Az első a New York Times online megjelenéséért felelős Khoi Vinh (ő az aki az ultrapimp megjelenésű subtraction.com blogot jegyzi) van prezentációja, ahol a modulrácsok weben való alkalmazásából ad egy gyakorlati útmutatót egy komplett siteredesign példáján keresztül bemutatva.

http://www.subtraction.com/archives/2007/0318_oh_yeeaahh.php

A másik pedig Mark Boulton és Richard Rutter demója, amiben leírják, hogy nem amiatt kéne sírni, hogy kevés a használható betűtípus a weben és hogy a fontméretek, hanem menni előre és tolni.

http://webtypography.net/sxsw2007/

Mindkettő rendkívűl érdekes és hasznos prezi, nyálazzátok át mindenképpen ha hasznosan akarjátok eltöltetni az időtöket (és ilyesmiben utaztok, ofkoz).

Azt hiszem ez a link többet érdemel annál, hogy csak simán kirakjam a linkfalra, de ez a névjegykárty gyűjtemény ez nagyon, de nagyon nagyon kemény.

Én, mint egyszeri dizájner, azt kell, hogy mondjam, hogy a blogolás munkaügyileg az egyik legjobb dolog ami történhetett velem. Azóta, amióta a cica XHTML-CSS gúnyában funkcionál, azóta sikerült szakmailag minden olyat összehoznom, amiről azelőtt még álmodni se mertem volna: CD és DVD-borítók, flyerek, meghívók, weboldalak-, logók, névjegykártyák és egyéb printes izék tervezése, szájtbild ésatöbbi. Azelőtt gyakorlatilag semmi. Alig pár dolog.
És most meg rengetegsokminden.

És szinte minden ügyfelet, munkaadót, akárkit köthetek valamilyen úton-módon a cicához és ez két opcióhoz vezet: Vagy nagyon kevés available dizájner létezik 2005-ben Magyarországon, vagy ez a blog dolog tényleg működik és kilométerekkel hatékonyabb mint egy mezitlábas portfoliószájt.

Szerintem az utóbbi. Ha a dizájner ügyes és sikerül minél népesebb olvasótábort összehoznia, akkor akár a munkájáról, akár a mindennapjairól ír, előbb vagy utóbb elkezdenek be-becsúszni a megrendelések. Miért? Gondolj csak bele.
Egy blog jellemzően nagyobb és tömörebb látogatói bázissal rendelkezik mint egy portfolioszájt. Többen nézik és sűrűbben. Egy blogra akár naponta többször is ránézhetnek, míg egy portfoliora talán ha havonta. Nem jellemzőek a nagyon pörgős portfoliok, no. Ez pedig jellemzően azért jó, mert így a dizájner neve bennemarad a fejekben és ha valakinek dizájnerre lesz szüksége és mondjuk megkérdezi az egyik olvasót, hogy ugyan kit ajánlana, akkor eléggé valószínűsíthető, hogy a blogger dizájner nevét fogja említeni a portfoliósé helyett.
Aztán. Folyamatos rálátás van a dizájner munkájára, a potenciális megrendelő látja, hogy az adott dizájnert mik érdeklik, mik a céljai, mi fontos neki és mi nem ésatöbbi. Így tudni fogja, hogy az adott feladatra alkalmas lehet-e vagy sem, vagy hogy fel tud-e nőni az adott feladathoz (feltéve, hogy erről kap információt) stb. Egy portfoliószájton max szerepel egy aboutablak és egy e-mail cím.

Ilyesmi.
Szóval úgy érzem, hogy a blogger dizájner előnnyel bír a nemblogger, csakportfoliós dizájner előtt. Meg a Google is jobban szereti a bloggereket, bezony.

Valahol a jövőt a munkablogokban látom, ahol a dizájner jellemzően a munkáiról ír (elkészült ez és ez, most ezen dolgozom), ahol a nagy fankiságot a kommentálhatóság, az RSS jelentik majd elsősorban (mekkora jó, hogy ha a látogatók jól bekritizálhatják a cuccaiadat? szerintem hatalmas ötlet. ) és a buta portfoliószájtok meg kihalnak mint azok a csúnya dinoszauruszok.

És most alvástájm!

A nagy vasárnapi kabátvásárlásból kifolyólag megjetett plázázás során kötöttem ki végül a Mammutbéli Libriben, ahol szépen bepakoltam a címben szereplő kiadványsorozat első, második, harmadik és egy content előtagú kötetét.

Igazából semmi pláne, megközelítőleg 1000-1000 weboldal screenshotja kötetenként 600-700 oldalon keresztül. Voltmár, voltilyen, láttuk már ezereszer.
Ami miatt viszont hiánypótló és must have az az a tény, hogy viszonylagos rendszerességgel jelennek meg a kötetek (mondjuk évente) így tökéletes lenyomatai az adott korszaknak. És ez jó. Csekkelni a szájtokat, hogy hm, akkor még ez divatban volt, aham, ez egy kicsit szar, de nem rossz és ühüm, hát, ez tényleg megelőzte a korát, mikor is? 2001? lol.
A másik meg hogy 1000 webszájt az baromi sok. Nyilván nem elsőoldaltól utolsóig olvassa majd a kreatívember, hanem ha éppen padlón van, vagy kell az ötlet, akkor csak felcsapja valahol és remélhetőleg bepattan az agya.

Csináltam egy rögtönzött galériát is, ami meg erre található.

Én a Libriben vettem valami nyolc ezer forint körüli darabáron őket, elképzelhető, hogy olcsóbban is hozzá lehet jutni, nekem ennyibe voltak.
Jár hozzá valami CD is, ahol valami slidedal lehet keresni színhez szájtokat vagy valami ilyesmi – A melléklet-CD-kre sose voltam rápörögve, de lehet, hogy van akit ez is izgathat.

(megjegyzés: Jó minőségű, hasznos és szerintem musthave kiadványok, bár a formátumuk miatt (10cm x 30cm) nem a legkönnyebben olvashatóak. Na mindegy. Ja igen: A sorozat jelenleg az ötödik kötetnél tart.)

Neked van kedvenc betűd?

Meg azért is mert a buta emberek többsége nem is tud a létezéséről és inkább kifolyatják a szemüket a reszelős szélű betűkkel minthogy egyszer is belelapoznának az XP kézikönyvbe.
Sőt, továbbmegyek, nem csak a Cleartypeot tenném kötelezővé, hanem a Cleartype korrekt belövését is (csekk vit Internet Explorer), mert erről még a Cleartypeot használók se mindig tudnak :\.

Remélem a Longhornban default lesz a Cleartype on.
Nagyon ajánlom az MSnek, hogy így legyen.

(update: és az IE7-el és a Vistával ez így is lett, yay :))