Miért jó játék a patapon? Könnyen irányítható, szórakoztató, nehezen megunható és van benne cselendzs.

De mi is az a Patapon? A Patapon egy ritmusjáték-stratégia-istenjáték. Adott egy törzs akik utaznak és harcolnak a világban, te vagy a te istenük, de dobolsz és ők pedig teszik amit eldobolsz nekik. Négydob áll rendelkezésre, a Pata, a Pon, A Chacka és a Don, ezeket a négyzet, kör, háromszög és iksz gombokkal tudjuk operálni. Ezeknek a kombinációjával tudjuk rávenni csapatunkat hogy pl. menjen előre, támadjon, vonuljon vissza vagy védekezzen. Elsőre furcsának és nehéznek tűnik, de hamar megszokható.

És igazából más dolgunk nincs a játék folyamán. Csak kidobolni a megfelelő utasításokat és már nyertünk is. Ha pedig tartjuk a ritmust, akkor csapatunkat elkapja a harci láz és sokkal erősebben támad és védekezik, sokszor ez a kulcs a túléléshez. De akkor hol a nehézség a játékban? Nem mindegy ugyanis, hogy milyen parancsokat adunk és milyen előkészületeket tettünk meg a küzdelem előtt. Ugyanis ellenfeleink (melyek között megtalálhatóak ellenséges törzsek lakóitól kezdve óriás rákfélékig mindenféle ijesztő lények) ugynúgy támadnak, visszavonulnak vagy védekeznek mint mi, így ha nem akarjuk hogy seregeinket felaprózzák, oda kell figyelni, hogy mikor kell védekező állásokat felvenni, mikor kell elszaladni és támadni.

És hogy milyen összetételű a csapatunk. A játékban hat (hét ha a zászlóvívő Hatapont is beleszámoljuk) féle harcos egységünk lehet, melyekből összeválogathatjuk a seregünket alkotó három csapatot. Az egyes egységek különböző képességekkel, előnyökkel és hátrányokkal rendelkezik, így pl kardos egységeket nem érdemes vadászatra vinni, mert előreszaladnak és megijesztik a vadat, így az íjászok és a dárdások nehezebben tudjuk őket kilőni, szóval okosan kell válogatni.

Egységeink a harcok során eleshetnek, ilyenkor sisakjuk marad meg csak belőlük, amiket ha felveszünk, a táborba való visszatérés alkalmával visszakapunk a táborban lévő életfánál. Az életfánál emellett egységeket is hozhatunk létre a kalandozásaink és vadászataink során felvett anyagok (fák, kövek, fémek stb.) kombinációjával. A táborban továbbá lehetőségünk van apróbb minijátékokat tolni, amikre egy-egy resource (hús pl.) feláldozásával lehet benevezni, jobb matériák nyerése érdekében. Az egyiknél egy fának kell trombitálnunk, akinek viszket a feje és ha zenére rázza, akkor neki jobb lesz, cserébe ad fát.

A vizuális világ nagyon erős, Rolito karakterei hiába végtelenül primitívek (a szó jó értelmébe) és működnek, érzelmeket adnak át nagyon kevés pixelszámból is. A világ is hasonlóképp, egyszerű háromszögeket, köröket és görbéket látunk, de tudunk azonosulni és nem értjük, hogy lehet ennyire szigorú minimállal győzni manapság. De úgy látszik, hogy a japánok mindig is fogékonyak voltak a merész ötletekre, elvégre ugyanez a stúdió (Pyramid) hozta el a Loco Roco-t is, igaz most az art része franciaországból érkezett.

Ha van PSP-d és hallgatsz rám, megveszed.

Egy Grand Theft Auto címet sose lehet jól ábrázolni csak azzal, hogy leírjuk lehet benne autót lopni, lövöldözni és gázolni és üldözni, hogy csak pár dolgot említsünk. Azzal se, hogy jó a grafika (végre) és jó a zene (mint mindig).

Mintha a grafikáról szólna.

Egy GTA-t meg kell tapasztalni. Próbálgatni milyen a világ, csinálni pár küldetést, megismerni a szereplőket és ha ez megvan, akkor az esetek igen magas százalékában egy újabb rajongót kapunk.

A játék ugyanis tele van rengeteg hook-al, amivel be tudja rántani a potenciális játékosokat. Adnak egy működő, lélegző várost, ahol az ember szabadon garázdálkodhat és ő dönti el, hogy hajókázni, száguldani, lassan krúzolni vagy cicázni akar a rendőrökkel, netán beleveti magát az alvilágba, hogy végigcsinálja az utóbbi 10 év legjobb játékát. Mindenki megtalálja a számítását.

És az egész olyan gyönyörű, olyan részletes és átgondolt, hogy az ember zokog, hogy hogy képes X száz ember ilyen összehangolt, magas minőségű munkára, amibe csak nagyon, nagyon nehezen tud belekötni az ember. Tudom ezek a példák hülyén hangzanak leírva, de olyan aprólékosak a Rockstaros lánykák, hogy egyrészt ha van valahol egy épület, akkor a hátsóudvarban/mellékutcában rendesen ott van a konténer, ami mellett ott van egy kevés szemét is. Ha a konténert felborítjuk, akkor rendesen felnyílik a teteje, a kisebb kukából kiömlik a szemét. Az utak kátyusak, egyenetlenek, ezeket érezzük is ahogy elhaladunk felettük (megbillen a kamera), ha a rádiót kikapcsoljuk, akkor halljuk a gumik surrogását a talajon, ami persze sebességtől és felülettől függően ad más és más (megfelelő) hangot. Ha lövik az autónkat, akkor a golyónyomok ott jelennek meg ahol kell, behorpad a kasztni, pókhálósodik az üveg. Ha motorral lezúgunk egy fallal végződő lépcsőn pl. akkor egy csinos kis vérfoltot és repedést kreálunk a falon, a fejünkkel, illetve a gépjárművel. A kocsiban az utasok és a sofőr is úgy dől be a kanyarban, ahogy a fizika szabályai szerint kell. A kipörgetett kerekek egy perces járatás után szépen elpukkannak, majd amint a maradék gumit is lepörköltük, a felniken szikraeső keretében pörögnek tovább.

És azt hogy a taxisofőr nézi a tükröt, rendesen tekeri a kormányt, anyósülést átölelve néz hátra amikor tolat, azt nem is említem, mert csak a szívét fájdítanám a konok PC-seknek, akik szopatják magukat azzal, hogy nem vesznek egy Boxot bagóért, helyette inkább reménykednek egy valamikori PC-s port után.

Mert nem kell PC-s port ebből a részből.
Azt az egyetlen előnyt ugyanis, amit egy PC-s port tudna nyújtani (egeres célzás), azzal nem tudja pótolni a konzolon meglévő finom járműirányítást, mert egy WASD nem olyan mint az analóg karral és a kontroller ravaszaival való finom gázadás-fékezés megoldást, hacsak nem irányítja PC-n is kontrollerer, de akkor meg megint ott lenne a játékos, ahol a part szakad.

Szóval ha eddig nem tettétek, szerezzetek egy Boxot és egy GTA IV példányt, garantálom, hogy nem bánjátok meg.

Volt még tombola, amit viszont nem vártunk ki, inkább átrongyoltunk a Mammut 2 576 sztórjába, ahol sok régi ismerőssel lekezelve beszereztük a CÍMET.

Amit nem lehetett nem azonnal kipróbálni.

És barátim, azt mondom, hogy ez a játék mérföldkő minden tekintetben.
Nem tudom hol kezdjem el dícsérni, nekem mint A1 rajongónak egy szavam nem lehet, a Rockstaros lánykák képesek voltak megtartva a régebbi címek ízét megtartva olyan szintre emelni a videojáték intézményét, amire még nem volt példa a videojátékok közel negyven éve alatt. A legutolsó szögig minden a helyén van, minden interaktál mindennel, bele se merek gondolni mekkora gigászi munka áll a projektben, de az biztos, hogy ha egyszer leülsz a GTA IV elé sokszor fogja elhagyni a szádat az “óbazmeg” szócska. Ilyet tényleg nem láttál még, eskü.

