vagy loop/hangminta generálóként.

- Sokan mondják dühösen, hogy az új szoftverek elrontották az elektronikus zenei szcénát: „Most már mindenki csinálhat elektronikus zenét.” Úgy tűnik, hogy nem túl demokratikusan gondolkodnak. Mit gondolsz erről?

- Valóban, a zeneíró szoftverek minősége óriásit emelkedett, úgy tűnik könnyű mindenkinek elektronikus zenét csinálnia. Azok, akik zenét vagy hangszeres játszékot tanultak hosszabb ideig, valószínűleg nem tartják fairnek ezt a fejlődést. A digitalizálás más területeken is felváltotta a manuális tehetséget. Például sok könyvárus, betűszedő, másoló vesztette már el az állását. A számítógép csupán egy egyszerű eszköz arra, hogy megkönnyítsünk bizonyos folyamatokat. Ha hangszerként akarod használni, szükséged van minden inspirációdra, empátiádra, és látomásos innovatív kedvre. Ezek a képességek segítenek elérni egy magasabb szintű személyes fejlődés szintjét, de a szintek függnek a versenytársaid fejlődésétől is. A demokrácia választási lehetőséget jelent annak érdekében, hogy a legjobb úton vezesd a közösséget. Számomra tehát ez a gondolkodásmód nem tűnik anti-demokratikusnak, inkább elavultnak.

- Mesélj egy kicsit a Stadtgruen-ről!

- A kiadós kollégám Martin Donath és én a „My Own Music” nevű internetes platformon találkoztunk és észrevettük, hogy rokon ízléssel rendelkezünk: clicks & cuts, minimal zene (kevesebb techno, mint Steve Reich, Brian Eno, stb.), de akkor nagyon kevés kielégítő minőségű netlabel kiadvány volt. A netlabel szcéna akkor még nem volt annyira szétterjedt, szóval úgy döntöttünk, hogy megalapítjuk a saját kiadónkat.
A Stadtgruen egy minimal szám címe volt, amin ketten dolgoztunk, de végül soha nem jelentettük meg. Fontos megjegyeznem, hogy a Stadtgruen-nek nincs jó fordítása, németül a szó jelentése magában foglalja az összes nyitott és zöld városi területet. Úgy tűnik, hogy itt Németországban mi tisztán elkülönítjük a természetesebb és kulturálisabb városi élet aspektusait. Csak úgy, mint az aktív és passzív állapotot a kreatív folyamatban (ahogy azt fent írtam), felismerjük az ellentmondást a természeten való meditáció és a kulturális túlfűtöttség között. Bizonyos szempontból ez hasonlít a kínai jin-jang koncepcióra, két domináns elv mozgatja az élet körét. A Stadt a mozgatóerő és a Gruen az inkább kontemplatív. Zenei szemszögből nyugalmasnak és energikusnak is kell hangzania egyszerre, de ez egy idealisztikus igény lenne. Most két úton haladunk csendesebb ambient kiadványokkal és cselekvésre késztető techno/house-zal.

- Mit gondolsz, mi a legnagyobb hátránya az online kiadványoknak?

- Amikor elkezdtük a kiadónkat, reménykedtünk, hogy a kiadott zenékre kapott gyors és direkt visszajelzésekkel kis előnyhöz jutunk. Ezalatt a netlabel szcéna annyira kiterjedt, hogy képtelenség követni a napi megjelenéseket. A zeneipartól való függetlenség dicsősége a tömegességnek köszönhetően irrelevánssá vált. Az internet nem önszabályozó piac, ahol egy termék eltűnik, ha nem sikeres. Jelenleg a fő szerverek, az archive.org és a scene.org annyira lassúak, hogy a letöltés már nem valami kellemes.

- Gondoltál már bármilyen megoldásra, amik kiküszöbölnék ezeket a hátrányokat?

