Mondtam, hogy a fazon bajnok.

Tudom, IE alatt vannak még parák meg a templatek se százasak és egy csomó minden nincs bekötve, de akkoris.

Haffun.
Remarkoljatok, e.

Kell vennem egy tévét. Nagyot, Full HD-t, szpíkerek megléte nem fontos. Legyen 16:9 a képarány. Értékhatár 300k.

Szakik, mik a lehetőségek?
Plazmát, LCD-t, mire kell figyelni, mik a leading márkák és hogy ekkora összegért lehet-e tisztességes megoldást vásárolni?

Annyit tudok már, hogy a HD-ready nem-natív felbontású kijelzők nem jók és meg kell őket köpdösni.

Egyébként egyértelmű, hogy 2008-ra a Microsoftnak sikerült a legnagyobb marketinges péniszeket maga mellé gyűjteni.

Ps: Éne már ezt a bejegyzést a finalbeta.Cica10-ről írom és azt kell hogy mondja, napról napra jobb lesz. (Legalább is én már megszoktam :P). Van pink is.

Ma hat éves a Cloneshit. Nincs semmi szpesöl, semmi új dizájn (majd lesz), ne parázzátok túl.
I’d just wanted you to know.

Talán nincs még egy olyan magyar blog, ami megszakítás nélkül (változatlan felállásban) ennyi ideje üzemel. És ez kicsit ijesztő valahol.

Részemről big shoutouts to: Cenegy, Az Intézet, TJP, Mr. A., lamer_srac, s4ll meg mindenki, aki az elején ott volt.

Pedig már-már azt hittem, hogy megvan a grál.
(a sidenote legyen az, hogy sajnálom, hogy ha valakik esetlegesen belefutottak az Akismet butaságába, remélem ez nem szegi kedveteket a kommentálástól :()

update: Kelt tanácsára most a Spam Karma 2-vel teszünk egy próbát. Kíváncsi leszek.

Sokáig terveztem, hogy na akkor majd ilyen lesz, de igazából ezzel is az a baj mint a többivel: aránytalan, túlsűrű és baromi komplex egy egyszerű blogmotornak.

Lófasz. Az a legnagyobb bajom vele, hogy túl egyszerű. Végtelenül egyszerű és az nem jó. Színes szagos, örömránézni v9es cicát szeretnék, sok finom apró részletmegoldással és ez most nem ilyen. Ki kell jönnöm a kényszeres leveszek mindent csutkára vonalról, mert nem vagyok elégedett az eredményekkel meg ennél szöszölősebb munkákhoz szoktam. Olyat akarok lerakni, ami még legalább két évig vállalható és működőképes lesz és ez igazából nem olyan. A fentebb és a még fentebb említett dolgok miatt.

Szóval plan43, nekifutok ennek sokadszorra is.

Kiraktam viszont a Londoni képeket, és lehet nézegetni. Ez fontos.
Meg kiraktam jobboldalra Flickrboxot. Ez nem fontos.

Illetve bepróbáltam egy új plugint, a Podpresst, ami egy elég ügyes podcast-publisher toolnak tűnik. w_l utólagos engedelmével szét is barmoltam a legutolsó podcastot ennek megfelelően, remélem nincsharag ;]
viszont van ügyes flashes playerünk, yay.

A contributorok automatikusan authorrá léptek elő, tehát elméletileg postolni is tudnak  – a WP2.0-t még tesztelni kell, ez az author-contributor-editor dolog még nem teljesen világos nekem.

Akik jeleznek, hogy linkeket pakolnának, azok majd fognak tudni, akik jeleztek, azok már tudnak is – szintén csak elméletileg, a gyakorlat majd visszaigazol.

Aki úgy tapasztalja, hogy a kommentjeit megeszi a guláta, az dobjon egy e-mailt a tornado kukac cloneshit dot hu-ra és keresünk megoldást. Az Akismet ugyanis ügyes kommentspam szűrő, de vannak hibái.

Meg talán egyszer még új dizájnt is kapni fog a cica (ez már kezd több mint kínossá válni, eheh)

Félelmetesen jók vagyunk, azt kell hogy mondjam. Nem egészen fél óra alatt lazán átgurult a cica 2.0-s Wordpress alá, updateltük a css-t, írtunk hozzá templatet, lokalizáltuk, ultrasüti kérem, ul-tra-sü-ti.
Azért szóljatok ha benéztünk vmit.

ja és innentől 8.5 a cica verziószám

Szóval:

• A Cica nem a te szájtod. Itt nem te vagy az úszómester és nem te szabod a játékszabályokat. Hanem mi. Ha mi azt mondjuk, hogy itt így és így szabad úszni (kommentálni) akkor így és így szabad úszni (kommentálni). Azért, mert mi vagyunk az úszómesterek így menedzselik a medencét, mert végülis az úszómesterek a tulajok és ővék a medence, így perszehogy ők menedzselik. Szóval próbálj meg az alábbi játékszabályoknak megfelelni:
• Óvakodj az offtopik megnyilvánulásoktól. Egy úszástípusokról szóló bejegyzésben az úszástípusokról értekező kommentálók közé beröfögni egy traktorszerelésről szóló kommentárt offtopiknak számít. Nem hiába szól egy adott témáról egy bejegyzés, az író valószínűleg azzal kapcsolatban kíváncsi a véleményekre, ne akard besüllyeszteni nem odaillő kommentárral, hogy végül mindenki a traktorszerelésről beszéljen a végén. (gy.k.: Nem te dobod fel a témákat.)
• Vigyázz a nyelvedre. A témához passzoló, de nagyon szélsőséges megnyilvánulásokat nem szoktuk tolerálni. Minden véleményt szívesen látunk, még akkor is ha az a miénkkel nem is feltétlenül egyezik. Mindenki elmondhatja amít gondol, amíg a fentieket betartja.
• Igyekezz nem megbántani másokat, mert a végén anyázás lesz belőle vagy megremeg a kezünk a kommentárod fölött. Tudod, a balhés alakokat ki szokták szedni a medencéből.

És akkor a szankciók. Az elmúlt évek tapasztalatai többszörösen bizonyították, hogy szankcionálásra szükség van, mert vannak akiket egy „nemkéne” nem tántorít el a további balhézástól. És ha van valami amit az úszómesterek utálnak, az a balhézás. Lássuk csak:

• Kommentár törlése. A sima butaságokat, mezei anyázásokat szívfájdalom nélkül töröljük. Az offtopik dolgok, threadek zúzása is így történik.
• Kommentárok részleges törlése: Egy adott kommentár problémás részeinek ugyancsak szívfájdalom nélküli kivágása, törlése. Akár offtopik, akár anyázós.
• Kommentár módosítása, teljes átírása: Aki szórakozik, azzal mi is szórakozunk.
• Ban: Akiről sejtjük, hogy problémás, annak az IP-jét blokkoljuk, kommentárjait visszatartjuk elbírálásig. Ezek az IP blokkolások nem tartanak örökké, ha valaki egy idő után abbahagyja a butaságok írását, arról levesszük a bant. Aki konstans módon butaságot ír, esetleg floodolós kedvében van, az permbanra kerül (az univerzum végéig a nagy dev/nullnak ír (azonnal törlődik)). Itt szeretnénk megjegyezni, hogy a névváltogatás nem működik, ennyire nem vagyunk kispályások.
• Adott bejegyzés minden kommentárja moderálási sorba kerül: Problémásabb, meredekebb bejegyzéseknél kerülhet bevezetésre, ha nagyon elszabadulnak az indulatok. Eddig nem volt rá szükség.

És hasonlók. Ugye azt nem kell mondanom, hogy ezek mindenféle előzetes felhívás és figyelmeztetés nélkül történhetnek? Oké. Lépjünk tovább:
Mit tehetsz, ha ezt nem tartod elfogadhatónak?

• Semmit. Ez egy ilyen blog, ilyen játékszabályokkal. Annyi szép blog van még az Interneten, ahol kiteljesítheted vágyaidat.
• Megírod a bejegyzés szerzőjének e-mailben (a szerző e-mail címe mindig be van linkelve a szerző nevéhez a bejegyzés címe alatt), hogy neked mi fáj és mi történt és te ezt miért érzed sérelmesnek.
• Megírod akármilyen fórumban, hogy mi miért voltunk köcsögök.
• Megírod a saját blogodban, hogy mi miért voltunk köcsögök.
• Megírod egy másik blogban, hogy mi miért voltunk köcsögök.
• Megírod a saját blogod saját bejegyzésének kommentárjában, hogy mi miért voltunk köcsögök.
• Megírod egy másik blog kommentárjaként, hogy mi miért voltunk köcsögök. (biztos fognak neked örülni :])
• Írsz az ombudsmannak, hogy veled köcsögök voltunk.
• Írsz a köztársasági elnöknek, hogy veled köcsögök voltunk.

Ilyesmi.

Mi a teendő akkor, ha nem írsz butaságokat, de mégis eltűnik a kommentárod. Mondjuk sokadjára?

• Írsz Tornadonak, hogy baj van (tornado kukac cloneshit pont hu), megmondod a nicked, esetleg az IP-címed, mert elképzelhető, hogy az éhes spam-gyilkoló pluginünk szó nélkül megette, netán közös IP-tartományba tartozol az egyik gonosz kommentátorral.

Szóval ezek vannak most.

Azért ez a nem semmi. Négy év. Az nagy szám! Négy év.
Komolyan. Hatezer csillió szájt indul és szűnik meg ennyi idő alatt. De mi itt vagyunk és hozzuk és tesszük és itt vagyunk.
Pukkanjon az a pezsgő.

Vagyisháthogy azért mégse ilyen egyszerű.
Új házirend lesz ugyanis ezentúl érvényben. A játék neve: Respektjáték.

A Respektjáték egy olyan játék, amiben csak a regisztrált cicás bloggerek vehetnek részt. A lényeg a következő: Minden regisztrált blogger (aki visszajelzett a megerősítést kérő e-mailre (akar-e blogger lenni)) automatikusan egyes (1) szinten nyit. Egyes szinten lehetősége van bejegyzéseket írni. És kb ennyi. Azonban az egyes szinten a bejegyzések nem kerülnek ki a klóncicára azonnal, hanem csak azután, miután azt egy nálánál nagyobb szintű blogger ellenőrizte és jóváhagyta. Ha az adott bejegyzést jónak/helyesnek/okosnak találja valaki, akkor az az adott bejegyzés kikerül és mindenki örül. Ez pár további bejegyzés erejéig így megy, majd ha a nagyobb szintű bloggerek egyértelműen megbizonyosodtak, hogy az adott blogger ügyes és webrevaló, akkor ugratnak vele egy szintet, így lesz ő majd kettesszintű, ahol már nincs bejegyzésparkoltatás, minden bejegyzése kikerül, illetve képes lesz majd moderálni meg módosítani meg visszartartott kommentárokat/bejegyzéseket csekkolni. Aztán minél több és több postja van, annál nagyobb szintű blogger lesz idővel a rendszerben, így kap minél több és több lehetőséget és opciót (linkek hozzáadása a cicához, kategóriák létrehozása, beállítások változtatása stb.), ami neki meg nekünk meg mindenkinek jó. És akár még igazgatótanácsi szintig is viheti ;].
Persze ugyanez működik visszafele is, a következetesen a bejegyzésekre vonatkozó szabályok ellen tevőknek illetve a kritikán aluli viselkedésnek/bejegyzéseknek lefokozás és visszaminősítés és kevesebb kaviár lesz a jutalma, de ezt senki se szeretné.

Továbbá.
Ha a technika lehetővé teszi egyszer (értsd: össze tudom kapcsolni a klóncica bloggeradatbázisát egy fórummotoréval), akkor lesz szerkesztőségi fórum, ahol az önsegélyezés meg minden más remekül meg lesz valósítható és akkor az ilyen jellegű információkkal nem kell a kedves látogatókat terhelni és és ez biztos jó lenne.

Aztánmég.
Ki lesz találva valami okosság az okosabb filefeltöltéshez, mert egyre nagyobb a szükség.

Mondtam már, hogy Goldenblog és beszéltek róla már mások is, de az van, hogy bejutottunk ilyen közösblog platformra, ahol valószínűleg egy avas tonhalrudat se kap majd a cica a sok böhöm nagykutya között, de a cica kitartó állat és nem adja fel.
És ti segítetetek neki szavazattal, mert jó fejek vagytok.