És most hívok egy taxit és alszok egy keveset.

A fennmaradó időben nézzük át az eddig kiadott trailereket:

Trailer 1 – Hidegrázás

Trailer 2 – Looking For That Special Someone

Trailer 3 – Move up, ladies

Trailer 4 – Everyone is a Rat

Lúdbőr, hidegrázás, you name it.

És remélem nem felejtettétek el, hogy ma mindenkit szeretettel várunk este 11től a Mammut 2 harmadik emeletén, az 576 sztór előtt az organized GTA IV beszerző kivárásra, függetlenül attól, hogy vásároltok is-e az elkövetkező évek leghangulatosabb* címéből vagy sem.

*vakon hiszünk ugyanis a Rockstar Northban.

update: live blogolás lesz majd ma este nyolctól itt a cloneshiten a hivatalos GTA IV launch partyról. Stay tuned :)

Nekem sokáig a GTA San Andreas tájtölje, a The Introduction c. videóból:

Még nem ismerem a GTA IV tájtöljét, de addig valószínűleg a következő felvétel „refrénje” lesz:

A Cloneshit szerkesztősége (remélem) Tornado elítéli azokat, akik a leakelt-warezolt Grand Theft Auto IV-ben érintettek. Ugyanígy a koszos körmű játékosokat, akik nem átallnak ellopni valamit, ami a lopásról szól (hah)!

Igaz vérű, tiszta hítű játékos kivárja a kedd hajnalt.

PSA: A Tornado hétfőn este 11-től a Mammut II. 576 sztórja előtt baráti gamecampingre várja az igaz vérű, tiszta hítű játékostársakat, hogy együtt örülhessünk a friss copyknak. Nem tudom, hogy mennyire engedélyezett ott az indoor alkoholfogyasztás, de gondoltam viszek egy üveg jóféle valamit. Ünnepelni, na.

ZOOOOO SZVÍÍT.

(a Rockstar (és azon belül a Rockstar North) egyike azon kevés játékfejlesztő cégeknek, akik pontosan tudják, hogy mi lesz az amitől zokogva-sírva borulnak össze a játékosok, hogy „Rockstar North FTW”. Érezni szinte minden produkciójukban, hogy az amit csinálnak, abban benne van a szívűk-lelkük. Pedig ezek a cégek általában elvéreznek: ld. például a Looking Glass-t, akik olyan monsztereket pattintitottak mint Thief vagy a System Shock 2, vagy az Interplay-t, ami elhozta a legjobb cRPG játékot ever made (Fallout).)

Ma kémet alakítottam kedvenc pályámon, a ctf_2fort-on és lehet hogy a bevitt alkoholmennyiség hatására vagy csak mert kezdek ráérezni a karakterosztály ízére (arre nem merek gondolni, hogy bénák alkották a másik csapatot) de olyan, de olyan kaszálást rendeztem, hogy szinte el se hittem, hogy mindezt én viszem véghez.

A stratégiám egyszerű, sőt kimondottan bézik volt, de működött. Az elvem az volt, hogy ha az ellenfél folyamatosan támad –főként a sniper deckről beugrálva–, akkor egy tök átlagos karakterosztállyal (soldier) simán befuthatok mögéjük és hátulról levághatom őket. És így is történt: Jellemzően a bázisuk előtt várakoztam vagy hátrálva (nagyon fontos, csökkenti az esetleges lebukás veszélyét) betolattam az egyik kapun majd látványosan kiszaladtam, mindezt addig, amíg nem bukkant fel egy potenciális áldozat. Ha a hídon már túl gyanakvóak lettek az ellenfelek akkor felszaladtam a sniper deckjükre, lenyestem az ott lévő csipásokat, majd leugrás, ha a hídon van valaki akkor kaszálás, ha esetleg melegebb a szitu és/vagy healthvesztés történt akkor csatornába le, feltáp, majd a fenti két vonal valamilyenféle alkalmazása.

Kémet alakítani a Team Fortress 2-ben azonban nehéz és rengeteg önfegyelmet igényel. Nagyon sok trial and erroron kell túlesnünk ahhoz, hogy tudjuk, hogy miből lesz a jó kém. És még akkor sincs semmi sem garantálva.

Ezért ha nagyon nem megy, akkor lehet menni Pyro-val, a második legnehezebb karakterosztállyal, amivel szintén sok szopó van, de azért a pár alkalomért, amikor egész csapatokat boríthatunk lángokba megéri.

És most hogy van halo designos xboxoxoxox 360-om, meg halo3-am, ezért muszáj volt kipörgetnem a második részt.

És gyerekek, a Halo 2 egyetlen fájó pontja, hogy nincs benne kooperatív játékmód. Ettől függetlenül tö-ké-let-es. A grafikai jelentősen fejlődött az első rész óta, a textúrák jobbak, részletesebbek, bump-mappeltek meg ilyenolyan shadinget kaptak, továbbá van fancy okos-ragdoll (nem tekeredik ki a láb pl) meg részletesebben kidolgozott pályaelemek. És bár így sem lesz a világ legszebb játéka, de mint a Grand Theft Auto sorozatnál, itt sem a szépségért játszik az ember.

Hanem azért a hangulatért, amit nem lehet se egy Half-Lifehoz, se egy Call of Dutyhoz hasonlítani. Maximális a hero-érzet és mindent elhiszünk amit látunk, mert annyira EGYBEN VAN.

És igen, merjük kimondani: A Halo-univerzum legalább annyira jó, mint a Star Wars-é. Sőt.

(Még nem játszottam végig, valahol a közepe-fele járhatok, de akkoris!)

I need a weapon.

Ha nincs már elég erőd
akkor dobd ki a karod,
ezt szúrd be,
ezt szúrd be!

Szóval.

Miért nem PS3?

• A Sony elbaszta a játéktörténelem egyik legikonikusabb logóját, hogy becserélje egy VÉRGAGYI pókemberes GIGALOL valamire (for the note: van PS2m, PSPm és egy rakás Sony termékem és maximálisan elégedett vagyok velük). Ez számomra elfogadhatatlan.
• A Grand Theft Auto negyedik része ugyan kijön erre a konzoltípusra is, de nem jár majd hozzá extra letölthető tartalom. Ez pedig nekem, mint hardcore GTA rajongó számára teljességgel elfogadhatatlan. Tökmindegy, hogy az MS pénzkötegje miatt van-e így vagy sem, I want the full experience.

Ezek. A Wii azért nem került szóba, mert bár érzem én a Nintendo natív programok japán-faktorát, de nekem a gombok nyomkodását felváltó kontroller lóbálása nem jelent nóvumot, plusz vegyük le a rózsaszín Elton John szemüveget és lássuk, hogy a Super Nintendo Entertainment System óta a Nintendonak nem volt komolyan vehető konzolja.

Szóval XBOX 360. Az indulócímek a Gears of War és a Halo 3 voltak.

A Halo-ba belenéztem, agyfaszdobó a megjelenés, de amíg nem tudtam le a második részt, nem fogok beleugrani a harmadikba. Következetesség.

A Gears of War-t viszont elhajtottam egy darabig (Act 4, ahol tartok asszem). Remek oldschool shooter szórakozás, ami engem leginkább egy felturbózott Ikari Warriorsra emlékeztet: Zéró történet, egysíkú játékmenet, sok kilőtt lőszer.
Ez persze lehet hogy egyeseknek unalmas, alacsony újrajátszhatósági faktorú játékot jelent, de én ZX Spectrumon szocializálódtam és nekem azt a hangulatot adja vissza.