- Piaci szóval élve a telítettségi fázison belül vagyunk, az első mozdulók és első követőik után. Nemsokára néhány netlabel kihúny, a görbe lecsökken, és csak néhány megfelelő minőségű kiadó marad meg. Ez lehet majd egy olyan pillanat a zeneiparnak, ami alkalmas arra, hogy könnyedén megszálljon néhány olyan pozíciót, amikbe alapjában nem akarnak pénzt ölni. Az új digitális terjesztő csatornák könnyedén lecsökkenthetik költségeiket, mialatt szélesítik a termékeik skáláját. Szembe kell nézniük ugyanazzal a kihívással, amivel nekünk: mit kezdjünk felfoghatatlan mennyiségű kiadvánnyal? Nincs emberi példa vagy számítógépes algoritmus, ami felosztaná és irányítaná ezeket.
Az ízlelést nem digitalizálták eddig, szerencsére. Előzőleg a zeneipar megpróbálta irányítani a közízlést a rádióműsorok uralásával, bálványokkal, saját TV formátumok és szolgáltató-fogyasztó jó viszony kialakításával (de mondhatnám ezt propaganda gépezetnek is). Nem látok megoldást: Ha ugyanezeket a módszereket alkalmazzuk, az ő csapdájukba esünk, ha pedig nem, az elidegenedés lesz a sorsunk.

- Demóztál már fizikai kiadóknak? Kiadnál valami fizikait is, nemde?

- Eddig nem léptem kapcsolatba egyetlen offline kiadóval sem, de mindenképp ez lehetne a következő lépés, ha egy jövőbeli projektet érdemesnek tartok erre.

- Úgy látom, kettéosztod a projektjeidet online-ra és offline-ra. Számomra a vonal egyre vékonyodik a két világ között. Mp3 shopok jelennek meg, ahol megveheted a fizikai kiadványokon lévő zenét, és a netlabelek anyagaiból pedig offline megjelenések lesznek DVD vagy bakelit formátumban, stb. Mi lenne, ha valaki ki akarná adni valamelyik Stadtgruen munkádat CD-n vagy LP-n?

- Valóban tiszta különbözőséget látok online és offline kiadványok között. Kevesebb net-zenésznek van élménye high end stúdiókról, amelyek előfeltételei annak, hogy kielégítő minőségű CD-t vagy bakelitet adjunk ki. A képesség, hogy hallhassuk a különbséget a formátumok között, talán feloldódik azzal, hogy kiterjesztjük a digitális formátumokat. És lehet, hogy ezek a formátumok egyre jobbak lesznek. Mostanáig nekem még muszáj egy igényes produceri munkával elkészített bakelitet vagy CD-t meghallgatni miután hosszú időt mp3 hallgatással töltöttem, hogy „kitisztítsam” a fülem. Mindezeken túl, el fogjuk veszíteni a fent említett „emberit”. A legtöbb zenehallgató még most is szeretne valami érinthetőt magáénak tudni. De az árakkal csak a legjobb minőségért cserébe békülnek ki. Nem fogok vonakodni a CD-n való megjelenéstől, ha a minőségi többletet kap a zeném a high end masternek köszönhetően.

- Vannak még további jövőre néző terveid, amit megosztanál az olvasókkal?

- A tervek a félénk embereknek valók.

Köszönet Keltnek a lektorálásért.

Nullsleep. Jeremiah Johnson. Game Boyon és Nintendon írja dalait, az 8bitpeoples kollektíva egyik alapítója, és néha pixelfelhőket rajzol az égre. Jelenleg New York-ban él. Az alábbiakban egy vele készített exkluzív interjút olvashattok. Szóljon hozzá a mester Nintendon alkotott Galaxy Tonite című száma.

The English language .log of the interview

-Mi volt a kedvenc játékod gyerekkorodban?

-Természetesen videójátékokkal játszottam a legtöbbet, de persze legóztam is. Bizonyos szempontból a régi játékkonzolok szinte visszatükrözték a LEGO-kat régi, pixelekből összeálló, rendszerezett grafikájukkal. Ha új, fura helyeket akartam felfedezni, amik valaki más elméjének szüleményei voltak, akkor videojátékkal játszottam, a LEGO-t pedig saját ötleteim megvalósítására használtam.

-Melyik LEGO-építmény alkotása volt a legemlékzetesebb számodra?

-Sok űrhajót építettem. Lézerágyúkkal felfegyverzett csillagharcosokat, nagy rakétákat, ilyesmiket. Nem követtem a használati utasításokat, minden építőelemet egy nagy dobozban tartottam.

