A hírek szerint újra hozzáférhető lett a legendássá vált játék.
…

Jók vagyunk hozzátok, ezért utánajártunk a dolgoknak.
A játék nem kéz alatt, a fűárusok sötét sikátoraiban; nem is titkos ftp szerverekről érhető el, hanem boltokban kapható.
…

Az index gyorsabb volt, kiderítette, hogy nem az origi játékról van szó, hanem sokkal durvábbról. Ebben a verzióban az embereket hatékony fegyverekkel kell megölni, lelőni, gránátvetővel szétrobbantani és napalmmal élve felgyújtani. Jelen esetben nem romákról van szó, hanem kínaiakról. És tényleg, valóban kapható, 8000 Ft+ÁFA, egy kis Dob utcai boltban.
…

Az indexes cikk után tiltakoznak a magyarországi emberjogi szervezetek, médiaszakos tanszékek, a pártok (Fidesz, MSZP; a Demokrata Fórum az ügy teljes kivizsgálását követeli).

[Megnéztük: a játék valójában a vietnami háborút dolgozza fel, és természetesen nem kínaiakról szól. A játékban az is kiválasztható, hogy a vietnámiak oldalán harcoljunk, ekkor az amikat lehet aprítani; valami ősrégi játék egyébként.]

A szervezetek közül legerősebben egy a kis- és nagymamákat tömörítő polgári szervezet, a Jobb Horgolótűkért Mozgalom Polgári kör, röviden a JobbHorog tiltakozik.

A JobbHorog szolidaritási gyűlésre hívja Budapest lakosságát. A jobboldali pártok támogatják a kezdeményezést; az MSZP szerint az ügy vizsgálata folyamatban van, egyelőre nem érdemes feleslegesen szítani az indulatokat. A Demokrata Fórum a forgalmazó ellen büntetőjogi feljelentést tett. Az SZDSZ messzemenőkig tiszteletben tartja a kínaiak jogait, de elhamarkodott tartja a bolt vezetőjének előzetes letartóztatását – ami ma délután foganatosítottak.

Az MTV egyenesben fogja közvetíti a megmozdulást. Állítólag Gyurcsány Ferenc miniszterelnök úr beszédet fog tartani, a Fidesz tiltakozik. Az MSZP szerint nevetséges és felesleges a tiltakozás, bár a párt támogatja gyűlést (23000 db gyertyát már szét is osztottak a budapesti gimnazisták között), de azon aktívan nem készülnek részt venni.
…

Lendületbe kerültek a polgári körök, ezrével osztják a magyar zászlókat a templomokban. A magyar zászló az egység, a béke, a szolidaritás szimbóluma; ez fogja jelképezni a pártok felett álló magyar egységet. Igen, lesz kitűző is.

A híradó szerint már legalább 2000-en összegyűltek a Felvonulási Téren.

Friderikusz különkiadásban készít interjút a játékot árosító bolt eladójával, egy 18 éves lánnyal. A műsorban a lány elmondta, hogy a bolt zárva van, miután egyik este zárás után betörtek a boltba, összetörtek mindent, őt megerőszakolták és megcsonkították. Most így szeretné kérni az embereket, hogy segítsenek, mert a rendőrség nem tesz semmit az ügyben. Friderikusz örül, hogy a lány belátta, hogy az erőszakos játékok erőszakot szülnek. György Péter bocsánatkérésnek tekinti lány szavait, ezért eltekint az ilyenkor szokásos szégyenbillog nyilvános beégetésétől.

A híradó szerint már legalább 20 000-en vannak.

A megmozdulás elkezdődik, meggyújtják gyertyákat, csendben emlékezik 200 000 ember. A JobbHorog vezetője beszédet mond a kétmilliós tömegnek. Elmondja, hogy mennyire együttérez a kínai emberekkel. “Hiszen nekik is pont ugyanazt a kínai horgolótűt kell használniuk, mint nekünk. Mint minden mást, hiszen idehaza minden kínai. Pedig van jó horgolótű, igaz horgolótű, MAGYAR (kiabál) horgolótű. ” Ezért kéri a kínaiakat, inkább ne hozzanak tűt, és mást se Magyarországra. “Haza a kínai tűvel, kínaiak haza!”
…

Lovas István a húszmillió magyar élén a Parlament elé viszi a tömeget, az antiszemita kormány lemondását és a kínaiak kivonulását (sárgák haza!) követelve.

A Parlamentnél Gyurcsány Ferenc fogadja a tüntetőket, odamegy a kordonhoz és kezet fog az egyik hangadóval; majd rögtönzött emelvényre lép, és beszédre készül:

- Kínaiak haza! – kezdi a beszédet, de a tömeg túlkiabálja, nem érteni, mit mond. “A kormány velünk van, éljen Gyurcsány” – harsogja a tömeg és a Kínai Nagykövetség elé hömpölyög. Lovas és Gyurcsány rágyújt egy füves cigire, és közös mozgalmi múltra emlékeznek.

A rendőrség a helyzet ura, határozottan és ellentmondást nem tűrően vigyáz a rendre: egy bohócruhás fiatalembert távozásra szólítanak fel, és kérik, ne zavarja meg a megmozdulást.

A követségen közben véletlen baleset éri a tiltakozókat fogadó küldöttség egyik tagját. Tizenöt horgolótű áll ki a testéből. A tömeg elcsendesedik és szétoszlik. Már alig érezni a felgyújtott kínai étterem édes-savanyú füstjét.
—

Másnap Kína közleményben tiltakozik, kéri a miniszterelnök bocsánatkérését. Batíz szerint nincs miért, hiszen következők hangzottak el: “Kínaiak haza – az ilyen hang tűrhetetlen és nem magyar emberekhez méltó; kérek mindenkit, vonuljon haza békével.” Majd a tömeg a miniszterelnök kérésére elvonult Parlamenttől – tette hozzá a szóvivő.

A kínai vezetés a kormányfő lemondását követeli és szankciókat helyezett kilátásba. “Majd lerohonnak minket, mint az arabok, mi?” – jegyezte meg Gyurcsány viccesen, mintegy mellékesen a sajtótájékoztató szünetében.

Semmi ilyesmi nem hangzott el, s azt sem úgy értette a miniszterelnök úr – kommentálta később Batíz a történteket, miután kína kereskedelmi szankciókat léptetett életbe.

“Lagalább nem kapunk több kínai árut” – mondta a JobbHorog vezetője. – “Végülis ez volt a célunk, nemde?”. (Pont fordítva, nem tudunk eladni. A szerk.)

George Bush elítéli a magyarországi szélsőséges hangokat, de támogatásáról biztosította a magyar miniszterelnököt. “Békés megoldásokra van szükség, nem háborúra” – jelentette ki, majd átcsoportosították a repülőgéphordozókat a kínai partokhoz.

A tárgyalások megkezdődtek.
…

“Természetesen Bin Ladent üldözzük.” – mondta az elnök a haderőátcsoportosításra utalva. “Mi is ezért hajtottunk végre kísérleti atomrobbantást” – válaszolta a kínai kormányfő udvariasan.

Találgatások szerint a tárgyalások a magyar fokhagyma feletti uralom felett zajlanak, de ezt a kínaiak cáfolták, hiszen azt már egyébként is Kínában termelik.

