A karácsonyi megfeszített élelemszerzés és rokonlátogatás/várás után jólesik felhúzni a mackóalsót és leheveredni a tévé/laptop elé, kimeresztett zombi szemekkel bambulni a pixeleket a monitoron míg a pepszin, a gyomorsav teszi szépen a dolgát, és a bélperisztaltika fokozódik.

Erre az alkalomra pont ideális az az Oscar-díjas Adam Elliot gyurmafilmje: a Mary és Max.

Az alapszituáció elég egyszerű, két teljesen különböző ember sorsa és barátsága az évtizedes levelezés kapcsán, hogyan válnak a nehézkesen induló levélváltások során egymás legfontosabb részévé. Fontos megemlíteni, hogy ez inkább felnőtt mese és nem családi film (bár egy bizonyos életkor felett már ajánlható).

Egyszerűen zseniálisak a karakterek, kellően “bitter” a humor és a történet, technikailag pedig amit gyurmafilmből ki lehet hozni az így egyben, kérem szépen: “top-notch”.

Szóval aki szereti a nyugis keserédes történeteket – csajok készüljenek zsepivel – az keressen rá az interneten, nagyon könnyen a kezébe jut egy megfelelő egyklikkfilmes verzió, feliratot hozzá pedig a nyitottalcímek.szerv oldalon lelve, békésen és kellemesen kikapcsolódva eltölthet cirka másfél órát a fent említett remekművel.

Ps.: Hogy mennyire rendben vannak a karakterek, arra itt a fenti példa: egy a Mary által készített “Noblet disznó”, amit bár kb az egész filmben 2 másodpercig mutatnak, a másfél órás stream után mégis ingerenciám támadt visszakeresni az újra ránézés miatt. (De ilyen karakter és poén van vagy ezer benne, csak nem akarok többet spoilerezni.)

Ma ciginyom specialt tartottam (personal screening if you will), aminek keretén belül megtekintettem a He Was a Quiet Man című, 2007-es filmet, starring William H Macy, Christian Slater and Elisha Cuthbert.

Tomsolo a lelkemre kötötte, hogy ezt a filmet mindenképp nézzem meg, ezért álljon itt akkor az én véleményem:

Nem írok a plotról. Nem mondom el mi a sztori és nem fogok hozzá trailert se linkelni. Sőt, nem is ajánlom. Szerintem ugyanis a dráma akkor működik ha nem tudunk semmit se a történetről. Vagy csak minimálisat. Hogy például a film főhőse olyan mintha az Office Space Milton Adams figurája. Csak ő a film elejére jut oda, ahova Milton csak a végén.

Ennyi elég is.

Három fő tétel van ami miatt ez a film odabasz (említettem már, hogy odabasz?):

Szembizsergetés:
Egyrészt nagyszerűen van fényképezve. Minden beállítás remekül hozza a helyszínek érzetét, az emeleti irodák shotjainál érezni a légkondi berregését és ahogy a levegőben finoman szálló port táncoltatja a nagyon fontos emberek designer-jackass öltönyeinek belibbenései, ahogy az akármelyin manager éppen indul pacsizni a szinten dolgozó szintén nagyon fontos emberekkel, bezselézve, betűrve. A külteri shotokban pedig egy az egyben átjön a nyári kiégettfüves, káprázik-a-szemem-a-fénytől hangulat. And so on.

Mindemellé jön, másrészt a nagyon okosan alkalmazott vizuál candyk bedobálása. Kezdve az egészen egyszerű megoldásoktól ( halszemoptikával mutatjuk a főhőst hogy dinnye nagyságú feje legyen demonstrálva ha felbaszták az agyát ) a komplexebb weird CGI-shitekig.

És ez együtt nagyon, nagyon jó.

Hang:
A zene emlékezetes, főleg az elektronikusabb, ill. az indie vonal ami dominál, nagyon up-to-date és „divatos”. Le is húzhatnám ezért, dehát fakit, működött, tetszett amit hallottam, bigup!