Ha ettől ez a blog nem “demokratikus” akkor hát legyen. Továbbra sem az lesz lekaszálva, hogy “nem, nincs igazad mert ….” vagy az hogy “én ezt másképp gondolom, mégpedig…”

Ezen kívül a validság témában engem ne zaklassatok és ne vonjatok egy tető alá a masterrel, mert én sem tudom fejből, de pl. itt a szerkesztő felületnél ezek a gombok a strong meg többi mit tesz isten úgy tűnik valid kódot csinál, de a cite nincs közöttük mondjuk. Ha nekem nem tetszik egy új vendégblogger postja az nem a validság miatt van, de megértem Torn ezen okból történő piszkálódását, mivel nem kicsi munkátt fektetett az első valid css kóddal rendelkező cloneshit skinbe és akkor már mégse egy vendégblogger bassza szét. Persze a wp1.5 miatt most nem teljesen áll ez fenn, de a a skin kijavítása vagy a v9 eljövetelekor csak a postok nem felelnének meg a w3c ajánlásainak.

Igen, néha jönnek durva megjegyzések is, a hülye persze megsértődik, híre terjed a világban: nézzétek, egy ember, aki folyamatosan lehülyéz engem. Így jön a többi hülye. A hülyék közt rendkívüli sebességgel terjed a pletyka, és ez ráadásul tovább súlyosbítja betegségüket, majd ez a betegség elkezd terjedni is. A hülyék gyorsan szaporodnak, már-már osztódással: minden hülye naponta megkétszerezi magát. Rám csak a kínos hadakozás marad, tudom, hogy a hülyék veszélyesek, védekezni kell, de ez a csata felőrli összes energiámat, pedig segítenem kell azokon is, akik nem fertőződtek meg ezzel a súlyos, nehezen gyógyítható, ragályos betegséggel; ám egyre nyilvánvalóbb, hogy ez a harc reménytelen.

Értelmes emberek elszigetelt csoportjai küzdenek, egyre reménytelenebbül, s a hülyeség lassan a maradék ellenállást is felőrli. Az értelem számára nem marad, csak néhány nehezen megközelíthető rejtekhely, ahová a hülyék értelmi képességek híján nem tudnak bejutni, de ezek a helyek a boldogság csöpp kis szigetei lesznek, s amint észreveszik valakin a hülyeség jelentkező tüneteit, azonnal karanténba zárják, ahonnan a teljes gyógyulásig nem teheti ki a lábát az illető.

Aztán felébredtem, és rájöttem: én a hülyék világában élek, és ha hülyének tettetem magam, talán kibírom. De azok az elszigetelt kis rejtekhelyek jó ötletnek tűnnek.

Az elmúlt egy-két hétben regisztrált embereknek pedig megy ki a reggerlevél, lehet készülni.

Továbbá. Várunk még még olyan embereket akik úgy érzik tudnának hozzátenni a klóncicához okosabbnál okosabb bejegyzésekkel, gondolatokkal, linkekkel. Főállásban tologatod a pixeleket, szereted a hangmintákat, írod/olvasod a könyvet, van kétezer még nem ismert, de egyébként überfrankó linked?

Megosztanád a többiekkel? Regisztrálj most. Hajrá hajrá ;]

De most már jól van és újra dorombol és meowwww ;]

Észrevettük, hogy néha a lábléc rakoncátlankodik, de ha nem is vettük volna észre, akkor is szólt már a sok jó olvasó, így nem kell újra, kivétel ha tudod miért történik és a megoldást akarod megosztani.

Podcast: Ez nem az, hogy kibaszom az mp3-mat és ezen divatos jelzővel becézem, hanem az automatizálásról szól. Ha jól megnézitek a feedek között találtok egy podcast feliratot, az ottan a podcast feed amit megetetünk a kedvenc erre alkalmas programunkkal. Ezután az a doromboló macskaként kezünk alá simuló szoftver ha új műsor van akkor automatikusan lehúzza, bebassza az iTunesba vagy wmp10-be és legközelebb ha rádugjuk a masinát és be van állítva akkor össze is szinkronizálja. A direkt elérés a filera azoknak van ott akik nem használnak ilyen programot. Ajánlott program pedig az ipodder (ez a wmp10-hez is jó).

Ha ezekben a témákban valaki kommentszemetelni akar akkor ide tegye és ne az összevissza különböző postokhoz (főleg ne az enyémekhez).
Köszönöm a figyelmet.

Azon gondolkodtam, hogy egy blogmotor kevés lesz a klóncicának. Mert vannak terveim, méghozzá elég nagy terveim.
Arra gondoltam, hogy ki kéne szélesíteni a jelenlegi profilt, berakni egy csomó-csomó mindent, ami jó. Például lehetne külön szervezni a cikkeket, nagyobb lélegzetvételű írásokat, a linkeket, a podcast feedet meg a kritikára felajánlott dolgokat. Meg berángatni valami fórumot (bár Doransky szerint ez nem a legjobb ötlet), ha már homár.
Ehhez kell majd egy főoldal, meg egy komoly backend.

Portált akarok, jó minőségűt, nagy tudással.
És egy okos reggerrendszert, ahonnan az egészet menedzselni lehet (értsd: Bereggelt user tud fórumozni, kommentálni, postot írni, cikket és linket küldeni stb.).

Persze ez csak akkor megvalósítható, ha:

• Megcsinálom a templateket és mindent okosan (és részletesen) összeírok és előkészítek.
• A csillagok is úgy akarják.
• Jelentkezik egy (de lehet sok is) nagyonadvanced kóder/fejlesztő, aki képes a mostani wordpresses tartalmat átpakolni valami másba, továbbá képes bedrótozni a templatekbe a frankót és ráér úgy júniusvége-júliuseleje környékén.
• Ti is úgy gondoljoták, hogy ez jó ötlet.

Hátszóval, ezek vannak.

Szóval ezt is megértük, mindenki kedvenc vényolcasa egy éves lett. Szeressük, mert kicsi, meg okos meg szép. És majd jön egyszer a vékilences is és az egy kicsit még kicsibb, meg még okosabb meg még szebb lesz. De a vényolcast nem feltétlenül a szépéségéért meg a kicsiségéért meg az okosságért szeressük.
Én legalábbis nem elsősorban ezért.

A vényolcas volt az első teljesen valid, táblamentes, jövőkompatibilis, CSS-based produktumom. Eleinte úgy voltam vele, hogy táblás spacergifes rémálmot hozok inkább össze, minthogy szétszopjam a fél életemet azzal, hogy kitanuljam az összes CSS-es hülyeséget, de köszönhetően az AListApart és a Sitepoint cikkeinek, illetve az Inertia3 CSS vs Table topikjának és Jano készséges és önzetlen segítségének végül sikerült az eredeti tervek szerint összehozni 2004. május 1.-ére összehozni a vényolcast.
És a vényolcas meg összehozta nekem a többit. Megrendelőket, állást, elismeréseket, meg amit el lehet képzelni. És ez jó.

Hiszek abban, hogy a vényolcas segített a magyarországi CSS/XHTML követők táborának kiszélesítésében, hogy egyre többen és többen mondjanak nemet az ostoba táblázatokra és spacergifekre, ami szintén jó. Tudjuk miért.

Sokat jelent nekem a vényolcas, ezért van szülinapja. A májusegy.

Az összes friss illetve nemrég felvett író 1-es szintű volt. Tudott írni postokat, csakhát kirakni nem tudta őket a szájtra. Bravo (/me hátveregeti /me-t). Most mindenkit átraktam 2-esre, most már elméletileg nem lesz gond.
Elméletileg.

Bocsánat az érintettektől.

Ezt leginkább csak azért mutatom, hogy lássátok, hogy nem tettem le a klóncica felújításáról és hogy tervek és vázlatok készülgetnek folyamatosan, ez például másfél előadás eredménye, de nem érzem annyira ütősnek, hogy ezt a koncepciót vigyem tovább, de majd meglátjuk.

Meg én így tervezek papíron.
Lehet, hogy elkélne egy magyarázatokkal jól megszórt verzió is, hogy tudjátok, hogy mi micsoda akar lenni ;]

A hírek szerint újra hozzáférhető lett a legendássá vált játék.
…

Jók vagyunk hozzátok, ezért utánajártunk a dolgoknak.
A játék nem kéz alatt, a fűárusok sötét sikátoraiban; nem is titkos ftp szerverekről érhető el, hanem boltokban kapható.
…

Az index gyorsabb volt, kiderítette, hogy nem az origi játékról van szó, hanem sokkal durvábbról. Ebben a verzióban az embereket hatékony fegyverekkel kell megölni, lelőni, gránátvetővel szétrobbantani és napalmmal élve felgyújtani. Jelen esetben nem romákról van szó, hanem kínaiakról. És tényleg, valóban kapható, 8000 Ft+ÁFA, egy kis Dob utcai boltban.
…

Az indexes cikk után tiltakoznak a magyarországi emberjogi szervezetek, médiaszakos tanszékek, a pártok (Fidesz, MSZP; a Demokrata Fórum az ügy teljes kivizsgálását követeli).

[Megnéztük: a játék valójában a vietnami háborút dolgozza fel, és természetesen nem kínaiakról szól. A játékban az is kiválasztható, hogy a vietnámiak oldalán harcoljunk, ekkor az amikat lehet aprítani; valami ősrégi játék egyébként.]

A szervezetek közül legerősebben egy a kis- és nagymamákat tömörítő polgári szervezet, a Jobb Horgolótűkért Mozgalom Polgári kör, röviden a JobbHorog tiltakozik.

A JobbHorog szolidaritási gyűlésre hívja Budapest lakosságát. A jobboldali pártok támogatják a kezdeményezést; az MSZP szerint az ügy vizsgálata folyamatban van, egyelőre nem érdemes feleslegesen szítani az indulatokat. A Demokrata Fórum a forgalmazó ellen büntetőjogi feljelentést tett. Az SZDSZ messzemenőkig tiszteletben tartja a kínaiak jogait, de elhamarkodott tartja a bolt vezetőjének előzetes letartóztatását – ami ma délután foganatosítottak.

Az MTV egyenesben fogja közvetíti a megmozdulást. Állítólag Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr beszédet fog tartani, a Fidesz tiltakozik. Az MSZP szerint nevetséges és felesleges a tiltakozás, bár a párt támogatja gyűlést (23000 db gyertyát már szét is osztottak a budapesti gimnazisták között), de azon aktívan nem készülnek részt venni.
…

Lendületbe kerültek a polgári körök, ezrével osztják a magyar zászlókat a templomokban. A magyar zászló az egység, a béke, a szolidaritás szimbóluma; ez fogja jelképezni a pártok felett álló magyar egységet. Igen, lesz kitűző is.

A híradó szerint már legalább 2000-en összegyűltek a Felvonulási Téren.

Friderikusz különkiadásban készít interjút a játékot árosító bolt eladójával, egy 18 éves lánnyal. A műsorban a lány elmondta, hogy a bolt zárva van, miután egyik este zárás után betörtek a boltba, összetörtek mindent, őt megerőszakolták és megcsonkították. Most így szeretné kérni az embereket, hogy segítsenek, mert a rendőrség nem tesz semmit az ügyben. Friderikusz örül, hogy a lány belátta, hogy az erőszakos játékok erőszakot szülnek. György Péter bocsánatkérésnek tekinti lány szavait, ezért eltekint az ilyenkor szokásos szégyenbillog nyilvános beégetésétől.

A híradó szerint már legalább 20 000-en vannak.

A megmozdulás elkezdődik, meggyújtják gyertyákat, csendben emlékezik 200 000 ember. A JobbHorog vezetője beszédet mond a kétmilliós tömegnek. Elmondja, hogy mennyire együttérez a kínai emberekkel. “Hiszen nekik is pont ugyanazt a kínai horgolótűt kell használniuk, mint nekünk. Mint minden mást, hiszen idehaza minden kínai. Pedig van jó horgolótű, igaz horgolótű, MAGYAR (kiabál) horgolótű. ” Ezért kéri a kínaiakat, inkább ne hozzanak tűt, és mást se Magyarországra. “Haza a kínai tűvel, kínaiak haza!”
…

Lovas István a húszmillió magyar élén a Parlament elé viszi a tömeget, az antiszemita kormány lemondását és a kínaiak kivonulását (sárgák haza!) követelve.