A tárgyalások három nap után holtpontra kerültek, majd az amerikai elnök hazautazott. “Nem akadtak meg a tárgyalások, csak a kutyámat kellett megetetni” – jelentette ki az elnök, a tárgyalások felújítását sürgetve. A szembenálló felek átirányították rakétáikat.
Bin Laden állítólag a Bakonyban bújkál.
…

A pattanásig feszült viszonyban rossz hír, hogy zavar támadt a kínai hadi gépezetben. Meg nem erősített hírek szerint Kína összes Windows-os gépe egyszerre fagyott le. Kína egyelőre computer-terrorizmusról beszél, és válaszlépéssel fenyegetőzik.

“Nem rettenünk meg.” – jelentette ki Bush Elnök. – “Bin Laden a Bakonyban bújkál, s a kínai nép meg fogja érteni, hogy a támadás nem ellenük történik”. “Most el fogjuk kapni”.

Az USA a legmagasabb készültségi fokozatba helyezte rakétáit.

“Csak azt felejtik el, hogy mi szállítottuk a pentagon számítógépeit”- mosolygott a kínai vezető, majd lenyomta az entert linuxos laptopján.

“Üzemzavar következtében elszabadult egy védelmi rakéta” – áll a Pentagon közleményében, – “de urai vagyunk a helyzetnek. Mindazonáltal marginális veszteségek elképzelhetőek”.

Másfél óra múlva, a békásmegyeri Liliom utca 43-ban, özvegy Kiss Mária kertje fölött nagy hatótávolságú ballisztikus rakéta robbant. Magyarország eltörlődött a föld színéről.

“Örülök, hogy sikerült megoldanunk a konfliktust” – mondta Bush elnök, miután aláírta az egyezményt évi 250000 tonna tokaji aszú és piros paprika szállításáról a kínai kormánnyal. “A célzott, precíziós támadásunk megsemmisítette Bin Ladent; nincs akadálya a hajók visszahívásának” – áll a hivatalos közleményben.

“Rohadék sárgák” – dünnyögte később maga elé az elnök, majd utasítást adott a minisztérium rendelésére készülő vietnámi háborús FPS hibáinak kijavítására.

“Most már dobozban, ami fontos, azon lakat és lakat a szádra.”

Múltkorjában nem jutottunk a hangolás végére, így most kicsinyt tovább feszítem az elszakadt húrt. (Szociológushallgató olvasóink helyezkedjenek kellő távolságra a monitortól, a lefejelés okozta sérülések elkerülése végett. Köszönjük.)

The Empires Strikes Back

Cigányozni, zsidózni nem szép dolog. Mára annyira szalonképtelen lett, hogy minap egyenes adásban alázta porig magát egy szerencsétlen ember. De miért is pattan az agy, ha kihall vmi vérlázító rejtett utalást a szóközök kétségbeejtő kuszaságában? Miért szégyellem magam? Miért kell szégyellnem magam?

Nyilvánvaló: a holokauszt miatt.

Ugyan már, Amerikában a világháború után még vidáman fajgyűlöltek. Persze más a háttér. Persze a háttér mindig más, az érzékenység viszont konstans, ugye nem kis meglepetést okozva Pártunk és Népünk bölcs vezérének. Még az arab terroristák is beszóltak, ejh. (csak ironizáltam, kedves Alirasid)

Tehát mégis. Nem cigányozunk csak úgy a szoba közepére. De miért?

Mert így etikus. Frászt. Egyrészt már kiderítettük, hogy a rasszizmus nem etikai kérdés, másrészt egynehány éve még nem hogy tilos, de egyenesen tredinek számított. Milyen egyetemes erkölcs az, amely egyszer így, másszor úgy? Holnap megint lehet majd? Végülis nekem mindegy, csak szóljanak, hogy most vöröscsillag vagy horogkereszt, mert könnyen összezavarodik az ember, aztán majd mehetek egyenes adásban eret vágni engesztelésképp.

Nos, volna itt egy ilyen izé:

“A rasszizmus, etnicizmus és lingvicizmus közös definíciója: “A ‘faj’, etnicitás/kultúra vagy a nyelv alapján meghatározott csoportok között, a hatalom és az (anyagi és egyéb) források egyenlőtlen elosztásának legitimálására, megvalósítására és reprodukálására felhasználható ideológiák, struktúrák és gyakorlat” (Skutnabb-Kangas 1990/1997: 20)”

Ez egyrészt tetszik, másrészt most perpill nincs jobb kéznél, ezért maradjunk ennél. Ez itten elmeséli nekünk, hogy a rasszizmus nem az, amikor a szomszéd zsidózik; nem is Bácsfi népvezér. A fajgyűlölet az emberekre felülről erőltetett és támogatott intézményrendszer. Egyszer tehát kell. Másszor meg tilos. De ezt nem az ember lelkiismerete, a józan esze, vagy az erkölcse diktálja. Ez van rákényszerítve. Most éppen tilos, ami tulajdonképpen a jobbik eset, de mégis magában hordozza azt az iszonyatot, hogy holnap majd harcba küldenek bölcs vezéreink.

A helyzet analóg az önkényuralmi jelképekkel. Ha akár illusztrációként idebiggyesztenék egy horogkeresztet, akkor egyből keresztre is feszítenének rá. Ma tilos a vöröscsillag, de tegnap még kötelező volt.

Return of the Jedi

Ezek szerint akár üdvözölhetjük is a polóblog Lúdas Matyiját, amint elveri a port Gy. Döbrögi Péteren. Azt kell mondjuk, felbukkanása törvényszerű volt ilyen cenzori időkben; ő a györgypéterizmus megtestesült következménye. A pólóblog mégis vérfagyasztó.

Kitartása és agresszív PR munkája (részletek és fényképek a pólóblogja aznapi bejegyzésében; pólók, provokációk és felvonulások előzetes megrendelés alapján ugyanitt) és gyilkos kommunikációs technikája -melyben faék egyszerűséggel csontozza ki és tapossa földbe az érveket- félelmetes elegyet képez.

Talán is jobb volna a p.box-ot zárva tartani, hiszen mindig lesznek friderikuszok és györgypéterek (btw György úr érvelése hajszálpontosan beilleszthető az olyan hatalmi gépezetek eljárásrendjébe, amely gépezeteknek egyébiránt a rasszizmust köszönhetjük; csak úgy mondom) akik a sínre teszik a patront, mert úgy nagyobbat durran. Csak óvatosan.

Hiszen Matyink a jelek szerint képtelen felmérni, mivel is játszik. Úgy első nekifutásra is akad két vicces eset. Az egyik szerint valamely erős, de meglehetősen titkos szerv megkeresi hősünket egy apró kéréssel, esetleg nyomatékul megjegyezve, blogja mely pontokban merítette ki a ptk, btk, sztk megfelelő paragrafusait, garantálva sokévi vendégszeretetet. Persze ez nevetséges, ha mondjuk én kérném. De akad szervezet, amely. S innentől Matyi dönt: viszik, vagy vezet. És Tomcat már most kellően fél; láttuk is, olvastuk is (részletek és fényképek a pólóblogja aznapi bejegyzésében).