Acting:
William H Macy régi kedvencem, szeretem a karaktereit és eddig tőle kimondottan szar alakítást még nem láttam. És most se hibázik. Akárcsak Christian Slater, akitől legutóbb a Ronda Ügyet láttam és ott is isten volt. Úgy látszik jót tett neki a kokszolás meg az utána következő vergődés, mert amit itt láttam tőle, földhözvágott. Jól építi a karaktert, egy pillanatig sem éreztem, hogy most parkolunk, ott voltam vele emosöneli, jó volt látni játszani, na.
Elisha Cuthbert pedig for prezident!
Továbbá mindenki más is rendben volt, egy két kivételtől eltekintve mindenki hozta az cubicle-élethez passzoló sötétben élő állatok hangulatát, nekem konkrétan a saját cubicle-ös időszakomat juttatta eszembe –talán ezért is tetszik annyira ez a film.

Anyhoo,
Ha akartok egy igazán jó filmet megnézni valamikor, akkor pattintsátok be az alábbi torrentet a lejátszótókba, hívjátok össze a családot, barátokat és költsetek el másfél órát ezzel a valóban kiemelkedő alkotással, amit én 10-ből trilló pontra értékelnék és új kedvencet tisztelhetek benne.

Komolyan.

Ez a film benne van a top 10-ben.
A történet zseniális, pedig utálom az ilyen szabályos végű filmeket.
A színeszek zseniálisak, hiába nem értek egyet Tom Cruise vallási meggyőződésével (note to self: másrészt meg ki vagyok én, hogy közöm legyen hozzá?) 
A fényképezés zseniális, pedig mindig is azt vallottam, hogy filmet filmre kell forgatni.
Viszont a színek és a detail még egy közepes DVD rip mellett is úgy homlokonvágtak, mint még kevés film.

A hangok zseniálisak. Minden fegyver úgy szól és olyan erővel, ahogy kell, szinte az ember érzi az orrában a lőpor illatát, mm-mmm! 

Ez a film zseniális.  

Zsolti (II/B)

Az agyam szikrákat vet, a playlistben már sokadszorra fordul meg az ambient.
Kiba, de tényleg kibaszott álmos vagyok.

– Kezeket fel, megjött a krékerkiráj!

Ja igen, mielőtt összeesek: A Zodiac nekem tetszett, még a bunkó közönség ellenére is. Jó sztori, jó zenék, jó képek. És már a hetvenes években is szívesen élnék. Nem tudom miért de volt egy igen nagy faktorszámú Közönséges Bűnözők hangulat benne, de lehet hogy ez csak nekem jött elő.

Ez ilyen béna ciginyom volt. A film viszont fasza és apprúvolom, menjetek, nézzétek meg.

A mai tételünk a Jim Carrey által főszerepelt 23-as szám c. film (de bénán hat így, hmm)

Bevallom az őszintét, jót szórakoztam és ajánlom. Carrey jól hozza ez egyre jobban zizisedő figurát, a vizuál pöpec és a zene sincs bajban, mert Harry-Gregson Williams ült a dobok mögött, ami nálam bármilyen filmél pluszpontgyár.

De nem is ezért vagyunk most itt.
Erősen befolyásolva tekintettem meg a filmet és az „álomjelenetek” egyike közben bevillant:

OMGBAZ, EZ A MAX PAYNE FILM
(slomo, bullettime es fegyverek nélkül)

Szóval nézzétek meg.

A legkésőbb vetített filmet választottam, A Halott Lány címűt, a legkésőbbi időpontban, 22:45kor. A film előtt a pénztároslány megkérdezte, hogy biztos meg akarom-e nézni, aztán egy rövid dialógot folytattam vele és egy barátnőjével, hogy tényleg annyira rossz-e, de aztán végül mégis beültem a vetítésre. Közepesen izgalmas spooky dráma, nőkkel akik egytől-egyig zizisek valamiért. Nem volt rossz, de nem tudom ajánljam-e.

Viszont a tudat, hogy egy csomó mozis emberrel kibasztam azzal, hogy én mégis beültem megnézni a filmet, az kéremszépen priceless. A mozi bukott rajtam, a személyzet az én kedvemért várt, priceless.

Priceless.
Másrészt ajánlom mindenkinek.

Lehet, hogy bennem van a hiba, de miközben kijöttem a teremből, folyton csak az visszhangzott a fejemben, hogy „nem jól elköltött forint”.

Megmondom miért: A vizuál remek, a hang remek, a Gerard Butler pedig hatékonyan tud ordítani.Viszont minden más pocsék éshát szar, (mondjukki) szar.