-Én autóbuszokat és robotokat építettem, de a robotok egy idő után már repülni is tudtak. :) Ugorjunk. Sokat építkeztél. Mikor kezdtél el dalokat összerakni? Emlékszel az alkotási folyamatra?

-Elsőéves egyetemista voltam, mikor az első számomat megírtam. Nem emlékszem az egész alkotási folyamatra, de arra igen, hogy ez volt a legérdekesebb érzés, amit valaha éreztem. Természetesen a dal szörnyű volt, de akkor nagyon izgalmas volt ilyen új módon létrehozni valamit. Úgy emlékszem, hogy konkrétan talán az Electric Dreams című film megnézése után döntöttem úgy, hogy zenélésre adom a fejem.

-Miket használtál akkoriban?

-Különböző szekvenszereket, szoftveres szintiket és tracker programokat.

-Biztos vagyok benne, hogy emlékezetes számodra az a pillanat, amikor úgy döntöttél, videojáték-konzolokkal fogsz zenélni. Amúgy miért voltál elégedetlen a fenti szoftverekkel?

-Igen, úgy találtam, hogy a PC-n írt zenéimre nagy hatással voltak a videójátékok hangjai. Belefoglaltam a koncepciómba a kötöttséget, csak bizonyos számú csatornát használtam, négyszögjel generálót és ehhez hasonló dolgokat, hogy lemásoljam azt a tisztaságot, ami a játékkonzolok hangjaiban megvolt. Elegem volt abból, hogy “utánozom” a hangokat, és az igazi hardverrel akartam zenélni.. Ekkoriban hallottam először a Nanoloopról és az LSDJ-ről. Elkezdtem játszani velük, és elég gyorsan otthonra leltem az LSDJ-ben. Onnantól kezdve minden egyes szám, amit írtam videojáték hardveren alapult.

-Így később úgy döntöttél, hogy itt az idő, hogy meg is hekkeld a konzolokat, nemde? :)

-Haha, hát ez egy kicsit később volt, amikor már jó ideje GameBoy-jal zenéltem, és később elkezdtem Nintendo-n is számokat írni. Sok idő kellett a hekkeléshez, rengeteg próbálkozáson voltam már túl, mikor végre fellélegezhettem. Az MCK-t használtam, ami egy japánok által kifejlesztett eszköz. Ez egy olyan driver volt a NES-re, lehetett vele Music Macro nyelven zenét írni, amit meg tudott szólaltatni a Nintendo. Nehéz volt, mert az egyetlen dokumentum, ami volt hozzá japán nyelven íródott, a zenét pedig egy text editorban kellett írni… Mikor befejeztem az első NES-en írt számot, nagyon örültem. A tudat, hogy végre azzal a hardverrel zenélhettem, amin felnőttem, egyszerűen csodálatos volt.

-Ezt meg tudom érteni. :) Elmondanád mi a különbség a Gameboy és a Nintendo között, zeneírási lehetőségek szempontjából nézve?

-Azért nem annyira különbözőek. A Gameboynak 4 audio csatornája van: 2 pulse wave csatorna, 1 wave csatorna, és 1 fehérzaj csatorna. A NES-nél is ez a felállás, de ott 1 háromszögjel csatorna is hozzáadható mindehhez. Zeneírás szempontjából a Gameboy-t tartom előnyösebbnek.

-Miért?

-Az LSDJ egy igazán érett és jól kitalált tracker program, amivel nagyon sokféle módon irányíthatod a hangokat, és gyorsan dolgozhatsz vele. MCK-val és MML-lel is hasonló minőséget produkálhatsz, de sokkal lassabban lehet velük zenélni.

-Beszéljünk most a kiadótokról, az 8bitpeoples-ről. Hogyan kezdődött ez az egész?

-Kb. akkor kezdtük el ezt is, amikor én a zenélést, tehát 1999-ben. Egy 8bitpeoples-nek elnevezett kollektíva összehozásáról beszélgettem Mike Hanlon (Mesu Kasumai) barátommal egy nap. Hasonló véleménnyel voltunk a zenéről és az inspirációt mindkettőnk esetében gyermekkorunk videójátékaiból nyertük, szóval jó ötletnek tűnt elkezdeni valamit. Nagyon nagy kedvvel építettük fel a közösséget. A szenvedélyünk igazi volt.