Egy másik nem kevéssé valószínűtlen eset szerint egy képzeletbeli békés demonstrációján -ki tudja hogyan- fellobban egy izraeli zászló, esetleg felgyullad néhány kocsi, beverődik pár mosoly. Innentől a média szétcincálja a rasszista, fasiszta blogjával együtt (idéztem a majdani újságok címlapjáról).

Ez persze neki rossz lesz, nagyon; de nekünk még rosszabb, hiszen a máját mardosva felhízik egy erős, hétfejű cenzúrasárkány.

S ugyan, ki fogja kiszabadítani a királylányt, ha már egyszer megerőszakolták?
Naugye.

Az emberi én biztonságra törekszik és kételkedik a maga teremtette biztonságban. Vegyük észre, hogy 2005-re az egységnyi időre jutó befogadható/befogadni kényszerült információmennyiség az 1975-ös mennyiség nagyonsokszorosa. Bejövők mindenhol. A gond az öntudat leépítésénél kezdődik. Képzeljük el, hogy az ember hangkártya. Mégpedig olyan hangkártya, amin négy jack van. Egy line-out egy line-in, egy microphone és egy sfx out. Namármost mi is történik, ha mindegyikbe berakunk egy bemenő jelet. Leginkább semmi, ugyebár. Vegyük észre, hogy a példában szereplő hangkártya nem tölti be a funkcióját, nem működik, elképesztő mennyiségű információhoz jut hozzá, aminek jó esetben felét, de azért mi tudjuk, hogy semennyit hasznosít.
Az, amit mi ma a piaci társadalom fejlődésének gondolunk, feléli a jövőt. Itt mifelénk, európában, közép-kelet európában vannak korlátok. Vannak olyan, az egyéni élet számára adottnak, ha úgy tetszik eleve elrendeltnek tekinthető sajátságok, amelyekre az aggódó társadalomtudós akár kétkézzel rátámaszkodhat és mondhatja, hogy nálunk márpedig nem fogja ledarálni a tőke szabad áramlása a szellem szabad áramlását. Nálunk mindig ott lesznek a homokzsákok tetején azok egyetemisták, akik egyrészt meg tudják mutatni Litvániát a világtérképen, másrészt tudnak másodfokú egyenletet megoldani (ha utánanéznek, biztosan). Mert európának van történelme, vannak hagyományaink, van időről időre kiírtott és újrafelfedezett kultúránk (minden évszázadban feltaláljuk a kereket). Mindig lesznek nemzeti viták, kérdéses határok, túl konzervatív vagy túl liberális, túl nemzeti vagy túl nemzetközi, túl semmilyen politikák. Mindig lesznek vitáink és veszekedéseink és mindig tudunk majd miért ordibálni, hogy a te anyádat.
A piaci társadalom mindezt el kívánja törölni. Olyan természetes, az ember ember mivoltából adódó motorokat akar kiiktatni – és szükségletnek hitt motivációkkal helyettesíteni, kitölteni az űrt amit csinál beléd – amelyek éppenséggel nem a fogyasztásról, hanem a kérdezésről szólnak. De ez nem a fogyasztásról szól.
Korunk világa a költség/haszon világa, úgy ahogy előző néhány ezer évben az életen, a látható világon túl kerestük a kiutat. Ma a hatékonyságot, egész pontosan a minél kevesebből minél többet, illetve a minél többet minél rövidebb idő alatt idejét éljük. A fogyasztás központba állítása és ez a szemlélet tesz Téged azzá, ami lettél. Futsz az eszközeid után, amivel kényelmesebb lehet az életed, amivel még hatékonyabb lehetsz, mint felhasználó és közben azt mondod, igen, én értem, a gyártó, a tőkés eladni akar és hízni. Itt tévedsz. Nem eladni akar. A globális piacon mára már gyakorlatilag nincs szükség fogyasztóra. A fogyasztó tulajdonképpen akadály, mert diverzifikált igényei vannak, éttermeket, porkávét meg eső és széltűrő melegítőt akar, márkát akar, brandet akar. Energiát fogyaszt. És már implicite el is mondtam, amit akarok. A lényeg a játék. A folyamat. A művelet. A létezés egy formája. Nevén mondva, a rabságod, a sorsod. És még egy pont. A multinacionális nagytőkés valójában börtönőr. Az ajtó másik oldalán áll ugyan, de a Te hat négyzetméteres mozgásteredhez képest az ő előny még másik négy négyzetméter, meg talán egy 133mhzes Pentium egy, Csak a doom 1 elfusson rajta meg a pasziánsz.
Nem vagyok nonkonformista. De a hedonizmus céltalan életforma. A régi kisz-tankönyvekben volt egy ábra, egy sorrend, amely a helyes életet hivatott megjelölni. Első lépés: szakmai fejlődés. Második lépés: politikai fejlődés. Hamadik lépés: a napi munkán túl elvégzett alkotás. Ma úgy mondád, hozzáadott érték. A család hamradik gyermeke.

A piaci társadalom: börtön az elméd számára. De minden pillanat a tiéd, hogy rájöjj, merre van a kijárat. Mert az ajtók nincsenek kulcsra zárva, csak sosem jutott még eszedbe, hogy kipróbáld. Mert irracionálisnak tűnik. Mert lehetetlennek tűnik. Mert a fejedben a jövőd: rózsadomb vagy nyugatialuljáró.

Próbáld meg az ajtót és nézz szét kint.

A HÓKIRÁLYNő

ELSő MESE
egy tükörről és cserepeiről

Hallgassátok csak! Már kezdjük is a mesét. Mire a végére érünk, többet tudunk majd, mint most, az elején. Volt egyszer egy gonosz manó. Gonosznál is gonoszabb volt; maga az ördög. Egy nap veszett jókedve támadt, mert olyan tükröt sikerült csiszolnia, amely elé ha szépet és jót tartottak, semmivé vált a lapján, a haszontalan és rút dolgokat pedig erősen felnagyítva és kidomborítva verte vissza. A legszebb zöldellő tájakat főtt spenótnak mutatta, a legjobb embereket fertelmes arcúaknak ábrázolta, vagy úgy, mintha tótágast állnának; az arcok úgy eltorzultak, hogy senki rájuk nem ismerhetett; akinek egy szeplőcske aranylott az arcán, az bizonyosan ragyás képűnek látta magát a tükörben. – Ugyan tréfás holmi! – dörzsölte a kezét az ördög. Ha istenes, jámbor gondolatokba merült ember tekintett a tükörbe, vigyorgó, torz pofának mutatta a tükör – örülhetett a gonosz ördög! Bűvészinasai – mert bűvésziskolája is volt az ördögnek! – csodát emlegettek, azt mondták, végre híven megláthatja mindenki, milyenek az emberek. Elvitték a tükröt a világ minden tájára, s végül már nem volt ország, nem volt ember, akinek torzképét vissza ne verte volna a gonosz tükör. Akkor az égbe akartak felrepülni a tükörrel. Hanem egyszer csak kicsúszott a kezükből, s lezuhant a földre, ahol millió meg billió cserépre törött szét. Ebből pedig még az eddiginél is nagyobb baj kerekedett. Mert a tükör némelyik darabja alig volt nagyobb egy homokszemcsénél; ezek a parányi szilánkok szétrepültek az egész világon, s akinek ilyen kis szilánk a szemébe került, az mindennek a fonákját látta, mert a tükör minden csepp darabjának ugyanolyan gonosz ereje volt, mint az egész tükörnek. Másoknak a szívébe fúródott egy kis tükörcserép, s az volt a legrettenetesebb, mert a szív jéggé fagyott tőle. Voltak akkora tükördarabok is, hogy ablakrámába illeszthették, de ebből az ablakból nem volt tanácsos az arra haladó barátokat nézni; némelyik darabból szemüveget készítettek, s ugyancsak nehéz volt az ilyen szemüvegen keresztül helyesen és igazságosan ítélni meg a dolgokat. Az ördög úgy nevetett, hogy a hasa rengett belé, csiklandozta a pompás ötlet. A levegőben még szállingóztak a széttört tükör porszemnyi szilánkjai. No, majd mindjárt többet hallunk róla.