És nem azért mert nincs történet meg komoly, kidolgozott karakterek (mert nincsenek), mert egy ilyen kaszabolós type movienál ez ugye nem elvárás. Hanem mert az egész olyan mint egy pornófilm. Az elején még szórakoztató, meg tetszetős, de két-három perc után úgyis elteker a user a reszelős részről, hogy megnézze hogy landol a cumshot, mert a sztandard reszelés uncsi. Lehet fokozni, lehet behozni még szereplőket vagy nem megszokott felállásokat meg penetrálási mixet, viszont az nem segít az emberben kialakuló tolerancián. Ez a film is ilyen. Fél óra petting, majd darálás. És darálás, és darálás, stáblista.
Nem azt mondom, hogy a daráláson nem lehet szórakozni, mert igenis lehet, viszont ami hiányzott nekem a filmből, az a fokozatosság elve. A jó film arról ismerszik ugyanis, hogy ahogy megyünk előre az időszalagon, a feszültség és a dráma másodpercről másodpercre egyre nagyobb lesz, egészen a katarzisig.

Nincs világmegváltás.
Mert ez egy _nem jó film_.

Faszomat.

Ez a title most olyan.

Elöljáróban szeretném megemlíteni, hogy írtózom a német nyelvtől és a német filmkultúrától egyaránt. Valahogy hogy ha össze kell kötnöm Németországot és a filmeket, valahogy mindig valami kobrá elf és egy tattort / komiszár rex kombó jut az eszembe, hogy akkor az egyenlő a német filmmel.
És persze a baszós-fingós „vígjátékok”.

Mondjuk ha jobban belegondolok, azért nem 100%-os az ellenérzésem a német filmtermékek iránt, hiszen azért volt egyszer egy Metropolis meg egy Good Bye, Lenin!, ami viszont beütött.

Node. Amiért megnéztem a filmet az a plakátja. Egyszerűen az egyik legjobb filmplakát amit eddig láttam: steril, de mégis megkapó és szép. Ahogy kicsit meg van döntve, ahogy szedve vannak a betük, ahogy és amilyen képek vannak feldobálva rá. Akármikor mentem el a plakát mellett, úgy éreztem, hogy whoa, ez mennyire jó és ötletes. (a linkelt jpeg viszont gagyi fotosopos remakeje valahonnan, úgyhogy ezért ezúton is bocsánat :/)

Ezért beültem ma rá, hogy minden ellenérzésemet félretéve megbizonyosodjak arról, hogy vajon felér-e a film a plakáthoz.

Igen, sőt.

(sidenote: Valamiért mindig is vonzottak ezek az „átkosban” játszódó de később készült produkciók, mert valahogy bejön az akkori look-and-feel (egyszer talán ezt is kifejtem bővebben). Ezért is tetszett anno a Mokszva Tér meg a Good Bye, Lenin. )

Szóval egyrészt ott a képi világ, amiből már a plakáton is kap az ember ízeltítőt és már ott is odabaszott. Hogy mennyire ki van találva a színvilág: A Stasi-related helyeken és embereken általában szürke-kék-rideg színek dominálnák, míg a nemStasi-related helyeken és embereken a narancs-barna-meleg színek. Olcsó trükk, de hatásos. A fényképezés szintén awesome-kategóriás, az autentikus környezet (bár időnként belefutunk, bakikba, hogy pl. nem régi pirosaranyat nyom a tubusból, hanem nowadayseset :), dehát ezek tényleg semmiségek) iszonyatosan jól van fotózva, Hagen Bogdanski remek munkát végzett, valaki majd szorítsa meg a kezét helyettem is.

Hasonló elismerés járna Gabriel Yarednek és Stephanie Mouchanak a zenei részért, ami szintén erős, „moving” anyag, rendben van, de semmi több. Ennek ellenére mégis remek, passzol a képanyaghoz és tényleg csak akkor szól, amikor szükség van rá.

És akkor a rendező-író: Mindig is hittem abban, hogy az az ultimate kombó, hogy ha egy filmnek a rendezője és az írója egy és ugyanaz a személy, mert akkor van csak meg a teljes alkotói szabadsága, hogy tényleg úgy játssza ki a sztorit, ahogy ő azt megálmodta. Ez a hitem most is csak erősödött, mert a rendezés kiváló, bár nem tudom hogy ehhez mennyire van köze Florian Henckel von Donnersmarck-nak (akarommondani a rendezőnek) ill. a színészeknek, akik mind-mind nagyszerűt alakítanak.