A Parlamentnél Gyurcsány Ferenc fogadja a tüntetőket, odamegy a kordonhoz és kezet fog az egyik hangadóval; majd rögtönzött emelvényre lép, és beszédre készül:

- Kínaiak haza! – kezdi a beszédet, de a tömeg túlkiabálja, nem érteni, mit mond. “A kormány velünk van, éljen Gyurcsány” – harsogja a tömeg és a Kínai Nagykövetség elé hömpölyög. Lovas és Gyurcsány rágyújt egy füves cigire, és közös mozgalmi múltra emlékeznek.

A rendőrség a helyzet ura, határozottan és ellentmondást nem tűrően vigyáz a rendre: egy bohócruhás fiatalembert távozásra szólítanak fel, és kérik, ne zavarja meg a megmozdulást.

A követségen közben véletlen baleset éri a tiltakozókat fogadó küldöttség egyik tagját. Tizenöt horgolótű áll ki a testéből. A tömeg elcsendesedik és szétoszlik. Már alig érezni a felgyújtott kínai étterem édes-savanyú füstjét.
—

Másnap Kína közleményben tiltakozik, kéri a miniszterelnök bocsánatkérését. Batíz szerint nincs miért, hiszen következők hangzottak el: “Kínaiak haza – az ilyen hang tűrhetetlen és nem magyar emberekhez méltó; kérek mindenkit, vonuljon haza békével.” Majd a tömeg a miniszterelnök kérésére elvonult Parlamenttől – tette hozzá a szóvivő.

A kínai vezetés a kormányfő lemondását követeli és szankciókat helyezett kilátásba. “Majd lerohonnak minket, mint az arabok, mi?” – jegyezte meg Gyurcsány viccesen, mintegy mellékesen a sajtótájékoztató szünetében.

Semmi ilyesmi nem hangzott el, s azt sem úgy értette a miniszterelnök úr – kommentálta később Batíz a történteket, miután kína kereskedelmi szankciókat léptetett életbe.

“Lagalább nem kapunk több kínai árut” – mondta a JobbHorog vezetője. – “Végülis ez volt a célunk, nemde?”. (Pont fordítva, nem tudunk eladni. A szerk.)

George Bush elítéli a magyarországi szélsőséges hangokat, de támogatásáról biztosította a magyar miniszterelnököt. “Békés megoldásokra van szükség, nem háborúra” – jelentette ki, majd átcsoportosították a repülőgéphordozókat a kínai partokhoz.

A tárgyalások megkezdődtek.
…

“Természetesen Bin Ladent üldözzük.” – mondta az elnök a haderőátcsoportosításra utalva. “Mi is ezért hajtottunk végre kísérleti atomrobbantást” – válaszolta a kínai kormányfő udvariasan.

Találgatások szerint a tárgyalások a magyar fokhagyma feletti uralom felett zajlanak, de ezt a kínaiak cáfolták, hiszen azt már egyébként is Kínában termelik.

A tárgyalások három nap után holtpontra kerültek, majd az amerikai elnök hazautazott. “Nem akadtak meg a tárgyalások, csak a kutyámat kellett megetetni” – jelentette ki az elnök, a tárgyalások felújítását sürgetve. A szembenálló felek átirányították rakétáikat.
Bin Laden állítólag a Bakonyban bújkál.
…

A pattanásig feszült viszonyban rossz hír, hogy zavar támadt a kínai hadi gépezetben. Meg nem erősített hírek szerint Kína összes Windows-os gépe egyszerre fagyott le. Kína egyelőre computer-terrorizmusról beszél, és válaszlépéssel fenyegetőzik.

“Nem rettenünk meg.” – jelentette ki Bush Elnök. – “Bin Laden a Bakonyban bújkál, s a kínai nép meg fogja érteni, hogy a támadás nem ellenük történik”. “Most el fogjuk kapni”.

Az USA a legmagasabb készültségi fokozatba helyezte rakétáit.

“Csak azt felejtik el, hogy mi szállítottuk a pentagon számítógépeit”- mosolygott a kínai vezető, majd lenyomta az entert linuxos laptopján.

“Üzemzavar következtében elszabadult egy védelmi rakéta” – áll a Pentagon közleményében, – “de urai vagyunk a helyzetnek. Mindazonáltal marginális veszteségek elképzelhetőek”.

Másfél óra múlva, a békásmegyeri Liliom utca 43-ban, özvegy Kiss Mária kertje fölött nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta robbant. Magyarország eltörlődött a föld színéről.

“Örülök, hogy sikerült megoldanunk a konfliktust” – mondta Bush elnök, miután aláírta az egyezményt évi 250000 tonna tokaji aszú és piros paprika szállításáról a kínai kormánnyal. “A célzott, precíziós támadásunk megsemmisítette Bin Ladent; nincs akadálya a hajók visszahívásának” – áll a hivatalos közleményben.

“Rohadék sárgák” – dünnyögte később maga elé az elnök, majd utasítást adott a minisztérium rendelésére készülő vietnámi háborús FPS hibáinak kijavítására.

“Most már dobozban, ami fontos, azon lakat és lakat a szádra.”

Múltkorjában nem jutottunk a hangolás végére, így most kicsinyt tovább feszítem az elszakadt húrt. (Szociológushallgató olvasóink helyezkedjenek kellő távolságra a monitortól, a lefejelés okozta sérülések elkerülése végett. Köszönjük.)

The Empires Strikes Back

Cigányozni, zsidózni nem szép dolog. Mára annyira szalonképtelen lett, hogy minap egyenes adásban alázta porig magát egy szerencsétlen ember. De miért is pattan az agy, ha kihall vmi vérlázító rejtett utalást a szóközök kétségbeejtő kuszaságában? Miért szégyellem magam? Miért kell szégyellnem magam?

Nyilvánvaló: a holokauszt miatt.

Ugyan már, Amerikában a világháború után még vidáman fajgyűlöltek. Persze más a háttér. Persze a háttér mindig más, az érzékenység viszont konstans, ugye nem kis meglepetést okozva Pártunk és Népünk bölcs vezérének. Még az arab terroristák is beszóltak, ejh. (csak ironizáltam, kedves Alirasid)

Tehát mégis. Nem cigányozunk csak úgy a szoba közepére. De miért?

Mert így etikus. Frászt. Egyrészt már kiderítettük, hogy a rasszizmus nem etikai kérdés, másrészt egynehány éve még nem hogy tilos, de egyenesen tredinek számított. Milyen egyetemes erkölcs az, amely egyszer így, másszor úgy? Holnap megint lehet majd? Végülis nekem mindegy, csak szóljanak, hogy most vöröscsillag vagy horogkereszt, mert könnyen összezavarodik az ember, aztán majd mehetek egyenes adásban eret vágni engesztelésképp.

Nos, volna itt egy ilyen izé:

“A rasszizmus, etnicizmus és lingvicizmus közös definíciója: “A ‘faj’, etnicitás/kultúra vagy a nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálására, megvalósítására és reprodukálására felhasználható ideológiák, struktúrák és gyakorlat” (Skutnabb-Kangas 1990/1997: 20)”

Ez egyrészt tetszik, másrészt most perpill nincs jobb kéznél, ezért maradjunk ennél. Ez itten elmeséli nekünk, hogy a rasszizmus nem az, amikor a szomszéd zsidózik; nem is Bácsfi népvezér. A fajgyűlölet az emberekre felülről erőltetett és támogatott intézményrendszer. Egyszer tehát kell. Másszor meg tilos. De ezt nem az ember lelkiismerete, a józan esze, vagy az erkölcse diktálja. Ez van rákényszerítve. Most éppen tilos, ami tulajdonképpen a jobbik eset, de mégis magában hordozza azt az iszonyatot, hogy holnap majd harcba küldenek bölcs vezéreink.

A helyzet analóg az önkényuralmi jelképekkel. Ha akár illusztrációként idebiggyesztenék egy horogkeresztet, akkor egyből keresztre is feszítenének rá. Ma tilos a vöröscsillag, de tegnap még kötelező volt.

Return of the Jedi

Ezek szerint akár üdvözölhetjük is a polóblog Lúdas Matyiját, amint elveri a port Gy. Döbrögi Péteren. Azt kell mondjuk, felbukkanása törvényszerű volt ilyen cenzori időkben; ő a györgypéterizmus megtestesült következménye. A pólóblog mégis vérfagyasztó.

Kitartása és agresszív PR munkája (részletek és fényképek a pólóblogja aznapi bejegyzésében; pólók, provokációk és felvonulások előzetes megrendelés alapján ugyanitt) és gyilkos kommunikációs technikája -melyben faék egyszerűséggel csontozza ki és tapossa földbe az érveket- félelmetes elegyet képez.

Talán is jobb volna a p.box-ot zárva tartani, hiszen mindig lesznek friderikuszok és györgypéterek (btw György úr érvelése hajszálpontosan beilleszthető az olyan hatalmi gépezetek eljárásrendjébe, amely gépezeteknek egyébiránt a rasszizmust köszönhetjük; csak úgy mondom) akik a sínre teszik a patront, mert úgy nagyobbat durran. Csak óvatosan.

Hiszen Matyink a jelek szerint képtelen felmérni, mivel is játszik. Úgy első nekifutásra is akad két vicces eset. Az egyik szerint valamely erős, de meglehetősen titkos szerv megkeresi hősünket egy apró kéréssel, esetleg nyomatékul megjegyezve, blogja mely pontokban merítette ki a ptk, btk, sztk megfelelő paragrafusait, garantálva sokévi vendégszeretetet. Persze ez nevetséges, ha mondjuk én kérném. De akad szervezet, amely. S innentől Matyi dönt: viszik, vagy vezet. És Tomcat már most kellően fél; láttuk is, olvastuk is (részletek és fényképek a pólóblogja aznapi bejegyzésében).

Egy másik nem kevéssé valószínűtlen eset szerint egy képzeletbeli békés demonstrációján -ki tudja hogyan- fellobban egy izraeli zászló, esetleg felgyullad néhány kocsi, beverődik pár mosoly. Innentől a média szétcincálja a rasszista, fasiszta blogjával együtt (idéztem a majdani újságok címlapjáról).

Ez persze neki rossz lesz, nagyon; de nekünk még rosszabb, hiszen a máját mardosva felhízik egy erős, hétfejű cenzúrasárkány.

S ugyan, ki fogja kiszabadítani a királylányt, ha már egyszer megerőszakolták?
Naugye.

Meg átállunk a “beszédesebb” címekre, kíváncsi vagyok, hogy az ékezetekkel mennyire gyűlik meg a baja (megjegyzés: elég jól, bár a régi címeket nem updateli. Erre tök jó lenne egy okos és egyszerhasználatos plugin).

A másik meg hogy a WordPressben lévő feltöltés-funkció egy kalap kaki. Bezony. Elég sokáig úgy működött a filefeltöltés, hogy minden ment az uploadkönyvtárba és csókolom. Viszont ez hosszú távon nem túl jó dolog, mert a rengeteg file FTP-s feltöltést kifejezetten fájdalmassá teszi (hosszú-hosszú másodperces várakozás minden könyvtárváltásnál, fileátnevezésnél, feltöltés után) meg könnyen előfordulhatnak filenév-ütközések ami meg szintén elég izé. Ezért döntöttem úgy, hogy minden filet év/hó/nap rendszerű könyvtárhalmaz alá töltünk, mert így ugyan kényelmetlenebb linkelni viszont könnyebb lesz az archiválás és nem lesz FTP-nél szenvedés a könyvtárváltás.
Viszont a WordPress upload-fícsöre ezt nem szereti. Vagyis nem lehet (helyesebben fogalmazva én nem tudom) meggyőzni arról, hogy a feltölteni kívánt fileokat a megadott könyvtárba köhögje fel. És plugin sincs ilyesmihez. És ez nekem fáj.
Térjek vissza az egykönyvtáras rendszerhez?

Ilyesmik vannak most.