-Mi a helyzet a terjesztéssel? Volt valaha probléma a lemezek eladásával?

-őszintén szólva soha sem tettünk komoly erőfeszítéseket a kiadványaink eladásáért. A hangsúly mindig a zene szabad felajánlásán volt, azon, hogy minél több ember hallhassa. A fizikai kiadványokat a gyűjtőknek találtuk ki, vagy olyanoknak, akiknek szükségük van arra, hogy valami igazit tarthassanak a kezükben, ami értékes számukra.

-Nem akarom túlságosan beleütni az orrom a dolgaitokba, de hány példányban gyártattok le egy kiadványt? Úgy tűnik számomra, hogy mindig bele kell ölni valamennyi pénzt, így van ez?

-Így van. A CD kiadványokat annyi példányban gyártjuk le, amennyi rendelés érkezik rá. Tehát nincs meghatározott példányszámú megjelenésünk, hagyjuk, hogy az igény alakítsa a készletet. Az árak az anyagköltséget állják, és a bevételt beletehetjük a következő kiadványba vagy a tárhely költségeibe.

-Ez elég fairnek hangzik!

-:)

-Beszéljünk az egyik NAGY slágeredről, a Depeche Mode megamixről! Az első Cloneshit-es 8bit cikkemben nem is linkeltem, hogy ott van, de az egyik kommentelő enélkül is megemlítette, hogy fent van az is és, le van nyűgözve. Így volt ez a DM rajongókkal is? Volt aki, úgy érezte, hogy te csupán viccet csinálsz az együttesből? s

-Haha, igen a DM Megamix-et nagyon szórakoztató élmény volt elkészíteni. Nagy rajongójuk vagyok, és úgy gondoltam, a zenéjük jól lefordítható lenne Game Boy nyelvre. Sokat tanultam, amikor megamixen dolgoztam, a Depeche Mode kompozíciós technikájáról és a LSDJ technikai szempontjairól is. Nem túl kellemes dolog volt, amikor felfedeztem egy memória problémát, ami miatt a régebbi patternek használhatatlanná váltak.

-Tehát nem kaptál negatív visszajelzéseket a DM megamix miatt… Azért kérdem, mert sokan nem tudják komolyan venni a Game Boy és NES zenét.

-A visszajelzések nagyon pozitívak voltak. Biztos van olyan, aki úgy gondolja, hogy ez blaszfémia, és hogy “lecsökkentettem” a Depeche Mode-ot egy olcsó elektronikus eszköz hangjainak szintjére, de nem tehetek mindenki kedvére. A megamixet az együttes iránti tiszteletem és imádatom hozta ki belőlem, és ezt szerintem sokan észreveszik.

-Tetszik az új albumuk? :)

-Igen, számomra a gyökereikhez való visszatérést jelenti. Nagyon jó dalok vannak rajta, és szerintem még mindig erősek.

-Ahogy én is! :) Min dolgozol most? Nem láttam új koncertdátumokat sem az oldaladon. Miért van ez?

-Egy új 8bitpeoples anyagon dolgoztam, és lesz néhány single megjenelés, ami az oldalamról lesz csak letölthető. Január végén nagyon csodás eseményeken léphettem fel New Yorkban. Szerencsésnek érzem magam, hogy részt vehettem ezeken. Egy elég nagy dolgon fáradozom, ami nyárra talán elkészül, de mivel még semmi sem biztos, ezért nem beszélhetek róla.

-Szeretnél Európában is fellépni?

-Persze, nagyon jól éreztem magam ott az előző kiruccanásaim ideje alatt.

-Remélem, össze tudod hozni valahogy! Várjuk az új szerzeményeidet, és köszönöm az interjút.

-Én is köszönöm.

Nullsleep oldal
8bitpeoples oldal
Nullsleep@Discogs

]]> http://www.cloneshit.hu/2006/02/27/8bit-2-nullsleep-interju/feed 11