Albert Camus élete utolsó pár évében már úgy gondolta, hogy elege van a politikából meg a nyilvánosságból meg az egész korabeli hypeból és ezért úgy döntött, hogy filozófus lesz mostmár teljesen inkább (jegyzem meg ez elsősorban az 1956os magyar eseményekhez való hozzáállásbeli különbségek miatt történt, konkrétan Camus és Sartre összekülönbözésén, de ez most mindegy is). 1960-ban megpályázott és elnyert egy öt évre szóló ösztöndíjat, amely öt éves – ha jól emlékszem amerikai – kutatómunkát volt hivatott finanszírozni. Camus az egész lóvéból vett egy elképesztően nagy V8as verdát aztán próbálgatta a kétkilót Párizs külvárosában. Aznap délután hunyt el közvetlenül egy rendesebb fa legyalulása után/közben.
Camus egzisztencialista volt.

És az Álmok jönnek. Biztosan.
Egyetlen oka van, hogy még nem kattantam be. Ha.
Rájöttem ugyanis, hogy csak akkor van ez, amikor sokat alszom. Relatíve ugye. Általában a dolog pompásan kezelhető, mert csak akkor szoktam lefeküdni, amikor már végképp összefolyik az antialiasing a szemem előtt. És akkor nyugi van.

Amikor persze nem borulnak fel a dolgok. Tegnap fennt voltam csicsergésig, így délután már csak kóvályogtam a fáradtságtól, ezért ledőltem egy kicsinyt. Egy órára. Jah és utána korán lefeküdtem, gondoltam egy kicsit végre aludni is kellene. Hiba volt.

Most éjjel két óra van.
Ha kávét iszom, akkor szinte biztos, hogy fél óra múlva elálmosodom, viszont bennragadok valahol az alvás és ébrenlét között, ami még rosszabb. Ha sört, akkor is jön a szemragadás, no meg az álmok, de abból mára köszi, elég volt.

Festeni kellene. Az ecset hegye valahogy besszippantja a világot. Olyan, mint egy fókuszpont. Belesűrűsödik minden. Aztán egy finom mozdulat, és festékkel vászonra kerül ez is. Minden apró vonással a valóság egy kis darabkáját kaparja meg az ecset, kitépi, összepréseli és feloldja olajban.

Valami különös harmónia van ezekben a mozdulatokban. Magától mozdul a kéz, vezetni sem kell, s közben a test lebegni kezd és súlytalanná válik. Mint tánc közben, mikor a lélek egyszer csak kiszakad, bukfencet vet és kábult mosollyal oszlik fel a ritmusban. Vagy amikor a leütöd a zongorabillentyűt, és érzed amint a karból iramodik az ujjba, hogy a hegyén egy pillanatra megpihenjen, s akkor a hang, valahonnan hátulról érkezik újra, infúzió a gerincbe, végigbizsergtet, majd kéjes pihegéssel megnyugszik…

Vagy valami ilyesmi… Mindegy is, szép álmokat.

PÓLÓ és nem POLÓ.

LÁNGOLJATOK, TUSKÓK!

4451 ;]

Leállítani a főnököket, a megrendelőket, a gépeket, a lombkoronjukat leemelő fákat, a so-called barátokat és ismerősöket, a hassle-t, a búgást, a zúgást, a winamp playlistet, a gurulást lefele a csigavonalon.
Csak egy icipicikét.

— Szedd össze magad, faszfej.
— Eh?

Otthagytam a linóleumpadlón az emlékeimet az rádiós ébresztőóra mellett. Ha esetleg megtalálnád, akkor add vissza őket légyszíves, van egy telefonszám, amit el akarok felejteni.

— Nézd Rey, előbb el kellett volna mondanom, de nem akarom, hogy félreéérts. Ez persze nem jelenti, hogy elhagylak vagy hogy elmaradna az esküvő, de nem szeretlek. Az igazat megvallva nem is kedvellek. Sebaj, nah, oltsd el a villanyt, fáradt vagyok és aludnom is kell.

Persze ez eredeti szövegkörnyezetben ütne igazán, de végülis mindegy.
Leszaladok cigiért.

Kéne aludni is pár naponta, nem gondoljátok?

Ez mindig a lemaradó lehet, de ettől akár eltérni is lehet. Így akarják a szervezők kicsit motiválni a résztvevőket. Verseny közben kiesni -mitagadás- nem nagy dicsőség. Nézzük a versenyt. Elrajtolt a mezőny… első kör vége, igen: a nyolcas számú sportoló máris kiállt. Gyorsan lehozzák a pályáról, ne zavarja a futókat… Vezet az amerikai… Második kör: összeesik a hetes versenyző is, eddig minden a forgatókönyv szerint… Harmadik kör: pontos találat, újabb versenyző. Furcsa módon most senki sem figyel az élen állókra, a legtöbb tudósító a kiesettekről beszél, de érdekesebb így a verseny, valóban… Negyedik kör: a négyes számú versenyző megrázkódik, de nem terül el azonnal. Ahogy nézem, nem sikerül a fejlövés. Hihetlen szervezési hiba kérem. Hogyan fordulhat ez elő? A pályát vér borítja, a versenyző fogja fejét és tántorog. Most? Igen! A második lövés végre pontos, összeesik és kiviszik, még éppen idejében, mert a vezetők majdnem ideérnek. Reméljük, nem csúsznak meg a vértócsákon. A szervezők kimondottan igéretet tettek arra, hogy ilyesmi nem fog előfordulni. Hát… De figyeljünk a versenyre… A vezetők beértek a célba, már csupán egyetlen versenyző van a pályán, a magyar versenyző, sajnos nem sikerült az ötödik hely. Most vajon hogyan alkalmazzák a szabályt? Hisz már majd vége a versenynek. Úgy néz ki, hagyják célbaérni. Ez igen sportszerű a szervezők részéről, és megkönnyebbülés nekünk. A nézők felállva tapsolnak a kimerült versenyzőnek, aki közeledik a célvonal felé. Már csak pár méter… és megtörténik: sajnos őt is kizárják. A fejlövés most pontos volt, a tetemet már el is takarítják.

Hát igen, a szabály az szabály, és be kell tartani; még, ha fáj is nekünk néha. Bár ebben az esetben lássuk be – túl sok jelentsége már nem volt a verseny szempontjából. De a lényeg az Olimpia, az erő, a kitartás és felkészülés pompás versenye.