Másrészt pedig ugyan még közeli tervek között sincs az vékilences klóncica, de szeretném kikérni a véleményeteket. Milyen funkciókat látnátok szívesen, mire van szükség és igény. Továbbá szeretnék arra is választ kapni, hogy mi az ami tetszik a mostani layoutban és mi az ami nem és mi az ami nagyon nem. Mit vennétek ki, mit raknátok be, mit gondoltatnátok újra.
Ti hogy csinálnátok jobbá és használhatóbbá az oldalt?

Az advancedebb emberek esetleg marketingötleteket is bedobhatnak, hogy mivel lehet népszerűbbé és ismertebbé tenni az oldalt? Koncentráljunk adott témákra még inkább? Savazzunk többet? Vagy pont fordítva és öleljünk meg mindenkit, aki csak keyboardot ragad? Változtassunk nevet? Tegyünk engem offlinera? Kevesebb “űrforrót” a bejegyzésekbe? Hozzuk vissza a cicákat? Struktúrált kategóriarendszert? Hm?

Mennyi mennyi opció és lehetőség, hajh… ;]

Valószínűleg még lesznek kisebb-nagyobb updatek a közeljövőben, ahogy időm engedi.
Például fel kéne számolni az archívumot vagy átalakítani, mert így eléggé buta.

Ja igen.
Az a kiküldött aprúvlevelekre válaszoló emberek aprúvolódtak, szóval mostantól be tudnak jelentkezni az felhasználói nevükkel és jelszavukkal. Aki nem válaszolt vagy nem kért belőle az törlődött.

Akinek egyébként elfelejtett jelszóval problémázott és/vagy nem tudott bejelentkezni a rendszerben, az telefonáljon nekem az e-mail címemen és csinálunk valamit, mert a Wordpress password recovery-je több mint szar. Legalábbis nem küldi ki az új, generált jelszavát a usernek. Vagy ha igen, akkor az nem lesz jó (ergo, szépen kizárja magát a rendszerből). Bugzik picikét ;].

(és nem az én hibám, tegyük hozzá :P)

Nagyon fájt valakinek a klóncica és mindenféle csúnyaságot irogatott. Sokszor randommód.
62.68.181.54
Tudjuk ki ez az ember, ne féljetek, majd úgyis lesz valami. Csúnyaság.

Az emberi én biztonságra törekszik és kételkedik a maga teremtette biztonságban. Vegyük észre, hogy 2005-re az egységnyi időre jutó befogadható/befogadni kényszerült információmennyiség az 1975-ös mennyiség nagyonsokszorosa. Bejövők mindenhol. A gond az öntudat leépítésénél kezdődik. Képzeljük el, hogy az ember hangkártya. Mégpedig olyan hangkártya, amin négy jack van. Egy line-out egy line-in, egy microphone és egy sfx out. Namármost mi is történik, ha mindegyikbe berakunk egy bemenő jelet. Leginkább semmi, ugyebár. Vegyük észre, hogy a példában szereplő hangkártya nem tölti be a funkcióját, nem működik, elképesztő mennyiségű információhoz jut hozzá, aminek jó esetben felét, de azért mi tudjuk, hogy semennyit hasznosít.
Az, amit mi ma a piaci társadalom fejlődésének gondolunk, feléli a jövőt. Itt mifelénk, európában, közép-kelet európában vannak korlátok. Vannak olyan, az egyéni élet számára adottnak, ha úgy tetszik eleve elrendeltnek tekinthető sajátságok, amelyekre az aggódó társadalomtudós akár kétkézzel rátámaszkodhat és mondhatja, hogy nálunk márpedig nem fogja ledarálni a tőke szabad áramlása a szellem szabad áramlását. Nálunk mindig ott lesznek a homokzsákok tetején azok egyetemisták, akik egyrészt meg tudják mutatni Litvániát a világtérképen, másrészt tudnak másodfokú egyenletet megoldani (ha utánanéznek, biztosan). Mert európának van történelme, vannak hagyományaink, van időről időre kiírtott és újrafelfedezett kultúránk (minden évszázadban feltaláljuk a kereket). Mindig lesznek nemzeti viták, kérdéses határok, túl konzervatív vagy túl liberális, túl nemzeti vagy túl nemzetközi, túl semmilyen politikák. Mindig lesznek vitáink és veszekedéseink és mindig tudunk majd miért ordibálni, hogy a te anyádat.
A piaci társadalom mindezt el kívánja törölni. Olyan természetes, az ember ember mivoltából adódó motorokat akar kiiktatni – és szükségletnek hitt motivációkkal helyettesíteni, kitölteni az űrt amit csinál beléd – amelyek éppenséggel nem a fogyasztásról, hanem a kérdezésről szólnak. De ez nem a fogyasztásról szól.
Korunk világa a költség/haszon világa, úgy ahogy előző néhány ezer évben az életen, a látható világon túl kerestük a kiutat. Ma a hatékonyságot, egész pontosan a minél kevesebből minél többet, illetve a minél többet minél rövidebb idő alatt idejét éljük. A fogyasztás központba állítása és ez a szemlélet tesz Téged azzá, ami lettél. Futsz az eszközeid után, amivel kényelmesebb lehet az életed, amivel még hatékonyabb lehetsz, mint felhasználó és közben azt mondod, igen, én értem, a gyártó, a tőkés eladni akar és hízni. Itt tévedsz. Nem eladni akar. A globális piacon mára már gyakorlatilag nincs szükség fogyasztóra. A fogyasztó tulajdonképpen akadály, mert diverzifikált igényei vannak, éttermeket, porkávét meg eső és széltűrő melegítőt akar, márkát akar, brandet akar. Energiát fogyaszt. És már implicite el is mondtam, amit akarok. A lényeg a játék. A folyamat. A művelet. A létezés egy formája. Nevén mondva, a rabságod, a sorsod. És még egy pont. A multinacionális nagytőkés valójában börtönőr. Az ajtó másik oldalán áll ugyan, de a Te hat négyzetméteres mozgásteredhez képest az ő előny még másik négy négyzetméter, meg talán egy 133mhzes Pentium egy, Csak a doom 1 elfusson rajta meg a pasziánsz.
Nem vagyok nonkonformista. De a hedonizmus céltalan életforma. A régi kisz-tankönyvekben volt egy ábra, egy sorrend, amely a helyes életet hivatott megjelölni. Első lépés: szakmai fejlődés. Második lépés: politikai fejlődés. Hamadik lépés: a napi munkán túl elvégzett alkotás. Ma úgy mondád, hozzáadott érték. A család hamradik gyermeke.

A piaci társadalom: börtön az elméd számára. De minden pillanat a tiéd, hogy rájöjj, merre van a kijárat. Mert az ajtók nincsenek kulcsra zárva, csak sosem jutott még eszedbe, hogy kipróbáld. Mert irracionálisnak tűnik. Mert lehetetlennek tűnik. Mert a fejedben a jövőd: rózsadomb vagy nyugatialuljáró.

Próbáld meg az ajtót és nézz szét kint.

Mert anélkül tényleg nem múlhat el év (elmúlt, szóval ezt buktam) hogy ne legyen valamiféle évcsekkelő összeírás, ezért következzenek az év nézettség szempontából fontos eseményei. Ha valami kihagytam volna, akkor ne legyetek restek megírni azt.

Node. Nem ezért gyűltünk ma össze.
Szeretnék megköszönni mindent, mindenkinek. Szeretném megköszönni, hogy ennyien vagytok kíváncsiak ránk, hogy hajlandóak vagytok megosztani velünk a véleményeteket (akár kommentár, akár e-mail vagy akár éjfélutáni (zaklatásnak minősülő) telefonhívások keretein belül) és hogy vagytok, úgy egyáltalán. És köszönöm a klóncica brigádnak (beleértve minden régi és új tagot), hogy mindent elkövetnek, hogy ez ne az én agyszüleményeim oneandonly blogja legyen. Nélkületek itt csak sitt lenne és nem kontent. Szóval toljátok azokat a bejegyzéseket továbbra is! ;]

És akkor az összefoglalósdi.

március közepe – tartalmasabb postok, kommentárok.
május 2. – megnyílik a cicák szekció .
május – Bélyeget csapunk a pixeltolvajokra
és monitortolvaj dildók homlokára egyaránt. Jól felkorbácsolódik a nézettség, pontosan ahogy elterveztem.
május 9. – A klóncica médiamafia érdekeltségébe tartozó snapszjátékos TJP élőben moblogol a kendermagtüntiről.
május 29. – Tovább csiszolódik a vényolcas klóncica .
június 1. – Aewyn elkezdi megmondani.
június 5. – TJP ezuttal a T-Mobile féle Stingkoncertről jelentkezik. És a klóncicának ünnepi magenta ruhácskája lészen erre a “jeles” napra.
június 9. – a www.cloneshit.hu él és virul .
június 11. – Bemutatódik az utolsó cica, aki után jól lezártam a cicák szekciót, mert túl sok gonoc külföldi ember nézte.
június közepe – mélypont, a cicanéző külföldi közösség eltűnik ezért a látogatószám drasztikusan visszaesik, dráma, tanácstalanság, többnapos vezetőségi ülések a klóncica-főhadiszálláson. Felvetem az új bloggerek beújításának lehetőségét, amit a szerkesztőség ha nem is kitörő örömmel, de végülis elfogad.
június 15. – Capo|SFU belép és pixeleket nem mázol hanem betüket vet.
június 16. – Salvation Mastermind keresztülhúzza a számításokat.
november 1. – Chuck-D a színen és ő is karakterekkel angarde!ozik.
november 1. – Ivan Raszl, a nagynevű CreativeBits mekes tudora is belép.
december 15. – a performer lamer_srac majd egy év kihagyás után újra billentyűzetet ragad.

Lesz itt minden kéremszépen. Tooltipektől kezdve transzparens PNG alkalmazásig minden.
Akinek meg szakkol a brózerén az választ majd IE-barát layoutot és örül annak.

Háború!

Node. Közben eszembejutott, hogy lófasz. Az a probléma a böngészőkkel, hogy nem kezelik rendesen a szabványokat és túl sok idő telik el az egyes verziószámváltások között és akkor addig hekkelgetés meg kurvaanyázás. De tényleg, akkor most mi gátolja meg a developereket (IE/Opera/Mozilla) hogy kifejlesszenek valamiféle keretrendszert, amivel lehet updatelni a renderelőokosságot és akkor mondjuk x hónapon keresztül tesztüzem meg összeülés a W3C srácokkal és akkor mondjuk egyik napról a másikra lehet updatelni a rendszert egy validabb kódértelmezőre és akkor minden sokkal, de sokkal könyebb lenne.
Mert az egy dolog, hogy az IE7 végre egy rendes, szabványkövető brózer lesz (mert minden jel erre mutat) és könnyebb lesz az élet vele, de az is bugos lesz valamilyen szinten és akkor megintcsak hekkelgetés.

Mennyire zsír lenne.

Mondanám, hogy nem az én hibám, de de. :(

Mégis visszatettem a vényolcas klóncicát, mert egy kicsit kijebb tolódik az új verzió megjelentetése, mert előtte egyrészt van pár melóm másrészt meg van egy egyelőre szigorúan titkos projekt amit mindenképpen meg szeretnék valósítani és majd mindenkinek jó lesz, mert. Szóval ezek eltarthatnak egy darabig (meg vizsgaidőszak is van) és nem akarom, hogy itt óriási hőzöngések legyenek a cica miatt a headerben, ezért elraktam az almába, hogy ott vészelje át a telet, meg a cicák szeretnek aludni egyébként is és ha már aludnak akkor ne zavarjuk őket, mer’ úgyis visszajönnek a következő verzióban, nem kell félni (féljetek).

A társadalmakat hosszú távon a legjobban az impotens eszmék, ideológiák és vallások basszák oda. Amit kitalálnak, de nem igaz az emberekre. Ellenben mögé bújva olyan dolgokat lehet megtenni, amibe még Mengele is belepirulna. A Biblia szelídségre nevel. Na számoljuk már össze, hogy az utcán hány szelíd ember jön szembe. Az impotens ideológiát még csak támadni sem lehet, mert árad belőle az egyetemes jóakarat. Elpusztítani lehetetlen. El lehet nyomni egy időre, de felemeli a fejét újra.