Ja igen, színészek: Ulrich Mühne (ő a Stasi ügynök Gerd Wiesel) és Sebastian Koch (ő a megfigyelt faszi, Georg Dreyman) brilliánsak (komolyan), de Ulrich Mühne egyértelműen megeszi a filmet, olyan kisugárzása van a karakterének, hogy ilyet tényleg rég nem láttam. Ő a német Kevin Spacey.

Node vissza a rendezőhöz. Az ember azt gondolná, hogy egy harmincvalahány éves valaki baromira nem alkalmas arra, hogy be tudja mutatni a nézőnek, hogy milyen volt a keletnémet életérzés anno, hisz a harmincvalahányéves valaki max tizenvalahány éves koráig élvezhette volna a NDK-NSZK faceoffot, így valymi keveset tudhatott a Stasiról és hogy mennyire parázhattak a németek, hogy mikor szuszakolják be őket valami fancy sötét kocsiba, hogy aztán soknapon keresztül faggassák őket. Főleg úgy, hogy ez a valaki a létező nyugatnémetebb nyugatnémetországból, Kölnből származik.

És mégis sikerül, nekem legalábbis elég jól bemutatta, milyen hangulat uralkodhatott egykoron a két németországban (nemszívesen éltem volna akkor és ott).
Ja, mielőtt elfelejtem, a sztori: Dreymant nem szereti Stasi, mert gyanúsan gyanús valami benne a fejeseknek és a megfigyeléssel Wieselt bízzák meg. Megfigyelés, poldráma, érzelmek ésatöbbi, mert most se szpojlerezünk.
(sidenote, ami nem feltétlenül ide tartozik, de úgy érzem, hogy egyeseknek meggyőző infó lehet a megtekintéshez: Donnersmarck rendezte a Dobermann-t is. közben megkaptam az infót, hogy ez a Dobermann nem az a Dobermann :) – köszönet m)

És neked is meg kell nézned a filmet. Mert odabasz.

Ja igen: Van egy kólám rá, hogy a film utolsó két mondatán elsírod magad.

(sidenote, hogy az egyébként lelkesen ropogató-telefonáló-kimegyekpisilni mozilátogatók most némakussban voltak a fontosabb jeleneteknél és csak akkor kezdett el távozni a nézőtér, miután már felkapcsolták a villanyt – Pedig ez, –mint tudjuk– egyáltalán nem megszokott, sőt.)

trailer
webseit

update: és most már van oszkárja vagy milye is.

A nagyszakállú eszététa a film végén biztos dörzsölgeti a szakállát, hogy igen, ez már igen. De nem. A színészi játék görcsösen vissza van fogva, talán túlzottan is, bár ez valószínűleg koncepció része volt, hogy jobban működjön a noir jelleg, ami viszont meglepően jól sikerült. A képi világ fullos, a végtelen el-van-itt-baszva minden jellegű helyszínek jól mutatnak a képen, mintha mindegyik beállítást egy erősen szoció-fil backgroundfestő izzadt volna fel a celluloidra, mert úgy érezte ez lesz most élete munkája és tényleg.

Hm. Mit kell egy filmrivjúban leírni? Ja igen. A rendező állítólag nagynevű és elismert és veterán és most ez egy újabb téma, amit feldolgoz és mások szerint remek a történet mert a mostani témát nagyon jól bemutatja. És jajj a színészek a visszafogott játékokkal és blabla.

Egy átkolázott este után biztos működhet a film, btw.
Bár akkor se lesz szórakoztatóbb és megkapóbb :)

Mit lát a kamera? Belelát a fejbe? Vagy akár a szívbe? Belémlát vajon? Belénk? És tisztán, vagy homályosan? Remélem, hogy tisztán, mert én már nem látok magamba, csak zaccot látok.
Mindenki érdekében remélem, hogy a kamera jobb. Mert ha az is csak homályosan lát, mint én, akkor végleg el vagyunk átkozva és holtan végezzük nagyon kevés tudással.

Amit ráadásul rosszul is használunk fel.

Hát ez a film odabasz.

És piszkosul bánom, hogy nem játszották moziban, leszámítva az Anifestes cuccot (ha jól tudom).

Sokan lehúzták a filmet, hogy miért néz ki így a film és hogy ez olcsó PS effektel készült (pedig nem) és hogy egyébként is öaa. Viszont én azt mondom, hogy ez a film ez így tökéletes, folyamatos képregényflesse van tőle az embernek, ami talán még a Sin City vizuáljánál is erősebb – szerintem.