A multi részről nem sokat tudok elmondani, az első could not connect to server után inkább toltam a single részt tovább.

A készülékről, dobozról később.

Régóta várt cím, tegnapelött kipróbáltam a demót és úgy éreztem, hogy ha egy kicsit jobban odafigyelnek az IO-nál, akkor egy Max Payne szintű legendát csinálhattak volna. De nem figyeltek oda és így hiába a jó alapötlet, a gondosan kivitelezett karakterek, a jó alapsztori, a menürendszer, a grafika és a helyszínek fullosak (a tetőről a látvány ural MINDENT), de a 1:1-ben a Freedom Fighters-ből átvett harcrendszer és irányítás elbassza az egészet. BIG TIME.

Nem érezni a fegyvereket, az irányítás suta, az ellenfelek buták és emberbőrt húzott robotoknak hatnak, a rombolható környezetet leszámítva zéró az interaktivitás.

Pedig bíztam benne hogy fasza lesz.

Szóval rég nem szórakoztam ennyire csapat alapú online FPS-el, no.

A grafika a ma elérhető egyik legjobb, a pixar-like 3D-s animációk juttatják a néző eszébe, remek shadereket meg effekteteket pakoltak bele a VALVe-os fiúkák, az embernek egy szava sem lehet. Ugyanígya karakterek dizájnja, a pályák kivitelezése és a hangok is. Teljes integráció, egy másodperc alatt beszívja az embert a TF2 univerzum és nem engedi, újabb és újabb órákat húz ki az időtáblájából a cím és azon kapja magát hogy a meetingen is a FORT2 zászlószerző pálya intelligence roomjában hallható szerverzúgását hallja a sentrygunok pittyegésével és a csőkulcs csattanásával keverve.

És minden karakterosztály ki van találva, egyik sem jobb a másiknál és fordítva, tökéletes a balansz, egy jól játszó akármilyen karakterekből álló csapat képes győzni egy akármilyen karakterekből álló csapat ellen, ahol a győzelem tényleg azon múlik, hogy össze tudnak-e csapatként dolgozni a játékosok, vagy sem. Nincs spúrkör meg szarráAWPzés, kempelgetés meg önzőzés, mindenki érdekelt a győzelemben, _mindenkinek_ teljesítenie kell.

Zseniális.

steamen keressetek trn.hu néven, szervert nem tudok, ajánljatok!

Az eddigi legerősebb trailer so far, sok új karakterrel, eksönnel, az ember a végén már venné is fel a telefont, hogy a legközelebbi ellátónál lefoglalózza a címet.

És a zene ha kellene.

Fuck dem, rite?

Hát nem. Ez az öt-hat óra olyan lesz, mintha az eddig megjelent összes fasza, modern FPS összes epik momentumát kivágnák és egy cím alatt összegyúrnák, de nem ám olyan hanyag geci módjára, hanem érzéssel és értéssel, úgy hogy a végén sírvafakadsz, hogy bazmeg megtaláltad a tökéletes FPS címet EVAR.

ismétlem: A CALL OF DUTY 4, A LEGJOBB SHOOTER EVAR IN 2007 (so far)!

Értsétek meg!

Lúdbőrözök a gondolattól, hogy EZ

egyszer megtörténhet konzolon is. Nincs arra szó, hogy mennyire vágyik a Cloneshit szerkesztőség és hardkore fellowship egy legalább annyira epic (ízlelgessük a szót) játékra mint amilyen a GTA: Vice City volt.

A legnehezebb egyébként az amikor egy gamer egy nem-gamernek próbálja elmagyarázni, hogy milyen az amikor beszippant egy videojáték. Ő csak odáig fogja látni a történetet, hogy ülsz a tévé elött és tologatod a rondatextúrás karaktered sokórán keresztül, funkció nélkül.

Őt sose hatja meg a brilliáns game design, a surround hang, a mesteri voiceover, az apró detailek, a történetvezetés, a GUI átgondoltsága és letisztultsága.

Ő sose fogja érezni azt a szeretetet és harmóniát, ami süt egy-egy játékból, hogy a játékos konkrétan érzi, hogy a stuffba a készítők belerakták szívűket-lelküket. Hogy minden a helyén van és minden úgy működik ahogy kell.

Ő sose fogja átérezni, hogy milyen érzés ötvenedik nekifutásra megcsinálni egy gecinehéz küldetést. Ő sose fogja érezni a kihívást.

Ő tologatná pár percig a kontrollert majd felállna hogy ezbazmegmekkoraszar.

Fallout2, Doom2, Hexen, Dune2, Civilization, Command & Conquer, Carmageddon, Cool Spot, Street Rod, Wolfied, GTA, Half-Life, Monkey Island 3, World of Warcraft, Fahrenheit, Chrono Trigger, Jetpac, Manic Miner, Bust-a-Move, Attic Attac, Metal Gear Solid, Impossible Mission, California Games, Burnout, Heroes of Might and Magic, Quake?

Ezek nekik mind-mind üres titlék.
Kibaszottnagy szomorúszmájlit a fejük fölé.

Gyerekek, ez így az univerzum széle.
Minden, amit vártam itt van. Amit bele lehetett álmodni az új generációba, az itt van. Messze-messze felülmúlja a várakozásaimat.

Pedig ez csak egy kibaszott trailer és még semmit, ismétlem semmit sem láttunk abból, ami a GTA-t GTA-vá teszi. Szét lesz itt baszva minden, fo sure.

(sidenote: Sopranos.)

Rockstar North for fucking life!

HU-BAZ-MEG.

Közelíthetném onnan a kérdést, hogy miért épp a Halo? Hiszen nagyon sok aspektusból béna a produkció. Azonos pályaelemek perverz mennyiségben ismételgetve (terem1-folyosó-terem2-folyosó-terem1-folyosó kb.), kevés és láttukmár ellenfél, szar fegyverek, középszerű grafika és még sorolhatnám.

Viszont van benne valami megmagyarázhatatlanul megkapó, ami miatt nemegyszer azon kapja magát, hogy húbaz, hajnali fél öt van. Ez pedig a hangulat. Béna, de annyira megkapó és a végére annyira bepörget, mint kevés eddigi játék. Nem vittem még végig, a !!!spoiler on!!! hajó reaktorának kézigránáttal való kicsinálása után vagyok !!!spoiler off!!!, de érzem, hogy ez egy hatalmas stuff.

Igazából azt akartam írni, hogy ez a játék olyan mintha a nekem über-über-kedvenc MDK testvére lenne és lenne rajta nagyfaktorú Shiny behatás.

Node. Az lesz, hogy a Halo3 indulásáig lesz egy X360 és egy Halo1-2 bedobozolva a polcon.

Ami miatt nem fogok vele játszani az a szörnyprobléma. Már értekeztem róla, csak ismételni tudnám magam. Remélem valami hasonló helyszínes jó öldöklés kijön majd, de ha nem akkor csak várok türelmesen a Max Payne 3-ra, akámikor is tervezik kihozni. Az Alan Wake is büntetőtörvénykönyv grafikailag, de ott is csak a horror. Már nem vagyok kiváncsi rá.

Van aki szerint a Kettő, mert rendesebb mentés.

Van aki szerint a GTA3, mert a 3d alázott.

Van aki szerint a Vice City, mert Scarface, Miami Vice, rengeteg jó zene és duma. És akkor elsőnek elered az eső..

És van aki szerint a San Andreas, mert szabadság. Egérrel szabadon mozgatható kamera, Los Angeles elhagyása, vidék, San Fancisco, és végül Las Vegas. Továbbra is jó zenével.

Amikor kijött a Vice természetesen végigvittem, de a San Andreas után amikor újra elővettem egyszerűen képtelen voltam vele játszani, mert a kamerát nem tudtam szabadon mozgatni. Az én kedvencem tehát egyértelmű.