Miért nem lehet ezt gyakorlati úton megközelíteni? Ha már több esetben kiderül, hogy nem áll föl az eszmének, hát akkor nem életképes. Minden szar kacat fennakad a fejlődés hálóján, mert a szar kiterjedése elégséges a lyukakon való nem átféréshez. Mi a rosszabb: ha csak simán kicsinálnak, vagy ha még egy nagy átbaszás is van az egészben? Ha például mindkét rendszert ugyanazok az emberek akarják nagyon kiszolgálni, az lehet gyanús. Főleg, ha az elsőt már kurvára elítéltük.

Csini dolog az impotens ideológia, fel lehet venni, és ha éppen trendi, hát te is egyből trendi leszel.
SALE:
kommunizmus -30%
rasszizmus -50%
kapitalizmus -70%

Hogy ez utobbi nem ideológia? Dehogynem…

“ha nő lennék, kurva lennék
ingyen”

A képért köszönet és hozsánna Athinának.

Nah, ez most olyan lesz, mint egy savas felbüfögés; és nem is igazán kellene, de ha nagyon feszít, fel kell jönnie, még ha utána ég is egy kicsinyt. És bár úgy fog tűnni, hogy ezt direkte; valójában csak úgy általában, bár a szórásból kijut.

Itt kérem, valami végzetes kavarodás van. A validitás nem zászló, amit a legyőzött fejlesztők tetemhegyein taposva kell kitűznünk Html Nagyúr rombadőlt várának csúcsára. A validság nem cél; csupán eszköz.

Egy szöget ököllel is be lehet verni a falba; bár nem tűnik célravezetőnek. Különösen, ha van kalapács. Az Érvényesség, mármint.

Segít, hogy megértse egymást a kód és a böngésző. A “másik” böngésző is. És a holnapután megjelenő böngésző is.

A hibaktól hemzsegö kodót nem feltetlnül fog megérteni minden eszköz. Bár egy darabig még emegy, még leszen valahyog de kituggyja mi lesz hónap? Maj legalább újra fizet a megrendelő a hánlyaveti kóg kilyavitásájért vagy nem is,mert jómutatazazexlórerben aszjóvan.

Esetleg a szívéhez kap, amikor az új fejlesztő közli: ezt bizony sajnos újra, az egészet; mert ha itt megfoltozzuk, ott hasad tovább.

Szemlesütve és pironkodva, de megjegyzem: az érvényességnek semmi, de semmi köze sincs a table vs. css hitvitához. Táblázatokra építve is lehet valid kódot írni.

No, és ha kiderül, hogy nem valid? Akkor? Akkor meghasad a szkript, előbújik egy hétfejű DOCTYPE, s megesz. Csak, hogy tudd.

Az érvényes kód hozadékát persze a fejlesztő is élvezi, hiszen nem kell éjszakázni vacak és érthetetlen, de annál makacsabb hibákkal harcolva; s netán jövőre is képes lesz átlátni; nomeg az IE7 sem fogja kivérzett kódunkat nyárson, hagymával megsütni.

Ha egyszerű az oldal, még pompásan el lehet homokozgatni, kislapáttal és vödörrel, anyuci nem fog megszidni. De egy emberesebb homokvár össze fog dőlni. Akkor is, ha harciasan és büszkén szarunk bele a közepébe.

SZÉGYEN

ez véste fel valaki szomorú szürke betűkkel a fekete vászonra. Ez az! Ezt kérem a kudarcba fulladt népszavazás mardosó hazaszeretete űzte fel a decemberi szélbe. Pompás téma, azonnal elhatároztam, visszafelé elbeszélgetek az akciómagyarral.

…

Gyönyörű, barna hajú lány nyitott ajtót, háttérben a szoba, végében erkélyajtó és a fekete zászló árnyéka; beljebb hatalmas monitorok pislogtak álmosan az odakészített reggeli kakaókra. Biztos grafikusok, netán írók lehetnek; mindenesetre ifjú underground értelmiség, akik a nappali hajtás mellett éjszakánként nyomják be a világnak tövig, csak a miheztartás végett. Ságvári Endre ifjú unokái, a sivár fogyasztói lét partizánharcosai, akik postonként mentik meg a világot. Jó itt magyarnak lenni.

A lány -talán az éjszakai blogírás miatt- kissé elgyötörten húzta össze köntését kérdően nézve rám. Olyan kedves volt, olyan szeretni való; legszívesebben átöleltem volna, hogy csendesen szomorkodjunk a világ kegyetlenségén.

- A zászló, tudod. Csak szeretnék…
- Mivaan? – szemében bájos értetlenség tükröződött, ahogy szilánkonként rakta össze magában a valóságot. Gondosan felépített kommunikációs stratégiám romokban hevert.

- A zászló miatt keresnek, – mondta, amint átszűrődött a rideg világ az ébredés fátyolán.

Egy gyakorlóba és bakancsba öltözött, rövid hajú fiatalember tárta ki teljesen az ajtót. Meglehetős jelenség volt; s igazából kezdtem a vesztemet érezni. Egy tekintélyes farkaskutya nézett rám gyanakvóan, de a férfi intésére egyelőre visszafogta magát.

- A zászló… fáradjon beljebb. – mondta, mintha világ legtermészetesebb dolga volna, hogy reggeli fél nyolckor egy arc -bizonyára idióta firkász vagy önjelölt médiazseni- faggatja az akciójukról.

- Mit is mondott, honnan jött? – kérdezte; nyilvánvaló volt, hogy újságírónak néz.
- A cloneshit blogba szeretnék írni a zászlóról.

Picinyt megfagyott a levegő. Gyorsan megpróbáltam visszaidézni, kit gyaláztunk porrá, kit aláztunk vérré az elmúlt időben, de semmi komoly; Torn szavazásos postja is meglehetősen visszafogott volt, tehát minden rendben. Elvben.

Gyakorlatban a csillagszemű tündér úgy rúgott ágyékon, hogy összeestem volna, ha nem szegez a falhoz.

- Na, hozom a kamerát, – hallottam bal felől, és már láttam magam az index főoldalán rongyosra verve.
- Te utolsó mocsok, te szemét; hogy tehetted?
- De én…
- Na idefigyelj, te kispöcs: itt ez a gép, és addig fel nem állsz, míg vissza nem állítod az eredeti klóncicát.
- Öööö…
- Mi ez szar? Így akartok ti dizájnerkedni? Egy vacak templéttel? Először kittycica, mos’ meg ez? Tisztára meggárgyultatok?
- Hagyd csak, ez nem Torn, nem tehet róla.
- Oh, hogyne. Elmegy hozzá és addig itatja cserrikókkal, amíg vissza nem ragasztja az eredetit.
- De én nem is tudom, hol…
- Ehh, morlak. Akkor postot fogunk írni, azt amúgy sem tudtok. Írd szépen: SZÉ…

Most tesztidőszak van meg kísérleti üzem.
A vényolc pedig nem kerül vissza. Ezután közvetlenül a vékilenc lesz. De arra még várnotok kell. Egy keveset (sokat).

Taposd össze a dobozt? Inkább ne igyál dobozos / eldobható palackos üdítőt!

Egyrészt:
van visszaváltható, sörből pedig üveges, ami ráadásul még finomabb is.

Másrészt:
Az üdítőgyár maga a gonosz. Tudniillik a kifosztja a helyi vízbázist, és elviszi messzire. Azaz a röcsögei vizet nem a röcsögeiek fogják meginni, hanem a pestiek; Röcsöge pedig víz nélkül marad. Csökken a talajvízszint, elapadnak a helyi kutak, nem lesz mivel locsolni, megsüllyednek a házak. Cserébe a gyár a nem kevés szennyvizét a környéken engedi el, az élelmesebbje pedig a szennyvíziszapot szétosztja a helyiek között trágyaként.

A sörgyárakkal kevésbé ez a helyzet, ugyanis ezeket már tradicionálisan olyan helyre telepítették, ahol eleve sok a víz és jó esetben mélyebb kutakból nyerik a vizet. Másrészt sör kevesebb fogy, mint üdítő, mert alkoholos, és nem kapni a mekdonádszban, ugye.

Az ásványvíz pedig mélyről jön (ahol jó eséllyel több a víz), ráadásul kevesebb szennyvizet termel.

Harmadrészt:
Ha az apróbetűt értelmezzük, kiderül, hogy a kóla 10%-a cukor. Fél liter kólában ez 5 dkg. A merészebbek kimérhetik mérlegen; a félősebbek csak képzeljék el, ahogy nagykanállal eszik a cukrot.

Amennyi értéktelen cukrot tolsz az arcodba, annyival kevesebb ásványi anyagot / nyomelemet / vitamint / fehérjét és összetett szénhidrátot eszel. Azaz amellett, hogy gondosan rakosgatod a zsírt a végtagjaidra, a szervezeted gyakorlatilag éhezik. Ez többek között fáradékonyságot okoz, és nem mellesleg gyengíti az immunrendszered.

A hirtelen nagy dózisú cukoradag kisebb inzulinrobbanást okoz. A hasnyálmirigyed pedig majd köszöni szépen.

Feltehetőleg nem izgat, hogy nagyobb eséllyel kapsz infarktust, cukorbetegséget, rákot. Majd. De talán érdekel, ha az ízületi gyulladások miatt nem tudsz majd gépelni; ha az érelmeszedés miatt a potenciád meggyengül.

Szóval, ha igazán jófej vagy, akkor:
csapvizet / teát / visszaváltható üveges ásványvizet / üveges sört iszol;
és színezett, tartósított cukros foszforsavat pedig nem.

Szóval az lesz, hogy egy újat kéne from scratch.
Pedig papíron annyira könnyen kezelhetőnek hatott (ja, könnyen kezelhetőnek, ez viszont baszottronda, kedves Torn. Ülj vissza, takarodjáá‘)

Ájm szaccsa féjlűr.
Node. Kirakom, tanuljunk belőle. Elemzzük. Ilyesmi. Legalább valami icipici értelme legyen ;]

Cigányozunk megént, ha már amúgy is rasszisták vagyunk.

Megyünk Európába, s különben is: a származás nem lehet feltüntetve az örökbeadandó gyermek adatlapján. De az ember feszt gyarló, hívjuk fel álruhában, keressünk fogást, alázzunk jól.

A szemét! A rasszista! Legszívesebben tüstént lefosnám!

Hogy kérem a szülőnek joga volna a döntéshez? Hogy teljes szívéből csak azt tudná szeretni, akit el is tud fogadni? Patkány mind! Mi tudjuk; igen kérem, mink tudjuk jól, mi a jó nekik. Osz’ meg is mondjuk:

Az a jó, amikor a hosszú várakozás és tökig menő ellenőrzés után ott áll a döbbent szülő és hirtelen köpni-nyelni sem, a cigánypurdé meg meglássa, hogy ő igazán nem is kell már; ő kérem marad ahol van.

Ez a jó.
Le is van írva; törvényileg mármint.

Nahátakkor.

A saját és a magam részéről respekt mindenkinek. Rugdosni csak azt, akit szeretünk; azt is csak privátim rendezve, tehát legyen ez a post a kölcsönös vállraborulásé és a tövig meghatódott pityergésé.

Mondom, én már temetném az árkot, jól; gyalásó a kézben, kaparom a szikkadt talajt, miközben felettem süvítenek, ugye. De az árok! Az meg nincs sehol. Affene.

Itt állok békítőleg teljes harcászati felszerelésben, miközben az ellenfelek éppen a 20-100-terített betli kérdéskört feszegetik kiürült söröskorsóik mellett, és 100% valid, nátó kompatibilis droidokon anekdotázgatnak, jól.

Szépen vagyunk. Kibicnek kuss.

Az élet rendje. Aewyn szerint a világ. Az egyik kézikamrával oszt észt; és czifra pólókra hímezi a világ barmait, majd nyócfillérér’ eladja. No és. Legalább időnként az asztal alá röhögjük magunk, és felkészülünk, hogy faarccal és bozótvágóval vágjunk utat a ragadós szürke húsban, amely.

Mások pedig emitt teszik másképp; ugyanezt. Hogy néha sercenve ütköznek az enmagukba zárt gömbvillámok? No és. Legalább előkerülnek a szekrényből a zörgő csontvázak; levegőzni kicsinyt.