Igazi full-pull ez a darab nekem, néhány történetbeli alapkérdés kivételével* illetve hogy a Rory Cochrane és Woody Harrelson által játszott karakterek csak-úgy szerepelnek a filmben, különösebb funkció nélkül.
Minden más darabol. A zene, a drogos jelenetek megvalósítása a filmben, a színhasználat, a vektorfeeling, a monólógok és a (szerintem) hitelesen előadott karakterek és persze az az istenverte nyomasztó hangulat, ami jellemzi az egész produkciót. És persze a sztori, ami miatt most muszáj lesz beszerezni a film alapjául szolgáló Philip K. Dick regényt.

Must see.

*én pl. nem jöttem rá, hogy mi értelme van a maszkafander viselésének ha csak: a) gyakorlati funkciója nincs, azon kívűl, hogy villogtatja az arcokat, ill. b) ha a szerepét egy símaszk/csuklya/vocoder is el tudja látni

Borat: Néhol kimondottan kínos, de vicces. Az Ali G Show-ban is fasza volt, itt azonban kicsit gáz, hogy staged volt az összes szituáció.

Patatanya: Nemtom, tetszett. Ilyen animációs.

Crank: Erről már írtam, továbbra is büntet.

Az Ördög Pradát Visel: Too bad. Biztos jó színésznő Meryl Streep, de mégis KAFÉ, ha Emily Blunt is so freakin’ hawt? Őmiatta érdemes megnézni. Egyébként meg szokásos rút kiskacsa transformation sztori.

A Nagy Fehérség: Remek kis dark comedy, Robin Williams kicsit túljátssza, de remekül hozza a karakterét, ahogy szinte mindenki más is. Giovanni Ribisi remek színész, nem gondoltam volna, hogy több dimenzióval is tud bírni, mint amit a Jóbarátokban hozott. Ha tudod nézd meg.

Én, a nő és plusz egy fő: Egy év múlva biztos lemegy az RTL-en jellegű komedi, és mivel ilyeneken nőttem fel, én szeretem az ilyeneket és tetszett is.

Távkapcs: Olyan mint az elöző. Vicces.

Szabadság Vihara: Eredetileg a Miami Vice-ot akartam megnézni, csak rossz terembe mentem be (a miérteket hagyjuk). Kb 5 percig vártam, hogy akkor ez most biztos rossz vetítés vagy valami (pedig az eleje simán félreérthető), aztán bent maradtam (sor végén ülve, sok igazszívű díszmagyar előtt kimasírozni nem tűnt túl életszerűnek, ráadásul lemaradtam a másik cucc elejéről :(). Sok vén ember mesél arról, hogy miért deszertáltak anno. És a végén pacsiznak a halászbástyán.

Szabadság, szerelem: Dobó Kata? Csányi Sándor? Külön külön is elég vérforraló színészek(Igen, a Kontroll-ban is szar volt), de az, hogy erre még pénzt is adjak, az nekem már tökéletes no-go. Nem néztem meg, na.

Miami Vice: Miami Vice. Csak kicsit kevés van belőle. A film kábé a fele kibaszott dokkokban meg délamerikai faszom város helyszíneken játszódik. Ennek ellenére hozza a hangulatot és van két kulcsjelenet: Az egyik amikor a kocsiban darabokra lövik a beépített arcokat a csalódott gonoszok, a másik pedig a film végig showdown.

A Leggyorsabb Indian: Tökéletesen felsíkosított anal-fisting az arc sztorija, aki bírja az ilyen híro-filmeket, az nézze meg.

Hétköznapi mennyország: Teljesen fullos szíves-lelkes történet egy karmesterről, aki bevállal egy kisvárosi kórust, hogy megmutassa nekik, hogyan csinálják a profik. Teljesen jó film, ajánlom. Nem gondoltam volna, hogy egy számomra tökismeretlen title hozzám annyira távol álló környezettel (éneklős univerzum) ennyire működhet.

Ennyit a catchupról.

Régen nem volt ciginyomos post, viszont néztem filmeket és gondoltam ideje azért valami áttekintést adni a kedves olvasóknak, hogy akkor most mi a fasz van.

Nem? De.