Damn you, Blizzard, damn you, World of Warcraft.

Apropó, kéne csinálni Cloneshit-es grúpot, vagy valami.

Nem is mondtam még (vagy ha igen, akkoriscsak érintőlegesen), hogy lassan több mint egy hete Playstation2 (PS2 two, hogy egészen pontos legyek) tulaj vagyok. Ez igazából nem is érdekes.

Sokkalinkább az, hogy azt hiszem megtaláltam a 2006-os év FPS játékát (legalábbis május 20-ig bezárólag jelenleg ez a helyzet), a Black című játék személyében (lehet ilyet mondani egy játékról, hogy személyében? Képében inkább? Who knows.).

Az elkövető a Criterion, méghozzá az a Criterion, akik lerakták minden idők legjobb és leghangulatosabb arcade autóversenyes játékát, a Burnoutot. És ha valaki ismeri a Burnoutot, az nagyjából el tudja képzelni, hogy milyen lehet az, amikor ez az istencsászár csapat (akiket felvettem a maxrespekt listába a Rockstar mellé) nekiül és rádobja a világra az ő koncepciójuk szerint értelmezett FPS-t.

Őröl, forgácsol, esztergál éshát teljesen kész vagyok tőle. Az, amit ezek a srácok lehegesztettek, az túlszárnyalja és bünteti még a Call of Dutyt is, annyira egyben van. Lényeg a lényeg, ez a legjobb arcade FPS evar.

Megindoklom miért.

Kezdjük az alapokkal. Adott egy hiperszuper elit kommandósegység akik egy képzelt kelet-európai ország képzelt városaiban vadásznak gonosz katonákra. Nagy BTR-80asok között, hatalmas cirilbetük alatt, moszkvicsroncsok körül megy a harc különböző helyszíneken (temető, gyár, elmegyógyíntézet, erdős session stb.) hús-vér katonák ellen valós (ámbár tárkapacitás szempontjából némiképp enhanszolt) fegyverekkel. És nem űrlények ellen. Nem 2044-ban lézer- és energiafegyverekkel. Emberek ellen valós életben is megtalálható fegyverekkel. Dobog az én kis szívem, na.

Folytassuk a grafikával. Egész konkrétan, néha az állam leraktam a fotel karfájára, annyira elbaszottmód szép a minden. A házak, az ide-oda hajladozó fű, a robbanások, a torkolattűzek, az ellenfelek modelljei, a füstönkeresztülszűrödő napfény, a robbanások lökéshullámai, a golyónyomok, a fegyverek, a minden. Kevés hibát találni benne és tényleg, büntet még az apró néhol homályos textúráival és a nem full antialiasolt nem highres megjelenésével is. Képekről is jól átjön, hogy milyen lehet, de élőben látni sokkal, de sokkal durvább. PC-n ilyet ritkán látni.

Folytassuk a hangokkal. A katonák valami számomra érthetetlen szláv nyelven kvertyognak, a rádióban penge, de helyenként kimondottan vulgáris üzeneteket forgalmaz a brigádunk, a robbanások, lövések mind úgy szólnak, ahogy szólniuk kell. Az aláfestő zene pedig eksönfilmhez illő nagyminőségű szinfónikus, nagyon jó. Néha már-már az örök klasszikus Szikla c. film zenéit juttatja eszembe és ez is nagy szó. Meg vannak még az ambienthangok, amik szintén igencsak jók.

Aki ügyes és megvan hozzá a technikai lehetősége, az akár Dolbyval is küldheti, bár olyan rendszeren még nem próbáltam.

És akkor ami még kimaradt: Az az elbaszott durva, hogy gyakorlatilag majdnem _minden_ felrobbantható vagy learatható fegyvereink segítségével. Falakat bonthathunk ki, tartályokat robbanthatunk fel, lámpákat lőhetünk ki, nullázhatunk oszlopokat a mátrix első részében látottak módjára, egészen a vasbeton-csontváz szintjéig. Persze ez is egy olyan dolog, amit mondani lehet, de látni kell, ahogy sorozod az ellent és körülötte frankón mállik és kiesik a fal, és száll a por és ömlenek a szikrák.
A F.E.A.R.-ben láttunk egyébként utoljára ilyen durva füstorgiát, de még az is smafu ahhoz képest, amit a Black nyújt ezen a téren. Komolyan, gyönyörű és látni kell.

És akkor még nem is beszéltem a jól sikerült és jól belőtt fizikáról, hogy végre nem az van, hogy egy shotgun-lövéstől métereket repül az áldozat (emlékszünk a Half-Life2 .357-es magnumjára és hogy egy abból kiosztott fejes mekkorát reptette az ellenfelet?), hanem csak akkorát, hogy hihető legyen. A Tornado ezeket értékeli. Meg azt is, hogy ez a játék nem az a végigrohanok és kardélre hányok mindenkit típusú stuff, hanem inkább az okos és megfontolt előrenyomulást támogatja. Fedezéket keresni, túlerő esetén visszavonulni, adott szituációban a tereptárgyakat okosan kihasználni (felrobbantani jellemzően). Fee-ling.

No mindegy, nem ajnározom tovább, a Blacket ki kell próbálnod, tényleg. Hiába outdated a konzol, hiába nem olyan hatékony a célzás mint egy egeres PC-s játékban, de büntet. Szigorúan és hidegen.

Megveszed, nincs mese.

• Metal Gear Solid 4: Kojima-san elrakta a zsákba a legeket és ellopta a showt. A mostani trailer lecsákányoz minden mást. Ja igen, a trailerben minden animáció ingame. Helo.
• Metal Gear Solid Portable Ops: Még egy epizód a Metal Gear Saga-ba, a képek alapján büntetni fog.
• Grand Theft Auto 4: már csak egy év :)
• Grand Theft Auto Vice City Stories: A Liberty City Stories végülis nekem kevéssé jött be (majd megírom egyszer, hogy miért), de a Vice Cityvel nehéz rontani, büntetni fog.
• PS3 büntetés: Ez a konzol egyszerűen alázni fog, újabb lépcső. Masszívan besakkolt a Sony a Nintendo-Microsoft párosnak. WiFi, gyorsulásérzékelős wireless gamepad, vinyó, PSP urambátyám fícsörölés
• PSP-PS1 magaspacsi: Hogyan lehet pakkra kiszélesíteni a termékpalettáját a PSP-nek? Tegyük elérhetővé rá az összes PS1-es játékot. Büntetés, Final Fantasy VII és Resident Evil a metrón, bwhaha.
• Alan Wake is kopogtat: A sokéve várt játék is lassan révbe ér – igaz, a mostani trailer elég trutyi és semmitmondó lett, de sebaj: Mi tudjuk, hogy uralni fog.
• Splinter Cell – Double Agent: Ez is voltmár és ez se új, de örülünk az extra infóknak.
• F.E.A.R. küldetéslemez: Érdekel, kéne tolni, bár előbb be kéne fejezni a sztandard gamét, amit valahol félúton abbahagytam időhiányra hivatkozva (fogjaafejét).

Oké, elég a mellébeszélésből. MGS4 trailer, ez számít.

Komolyan, akkora hihetetlenül nagy fless volt furikázni a régi trotty autókkal, felkeresni Vincenzo-t fegyverért küldetések előtt, leokézni a dadógós szerelőt, leszámolni a hotelben a gonoszokkal, menekülni a rendőrök elől meg minden. Az autódudától a púpos hidakig minden meg volt csinálva és minden pumpálta magából azt a baromi autentikus életérzést, amitől az ember szívesen öltötte volna magára a mafiosi-brand öltönyt, hogy ott lehessen.