Ugye fáj?
Hát ne kiabálj.

Ööö, csak csendben mondom, azzal ott, ni; el lehet fogni azt a betlit.
Csak, hogy tudjátok.

Mit, mit, mit szeretnétek?

A HÓKIRÁLYNő

ELSő MESE
egy tükörről és cserepeiről

Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög. Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erősen felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A legszebb zöldellő tájakat főtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arcúaknak ábrázolta, vagy úgy, mintha tótágast állnának; az arcok úgy eltorzultak, hogy senki rájuk nem ismerhetett; akinek egy szeplőcske aranylott az arcán, az bizonyosan ragyás képűnek látta magát a tükörben. – Ugyan tréfás holmi! – dörzsölte a kezét az ördög. Ha istenes, jámbor gondolatokba merült ember tekintett a tükörbe, vigyorgó, torz pofának mutatta a tükör – örülhetett a gonosz ördög! Bűvészinasai – mert bűvésziskolája is volt az ördögnek! – csodát emlegettek, azt mondták, végre híven megláthatja mindenki, milyenek az emberek. Elvitték a tükröt a világ minden tájára, s végül már nem volt ország, nem volt ember, akinek torzképét vissza ne verte volna a gonosz tükör. Akkor az égbe akartak felrepülni a tükörrel. Hanem egyszer csak kicsúszott a kezükből, s lezuhant a földre, ahol millió meg billió cserépre törött szét. Ebből pedig még az eddiginél is nagyobb baj kerekedett. Mert a tükör némelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsénél; ezek a parányi szilánkok szétrepültek az egész világon, s akinek ilyen kis szilánk a szemébe került, az mindennek a fonákját látta, mert a tükör minden csepp darabjának ugyanolyan gonosz ereje volt, mint az egész tükörnek. Másoknak a szívébe fúródott egy kis tükörcserép, s az volt a legrettenetesebb, mert a szív jéggé fagyott tőle. Voltak akkora tükördarabok is, hogy ablakrámába illeszthették, de ebből az ablakból nem volt tanácsos az arra haladó barátokat nézni; némelyik darabból szemüveget készítettek, s ugyancsak nehéz volt az ilyen szemüvegen keresztül helyesen és igazságosan ítélni meg a dolgokat. Az ördög úgy nevetett, hogy a hasa rengett belé, csiklandozta a pompás ötlet. A levegőben még szállingóztak a széttört tükör porszemnyi szilánkjai. No, majd mindjárt többet hallunk róla.

Albert Camus élete utolsó pár évében már úgy gondolta, hogy elege van a politikából meg a nyilvánosságból meg az egész korabeli hypeból és ezért úgy döntött, hogy filozófus lesz mostmár teljesen inkább (jegyzem meg ez elsősorban az 1956os magyar eseményekhez való hozzáállásbeli különbségek miatt történt, konkrétan Camus és Sartre összekülönbözésén, de ez most mindegy is). 1960-ban megpályázott és elnyert egy öt évre szóló ösztöndíjat, amely öt éves – ha jól emlékszem amerikai – kutatómunkát volt hivatott finanszírozni. Camus az egész lóvéból vett egy elképesztően nagy V8as verdát aztán próbálgatta a kétkilót Párizs külvárosában. Aznap délután hunyt el közvetlenül egy rendesebb fa legyalulása után/közben.
Camus egzisztencialista volt.

(Azért most egy darab embert szívesen megölnék.)

És az Álmok jönnek. Biztosan.
Egyetlen oka van, hogy még nem kattantam be. Ha.
Rájöttem ugyanis, hogy csak akkor van ez, amikor sokat alszom. Relatíve ugye. Általában a dolog pompásan kezelhető, mert csak akkor szoktam lefeküdni, amikor már végképp összefolyik az antialiasing a szemem előtt. És akkor nyugi van.

Amikor persze nem borulnak fel a dolgok. Tegnap fennt voltam csicsergésig, így délután már csak kóvályogtam a fáradtságtól, ezért ledőltem egy kicsinyt. Egy órára. Jah és utána korán lefeküdtem, gondoltam egy kicsit végre aludni is kellene. Hiba volt.

Most éjjel két óra van.
Ha kávét iszom, akkor szinte biztos, hogy fél óra múlva elálmosodom, viszont bennragadok valahol az alvás és ébrenlét között, ami még rosszabb. Ha sört, akkor is jön a szemragadás, no meg az álmok, de abból mára köszi, elég volt.

Festeni kellene. Az ecset hegye valahogy besszippantja a világot. Olyan, mint egy fókuszpont. Belesűrűsödik minden. Aztán egy finom mozdulat, és festékkel vászonra kerül ez is. Minden apró vonással a valóság egy kis darabkáját kaparja meg az ecset, kitépi, összepréseli és feloldja olajban.

Valami különös harmónia van ezekben a mozdulatokban. Magától mozdul a kéz, vezetni sem kell, s közben a test lebegni kezd és súlytalanná válik. Mint tánc közben, mikor a lélek egyszer csak kiszakad, bukfencet vet és kábult mosollyal oszlik fel a ritmusban. Vagy amikor a leütöd a zongorabillentyűt, és érzed amint a karból iramodik az ujjba, hogy a hegyén egy pillanatra megpihenjen, s akkor a hang, valahonnan hátulról érkezik újra, infúzió a gerincbe, végigbizsergtet, majd kéjes pihegéssel megnyugszik…

Vagy valami ilyesmi… Mindegy is, szép álmokat.

• Akarok olyat, hogy ha az ember beírja hogy ironeve.cloneshit.hu és akkor csak az adott író postjait látja.
• Akarok kiemelt blogentriket (nevezzük őket cikkeknek), amik egy külön panelben jelennének meg, rövid intróval ésatöbbi, tudjátok. Dizájnról, pixelekről, betükről, emberekről, naaagy társadalmi izgalmakról.
• Akarok fotóblogot, napi egy képpel, előrehátra különboxban, archívummal, templatettel, lófa.
• Akarok fórumot, ahol szépen bekategorizált topikokba lehet cserélni az eszmét. Nem fűzök hozzá sok reményt, de hátha.
• A fentiek miatt valamilyen szintű user-karbantartó rendszert is akarok.
• Akarok emelett okos archívumot, ahol külön lenne archívum a rendes blognak, a cikkeknek, a fotóblognak.
• Akarok még egy normális keresőrendszert, ahol postok, cikkek, fórumok és ezek kombináció között lehet keresni rendesen (tehát ha beírom, hogy “durva -anyád” akkor az összes olyan postot hozza fel amiben benne van a “durva”, de nincs benne az “anyád”. Értitek, no.).
• Akarok még egy nagyon átgondolt templaterendszert, amihez könnyen lehet majd egyéni CSS-t írni. Lenne skinváltó is.
• Akarok szótárat, amit a userek is bővíthetnek és okosan integrálódik a rendszerbe (az acronym és az abbr a barátunk, ugye). Persze külön is megtekinthető lenne.
• Akarok egy rendes kategóriarendszert a postoknak, amit majd szigorúan betartatok, meg minden.
• Akarok esetleg olyat is, hogy a usernek nem tetsző oldalrészek, nem tetsző tartalmak, kategóriák kivehetők lennének és akkor csak azt fogja látni, amit szeretne látni. (persze ebből valószínűleg úgyse lesz semmi, de azért leírom, mert hátha (úgyse)).
• Akarok még ezenkívűl soksok tehetséges bloggert, akit kizsákmányolhatunk meg minden.

Egyébként az igazat megvallva valami kommuniti jellegű izét szeretnék, ahol cserélődik az eszme meg okosodunk meg nem tudom.
Kuuuuurvasok munka.

Ezekért retorzió fog járni:

• Bármilyen, nem a témához szorosan kapcsolodó kommentár (offtopic megnyilvánulások).
• Gonocságért.
• Nem létező, kamu e-mail cím megadása. Ha nem akarod megadni, akkor hagyd üresen az erre vonatkozó mezőt.
• Nem létező, kamu URL-ek megadás. Ha nem akarod megadni, akkor hagyd üresen az erre vonatkozó mezőt.
• Bármilyen jellegű spam megmozdulás.
• Ha buta vagy.

Mi lesz a bünti?

• Törlöm a kommentárt.
• Megmondom a gépnek, hogy erről és erről az IP-ről érkező usereket ne engedje kommentálni.
• Bemószerollak a internet-szolgáltatódnál.
• Megvúdúzlak.

Uff.
Szóval ezek szerint játszunk a jövőben.

Van, aki szerint ez a divathungarista nem más, mind a szadesz beépített embere. Ami önmagában is khmm.

Van, aki szerint azért lett kitalálva, hogy eltereljék a figyelmet a megszorító intézkedésekről. Ami pláne khmm, még ha viccnek is lett szánva.

Hanemakkor.

Feltehetőleg Karlendítsek Diána szeretett volna egy kicsi figyelmet kapni. Ingyenreklám. Most előad, talán könyvet is ír, kis szerencsével még a valóvilágba is meghívják. Szal karrier, na.

Persze ez érthető. A média pedig ugrik (mink is), mint légy a szrra. Csakhogy. Ahogy manapság már tisztességesebb foglalkozás a pornósztár, mint a pedagógus; úgy kezd polgárjogot nyerni a fasizmus. Egyrészt okos politikusaink versenyben mutatják be, ki mennyire képtelen kezelni a helyzetet, másrészt a média érdekesnek tartja a kérdést.

Érdekes, ja. Ilyen nulladrangú ügyekkel szórakozva gyakorlatilag bábaként segédkeznek a valódi szélsőjobboldal felépítésén. Hanyagolni kellene az egészet, ha meg baromkodik, helyretenni naccságát. De itt valahogy mindenkinek érdeke a szarkavarás. Talán ez az egyetlen ország, ahol nem faji vagy vallási alapokon épül fel a mozgalom. Hanem hülyeségi alapokon.

Csak csendben: ha esetleg el is felejtettük a világháborút, nem is olyan messze azért nagyon durva dolgok történnek, s éppen a magyarokkal. Bár, itt még nem vernek bakacsosok kisebbségeket. Vagy ha igen, nem nekünk fáj.

Kitartás.

PÓLÓ és nem POLÓ.

LÁNGOLJATOK, TUSKÓK!

4451 ;]

Leállítani a főnököket, a megrendelőket, a gépeket, a lombkoronjukat leemelő fákat, a so-called barátokat és ismerősöket, a hassle-t, a búgást, a zúgást, a winamp playlistet, a gurulást lefele a csigavonalon.
Csak egy icipicikét.

— Szedd össze magad, faszfej.
— Eh?

Otthagytam a linóleumpadlón az emlékeimet az rádiós ébresztőóra mellett. Ha esetleg megtalálnád, akkor add vissza őket légyszíves, van egy telefonszám, amit el akarok felejteni.

— Nézd Rey, előbb el kellett volna mondanom, de nem akarom, hogy félreéérts. Ez persze nem jelenti, hogy elhagylak vagy hogy elmaradna az esküvő, de nem szeretlek. Az igazat megvallva nem is kedvellek. Sebaj, nah, oltsd el a villanyt, fáradt vagyok és aludnom is kell.

Persze ez eredeti szövegkörnyezetben ütne igazán, de végülis mindegy.
Leszaladok cigiért.

Kéne aludni is pár naponta, nem gondoljátok?

—

Üdv!

Bux Barnabás Boldizsár vagyok, és igazából Konrádot keresem; de ez most mindegy is.

Veszélyben van a világotok, s talán már el is érte. A vándorok persze mondják derekasan, hisz ők már csak ilyenek. Mondanak mindenfélét. Mondják azt is, hogy a váratok a Semmi falta fel.

Pedig nem, egy kicsit elfáradt ugyan, de visszatér bizonyosan.

A kincstárakban hegyekben tallér; épül a gyémántos váratok; most bizonyára nem gondoljátok, hogy ordas veszély leselkedne. Így is van rendjén, a polgárok ezt soha nem érzik. Bezzeg a vándorok. Azok érzik. Jönnek-mennek, látnak sokfélét; mesélnek farkasokról és egyéb rettentő fenevadakról.