Volver: Nagyon kellemes kis film, akármilyen Crúzzal a főszerepben, akit persze nem ismerek. Sok volt benne a nő, de tetszett a stílus (kép/hang/beszéd) és a sztori is, annak ellenére, hogy eléggé predictible volt.

Facér Jimmy (Lonesome Jim): Kellemes meglepetés egy külvárosi beborulós srácról és arról, hogy hogyan tudja minél jobban berángatni a kakiba azokat, akik körülveszik. Rengeteg nagyon jól megformált karakter, jó szövegek, teljesen jól elkapott nameless amerikai város feeling. Must see.

Egyetleneim: Gonosz leszek, de ez egy kimondottan szar film volt. Magyar menő fiatalfilmes recept: lowbudget eszközökkel elkészített alapanyagot gyorsítvalassítva játsszuk és buzi módon vágjuk és alábasszuk mondjuk Neot. Történet zéró, a szövegek gyengék. Ne nézzétek meg.

Isten városa (Cidade de Deus): Nagyon durva brazil cucc, nem hiába van a top20 film között az IMDB-n. Hibátlan történet: A vágás, a fényképezés, a zene, a történet és a szereplők is mind-mind rendben vannak. Kevés ennyire szigorú filmhez volt szerencsém eddig. Nem biztos, hogy megnézném még egyszer, de akkor is csak ajánlani tudom, ahogy már említettem előbb is: a must see.

Táncos a sötétben (Dancer in the Dark): Többször elsírtam magam rajta, üssetek.

16 utca (16 Blocks): Kiégettzsarus történet, kivel mással mint Bruce Willis-szel. Mos Def jól hozza a hendikeppes négert, de az orrhangja miatt agyonvertem volna néha. David Morse pedig továbbra is az egyik kedvenc színeszem marad.

Macskafogó: Nating szpesül, ezt láttam már sokszor, csak gondoltam megemlítem, hogy ilyen is volt.

Túl a sövényen (Over the Hedge): Egyszerű animációs film, nem túl bonyolult történettel és karakterekkel. Tipikus amerikai rendszer. A megvalósítás viszont fasza. Worth a try.

Verdák (Cars): A film után majdnem meghaltam, de tetszett.

Na, ennyi volt a kecsap. Legközelebb már újra a régi rendszer szerint készül a ciginyom.

Mármint, hogy nem jó.

Kezdjük ott, hogy kinulláznak egy csomó szereplőt. Amivel alapvetően semmi baj, de néha úgy ütnek ki valakit, hogy igazából a sorozat elöző részeit nem látó néző baromira nem vágja, hogy akkor ezt most miért, meg hogyan. Jön a leendő halottszereplő, látjuk 15 percet, tudjuk, hogy akkor most biztos valami nagy drámája van és hogy biztos zűrös volt az előélete, majd puff, kiesik. És ezt sokszor. Nem jó, nem így kéne.

Ahm. A történet ilyen leszámolós, semmilyen, nem tudom mit mondhatnék. Olyan mint a Birodalom visszavág csak X-men kiadásban.

Hát így ennyi.
És van benne egy szárnyas srác, akinek kb zéró funkciója van a filmben és a Fight clubbos angyalhajút juttatja eszembe. Csak őneki nem verik péppé az arcát. :(
(ez most a ciginyom rovat mélypontja, ez annyira rossz film)

Az biztos, hogy a vizuálért nem fogom szeretni a filmjeit. Viszont ez a darab rendben volt. Adott egy ír lowend enba, aki teniszezett, de nem volt végül olyan jó, hogy igazán szakszesszful legyen, ezért abbahagyta és teniszedzőként folytatta inkább (ezek a fránya kihívások, practice harder goddamit!). Bekerül egy uppaclass familíába, ahol a rámozdul egy foglalt nőre, de közben összejön az uppaclass familía leánygyermekével. Uncsi forgatókönyvszabályok szerint sikerül szkórolnia a folglattal és viszony lesz később meg minden a uppaclass familía leánygyermekével később házasságig és gyerektervezésig advanszolt kapcslata mellett. Aztán a foglalt lány felszabadul, elutazik, visszautazik, blabla, újra találkoznak és aztán történik valami, ami az uppaclass familía leánygyermekével együtt eddig nem sikerül, gondolom sejtitek.