A Mafia az tipikusan az a játék volt, aminek az utolsó sikátortextúrájáig érezni lehetett, hogy ezt a játékot a készítők iszonyatos lelkesedéssel és szeretettel készítették és beleadtak mindent. Úgy, mint ahogy az a Falloutnál vagy a szép emlékű Chasm-nél is előjött. Na.

Tommygun. Leszámolás. Vér. Csikorgó faküllős gumikerekek. Nénóautó.

… a Burnoutot sajnos nem lehet túlszárnyalni.

Értem én, hogy licenszelt, létező autókkal furikázni jó, de az, hogy a lehúzott lakkozásnál és a berepedt üvegnél többet nem lehet gyűrni az autón az egy Burnout tapasztalás után picsafüst.

Vagy csak engem nyűgöz le, ha egy másik autóba beleszállva ömlik az üvegszilánk és rongyolódik a kasztni? Amikor nekicsapódsz az ellenfélnek, majd az neki a szalagkorlátnak és belassítva elszáll, mint a győzelmi zászló?
Nem tudom, nekem baromira hiányzik.

Az autós játékban legyen törészúzásrombolás, ha úgy alakul.
Ugyanis enélkül a NFS:MW nem más, mint egy 2005ös, numetal zenére optimalizált digitális dodzsem.

Egyelőre.
És csakis azért, mert ha én most megvenném a GTA-t, akkor megközelítőleg egy hétig nem látszódnék sehol, mert szénné tolnám PSPn és a melóval meg nem haladnék semmitsenem.
Ezért a drágaság ott marad a boltban és várni fog.

De igyekszem.

Az RSS fegyver, az RSS jó, az RSS működik. És a legjobban a mobil eszközökben. Nem kell nagy sávszélesség, nem kell nagy adatforgalom, egy fél perc és minden aktuális információ a zsebünkben van. Nem nagy tudomány az otthoni gépről szinkronizálni az iPod podcastjait vagy rábökni a check all feedsre a kedvenc hírolvasóban. Azt minden hülye meg tudja csinálni. Viszont a gettóban késes gyilkosok között egy flashy gadgettel rácsekkelni a napisajóra – az kérem magas fokú nerdség és okosság egyben.

Izé, álljunk meg, ez így nagyon rossz.
Mindez persze nagyon szép és jó lenne, ha a PSP RSS supportja mindezt lehetővé tenné. Azonban az RSS supportnak csúfolt valami nem több, mint a podcastok streamelése realtime – azaz érteleme jelenleg a zéró és a semmi között lebeg. Semmi lehetőség otthoni feltankolásra vagy kesselésre, vagy nem-podcast jellegű információk olvasására (akarommondani decens, igazi RSS feedekére), vagy valamilye szintű OPML supportra. Lehet böngészni és klikkelni és addolni, és élőben hallgatni az mp3akat.
JÁJJ.
Sőt, hogy a tortán legyen hab, egy csomó podcast meg se szólal, így pl a legendás cicapodcastot se sikerült szóra (hangra) bírni.

Talán a következő frissítéskor.

Életem egyik legrosszabb üzleti döntése volt ezt a játékot bevásárolni, tizensokezer forintért. Ejj.

Kezdjük ott, hogy a játék körítése tökéletes. Remek felvezető animáció, okosan kidolgozott menük, futurusztikus tiptop tipo, finom elektronikus soundtrack és eddig a legszebb látványvilág, amit PSPn láttam: fények, zuhogó eső/hó, becsillanó nap, robbanások és fémesen csillogó méhsejtpanelek, ahogy azt kell. Szép, no. Teljesen rendben van.

Amíg el nem indul a verseny. Régen, még az ősidőkben volt szerencsém a sorozathoz, amikor még a Hi-Octane-nel versenyeztek, hogy melyik az izgalmasabb és jobb és sokan istenítették a Wipeoutot, hogy milyen durva sebességérzetet produkál és mennyire gyors és pörgős ésatöbbi.
És igen, elindul a verseny és valami nevetséges sebességgel elkezd csorogni a jármű. Gyorsulni gyorsul, de mint a tetű és hozzáérek mondjuk a kanyarban a falnak akkor katt, a sebesség leesik kettőre és kezdődhet a tetűlassú gyorsulós játék. Amíg el nem érem a következő kanyart. Mert bár én mindent elkövetek, de ez a fantasztikus űrhajószerűség biza nem úgy kanyarodik ahogy én azt elvárnám: alig kanyarodik valamit. De sebaj, van itt ilyen légfék okosság, egy vagy kétgombos változatban. De tökmindegy, hogy melyiket választom, mert mindkettő egyformán fájdalmas és szar.

De én türelmes ember vagyok. Próbálgattam kitanulni a rendszert, hogy hogy is van ez a kanyarodós móka, hogy fékezni mikor kell és hogyan és miképp, dehát nem érezni a cuccot, függetlenül attól, hogy mivel megyek, csak az segít ha megtanulom, hogy hol kell fékezni és mennyire kell nyomogatni a fék-irány kombót. Nem mintha csak úgy elsőre lehetne vágni, hogy mi hova és merre, mert a következő kanyart jellemzően nem látom, a pályák 90%a mintha valami sci-fi lövészárokban lenne megrendezve, ahol nem tudom, hogy hol és merre fordul a kanyar és mikor mert az egész jellemtelen szürke szar és nem látni a kanyar elejét (egy négycolos kijelzőn pláne).

A fegyverekről ne is beszéljük. A többség használhatatlan gadget, a turbo nehezen hasznosítható kanyargós pályákon, a fegyverek nagy százaléka irányítatlan pukkanós izé, kacagtató aknaszerűség, nem jók semmire, leszámítva egy-két darabot. Meghát ugye hiába megyek át mondjuk egy fegyverfelszedő-spoton, nem mindig kapok cuccot, lol.

Aztán ott van még az is, hogy ilyen töltőszörnyet én még nem láttam. Ahhoz, hogy az UMD x-elésétől eljussak egy szimpla versenyig, olyan 1,5 percet kell malmoznom és leokéznom egy kupacnyi gombot. Minden játékindításkor megkérdezi, hogy milyen nyelven szeretném élvezni a menük szövegezését, továbbá minden alkalommal felhívja a figyelmet, hogy ha látom a Memory Stick ikont, akkor ne rángassam ki a masinából és ne kapcsoljam ki a gépet. De mindig. Ne-vet-sé-ges.

És azt is szeretném elmondani, hogy szerintem ezt a játékot nem PSP-re tervezték. Nyolcversenyes tournament, hát helo! Tudom, hogy csak három kör versenyenként, de ezt közel sem érzem handheldgamer-barát megoldásnak. Komolyan, van olyan élő ember aki egy ilyen alfa-béta összevont tournamentet lazán végigtol egy végállomás-végállomás ride alatt? Pleeeease!

Komolyan, valaki mondja már meg, hogy mire föl kapott ez a játék ilyen magas pontszámokat a rivjúkban? Mire föl?

Mivel a Grand Theft Auto Liberty City Stories valószínűleg Európában az elkövetkeznedő öt évben nem fog megjelenni (mi is most a megjenelési dátum? December 2? LOL) ezért a most wanted listán előbbre került a Loco Roco, ami az egyik legédibb, legcuteabb játék, amit valaha is láttam (tudom, Katamari Damacy PSP, igen, az is fent van a listán) és mindenáron uralnom kell.

Van benne egy nagy kupanyi Gish, egy adag Marios/Kirbys egyszerűség, egy csipetnyi csipogó kisvakondos életérzés ésés három köbméter ownage.
Nézzetek videot (WMV) és csekkeljétek a hivatalos, szinténkjút szájtot.

Veszel PSP-t, nincs opciód.

Sose gondoltam volna, hogy egy autós játék ekkora adrenalinpumpa tud lenni és mégis.
Double takedown!