Nem figyeltek a szavaikra, ők továbbállnak és magukban tartják titkaikat. Pedig kopott ruhájuk ellenére csodás kincseket rejtenek tarisznyáik. Ti pedig gyáván, trolloktól tartva bezárkóztok. A gubó pedig lassacskán szorul, és hiába magasodik gyémántos váratok az ég felé, ha valójában csak olcsó plasztik csillog a kicsinyke játéktornyokon. Bentről csodaszép álomvilág, kintről csak porszem a semmi közepén.

Ha látnátok Konrádot, üzenem: vmi baj van a könyvvel.
Ja igen, és üdvözlöm Barbit.

Dühös vagyok b+, dühös. Az egész egy összekuszálódott pókháló, hazugságok, féligazságok és csúsztatások tapadós gombolyaga. Na, bekeretezem pirossal is, hogy: a híradó is csak arra jó, hogy az igazság iránti éhünket édes hazugságokkal elnyomja. Egy trójai fanyúl, enmagunkba olvasztjuk a fonalat és csüggünk rajt, mint harmat a pókhálón. Kitörni nem lehet, mert a gubanc végtelen, és persze értelme sincs, mert a csöcs finom. A próbálkozók vergődése szánalmas, és csak jobban belegubanc.

Az egyetlen esélyed b+, az egyetlen. Ha te is. És te is, csak méltóztatik irányt téveszteni. És igen, arra is van út, csak egy tetves favágás az egész. Mos’ meg kóvályogsz a sötétben és hiába szólnak, hogy kurvára el vagy tévedve, nem különösebben érdekel.

Na mindegy, én szóltam.

Feszegessünk erkölcsöt!

Sajnos, még így az elején elszomorkodhatjuk, hogy ma a dopping nem erkölcsi kérdés. Ami tény önmagában is elegendő arra, hogy a tisztességre alapuló keresztény világrendünk érvényességét egy kémcsőbe mintaként leadjuk (választhatóan hozott anyagból katéteren keresztül), de legalábbis alaposan átértékeljük.

(A sors fintora, hogy diszkoszvetőnk védelmében épp mély vallásosságát hozták fel; de most nem is erről).

Tehát mindegy is, hogy doppingoltak, vagy sem. Persze a világ úgy tudja, hogy igen, tehát ég a magyar nemzeti szégyentől arcunk. Bár, a tisztaszívű, igaz magyar kisiskolás már az alsó tagozatban érzi, hogy magyarnak lenni nem mindig a legmelldagasztóbb, hiszen jószerivel nincs nemzet, amely háborúban porig ne alázott volna minket. Tehát a magyar edzett, mint a szarvasacél, s talán ebből táplálkozik az az akarat, amely fellegekbe emelhet minket – akár még egy diszkosz aranyig is.

Vegyük úgy tehát, hogy ne vegyük magunkra. Az ő dolguk. Magánügy.
Volna.

Ugyanis van egy igen szép rajongói tábor, amely követi őket, és kitart az őszintén tisztelt atlétái mellett. Bizonyára mindenki tudja és elfogadja, ha a kedvence kokszol. Megtesz mindent, mondhatni.
De amikor kiáll, és teljes erőből világba kiáltja sértett bánatát, hogy ő nem, ő aztán végképp, hogy is képzelik, akkor érdekes lesz a helyzet. Ha esetleg mégscsak igen, akkor bazmeg van. Ekkor pont azokat gyalázza meg, akik kitartottak mellette, akik végsőkig védték, a hitüket és lelküket is odaadták.

De lehet, hogy túlspilázom. Már ez sem számít.

De akkor micsoda?

Ez mindig a lemaradó lehet, de ettől akár eltérni is lehet. Így akarják a szervezők kicsit motiválni a résztvevőket. Verseny közben kiesni -mitagadás- nem nagy dicsőség. Nézzük a versenyt. Elrajtolt a mezőny… első kör vége, igen: a nyolcas számú sportoló máris kiállt. Gyorsan lehozzák a pályáról, ne zavarja a futókat… Vezet az amerikai… Második kör: összeesik a hetes versenyző is, eddig minden a forgatókönyv szerint… Harmadik kör: pontos találat, újabb versenyző. Furcsa módon most senki sem figyel az élen állókra, a legtöbb tudósító a kiesettekről beszél, de érdekesebb így a verseny, valóban… Negyedik kör: a négyes számú versenyző megrázkódik, de nem terül el azonnal. Ahogy nézem, nem sikerül a fejlövés. Hihetlen szervezési hiba kérem. Hogyan fordulhat ez elő? A pályát vér borítja, a versenyző fogja fejét és tántorog. Most? Igen! A második lövés végre pontos, összeesik és kiviszik, még éppen idejében, mert a vezetők majdnem ideérnek. Reméljük, nem csúsznak meg a vértócsákon. A szervezők kimondottan igéretet tettek arra, hogy ilyesmi nem fog előfordulni. Hát… De figyeljünk a versenyre… A vezetők beértek a célba, már csupán egyetlen versenyző van a pályán, a magyar versenyző, sajnos nem sikerült az ötödik hely. Most vajon hogyan alkalmazzák a szabályt? Hisz már majd vége a versenynek. Úgy néz ki, hagyják célbaérni. Ez igen sportszerű a szervezők részéről, és megkönnyebbülés nekünk. A nézők felállva tapsolnak a kimerült versenyzőnek, aki közeledik a célvonal felé. Már csak pár méter… és megtörténik: sajnos őt is kizárják. A fejlövés most pontos volt, a tetemet már el is takarítják.

Hát igen, a szabály az szabály, és be kell tartani; még, ha fáj is nekünk néha. Bár ebben az esetben lássuk be – túl sok jelentsége már nem volt a verseny szempontjából. De a lényeg az Olimpia, az erő, a kitartás és felkészülés pompás versenye.

Viszontlátásra.

Rasszista vagy, hiába is tagadod.

Hogy miért is? Mindjárt elővezetem, elöljáróban csupán annyit, hogy a kérdés roppant egyszerű, de vmiért szeretjük a dolgokat összekutyulni.

Nos: sajátunk, hogy érdekcsoportokba verődünk. Nyilván, hiszen az együttműködés gyümölcsöző, másrészt az erőforrások szűkösek. A csoportokba szerveződés spontán folyamat, bármi alapján történhet, és előbb-utóbb megtörténik.

Egyszerűnek tűnik, és az is. Mégis fontosnak tartom, mert segítségével megragadható a rasszizmus lényege és könnyebb tisztán látni a kuszaságban. Alapvetéseim tehát:

• A rasszizmust érdemes kirekesztésként értelmezni.

  Ennek legfőbb oka az, hogy így a lényegre tudunk figyelni. Másrészt a megoldásaink alkalmazhatóak lesznek a kirekesztés egyéb eseteire is. Nem utolsó sorban ugyanarról a jelenségről van szó.

• Minden kirekesztés alapja gazdasági.

Folyományok:

• A kirekesztés nem etikai kérdés.

  Természetesen erkölcsileg is vizsgálhatjuk, de ez alapvetően téves megoldásokhoz vezet:

  “- Pistike, adj a cukorkából Ödönkének is!”
  “- De miért?” (amikor utálom Ödönkét)”
  “- Mert illik másokat megkínálni.”

  Ezzel a bölcs anyai tanítással jó eséllyel elkezdjük Pistikét rasszistává nevelni. Miért is? Mert Pistike számára az illem csak egy homályos katyvasz, ami a jelek szerint ahhoz vezet, hogy neki kevesebb cukorkája marad, cserébe még rosszul is érzi majd magát, mert (gazdasági) előnyben részesít egy nyilvánvalóan ellenérdekelt csoport (utálatos Önönke és b. családja) tagját. Kognitív disszonancia, az eredmény: “a kurva anyját Ödönkének” (és minden Ödönkefajtának)

  Míg a gazdasági megközelítés sokszor célszerűbb

  “- Pistike, adj a cukorkából Ödönkének is,…”
  “…mert legutóbb ő kínált meg, s ha szeretnéd, hogy legközelebb is adjon, meg kell kínálnod”
  “…mert jófej srác vagy, ha megkínálod”

• A kirekesztés nem oldható meg, ha nem a gazdasági háttér felől közelítünk.

  Minden egyéb megközelítés eleve kudarcra van ítélve. Beleértve a rasszizmus elleni kampányokat is. A probléma gyökere abban rejlik, hogy sokszor nem egyértelmű a gazdasági háttér.

• A kérdés független attól, hogy a kisebbség, vagy a többség a kirekesztő. Bármely fél lehet kárvallott.

  Valahogy él bennünk a kép, amint a gonosz és elvadult többség eltiporja a szegény ártatlan kisebbséget. Ami persze rossz megközelítése a problémának, hiszen a lényeg az érdekcsoportok ereje és hozzáférése az erőforrásokhoz. Aki kétkedne, annak figyelmébe ajánlom a ChubbChubbs-ok történetét, a melegolimpiát, illetve azt a tényt, hogy a történelem folyamán a gazdagsági javakkal rendelkező kisebbség simán elnyomta a többséget.

• A kirekesztés elkerülhetetlen és kiirthatatlan.
  Az erőforrások szűkösek, innentől [q.e.d].

  Feltehetőleg minél szűkösebbek az erőforrások, és minél szorosabb a csoport, annál hamarabb alakul ki a konfliktus. A dolog érdekessége, hogy manapság sokan azért nem szembesülnek a problémával, mert meglehetősen elválasztva élnek egymástól, így az érdekcsoportok kevésbé feltűnőek.

• Annál veszélyesebb a kirekesztés, minél szervezettebb a csoport.

  Márpedig minél fontosabb a gazdasági háttér, annál erősebben szerveződik a csoport. Ennek pedig leghatékonyabb eszközei a fanatizálás és dogmák felállítása. Ez a legfontosabb következménye az elméletnek, hiszen innentől a rasszizmus önjáró lesz, elszakad a gazdasági alaptól, azaz kezelhetetlen lesz az elmélet szempontjából. Két triviális megoldás lehetséges. Az egyik: nem szabad engedni (ez az állam szerepe volna), hogy az ilyesfajta kirekeszés elvű csoportok megerősödjenek. A másik: a defanatizálás.

  Ami ugye ismerős, hiszen ilyenek a rasszizmus elleni kampányok. Nos, épp az imént láttuk be, hogy nem segítenek. Persze, hiszen egyrészt ezekre akkor van szükség, amikor beindul a tömeges (esetleg államilag támogatott) hülyítés, másrészt önmagukban nem elegendőek. Mindenképpen meg kell gátolni az ilyen mozgalmak kialakulását.

Az elmélet ennyi volna, de minden modell annyit ér, amennyire használható. Lássunk példákat!

• Bőrfejűek megvernek egy arabot.

  A kopasz rasszista, nem vitás, de ebben a kérdésben valójában nem a rasszizmus a legfontosabb (mivel nem lényeges a gazdasági háttér). Hiába mondják a keményöklűnek, hogy az arab is ugyanolyan ember, ugyanolyan jogai vannak, blabla. Az eredmény: nulla. Mert nem a rasszizmus felől kell közelíteni, hanem az erőszak felől. Nem verünk meg másokat, és kész. Tejlesen mindegy, hogy arab-e, buzi-e, van-e rajt sapka, vagy nincs. Aki verekedni akar, fog. Az erőszak ellen kell fellépni, nem a másság gyűlölete ellen.
  Ha a német bőrfejű ver török vendégmunkást, mert elveszi a munkáját, akkor világos a gazdasági háttér, tehát ezzel kapcsolatban is megoldásra kell jutni. Nem beengedni a vendégmunkást, képezni a német fiatalokat, mindegy is, a lényeg, hogy megtaláltuk a gyökeret, ahol a megoldást keresni kell.

  Persze észnél kell lenni, lehet, hogy erős rasszista szerveződés van a háttérben. De ilyenkor sem arról van szó, hogy a huligánt azért kell elítélni, mert rasszista. A szerveződés ellen azért kell fellépni, mert rasszista, az erős gyerek ellen pedig azért, mert verekszik.

  A törökverő német bőrfejű esetében is: az, hogy segítünk megoldani a munkanélkülését, nem az ő rasszismusát fogja csökkenteni, hanem a csoport megerősödését nehezíti.