És a helyzet bonyolódik. Fulljó fordulatok és teljesen jó sztori, sok operával és angol-ír akcentussal.
Eleinte azt hittem, hogy ez a film a szokásos, szeretlek-nemszeretlek, jajjmilegyen romantikus lófaszdráma múvi lesz, de nem, teljesen jó és nincs benne sok kacagás.

A szakértő ilyenkor megírja, hogy ki hozta hitelesen a karakterét és ki nem és mik a hibák és a jóságok a rendezéssel és sokáig pumpál véleményt Woody Allenről, hogy mennyire jó rendező/író ő vagy sem. Ezt én most kihagyom, a színészek rendben vannak, a sztori rendben van, nem zakatolnak az események és kurvára nem vágom, hogy ettől a Scarlet Johanssontól most el kell ájulni vagy sem, de a film jó és nézzétek meg ha van módotok rá. Megéri.

Ta-Dah!

Inside man: Spkie Lee munkásságát nem ismerem (még a 25th hourt se, igen, de dolgozom rajta), de ez a film odabaszott. Nagyon kreatív és ötletes plot, jó színészek, Clive Owen konkrétan szanaszéjjel büntetett mindenkit. Ez egy kötelező darab.

Scary Movie 4: Ekkora szart. De komolyan. A megnézés után megcsapkodtam magam, hogy teljes árú jegyet váltottam rá.

Tűzfal: Ügyes kis film, de semmi extra. Harrison Ford jó színész, hozza a formáját, bár ez a családapa szerep olyan bizarr nála. Paul Bettany viszont egy géniusz. Faszán hozta a gonosz karaktert. A film meg ilyen hekkeres, menekülős fajta.

Jégkorszak 2: Nem láttam az első részt (üssetek), de nekem tetszett. Kossuth 4-ben néztem, ami a BP leghangulatosabb mozija evar. Halál a köcsög multiplexekre. Szóval mókás kis film és még Geszti Pétert se akartam felképelni a szinkronja miatt. Double thumbs up.

A Da Vinci Kód: Nem olvastam a könyvet. A filmet viszont láttam éshát. Hosszú sztori, néhol kimondottan funkció nélküli karakterek (Paul Bettany hozta a formáját, de kb akkora funkciója volt, mint a Max Payne2-ben Mike-nak, a cowboynak), semmilyen zene, semmi szpesöl vizuál. Tom Hanks meg tök buzin nézett ki ebben a hajban, nem mintha egyébként kedvelném. Az mindenestre biztos, hogy a sztorira a film alapján biztos nem pörgök rá. Egy jegyváltást talán azért megér.

Érdekes egyébként ez a mozibajárás egy full analfabétának. Ma pl. a Match Pointot nézem meg, amit elméletileg Woody Allen rendezett. Nem ismerem se a rendezőket, se a szereplőket, de meg fogom mondani a magamát.

Viszont bajban leszek jövő héttől, mert X-Men3on és a Hooligansen kívűl kurvára nincs semmi értelmes sehol. Ez így meg szakkol.

Uraim, ez egy remek film, nézzék meg feltétlenül, aztán ajánlják ismerőseiknek is.
Kezdjük ott, hogy ez a film nem horror. Vannak benne szörnyek meg hasonlók, de nem minket, hanem inkább a szereplőket ijesztegetik. De nem a paráztatásról szól.

Sokkal inkább a büntető vizuálról, aminek szinte minden jelenete baromi kidolgozott és részletes és le a kalappal, tényleg. Teljesen jól hozza a spooky hangulatot, száll a hamu, kopottak a falak, üres tolószék (ami egyébként úgy látszik alapkellék az ilyen elhagyatott hely – tematikuájú filmekben), lepattogzott festék mindenhol. És rozsda. És por. És ami kell. Ha másért nem, akkor a vizuális bomba miatt mindenképp érdemes becsekkolni rá.

Vagy a zene miatt. Teljesen jó félelektro ambient, amíg a szem ellát, teljesen jól beleillik a SH univerzumba és pont akkor szól, amikor szükség van rá, és pont úgy, ahogy az elvárható egy ilyen jellegű filmtől.

Még egy kicsit a vizuálról. Jó a sztájling, a karakterek (a gázmaszkos emberek belépőjétől rám jött a tapsolhatnék, annyira brutálisan jól néznek ki), az utcán a kiürült boltkirakatok, a bedeszkázott ajtók, tényleg átjön, hogy ezt a helyet nagyon gyorsan elhagyták. Valami miatt. Kewl!