(mondjuk időnként kimondottan a földhözbasznám a PSP-t, annyira fel tudja kúrni az agyamat. Ettől függetlenül király ;])

2005 október 12, 20:20, és a The Tornado Playstation Portable tulajdonossá válik.

Nem egyszerűt alkotott a Sony a PSP-vel. Dizájnban, látványban, hangban és úgy összhatásban. Lehet a gépháztól indulni és megérkezni a hájtek menüig és méterhosszú fícsörlistáig, vagy fordítva, nehéz belekötni.
Fényes (értsd: ujjnyomat és karcmágnes, de szépen letörölve szép sájni ;]), minden kontrol és csatlakozó a helyén, meseszép kijelző (sose gondoltam volna hogy ennyire jó képe lehet egy mobil játékgépnek), finom járású gombok, az analóg joystick, ahogy el van rejtve a hangszóró, oda van téve, no.
És ott van a menü. Ami ugyancsak ural. Mozog, zizeg, fadel, és úgy általában fenemód hájtek érzése van az egésznek, ez a horizontális/vertikális navigációrendszer baromira bejön. A menük felépítse is teljesen átgondolt, talán annyit tudnék felróni hibaként, hogy 2.5ös szoftver mellett sincs megoldva, hogy a képnéző az álló képeket forgassa el 90°-al illetve hogy zenelejátszás közben a háttéranimáció megáll és ha bepakolom háttértaszknak, akkor a zene csak a menüben szól, azaz böngészés és képnézés közben nem :(. De ez legyen a legnagyobb baja.

Eszméletlenül jó a masina, de. Szóval ilyen ocsmány és szar kiegészítőket én még nem láttam. Van egy elbaszott nagy és hordozhatatlan töltő, nagyon lowend műbőr csuklószíj (ami ugyan brifkóéletérzést ad a gépnek, de a használata erősen ajánlott, nem szívesen nézném végig, ahogy a kezemből kiesve szétrobban az aszfalton, vagy valami hasonló), vastagdrótos távirányító és nagyon szar hangzású füles. És a töltő kivételével mind fehér. Egy fekete géphez. Nem értem, mi volt az apropó, vagy a mögöttes elgondolás, de végülis leszarom, egyik se nagyon kritikus, távirányítót nem használok, fülesből pont egy másfél hete szereztem be egy prémium minőségűt, a csuklószíjjat meg hamarosan úgyis lecserélem valami normálisabbra. Szóval aki PSP-t készül vásárolni, ne lepődjön meg a kiegészítők gyatra minőségén. Én szóltam.

Amin nagy hátast dobtam az a 2.00ás firmwarerel érkező webbrózer volt. Kicsit butácska, a flashhel még nem ért szót, de meglepően jól használható, még egérkurzor is van, meg tabbed browsing, decens.
(vicces, hogy nagyon durva méretekben elszaporodtak az ingyenes hotspotok, tegnap pl az illegális iMeet alkalmával, a Deák tér közepén csekkeltünk snapsoidot, a moszkva téri 922-es buszmegállóban meg legalább négy elég jó minőségű spotot találtam. Crazy.)

És a játékok. Én a Burnout Legends bevásárlásával kezdtem és nem bántam meg. Gyilkos tempó, repülő kerekek és leszakadó motorháztetők, punkzene és büntető framerate. Sose gondoltam volna, hogy egy kézi gépen ilyen jellegű játékokat lehet majd egyszer tolni, de hát itt van és fut és szalad és aláz erősen. Még akkor is ha a látvány nem feltétlenül olyan színvonalú amit PC-n vagy xBoxon megszokott az ember, de ez nem is erről szól. Itt nem bosszantó hogy a renderware engine bénán illeszti néhol a poligonokat meg, hogy előfordul, hogy vibrálnak a textúrák. Itt az számít, hogy a Kossuth tér és az Astoria között beadhatsz egy 3as és egy signature takedownt, és egyébként goldra levágsz egy road rage-t miközben a We Are Scientists Great Escape-je ordít a füledbe.

Everything is adding
Up, up, up

Van pár játék ami miatt muszáj lesz az embernek konzolt birtokolnia. Pár nap óta ezek közé a játékok közé tartozik a Bloodrayne sorozat eddigi és összes ezután megjelenő tagja. Mert akárhonnan nézem, ez sajnos egy fájdalmasan zseniális játék.

A főhős nő. A főhős szexi. A főhős vámpír. Félig. A főhős leginkább egy nagy mellbőséggel megáldott, kicsit kurvás megjelenéssel bíró női Blade, aki a néger férfi kollégához hasonlóan vámpírokat kaszabol és ver péppé. Vámpírokat gyilkolni, osztani jó. Nagyszámú vámpírok méginkább. Ha ehhez hozzávesszük, hogy a kicsit kurvás megjelenésű főhőssel kurvás megjelenésű gonoszlányok vérét lehet szívni, aminek a metódusa és a megvalósítása is ad nemkevés biszex felhangot az egésznek, az még tovább növeli a jóságot, mert a biszex lányok a férfitársadalom szemében kétszeres szorzóval bírnak. És ha ehhez hozzávesszük még azt is, hogy néhol meglepően odaillő zenei alapokat kapunk, meglepően jó framerate és látvány mellé (konzolátírathoz képest), az úgy kb teljesen AAA kategóriássá teszi a stuffot.

És akkor még nem volt szó a tucatnyi kombóról és gonoszvámpír-kivégzési lehetőségről, meg arról, hogy hektoliterszámra ömlik és spriccel és zubog a vér és hogy a főhősnő Duke Nukem emlékéhez méltó hasonló kommentárokat tesz ellenfeleire vagy éppen a saját állapotára/teljesítményére, ami meg szintén tökjó.

Látványos, pörgős, erőszakos és szexi.

Mondjuk az irányítás valami hihetetlenül gáz a PC-s verzióban, ezt a játékot nem billentyűzetre és egérre találták ki, szenved is a kedves juzer ettől, de nincs mit tenni, PS2-t meg xBoxot már nem vehetek, a PSP-s Bloodrayne még távol. Ettől függetlenül pipec. Vagyis mégse. A második részben valami érthetetlen indokból ezerszer gagyibb, gamengines videokat tolnak, ami a játék elején lejátszott első részes flessbekk után még gagyibbnak hat – nem értem, hogy egy relative sikeres gyakós játék folytatásában miért használnak gagyibb filmbetéteket mint az első részben. Pedighát pénz biztos több volt vagy valami, nem?

Über játék, mert ilyen komplexitású, ekkora alapterületű, ennyi járművet, sztárt és ötletet felvonultató játékot keveset láttam még. Magávalragadó a környezet, az ahogy változnak a napszakok, ahogy él az egész, a városok és a vidéki környezet kivitelezése. Bejön a főszereplő, a főbb karakterek (Toreno volt a legnagyobb, de Salvatore és Rosenberg is nagyon oda volt téve), Axl Rose dumái a rádióban. Mégis.

A történet. A történet kérem. Eleinte nem zavart, de később rájöttem, hogy már a kezdetektől kezdve baj van. A néger főhöst szabadult sittesként indítani akkora nem-PC dolog lett volna, hogy csak na — mégis, egy ilyen sok-ember-ok-nélkül-hal-meg felépítésű történethez ideális morális alap lett volna. Vagyishát, a Introductionból tudjuk, hogy CJ rendesen nyúlta a kocsikat, de egy autótolvaj egy fegyveresrablóhoz vagy egy mafiozóhoz képest smafu. Az ember nem hiszi el róla, hogy igen, ez lepuffant bárkit szó nélkül. Nem hiteles.
A másik meg hogy milyen már az, hogy két rendőr tartja sakkban, akiket bármikor bármilyen körülmények közt agyon tudna lőni, mindenféle segítség nélkül. Sántít.
A harmadik, hogy CJ közel nem annyira jó karakter mint Tommy Vercetti. A dumái és a megjelenése rendben van, de nincs benne meg az a stílus mint a Vice City főhősében.