• MGiorgo zászlót éget.

  Ezzel ugye Izrael állam és a zsidók ellen fejezte ki rosszallását. Itt is nehezen találni gazdasági okokat (ha hősünknek a palesztínokat sújtó intézkedésekkel volna baja, hát tüntessen az ellen). Viszont a háttérben megtaláljuk az okokat: ez pedig a politika, amely nyíltan támogatta a zsidózást. A megoldás nyilvánvaló: a politikusoknak kell(ett) észhez térni. MGiorgo-val lehetetlen elfogadtatni, hogy ne utálja őket. Nem azért, mert velejéig gonosz, rasszista szemétláda, hanem egyszerűen ez következik az elméletünkből. Nem ítélkezünk, nem minősítünk, csak elemzünk. S ebben az a szép, hogy értelmes, iskolázott emberekkel is előforgulhat, hogy fanatizálják. Nem kell ahhoz mentoloscukorka-függőnek lenni.

• Egy faluba romák költöznek,

  akik -mondjuk- hangoskodnak, (mert mittomén ilyen kultúrájuk, hogy szeretnek énekelni, csak egy példa, ha most kirekesztek éppen, szóljatok rám ;). A falubeliek védeni fogják az erőforrásaikat (a csendet), a romák pedig dajdajozni szeretnének. Tehát a megoldás nem abban van, hogy roma, hanem, hogy hangoskodik-e.

• Buzizás.

  Az elutasítók többszörös helyzeti előnybe kerülnek. Egyrészt pompás alkalom, hogy kinyilvánítsuk “erkölcsösségünket”, szilárd “világnézetünket”, a csoportunkhoz tartozásunkat. Másrészt megvéd a saját homoszexualitásunk ellen (esetlen példa az Amerikai szépség, ugye), harmadrészt, ha kellő eréllyel sulykoljuk gyermekünkbe az igét, akkor talán az unokákról sem kell lemondanunk. Ami pedig alfája és omegája a létnek. 42, mondhatni.

• Egy iskolaigazgató nem veszi fel a roma gyereket.

  Azért, mert -mondjuk- a roma gyerekek háttere a településükön rosszabb, ezért nem érnek el jó tanulmányi eredményeket, ezért visszafogják a többi tanulót, ezért más iskolába viszik a jó tanulókat, ezért egyre több lesz a rossz tanulók aránya, és máris elérkeztünk egy rossz teljesítményt nyújtó iskolához. Kérdés: mikor rasszista az igazgató, ha felveszi, vagy ha nem veszi fel a gyereket. Válasz: mindkét esetben, az igazgató ebből a szempontból nincs döntési helyzetben.
  
  a., nem veszi fel a gyermeket -> etikailag és törvény szerint is diszkriminál, nyilvánvalóan rasszista.
  b., felveszi a gyermeket. Ekkor a forgatókönyv jó eséllyel a leírtak szerint alakul, tehát az igazgató a nem roma gyermekekkel szemben követ el diszkriminációt, hiszen hátrányos helyzetbe hozza őket. Mielőtt valaki rámcsapná a vécéajtót, azzal, hogy rasszista vagyok, egyrészt nézzen körül a kistelepülési iskolákban, a folyamat zajlik, zajlott, zajlani fog.
  
  Másrészt a megoldás nem abban van, hogy a gyermek roma, vagy sem. Ez mindegy is. A probléma a hátrányos helyzetében van. Ezen kellene segíteni, viszont ebben az igazgató hellyel-közzel tehetetlen. A másik megoldás abban rejlene, ha nem lenne ennyire teljesítményközpontos a mai oktatás, gyermekeket oktatnának és nem a tananyagot.

• Alkalmazottfelvétel

  Tipikus helye a diszkriminációnak, nyamm. Tfh, egy munkahelyen dolgoznak hárman, nomeg a főnök. Az új jelentkezők közül egy “más” a legmegfelelőbb. No,
  
  a., nem veszi fel, mert más: rasszista.
  b., felveszi. Legjobb. A következő felvételnél a “más” esetleg ajánl egy szintén “mást”, a többiek nem olyan nyomulósak, nincs is megfelelő ismerősük, nem ajánlanak. Eccetera, a vége az, hogy a dolgozók lecserélődnek szép lassan, végül pottyan a főnök is (kiutálják, keresztbe tesznek, akármi). Ekkor végeredményben a főnök a nem “másokkal” szemben volt kirekesztő, tehát akár mondhatjuk, rasszista, így is, úgy is. Remélem, az érzékenyebbekben ez a levezetés kiverte a biztosítékot. Joggal, hiszen pont az ilyen szépen alátámasztott gondolatmenetekre alapozva irtottak ki embereket haláltáborokban.

• Holokauszt.

  Gyökere nem a faji hovatartozásban van. Kambodzsában Pol Pot közel 1 millió értelmiségit mészároltatott le. Oroszországban Sztálin több millió oroszt hurcoltatott gulagokba. Az elmélet szerint ez szépen levezethető, és ennek nagyon örülünk, ugyanis kimaradhatunk olyan adok-kapokból, amelyet egyébként tanult emberek folytattak erről a kérdésről a közelmúltban. Ezért tartom fontosnak, hogy ilyen egyszerű és tiszta modelleket használjunk, különben bevisznek a csőbe valahonnan, biztosan.
  
  Krausz Tamás cikke és a válasz. Még Krausz Tamástól és a reakciók ÉS, Magyar Hírlap (a link a Terror Házára mutat, végtére is az ő kiállításuk körül indult a kavar.) És mégegy a Heti Válaszból.

—

Hát, első nekifutásra talán ennyit. Részletkérdéseken még érdemes rágódni. Többek között azon, hogy az állam és törvények miért tehetetlenek az MGiorgio féle rasszizmussal szemben, miért nem jutnak dűlőre a gyűlöletbeszéd kérdésében, s hogy miért vakvágány az iskolai integráció.

No, béke veletek, és persze “Öljünk meg minden rohadékot” (Boris Vian, ugye ;)

Aki nem tudna esténként nyugovóra térni Erik Esterada izmos felsőtestének retinába rögzítése nélkül, az bökjön a nevére. Másrészt viszont, van a mechacica, amiből most legyen nagyobb verzió. Ne legyél pupák, a szövegek ollózva vannak.

Na most jöhet a finomfőzelék ;]

(spoilerfree)

Igazából nem értem a nagyokos kritikákat.

Elképesztően primitív alapötlet és gyenge forgatókönyv. Igen, és? A klónok (SW II) története se egy matyóhímzés, mégis oda-meg vissza vanik érte a fél világ. Kitaláltuk a film közepénél, ki a gyilkos, meg sablonos, meg ezerszer lerágott, meg mink vagyunk a büszke tekintetű karvalyok, akik most széjjeltépjük, mert látjuk a hibát, hurrá, hol a fikadöfömbele.

Pedig ennyire nem egyszerű a dolog. Ashley Judd például pompás. A fényképezés is egészen rendben van. A film legnagyobb betegsége, hogy kicsit elkapkodták. A történet bevezetése tart majd az utolsó percekig, míg a lényegre maradt durván öt perc. Elfáradtak a végére, beleuntak, elfogyott a zsozsó, nem tudom. Ha ez az eleje kapott volna egy bőkezű ollót, és forgattak volna még jó negyedórányi részt, akkor az egyensúly is helyrebillent volna, és a méltatlanul mellőzött szereplők is alakíthattak volna kicsinyt.

Na nem mondom, hogy rohanni kellene a moziba; ha azonban kedvesünk meglepett már két jeggyel, nem kell ajakbiggyeszteni, eccer fogyasztható.

Vélemény?

Kognitív disszonancia, másképpen: szarság került a levesbe.

Nomármost, ez a film(sorozat) azt gondolja magáról, amit egy jólfésült akciófilmnek gondolnia kell: pörgős, fordulatos, izgalmas, pompás kamerával, tökös gonosszal és Kieferrel. És persze mi is ezt gondoljuk róla. Akciófilm – nem filmdráma. Nyakatakert, hiteltelen és értelmetlen történet, idióta elnökjelölt (és hülye fiacskája), arab/orosz/szerb ellenség hitech “csakahadsereghasználilyet-nézzutána” cuccok, és persze demagógia, hatásvadászat bőséggel.

Ezzel szemben a filmből az utolsó percben kibújik a meg nem értett művészlélek, és próbál egy keserű hátraarcot mutatni. Mintha ettől a film egy cseppet is megváltozna. Nem fog. Ellenben a gondosan szövögetett zsákból kibújik a szeg és seggbeszúr.

Teri Bauernek életben kellett volna maradnia.

Humanitárius és műfaji okok miatt. Nem szerencsés, ha egy film ilyen esetlenül próbál meg kitörni kereteiből. Az ilyen semmi kis akciófilmek a maguk világában tökéletesen elfogadható és befogadható kerek egészt alkotnak. Viszont csak akkor maradnak hitelesek, ha a világukban maradnak. A 24 akciófilmnek remek, de filmdrámának hihetetlenül szar. A film ilyenkor egyrészt teljesen más nézőpontba kerül, és az eddig elviselhető színészi játék silánnyá foszlik, a történet értelmetlensége az arcunkba tolul. Másrészt ekkor illene filmdrámaként viselkednie, felkészítenie a nézőt az elkerülhetetlenre, sorsokat, érzelmeket, karaktereket finoman ábrázolni, meghatni, szívbe markolni, letaszítani és felemelni.

(ez persze nem jelenti azt, hogy ne lenne helye az útkereső filmeknek, de azok eleve tudatják magukról, hogy mifélék)

Másrészt az akciófilm mese. A királyfi és a hétfejű, ugye. A mesének kutya-kötelessége úgy végződnie, hogy a történet elején kibillent világrend a végére helyreálljon. Különben úgy kapcsolhatjuk le a villanyt álomvilágba tartó kicsi gyermekünknek, hogy: dejókibasztamveled, hehe. Az akciófilmben a főhősnek és b.családjának, akikért végig izgultunk (bár néha megütnénk azt a sipákoló muffot) életben kell maradniuk. Még ha a világ össze is dől körülöttük.

Különben olyan dejókiba helyzet van.

A bloggerek védőszentje, az index épp kurrens linuxalázó fórumán kaparta ki vki hamvából ezt az ősrégi csontot.

Beszéljen a piac – Nézzük a számokat

De most nem is ez a megmondandó, ezt majd a szorulásos agytekervényeiből vöröslő fejjel kipréselő kreatív meggyónja majd, jól. (A windowsra fejlesztő profik pontosan tisztában vannak a windows gyengeségeivel és a marketingesek hazugságaival. Feltehetőleg ezért is nem a hozzáértők nyomulnak a fórumokon vérbealázni a linuxot. Ahogy ez fordítva is igaz, gondolom.)

Mi, okosok és tisztánlátók megmosolyogjuk a nyilvánvaló csúsztatásoktól hemzsegő esszét, ahogy a kedvesünket is, ahogy az ertéelen beszopja a minőségi mosóporról szóló beetetőt. Pedig feltehetőleg kábult, idióta mosollyal nyalogatjuk ugyanezt a mézesmadzagot, amikor videokártya, pda vagy autóvásárlás közben csőlátással meredünk a kiválasztott, gyönyörű és megszereznivaló árucikkre :P

Ilyenek vagyunk, ez ettől működik. S mivel működik, a Microsoft akkor jár el ésszerűen, ha kihasználja ezt.

Szép, színes doboz kell a linuxnak, meg nyakkendős ügynök-üzletkötő-tanácsadó-szofvermérnök. Ekkor jön majd el a linux aranykora.

S asszem ekkor fogom majd letúrni a használhatatlanságig idiótabarát linuxomat, s keresek vmi használható, átlátható és kézbentartható rendszert. BSD-t, vagy mittomén.

Nomármost az van, hogy az üveges Pilsner Urquell messze jobb, mint a dobozos. Az édes sörnél csak a savanyú a rosszabb. Ez meg itten édes-savanyú.

since 1842

Csörög a telefon, kivárom. Visszahívom. Mitakarsz, kivagy, soseveszemfelatelefont. Remek.

Amíg üres a szerelvény, ágyúval lövöm a gagyit.
Úgyse fogod kommentálni ;]