A szereplőkről. A főhősnő talán a legjobban működő karakter, Radha Mitchell (nemismerem) hitelesen hozza a bedurrant agyú anyát, bár kicsit sokat kiabált a lánya után, de ettől eltekintve rendben volt. A rendőrnő is működött, bár ő kicsit túl volt erőltetve a nagy amerikai motorosrendőrnő imidzs. A többiek
meg tökátlagosak voltak, nem érdemelnek szót.

Igazából nem ismerem a Silent Hill sorozatot, havernál néztük az első rész elejét, hogy úú, de creepy, zajeffekt meg minden, aztán toltam egy darabig a harmadik résszel (a játék elején lévő animáció és zene csillagos ötös), de így különösebben nem ástam bele magam a sztoriba. Ettől függetlenül –vagy pont emiatt– nekem tetszett a film és mondom, nézzétek meg, mert jó.

Tudjátok, vizuális bomba meg ilyenek.

Mellettem a lány takarta a szemét szinte az egész film alatt. Minek ült be akkor – I wonder.

(most olvastam, hogy ez a Christophe Gans gyerek rendezte a Crying Freemant is, ami egy istenfilm, komolyan)

Ez egy unalmas és üres klónfilm. Semmisem új benne igazából és nem ad különösebben sok pluszt az embernek. Ha vittem volna pattogatottkukoricát a vetítésre, akkor talán még élveztem is volna.

Ehelyett viszont folyamatosan azon morfoltam a film közben, hogy ha lenne opcióm akkor szétverném Ewant mert 10 snittből 10-ben kilóg a öltönynadrág alól a csupalábszár, ami eww, másrészt meg komolyan fel fogom képelni azt a rendezőt, aki még egy ilyen halottlátós filmet csinál.

Vegyük észre, hogy:

• A halottéma már a hatodik érzék magasságában is baromi unalmas topik volt.
• A halottlátás csak zombiformában élvezhető, mert a zombifilmek viccesek.
• Tudjuk, trauma érte, így született, halálközeliélmény, you name it. Mindenhonnan meg van közelítve a téma és uncsi.
• Tényleg uncsi.
• Az ilyen Donnie Darko témákat meg már lelőtte a Donnie Darko és azt hiszem a jelen példából is látszik, hogy amit ott el lehetett mondani, az el lett mondva.

Még teszünk egy próbát az általam nem sokra tartott M Night Shayalalaalamanlannal aztán azt hiszem konklúdálunk a spookyfilmekről.

Lényeg a lényeg: Ha tízenéves vagy, lehet, hogy ez a film bejön neked.
Ez a Ciginyom volt, a Cloneshit filmesztéta rovata.
(sidenote: lehet, hogy nem ide tartozik, de a film után olyan kétségbeesetten kerestem a moziwécét, hogy csak na, olyan hasmenés jött rám (yea). Ha akarom, akkor ezt a mellékest (haha) értékelhetem úgy is, hogy a filmen majd beszartam, annyira jó volt. (haha, majdnem lefostam a bokám, got it?))

Mert az a film sajnos olyan szinten vérlázító és szar, hogy arra kevés épkézláb kifejezést lehet találni.

Adva vagyon egy nagyon ügyes trailer. Amiben röpülnek a kések, menetelnek a katonák, robbanások jobbról balról és V püföli és késeli a gonoszokat.

Adva vagyon emellé egy nagyon jó alaptörténet, hogy nácilájk kormány uralja be az angol népet és jön a híró, aki jól megdönti az egészet.

Ez idáig nagyon szép és jó, de igazából  az van, hogy egyrészt zéró eredetiség van a történetben, klisék klisék hátán, előre kisakkozható történet, boring főhős (aki egyébként teljesen korrekt angolsággal küldi), sírásra berendezkedett Natalie Portman, gonosz angol nácigonoszok ésatöbbi. Bah.

Én úgy ültem be, hogy na akkor majd kemény vizuál lesz, halomra gyilkolt angolnácik és pörgős tempós és izgalmas sztori. De nem.
A trailerben benne volt minden akciójelenet, szóval ha ezek miatt akartátok megnézni a filmet, akkor ne tegyétek, a trailerben minden látványos cucc benne volt. A maradék meg boring, ötlettelen krep. Ne adj ki ilyesmiért pénzt.

Réz András voltam, ez pedig a Ciginyom, a Cloneshit filmesztéta rovata.