Viszontlátásra.

Rasszista vagy, hiába is tagadod.

Hogy miért is? Mindjárt elővezetem, elöljáróban csupán annyit, hogy a kérdés roppant egyszerű, de vmiért szeretjük a dolgokat összekutyulni.

Nos: sajátunk, hogy érdekcsoportokba verődünk. Nyilván, hiszen az együttműködés gyümölcsöző, másrészt az erőforrások szűkösek. A csoportokba szerveződés spontán folyamat, bármi alapján történhet, és előbb-utóbb megtörténik.

Egyszerűnek tűnik, és az is. Mégis fontosnak tartom, mert segítségével megragadható a rasszizmus lényege és könnyebb tisztán látni a kuszaságban. Alapvetéseim tehát:

• A rasszizmust érdemes kirekesztésként értelmezni.

  Ennek legfőbb oka az, hogy így a lényegre tudunk figyelni. Másrészt a megoldásaink alkalmazhatóak lesznek a kirekesztés egyéb eseteire is. Nem utolsó sorban ugyanarról a jelenségről van szó.

• Minden kirekesztés alapja gazdasági.

Folyományok:

• A kirekesztés nem etikai kérdés.

  Természetesen erkölcsileg is vizsgálhatjuk, de ez alapvetően téves megoldásokhoz vezet:

  “- Pistike, adj a cukorkából Ödönkének is!”
  “- De miért?” (amikor utálom Ödönkét)”
  “- Mert illik másokat megkínálni.”

  Ezzel a bölcs anyai tanítással jó eséllyel elkezdjük Pistikét rasszistává nevelni. Miért is? Mert Pistike számára az illem csak egy homályos katyvasz, ami a jelek szerint ahhoz vezet, hogy neki kevesebb cukorkája marad, cserébe még rosszul is érzi majd magát, mert (gazdasági) előnyben részesít egy nyilvánvalóan ellenérdekelt csoport (utálatos Önönke és b. családja) tagját. Kognitív disszonancia, az eredmény: “a kurva anyját Ödönkének” (és minden Ödönkefajtának)

  Míg a gazdasági megközelítés sokszor célszerűbb

  “- Pistike, adj a cukorkából Ödönkének is,…”
  “…mert legutóbb ő kínált meg, s ha szeretnéd, hogy legközelebb is adjon, meg kell kínálnod”
  “…mert jófej srác vagy, ha megkínálod”

• A kirekesztés nem oldható meg, ha nem a gazdasági háttér felől közelítünk.

  Minden egyéb megközelítés eleve kudarcra van ítélve. Beleértve a rasszizmus elleni kampányokat is. A probléma gyökere abban rejlik, hogy sokszor nem egyértelmű a gazdasági háttér.

• A kérdés független attól, hogy a kisebbség, vagy a többség a kirekesztő. Bármely fél lehet kárvallott.

  Valahogy él bennünk a kép, amint a gonosz és elvadult többség eltiporja a szegény ártatlan kisebbséget. Ami persze rossz megközelítése a problémának, hiszen a lényeg az érdekcsoportok ereje és hozzáférése az erőforrásokhoz. Aki kétkedne, annak figyelmébe ajánlom a ChubbChubbs-ok történetét, a melegolimpiát, illetve azt a tényt, hogy a történelem folyamán a gazdagsági javakkal rendelkező kisebbség simán elnyomta a többséget.

• A kirekesztés elkerülhetetlen és kiirthatatlan.
  Az erőforrások szűkösek, innentől [q.e.d].

  Feltehetőleg minél szűkösebbek az erőforrások, és minél szorosabb a csoport, annál hamarabb alakul ki a konfliktus. A dolog érdekessége, hogy manapság sokan azért nem szembesülnek a problémával, mert meglehetősen elválasztva élnek egymástól, így az érdekcsoportok kevésbé feltűnőek.

• Annál veszélyesebb a kirekesztés, minél szervezettebb a csoport.

  Márpedig minél fontosabb a gazdasági háttér, annál erősebben szerveződik a csoport. Ennek pedig leghatékonyabb eszközei a fanatizálás és dogmák felállítása. Ez a legfontosabb következménye az elméletnek, hiszen innentől a rasszizmus önjáró lesz, elszakad a gazdasági alaptól, azaz kezelhetetlen lesz az elmélet szempontjából. Két triviális megoldás lehetséges. Az egyik: nem szabad engedni (ez az állam szerepe volna), hogy az ilyesfajta kirekeszés elvű csoportok megerősödjenek. A másik: a defanatizálás.

  Ami ugye ismerős, hiszen ilyenek a rasszizmus elleni kampányok. Nos, épp az imént láttuk be, hogy nem segítenek. Persze, hiszen egyrészt ezekre akkor van szükség, amikor beindul a tömeges (esetleg államilag támogatott) hülyítés, másrészt önmagukban nem elegendőek. Mindenképpen meg kell gátolni az ilyen mozgalmak kialakulását.

Az elmélet ennyi volna, de minden modell annyit ér, amennyire használható. Lássunk példákat!

• Bőrfejűek megvernek egy arabot.

  A kopasz rasszista, nem vitás, de ebben a kérdésben valójában nem a rasszizmus a legfontosabb (mivel nem lényeges a gazdasági háttér). Hiába mondják a keményöklűnek, hogy az arab is ugyanolyan ember, ugyanolyan jogai vannak, blabla. Az eredmény: nulla. Mert nem a rasszizmus felől kell közelíteni, hanem az erőszak felől. Nem verünk meg másokat, és kész. Tejlesen mindegy, hogy arab-e, buzi-e, van-e rajt sapka, vagy nincs. Aki verekedni akar, fog. Az erőszak ellen kell fellépni, nem a másság gyűlölete ellen.
  Ha a német bőrfejű ver török vendégmunkást, mert elveszi a munkáját, akkor világos a gazdasági háttér, tehát ezzel kapcsolatban is megoldásra kell jutni. Nem beengedni a vendégmunkást, képezni a német fiatalokat, mindegy is, a lényeg, hogy megtaláltuk a gyökeret, ahol a megoldást keresni kell.

  Persze észnél kell lenni, lehet, hogy erős rasszista szerveződés van a háttérben. De ilyenkor sem arról van szó, hogy a huligánt azért kell elítélni, mert rasszista. A szerveződés ellen azért kell fellépni, mert rasszista, az erős gyerek ellen pedig azért, mert verekszik.

  A törökverő német bőrfejű esetében is: az, hogy segítünk megoldani a munkanélkülését, nem az ő rasszismusát fogja csökkenteni, hanem a csoport megerősödését nehezíti.

• MGiorgo zászlót éget.

  Ezzel ugye Izrael állam és a zsidók ellen fejezte ki rosszallását. Itt is nehezen találni gazdasági okokat (ha hősünknek a palesztínokat sújtó intézkedésekkel volna baja, hát tüntessen az ellen). Viszont a háttérben megtaláljuk az okokat: ez pedig a politika, amely nyíltan támogatta a zsidózást. A megoldás nyilvánvaló: a politikusoknak kell(ett) észhez térni. MGiorgo-val lehetetlen elfogadtatni, hogy ne utálja őket. Nem azért, mert velejéig gonosz, rasszista szemétláda, hanem egyszerűen ez következik az elméletünkből. Nem ítélkezünk, nem minősítünk, csak elemzünk. S ebben az a szép, hogy értelmes, iskolázott emberekkel is előforgulhat, hogy fanatizálják. Nem kell ahhoz mentoloscukorka-függőnek lenni.