És ami a legfőbb baj, hogy nem érzem annyira a késztetést a just-for-fun vezetésre miután végigtoltam a játékot mint a Vice Cityben. Ott másfél évvel a történet kivégzése után is szívesen paskoltam a GTA:VC shortcutra. Most ez valahogy hiányzik.

Pedig minden megvan. Motorok, autók, repülők, nagy játéktér, szebb megjelenés.
Valami hiányzik.

(megjegyzés: Ilyen pocsék/szar/gagyi befejezést még nem láttam, nincs íve a dolognak, baromi csalódott voltam az endscreennél, ennél azért többet vártam)

Úgyhogy valószínűleg az lesz, hogy amikor megérkezik (vagy egy FTP szerverre vagy a lokál videojátékat is árusító boltba) akkor utána könnyen elképzelhető, hogy megritkulnak a cicán a bejegyzések, mert ez a játék annyira, de annyira büntet, hogy arra nincs szó.
Mondjuk lehet, hogy meg kéne vele várni az első komolyabb hóesést, hogy meglegyen hozzá a feeling (mint a Call of Duty első részénel a téli küldetéseknél odakinnt kemény havazással — az volt ám a nagy fless). Meglássuk.
De már most sem kétséges – az év egyik legjobb játéka lesz.

trailer1 at hw, még egy egy trailer és képek tovább…

És ez most elvileg tényleg 2.xD ? az 1-2-3 gombokkal változtatjátok a terepet és az f5-el pedig átveszitek manualra az irányitást.

Még csak 10 éve vagyok játékmegszállott, de mostanában mérséklődött a szenvedélyem, mert már nagyon unok pár dolgot. Nem tudom ti, hogy vagytok vele, de nekem a tököm tele van a különféle űrlényekkel és mutánsokkal. Igen, emberekre akarok lövöldözni, mert a világűr összes szájbavert szörnyét kiírtottam már úgy érzem. A taktikai játékok sem jönnek be (ez az én bajom) a sok pepecseléssel.

A normális jó fpsekbe bebaszott horrorpara részekkel is tele a tököm, mi a fasznak erőltetik, ha nem az a játék fő profilja, és főleg ha nem is megy nekik, például a HL2-ben.

A kibaszott űr- és katonai bázisokból is elegem van, mennyivel jobb terepen és városban harcolni és mennyire a Max Payne 1-2 még mindig a színtiszta akció csúcsa, a tökéletes szórakozás.

Bevallom férfiasan, azt is sajnálom, hogy Lara a rohadt jó 4. rész után eltűnt a süllyesztőben, és minden kijövő új résznél reménykedek (most is várom az újat). A második rész volt amúgy a kedvencem ebből a sorozatból.

A Blood 3 is hiányzik, hogy tovább vigye a sorozatot hibátlan beszólásokkal és rohadt jó helyszínekkel. Ezt is eltemették.

Te mit siratsz a legjobban FPS/TPS kategóriákból? (max hármat írj, köszi)

És óriáspara, komolyan.
Nem, nem, nem hiszem el.

És csak tíz pernyi játék de hangulatban üt mindent, a Doom3tól a HL2-ig.
Keresem a szavakat, dehát bazzeg nincsenek… ezt ki kell próbálnod.
Waaaah.

Így első blikkre ennyi.

Ez a játék bizony odabasz, de nagyon keményen. Nem a grafika miatt, mert nincsenek high-poly karakterek, nincsenek 1024px * 1024px-es felbontású textúrák, nincsenek hiend shaderek és motion blur.

Viszont megvan minden ami kell egy jó játékhoz.
New York, tél, éjszaka, hóesés (ami az egyik létező legjobb választás – ezért vágott ugye oda a Max Payne is), kimondottan spooky sztori (amit mondjuk nagyon jól és nagyon rosszul is meg lehet csinálni), elsőre kicsit furcsa de kezelhető irányítás és egy remek felvezetés. És és konstans hóesés és vastag hótakaró mindenhol.

Szeptemberben jön ki a végleges verzió, de a hangulat miatt szerintem csak akkor fogok majd belevágni amikor odakint is hasonló állapotok uralkodnak majd. A Call of Duty téli helyszínei is ezért voltak különösen odabaszósak.

Havat, hóvihart, jeget.
Fahrenheit.

update: Ami még rendberakja a játékot, az a rendezői/írói felvezető, meg ahogy szinrkonban történnek az események és hogy nincs sok idő a tökölésre, dönteni kell gyorsan és okosan. Ésés még a szinkronok is rendben vannak.

A Take Two kiadó ebben a pillanatban hozta nyilvánosságra, hogy az ESRB hivatalos ítéletét követően azonnali hatállyal beszüntetik a Grand Theft Auto: San Andreas játékok gyártását. Az állapot természetesen csak átmeneti, ugyanis az ESRB AO (Adults Only) kategóriába sorolta a Hot Coffee mod miatt a játékot. A Rockstarnál teljes erőbedobással dolgoznak azon a fejlesztők, hogy elérhetetlenné tegyék (gyakorlatilag eltávolítsák) a mod által aktivált kontentet a játékból, így újra megfeleljenek a “Mature” kategóriának. Egyúttal a Take Two kijelentette, hogy az ominózus tartalom eléréséhez az EULA és az IP jogok megsértésén keresztül vezet az út (a PS2-es verzióban ugyancsak megtalálható mini-játékról nem esett szó).
Ez a kiesés előreláthatólag 50 millió USD veszteséget jelent a cégnek, az aktuális pénzügyi évük egészére nézve.

hardwired

A sok gyerkőc akiktől féltik teljes sávszéllel tölti le a pornót, de a ruhában dugástól félteni kell őket. Tuti nyugodtabb lélekkel alszanak akik ezt elintézték.

Nem tudom mikor lesz az európai (magyarországi) premier, a türelmem fogy, a masinát akarom és a gamékat, nagyon gyorsan.

Igazából mindig is tudtam, hogy a Rockstar szart nem csinál és és tényleg.
Itt van ez a Grand Theft Auto San Andreas és egyszerűen nem hiszem el. Állok az egész előtt értetlenül. Hogy, tényleg konkrétan miért vág oda a falhoz minden más játékot a GTA?
Félelmetes méretű terület, remek szinkronok, rengeteg jármű, temérdek lehetőség. És egy bravúrosan jó történet.

Játékra nem tudom mikor kattantam rá utoljára, frankón az van, hogy leülök egy kicsit furikázni és a következő pillanatban rámköszönt a hajnal.
Régi, sok kunszta nem képes motor, ronda kockás karakterek, illesztési hibák amíg a szem ellát, néhol botrányosan gagyi textúrák, gyatra átlátszóságkezelés és működik. És működik. Nincs benne hiba. Nincs hiányérzetem. Nem zavar semmi.

Az elején pedig voltak kétségeim. Hogy milyen izé ez a bringairányítás, meg mennyire idegenek a karakterek, de a felvezető küldetések után már ez se zavart. Tetszik az összes új játékelem a skillrendszertől a bandaháborúkig minden.
Imádom.

Felpattanni egy motorra és minden probléma nélkül rongyolni a hegyek közt, délután, ködben… na, az nagyon ott van.
Vagy lekapcsolt rádióval krúzolni a városban esőben és hallgattni ahogy dörög az ég meg ahogy kopognak a tetőn az esőcseppek, ownage.

Érzéssel játszom. Nem akarom kihajtani egy hétvége alatt, napi pár misszió, furikázás, bandaháborúzás, nő megtáncoltatása, a tuningolt lórájdert megugráltatni a templom mögötti parkolóban, hajh ecsém, ha valami, akkor a San Andreas biztos befektetés, nem fogod megbánni ha beújítasz egyet. Bár hétről hétre kifogynak a készletek.