• Egy faluba romák költöznek,

  akik -mondjuk- hangoskodnak, (mert mittomén ilyen kultúrájuk, hogy szeretnek énekelni, csak egy példa, ha most kirekesztek éppen, szóljatok rám ;). A falubeliek védeni fogják az erőforrásaikat (a csendet), a romák pedig dajdajozni szeretnének. Tehát a megoldás nem abban van, hogy roma, hanem, hogy hangoskodik-e.

• Buzizás.

  Az elutasítók többszörös helyzeti előnybe kerülnek. Egyrészt pompás alkalom, hogy kinyilvánítsuk “erkölcsösségünket”, szilárd “világnézetünket”, a csoportunkhoz tartozásunkat. Másrészt megvéd a saját homoszexualitásunk ellen (esetlen példa az Amerikai szépség, ugye), harmadrészt, ha kellő eréllyel sulykoljuk gyermekünkbe az igét, akkor talán az unokákról sem kell lemondanunk. Ami pedig alfája és omegája a létnek. 42, mondhatni.

• Egy iskolaigazgató nem veszi fel a roma gyereket.

  Azért, mert -mondjuk- a roma gyerekek háttere a településükön rosszabb, ezért nem érnek el jó tanulmányi eredményeket, ezért visszafogják a többi tanulót, ezért más iskolába viszik a jó tanulókat, ezért egyre több lesz a rossz tanulók aránya, és máris elérkeztünk egy rossz teljesítményt nyújtó iskolához. Kérdés: mikor rasszista az igazgató, ha felveszi, vagy ha nem veszi fel a gyereket. Válasz: mindkét esetben, az igazgató ebből a szempontból nincs döntési helyzetben.
  
  a., nem veszi fel a gyermeket -> etikailag és törvény szerint is diszkriminál, nyilvánvalóan rasszista.
  b., felveszi a gyermeket. Ekkor a forgatókönyv jó eséllyel a leírtak szerint alakul, tehát az igazgató a nem roma gyermekekkel szemben követ el diszkriminációt, hiszen hátrányos helyzetbe hozza őket. Mielőtt valaki rámcsapná a vécéajtót, azzal, hogy rasszista vagyok, egyrészt nézzen körül a kistelepülési iskolákban, a folyamat zajlik, zajlott, zajlani fog.
  
  Másrészt a megoldás nem abban van, hogy a gyermek roma, vagy sem. Ez mindegy is. A probléma a hátrányos helyzetében van. Ezen kellene segíteni, viszont ebben az igazgató hellyel-közzel tehetetlen. A másik megoldás abban rejlene, ha nem lenne ennyire teljesítményközpontos a mai oktatás, gyermekeket oktatnának és nem a tananyagot.

• Alkalmazottfelvétel

  Tipikus helye a diszkriminációnak, nyamm. Tfh, egy munkahelyen dolgoznak hárman, nomeg a főnök. Az új jelentkezők közül egy “más” a legmegfelelőbb. No,
  
  a., nem veszi fel, mert más: rasszista.
  b., felveszi. Legjobb. A következő felvételnél a “más” esetleg ajánl egy szintén “mást”, a többiek nem olyan nyomulósak, nincs is megfelelő ismerősük, nem ajánlanak. Eccetera, a vége az, hogy a dolgozók lecserélődnek szép lassan, végül pottyan a főnök is (kiutálják, keresztbe tesznek, akármi). Ekkor végeredményben a főnök a nem “másokkal” szemben volt kirekesztő, tehát akár mondhatjuk, rasszista, így is, úgy is. Remélem, az érzékenyebbekben ez a levezetés kiverte a biztosítékot. Joggal, hiszen pont az ilyen szépen alátámasztott gondolatmenetekre alapozva irtottak ki embereket haláltáborokban.

• Holokauszt.

  Gyökere nem a faji hovatartozásban van. Kambodzsában Pol Pot közel 1 millió értelmiségit mészároltatott le. Oroszországban Sztálin több millió oroszt hurcoltatott gulagokba. Az elmélet szerint ez szépen levezethető, és ennek nagyon örülünk, ugyanis kimaradhatunk olyan adok-kapokból, amelyet egyébként tanult emberek folytattak erről a kérdésről a közelmúltban. Ezért tartom fontosnak, hogy ilyen egyszerű és tiszta modelleket használjunk, különben bevisznek a csőbe valahonnan, biztosan.
  
  Krausz Tamás cikke és a válasz. Még Krausz Tamástól és a reakciók ÉS, Magyar Hírlap (a link a Terror Házára mutat, végtére is az ő kiállításuk körül indult a kavar.) És mégegy a Heti Válaszból.

—

Hát, első nekifutásra talán ennyit. Részletkérdéseken még érdemes rágódni. Többek között azon, hogy az állam és törvények miért tehetetlenek az MGiorgio féle rasszizmussal szemben, miért nem jutnak dűlőre a gyűlöletbeszéd kérdésében, s hogy miért vakvágány az iskolai integráció.

No, béke veletek, és persze “Öljünk meg minden rohadékot” (Boris Vian, ugye ;)

Csörög a telefon, kivárom. Visszahívom. Mitakarsz, kivagy, soseveszemfelatelefont. Remek.

Amíg üres a szerelvény, ágyúval lövöm a gagyit.
Úgyse fogod kommentálni ;]

- Piros.
- P I – R O S.

- Asszonyom, értse meg kérem, nem tudunk mit tenni.
- Egy fél éve, amikor utoljára beszéltünk, még minden rendben volt; hogyan történhetett?
- Nem tudjuk asszonyom, sajnálom.

Az igazgató – miközben próbálta megnyugtatni az édesanyát – végignézett a tantermeken. Minden termet folyamatosan felügyelt a monitorokon keresztül. A tanítás rendben folyt. A tizedikben éppen művészetismeretet tanultak. A tízéves tanulók rezzenéstelenül figyelték a monitort, amely egyszínű piros volt. A hangszórókból kellemes hang szólalt meg:

- Piros.
- P I – R O S – feleték a gyerekek egyszerre, szépen.
- Piros – szólt újra a hang.

A gyerekek feszülten figyeltek, és próbáltak ügyesen válaszolni. Minden tanuló előtt kis világító kör mutatta a krediteket, a jó válaszokért újabb kreditek jártak; a rosszakért levonás. A kreditek rendkívül fontosak voltak, beválthatóak voltak bármire. Az étkezések során ez alapján választottak maguknak cukorkát. Valójában nem cukorkák voltak, de mindenki így hívta ezeket apró kis golyókat. Tartalmaztak minden fontos tápanyagot, vitamint, gyógyszert, egyben. A tápanyagban gazdagabb, szebb és finomabb cukorkák több kreditbe kerültek, a soványabbak kevesebbe. Sikerült tökélyre fejleszteni őket, más élelemre nem is volt szükség. Nem is igen volt más élelem.

Kreditpontokba került a segítő is. Ezek fényes karikák voltak, a gyerekek a nyakukon, a kezükön és a lábukon viselték őket. Lehetetlen volt nélküle élni. A tanítás során, amikor leültek, a segítőt csatlakoztatták a padokhoz. Ha a gyerek túl mozgékony volt -ami persze akadályozta a tanulást, így a kreditpontok megszerzését is- a segítő szorosabban a padhoz láncolta a nabulót, aki így jobban tudott figyelni. Amikor a folyosón elvonultak a körletükbe, egymáshoz csatlakoztatták a segítőket, hogy ne tévedjenek el és elférjenek a zsúfolt utakon. Persze a legfényesebb, legszebb segítők rettentő sokba kerültek, de egyben utaltak viselőjük rangjára is. Bárhová is mentek, mindig odakapcsolták magukat. Ez biztonságot jelentett, lehetetlen volt nélküle élni.

- Piros.
- P I – R O S.

Rendben mentek a dolgok. Általában. (Egyszer, hibás programozás miatt a pinkre magentát tanítottak, amiből ugyan kisebb bonyodalom támadt, de hamar megoldották a problémát. Azóta a pinkre mindig magentát tanítanak).
Időnként azonban akadtak, akikkel gond volt. Akár ezzel a TH1984-es diákkal. A kreditpontjai rohamosan fogytak.

- Nem tudjuk, asszonyom. A vizsgálatok szerint nem hall a gyermeke és látása is rohamosan romlik. Szervi okot nem tudtunk kimutatni, teljesen egészséges. Mintha nem akarna tudomást venni a világról. Sajnos már a segítőt is levetette.
- És nem tudnák visszaadni rá ?
- Nem kényszeríthetjük. Saját magának kell belátnia, hogy szüksége van rá.
- De így el fog pusztulni.
- Sajnálom asszonyom, tehetetlenek vagyunk.
- Értem, és köszönöm. – a monitor képe elsötétült.

A Segítő nélkül ki fogják közösíteni, és előbb-utóbb kikerül a rendszerből. Az így tengődő söpredéknek csak a legegyszerűbb, etetőkbe kihelyezett cukorka jár. Mivel veszélyesek, kivetik őket a városokból. A kietlen kősivatagban persze lassan megőrülnek, megölik egymást, vagy önmagukat.

Az igazgató ilyenkor már tapasztalatból tudta, hogyan fognak elfogyni a tanuló kreditjei. Rettenetes volt látni. Ha akár csak a feleslegesen elveszett pontok felét sikerülne iyenkor a saját számlájára írni… Beleborzongott a gyönyörűségbe; mennyivel előrébb lehetne. De persze így sem panaszkodhatott. Csak sajnálta.

Kicsinyt.

Naszóval, khhmm, a lényegre is térnék. Nevezett vádlott kegyetlen és beteges módon, előre eltervelten, igaztalanul, akadék- és okoskodva, a blog logjának finom szövedékét felhasítva mintegy, ésatöbbi, ésatöbbi. Az elkövetett bűntettek súlya ugyan csekély; de kérem, mi lenne, ha? Naugye.

De most nem is ez.
Döntenünk kell. Most. Vagy soha.
Rabok legyünk-e, vagy… (ne pisszegjünk ott hátul, a karzatról lelógó egészoldalas flesst pedig kérem kapcsoljákki; nagy is meg ronda is meg… nna, köszönöm).

Holistart… igen. Tehát, hogy kell-e ez nekünk, vagy sem. Kérem szavazzanak! Lehet SMS-ben (az sms díja 400 Ft+ÁFA, minden századik sms bónuszként 1 napos énisloptamfizessérte.hu elérést nyer, illetve a szavazók között értékes beúszó reklámok, 1 gigabájtos fless bannerek illetve animgifek nyerhetőek az index.hu jóvoltából) és telefonon (a hívás díja az életéből ellopott 365×4 óra, minden telefonáló 3650 db, vissza nem váltható műanyagsörösüvegreklámot kap ajándékba).

Ne feledje! Többször is szavazhat, és minél többet szavaz, annál nagyobb az esélye, hogy megnyerje a “A webdesignhoz nem kell érteni, csak eladni” című bestsellert a crn kiadó gondozásában. Ráadásként megkapja a “nagymama miért olyan nagy az arcod? mert debiánt használok” feliratú háziáldásként is használható örökérvényű vérlázítót is. Üres, flémtelen napokon pompás ajándék.

Nos. Kedves egybegyűltek! A kérdes az tehát, hogy:

BUZI-E VAGY, ÖCSÉM?!

A reklám után visszajövünk.
Vagy nem.

Our award winning next generation browser is a sign of things to come from Mozilla. Powerful yet easy to use. Perfect for those who live on the cutting edge!

mozilla.org

A vezér a palota legmagasabb erkélyén állt, s végignézett a városon. Az övé volt.

Egy szolga kétrét közeledett hozzá.

- Uram…
- Nos ?
- A népnek vezérre van szüksége, Uram.
- Ezt mondták a jósok?
- Cselekedni kell, Uram.
- Mit javasoltak?
- Ami már bevált, Uram.
- A Vihart?
- Igen, Uram.

A Vezér tekintetén egy röpke pillanatra árny suhant át.

- Rendben. Készítsék elő.

Az előrejelzések szerint a mai napon ismét tornádó-erejű vihar várható Budapesten. Ma reggel felkértem a Fővárosi Polgári Védelmi Parancsnokságot, hogy fokozott készültségben álljon készenlétben a viharkárok elhárítására.

A szentély padlójára egy ötágú csillag volt vésve. A csúcsokban egy-egy gyertya égett. Az egyik gyertya egy ellopott és ledózerolt óvodában bolyongó gyermekkacajt zárt magába. A másik egy kivágott erdő fáinak sóhaját. A harmadik egy élve elpusztult szerencsétlen koromfekete tüdejének egy darabját. A negyedik egy húsz évig a fiókban rohadó és megfúrt telefonberuházás soha fel nem hangzó telefonjainak csörgését. Ez már jó régről maradt itt, olykor hasznos még. Az ötödikben senki sem tudta, mi rejtőzhet. Ezt csak egy öreg, bölcs varázsló merte egyszer megnézni, de ő is azonnal beleőrült.

A Vezér a csillag közepére állt. A szolga halkan varázsszavakat kezdett mormolni: “hatpárti egyezség”, “tender”, “lobbi”… S ahogy a szavakat kiejtette, azokból sűrű füst támadt, amely egyre erősebben kavargott, majd hirtelen egy vakító fénysugár tört elő a Vezér kezéből, egyenest az ég felé.

…

- Uram…
- Nos?

A szolga még jobban meghajlott.

- Nem tudjuk uralni.
- Sejtettem.
- Minden oda lesz.
- Mennyi marad?
- 1%-nál kevesebb.
- Hiszen most 5% felett vagyunk! A bölcsek mit mondanak?
- Már csak a végső megoldás maradt.
- Akkor… hozzák a lányomat.