Szóval megint ott vagyok, hogy nem értem, hogy képes a Rockstar arra, hogy minden új rilizével überelje az elözőt. Miért nem tudnak hibázni (különösen a Rockstar North)?
Tömény szórakozás. Nagybetükkel, vérrel.

• Baromi kemény az egész, nagyon ki van találva minden, sokkal de sokkal komplexebb mint a Vice City. Gyúrni lehet, graffolni kell, ugráltatni kell a járművet. És a bringa bazzeg, az nagyon ott van.
• Nagyon sokat fejlődött a grafika, köhög a notebook, de megbírkózik vele, igaz, nem maximális view distance-szel. Nagyon rendben van minden napszak, a fények, az effektek, az időjárás, ahogy elhomályosodik a kép széle ha zúzol a géppel. Aaah.
• Amíg jöttem haza legalább hárman flesseltek rá, hogy “ejbaz, ez a San Andreas PC!”
• Nagyon kemény a kézikönyv, olyan mint valami rendes útikönyv, térképpel, városleírással, stb. Kevés ilyen minőségi pekidzsel találkoztam. Viszont komolyan ráparáztam a mindenre, amikor nem találtam a DVD-t a csomagban. Aztán egy fél óra keresgélés (átlapoztam ötvenszer és kerestem hova dughattak) rájöttem, hogy a hátsó fedélre van felmountolva. Pedig már telefonáltam is majdnem az elosztónak ,]
• But our principals making us bithces man! Every day the ball is getting stronger and you and I get weaker, you and I get poorer, man. This is the bigget money-making opportunity, that the guys like us will ever see!
• Közel THPS szinten lehet öltötzetni CJ-t. Mókás ;]

Lehet, hogy egy darabig nem lesz blog ;]

Konteszt.
Van két meghívónk.
Írjatok történetet a meghívóról, amiben a meghívó megmenti a világot és megmenti a békét.
Írjátok bele a kommentdobozba.

Egy hetetek van (2005. június 12.-ig). A két legjobbat díjazzuk, szigorúan egyéni megítélés alapján.
(Az offtopic dolgokat kegyetlenül büntetem. Az offtopic dolgokat ne ide és ne most. PLZKTHX.)

Azért írok, mert meg szeretnék neked vallani valamit. Szóval emlékszel, nem voltam olyan túlzottan oda a Half-Life2-ért, és most se vagyok teljesen elégedett vele, de most a munkahelyi gépen tweaktesztelés végett eljáccogatok vele munkaidő után éshát, enba.
Szóval van egy oldschool Sound Blaster Live, meg a nemrég bemutatott HD555. És van az a rész, amikor Ravenholm után, amikor kijutsz a bányából, az a vonatsíneken végigsztalkolós rész. Na, az. Szóval fullhangerőn küldtem és… Ég és föld. Annyira nagyon ráflesseltem a hangokra, hogy csak na! Teljesen más játékélmény, amikor nem azért rezzensz össze mert a nagy settenkedés közben rádlőnek pl, hanem attól az éles hangtól, ahogy megpattan a vagonfalon az első pár skuló! Kemény.
Meg a gránát, amikor melletted robban, de nem kapsz a légnyomásból, csak abból a nagyon éles csattanásból. Na, az nagyon ott van. Meg az Antlionok hangjai, az a ciripelés, meg amikor szétcsattannak a lökhárítón, waaaa.

Sohasem gondoltam volna, hogy ennyit hozzátehet a játékélményhez csak a hang. Ezentúl ha módom lesz, akkor mindent fullhangerőn fogok tolni.

De. Továbbra is felháborítónak tartom a fegyverhangok milyenségét. Ha én elsütök egy pisztolyt vagy egy gépkarabélyt, akkor legyen olyan hangja mint egy rendes fegyvernek, csengjen tőle a fülem, ha arról van szó.
Erről van szó.

Itt van. Megérkezett. A Snapsoid Media Holding közreműködésével és hathatós segítségével végre eljutott Magyarországra (hozzám) a világ legjobb játéksoundtrackjei, a Grand Theft Auto Vice City és a San Andreas.
Fuckin great. Az Amazon nem viccel, elég gyorsan behozták a stuffot, tényleg minden elismerés nekik.
Meg a boxset készítőinek. Teljesen korrekt, minőségi anyag, érződik rajta a Rockstaros perfekcionizmus*, rendben van, úgy néz ki ahogy kell, még érezni rajta a CD plant műanyagillatát.

Most már minden készen áll a június 10-ei nagy San Andreas bevásárláshoz. Ki kéne majd venni pár nap szabit, eheh ;]

*azért a Sanandreas CD-k feliratozását sikerült elkúrniuk. Drat. De ez legyen a legnagyobb baj.

Izé, vannak képek is.

Frankón oh-my-gosh érzés kerülget. És akkor még a PS3 állítólagos übergiga játékaiból még nem is láttam semmit.

hopp

Ehhez is ez kell.

Kéretik a ps2 konzollal rendelkezőknek nem idebüfögni, hogy ők már kipörgették 2*, mert most nem róluk van szó, meg a csoda masinájukról. (és bepoénkodást, hogy már 3* 4* 5* akárhányszor, is el kéne felejteni)
A hardwireden képkupac. A megjelenési dátum június 7.

You Are Empty. Nem, egyszerűen nem találok szavakat. Dimenziókkal sötétebb, komorabb és nyomasztóbb helyszínek mint amilyeneket a Half-Life 2 City 17-ében láttunk. És sokkal kidolgozottabbak is. Beparáztatott város, kemény diktatúra és kommunizmus. Kell.
És emelett van egy nagyon odabaszós soundtrack és… és… nagyon izé karakterek. Szóval ez az egyetlen bajom vele, hogy ilyen ultrarealisztikus pályákon ilyen szerencsétlen userekre kell lődözni (bár még egy darab fegyvert nem láttam sem az E3-as sem az oldalon fellelhető másik, KRI-2004 trailerben), de ki tudja, lehet, hogy mégis bejövős lesz, majd meglássuk.

Van egyáltalán kiadási időpontja?

És tudom, hogy leírtam ezerszer, de akkor is. Végigmenni az éjszaki tengerparton a neonfénnyel kirakott házak mentén, elkötni egy új autót, először elkötni egy motort és flesselni, hogy ejjbazz, ez nagyon király, helikopterrel navigálni a házak között (még a simcoptert is bealázza ebben a tekintetben), ahogy az esőben a fények tükröződnek a vizes aszfalton, ahogy a helikopter szelétől hajlandoznak a pálmák, hajh.
Meg azok a bitang jó rádiók. Wave 103, VCPR, Vrockból, Flash FM és azok az elmebeteg műsorvezetők és reklámok.

Esküszöm, veszek egy PS2-t, megveszem mellé a Vice Cityt, lezsírozva elrakom egy időkapszulába és majd amikor eljön az ideje akkor odaadom a fiamnak és bitang büszke apuka leszek amikor elsőre megcsinálja helikopteres házrobbantós küldetést. Még egy könnycseppet is elmorzsolok majd, annyira meg leszek hatódva.

Több lélek és szív van ebben a játékban mint akármelyik ticsung széthájpolt, szétawardolt szarban. Pont.

Tényleg, ti melyik játéknál éreztétek, hogy a készítők ennyire kitettek magukért? (Az MGS sorozat nem ér ;])

Engem a Manhunt csábított be lopakodós játékok közé, mivel a Thief nem igazán tetszett anno és az MGS-ek is kimaradtak (szégyellem is magam, ne írjátok be). Namost a Splinter Cell 1 kicsit könnyebb volt mint a Manhunt, amit bizony feladtam a végén a pályaudvaron.