A lányt levetkőztették, majd lefektették meztelenül, elbódítva a csillag közepére. A Vezér kést ragadott, s amint a kántálás véget ért, lesújtott.
A lány azonban madárrá változott, s huss, kiröppent a körből. De elmenekülni nem tudott, össze-vissza keringett a szentélyben, nekicsapódva hol egy csontváznak, hogy egy fáklyának. Végül talált egy rácsos ablakocskát odafennt, de beszorult a rácsai közé. Ez darabig vergődött, aztán elcsendesedett.

- Az áldozat… érvényes?
- Nem tudom, Uram. Talán.

Teljes félreértés a ma esti budapesti tornádóról szóló hír – nyilatkozta a főpolgármester délután az InfoRádiónak. …elmondta: nem ő adta ki azt a Főpolgármesteri Hivatal sajtóirodájának fejléces papírjára írt, s a szerkesztőségekhez eljuttatott közleményt, melyben az áll, hogy aki teheti, maradjon otthon.

A hófehér madár elpusztult. Fellobbant, majd szurokká változott. A forró, fekete ragacs lassú érben folyt végig a szentély oldalán, majd csatlakozott a falra rakódott vastag, poros kátrányhoz.

A Vihar elkerülte a várost. Csak egy távoli falucskában volt felhőszakadás, amely elöntötte az összes házat. A helyi polgármester szomorúan nézte, ahogy a vízelvezetőnek hozott sóderból épült garázsát a víz elmossa.
Szépen, csendben.

A redmondi Amerikai Élelmiszeregészségügi Kutató és Fejleszőintézet (AFOODI) vizsgálatai szerint a tejberizs rákot, súlyosabb esetben akár halált is okozhat.

“Kutatásainkat a 3-10 éves gyermekek korcsoportjában végeztük, és arra az eredményre jutottunk, hogy a tejberizs halálos szövődményekhez vezethet.”

Az Intézet már évek óta figyelmeztet a tejberizs veszélyeivel kapcsolatban.

“Az eredmény minket is megdöbbentett” – nyilatkozta Ken Brown, az Intézet vezetője. “Addig is, amíg a pontosabb, részletesebb eredmények nem állnak rendelkezésre, javasoljuk a már több évtizede használt és 100%-osan biztonságos tejbegríz fogyasztását”.

.

Eddig a közlemény. Nem szoktunk híreket postolni, de most egy gyermekeinket is érintő, rendkívül fontos kérdésről van szó, ezért a fejleményekre visszatérünk; itt a Cloneshiten.

Kiegészítés: gyűjtjük az anyagot ezerrel. Várhatóan 10.15-re elkészül egy részletesebb elemzés a témában. Az ügyben az illetékes magyar minisztérium vezetője is nyilatkozni fog. Szeretnénk leszögezni azonban:

• Nem kívánunk állást foglalni tejberizs vs. tejbegríz kérdésben.
• Szeretjük mindkettőt, hol ezt, hol azt toljuk magunkba.

Rajta vagyunk az ügyön, na.

—-

9.40:
Pörögnek a dolgok, kis összefoglaló:

Mint tudjuk, a tejberizst még a 70-es években kezdték fejleszteni nagy kutatóintézetekben, többek között a Berkeley Egyetem. Nagy cégek fejlesztették tovább és használják ma is biztonságosan. Ez a TejbeRizotto (TM). Azonban egy finn fiatalember ellopta a receptet és saját maga kezdte kotyvasztani az étket, mert az eredetit drágának találta, s mert szerette volna a közösség számára hozzáférhetővé tenni. A tejberizs, ahogy ő nevezte, villámgyorsan elterjedt a világon. Addig nem is volt baj, míg az üzemi étkezdékben is alkalmazni nem kezdték. Bár a szakemberek figyelmeztettek, hogy ebből komoly baj lehet, a tejberizs nem megbízható; lassan a gyermekétkeztetésben is helyet talált.

folyt köv…

Csak, hogy tudjátok milyen véres harcok dúlnak szerkesztőségünkben:

- Nem kellene leadnunk ilyen híreket. Pláne, hogy a hír fele lemarad.
- Mármint, hogy csak akkor okoz rákot a rizs, ha tüdőbe kerül?
- És akkor minden rákot okoz, nem?
- Mindent nem írhatunk le részletesen, ez nem Élet és Tudomány, vazze.

…

- Figyelj, már mindenhol megjelent a teljes hír, nem kellene…
- Rendben, rakd ki, ha annyira fáj. Jah és itt ez az új banner. Új hirdetőnk, főhelyre kerüljön.
- “NanoFood”. És mit gyárt ez a NanoFud?
- Tejbegrízt, miért?

—-
10.45

Újabb információink szerint a legsúlyosabb megbetegedésekben a rizsszemek még a tüdőbe is lekerültek.

“Ebből is látszik, hogy mennyire fontos a biztonság. A nem megbízható megoldások rettentő kockázatot jelentenek. Törvényi lépéseket fogunk kezdeményezni.” – jelentette ki Ken Brown. “Meg kell állítanunk, hogy az ellenőrizetlen ételek tönkretegyék életünket. A veszély nem csak a gazdaságot, de már a nemzetbiztonságot is fenyegeti.”

Ken Brown ugyanakkor cáfolja, hogy a kutatásokat a NanoFood támogatná. “Ez is csak olyan aljas hazugság, amilyeneket nap, mint nap hallhatunk a tejberizs fanatikus híveitől.

…

Kész, vége; nem bírom tovább a hülyeséget adagolni. A lényeg lejött, asszem; a miniszter pedig elmehet a francba.

Na, béke veletek.

Bizonyára mindenkinek feltűnt már, hogy a legjobb dolgok a legegyszerűbbek is egyben (ajánlott irodalom: Robert M Pirsig: A zen meg a motorkerékpár-ápolás művészete). Akár atomfizikáról, akár webdesignról van szó. A fejlődés egy lépcsőfoka, amikor a gányból kikristályosodik a Megoldás, mely ugyanazt tudja, mint a bonyolult, csak egyszerűen és jobban. S míg a katyvaszból egy
idő után nem lehet továbblépni, addig a letisztultság megmutatja az utat…nos, a következő gányolás felé ;)
Talán azért pepecsel a designer órákig egy apró css kóddal mert szebb lesz oldal? Mert több pénzt kap érte? Mert a jövőben könnyebb lesz az oldalt fejleszteni? Mert ezt a célszerű? Frászt. Keresi a Megoldást.

A baj csak az, hogy ezt nehéz megtalálni; törni kell magunkat, bizony ám.
Pedig sokszor ott a megoldás az orrunk előtt. Esetleg nem hisszük el, hogy ilyen egyszerű. Vagy csak nem érjük fel ésszel. Talán a túlságosan csodálatos volna? Mindegy is. Az út nehéz. Érdemes?

Attól függ, hogy mi a cél. Ha egy eladható oldal kell, akkor nem. Kérdezzük meg agyarország vezető webfejlesztőit, miért tolták évekig frontpage-dzsel. Nos?

A designer anyaga nem a css kód, hanem önmaga. Minden egyes apró egyszerűsítés maga a megvilágosodás, mini nirvána. Az agyi mocsokban tocsogás állapotában hihetetlennek tűnik ugyan, de ez felemelő érzés. Kajakra mondom, kívánja az ember újra és újra. Függőséget okoz.

A css drog, vazze.

Na, béke veletek, bogarakat kéretik nem eltaposni.

Bye, Aewyn.